Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-13 / 10. szám

4 Keddi egyperces Aktuális szorongásaim A világon nagyjából béke van. Mégis életünkből nem tudjuk száműzni a szoron­gást. A békesség nem vezet a lélek pihentető elernyedésé­hez. Sajnos erről napról napra gondoskodunk egymás számára. A minap Jászberényből autóztam Szolnok felé az es­ti szürkületben. Alig értem ki a városból, amikor az út szélén két fiatalt pillantot­tam meg. Közelükbe érve egyikük egy hógolyóba gyűrt öklömnyi követ vágott a kocsim oldalához, aztán mint akik jól végezték dolgukat eltűntek a ködös félhomály­ban. A sebesség és a kő tö­megének szorzata kiadta a karosszérián a horpadás nagyságát, de ijedtségemen és méltatlankodásomon kí­vül más nem történt. Sőt, egy idő után kifejezetten megkönnyebbültem, hogy ennyivel megúsztam. Esetleg a szélvédő üveget találja a „robbanó töltet”, úgy az árokban kötök ki, s aképp végződik kalandom, mint idős barátomnak. Ő május elsején a szolnoki tiszaligeti sportcsarnok kö­rül tette a dolgát. Az egyik bejárati ajtót zárta a csar­nok hátsó felében, amikor valaki leütötte. Menten el­vesztette az eszméletét és a rúgásokat már nem is érez­te. Amikor magához tért, segítségért kiabált. A csar­nok előtt önfeledten disz­kó­­zók közül senki sem méltatta figyelemre, mígnem 20 perc elteltével az ügyeletes rend­őrök hívták ki a mentőt. A műtét három és félórás volt, mivel nemcsak az orrcsontja tört el, a bokájában is szi­­lánkos törést regisztráltak. Gyuri bácsi kedves, barátsá­gos ember, a légynek se tud ártani. A tettes nem került elő, a nyomozást azzal sum­mázták, hogy egy érzelmileg túlfűtött ünneplő vezette így le indulatát. Egyébként a sértett jól van, a szegecseket éppen a napokban szedik ki a lábából. Rá is gondoltam nemrég, miközben hevenyészett lel­tárt készítettem az óeszten­dőről. Ennek a szertefutó me­ditációnak köszönhettem, hogy csak 40 kilométeres se­bességgel haladtam Szolnok főutcáján, így elkerültem a találkozást a Centrum-sa­roknál azzal az osztrák ille­tőségű autóval, amelyik­­ úgy 90-nel lőtt át — a számára piros jelzésnél — a négyesen. Ha csak egyetlen kilométer­rel megyek gyorsabban, át­süvít rajtam akár egy Pers­hing rakéta. A világon béke van, és mégis mennyi a félnivalónk! —pb— A megye legkisebb malmában A legidősebb főmolnár (Tudósítónktól) A malomipar legrangosabb kitüntetése a Pekár Imre emlékplakett, melyet arról a kiváló szakemberről nevez­tek el, aki a lisztek színének vizsgálata során világhírre tett szert, és az eljárást — róla — messze földön peká­­rd­ásnak nevezik. Ezt a meg­tisztelő kitüntetést kapta, a vele járó pénzjutalommal Mészáros Ferenc, a jászjákó­­halmi malom üzemvezetője. Méghozzá abból az alka­­lomból hogy karácsonykor volt negyven esztendeje, amikor oda került dolgozni. A most hetvenöt éves fő­­molnár a megyében a legidő­sebb aktív üzemvezető. Fia­tal korában kereskedőként indult, majd negyvenhat év­vel ezelőtt jegyezte el magát a malomiparral, 1950 óta üzemvezető. Az 1875-ben gőzmalomnak épült, 1942-ben villamosított jákóhalmi malom neve elvá­laszthatatlan Mészáros Fe­­rencétől, aki ebben, a megye kilenc malma közül a legki­sebben érte el kimagasló eredményeit. Évente több, mint 320 vagon őrleményt készítenek, az ottani lisztből sütik a kenyeret több mint egy évtizede Pélyen és Jász­­kiséren a tsz-sütödék, de el­jut lisztjük a hatvani, gyön­gyösi magánpékekhez is. A malom dolgozóinak Fe­jes József által vezetett Tol­di Szocialista Brigádja há­romszor érte el az arany fo­kozatot. A szomszéd megyék­ben is ismert malom vezető­je a közelmúltban vette át a kitüntetést a Gabona Tröszt vezérigazgatójától. (fodor) SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az államigazgatásban jogpolitikai elvek alkalmazása Az állam­igazgatási jogal­kalmazásban — miként a büntető, a polgári és más jogági területeken — febru­ár elsejétől lépnek hatályba a jogpolitikának, az Elnöki Tanács által jóváhagyott el­vei. Az államigazgatásban az egyik alapvető tennivaló, hogy lépjenek a bürokrati­kus jelenségek ellen. Ki­emelt feladat a szervezeti és hatásköri decentralizációs folyamatok társadalmi elő­nyeinek kibontakoztatása, a jogalkalmazó munka feltéte­leinek fejlesztése. Szükséges, hogy a jogalkalmazásnak ez a területe is hatékonyan, személyre való tekintet nél­kül járuljon hozzá a törvé­nyesség, a rend és az állam­­polgári fegyelem megszilár­dításához. A főbb elvek közé tarto­zik, hogy az államigazgatási jogalkalmazás mozdítsa elő a központi célok és helyi fel­adatok megvalósítását, a központi szervek irányító te­vékenysége erősítse a helyi önállóság és öntevékenység kibontakoztatását. A törvé­nyességi felügyeletet, a piac­felügyeletet, az ellenőrzést ellátó szervek­ — a gazdálko­dó szervezetek önállóságá­nak tiszteletben tartásával — gondoskodjanak a gazda­ság eredményes működésé­ről, a piaci egyensúly irá­nyába ható folyamatok erő­sítéséről. Az államigazgatá­si szervek fordítsanak külö­nös figyelmet a kiemelt tár­sadalmi célokra, a szocialis­ta együttélési szabályok megtartására, a család vé­delmére, a szülőkről, a gye­rekekről, az idős korúakról és a többszörösen hátrányos helyzetben levőkről való fo­kozott gondoskodásra, az al­koholizmus, a kábítószerek és más káros jelenségek elle­ni küzdelemre. Jogalkalmazó munkájuk­kal az államigazgatási szer­vek segítsék elő a települé­sek fejlődését, a város- és községrendezési célok meg­valósulását, különös tekin­tettel az építésügyi hatósá­gi követelményekre, a kör­nyezet-, természet- és mű­emlékvédelmi érdekekre. Se­gítsék az állampolgárok hasznos gazdasági tevékeny­ségét, törekvéseit és kezde­ményezéseit. Az államigazga­tási szervek vezetői biztosít­ják, hogy a tanácstagok is az elöljáróságok jogosítvá­nyaikkal megfelelő módon élhessenek és azokat érdemi módon gyakorolhassák. Hogy érzi magát doktor úr? „Számítanak rám, szükség van a munkámra** A szél jéghideg és mintha egyet kerülne a jászkiséri fehér templom körül, amikor az Ady utcába fordulok. A harmincegyes számú ház előtt kék Zsiguli pöfög, an­nak ajtaját nyitja tanácsta­lanságom láttán egy kispor­tolt férfi, őt keresem, dr. Lénárt Andrást, ennek a körzetnek az orvosát. — Most hoztam haza fele­­ségeméket a kicsivel a kór­házból. Petránk tíz napos. Azért ülünk a kocsiban, mert most gyújtottam be és még nagyon hideg van. De ne ácsorogjunk itt az ajtó­ban, kerüljön beljebb! Néhány pillantással föl­mérhető, hogy ezen a családi házon néhány nappal ezelőtt is dolgozhattak, de az is lát­szik, hogy gondos kezek hoz­ták rendbe az évek alatt el­használódott festést, a ko­pott ajtókat. A fiatal orvos — huszonhét éves — novem­ber közepén szerelt le. Be­vonulása előtt a gyöngyösi kórház idegosztályán dolgo­zott. Azóta pedig Jászkisé­­ren. Hegyekből az Alföld­re. .•? Talán látszik rajtam a kimondatlan kérdés, mert amikor az egyik szobában le­telepszünk, így kezdi: — Gyöngyösön a főnököm csak néhány évvel volt idő­sebb nálam. Szakmailag fej­lődhettem, de túl nagy célo­kat nem tűzhettem magam elé. Meg azután harmincnégy négyzetméteren kellett meg­húzódnunk. Kettőnknek még csak kényelmes volt, de hár­munknak? Mellénk telepszik a bár­sonnyal bevont, szép kana­péra Anikó, a feleség is, aki közben már megetette Pet­rát. A kicsi ökleit összeszo­rítva békésen szunyókál a pólyában a szomszéd szobá­ban. — A tanácselnök szívesen fogadott bennünket — foly­tatja András. Kézi a felesé­ge kézfejére téved. — El­mondtam mit szeretnék, ő is elmondta elképzeléseit. Csak a lakás.. . Hát az siralmas volt. Állítólag csirkéket tar­tottak a szobákban. Elfa­gyott a kazán, mert nem fű­töttek rendesen... Majd’ há­romszázezer forintra rúgott volna a fölújítás, de ezt a pénzt a tanács csak aprán­ként tudta volna előterem­teni. Megegyeztünk. Adták az anyagot, mi és családja­ink meg a szak- és segéd­munkát. Benne van ebben a száznegyven négyzetméter­ben a két kezem „munkája erősen. De hát magunkért csináltuk! — ön testnevelő tanár, egy­ben úszóedző is — nézek a szőke fiatalasszonyra, aki közben a kisasztalra ropog­tatni valót varázsolt az Ró­ka mellé. — Az itteni tan­uszodának volt szerepe a döntésükben? — Talán — mosolyognak össze. — Én szeretném ala­posan kihasználni a TF-en szerzett edzői oklevelemet. Engem ez a két dolog érde­kel: a tanítás és a sport. Mást nem is tudok elkép­zelni magamnak. Egészen bi­zonyos vagyok benne, hogy semmivel sem ügyetlenebbek a jászkiséri és környékbeli gyerekek mint a gyöngyösi­ek vagy akármelyik város lakói. — A lakás csak az egyik dolog volt — tér vissza a korábbi mondatokhoz a kör­zeti orvos, miközben elhárít­ja a koccintást. — Huszonöt éves koromban ittam meg az utolsó korty alkoholt, évek óta nem gyújtottam rá. Ez is a munkámhoz tartozik, azt hiszem. Szóval nagyszerű ez az otthon. De zöld utat kap­tam a fizikoterápiában is. Már hosszabb ideje foglalko­zom a mozgásszervi betegsé­gek ilyetén fajta gyógyítá­sával, ezt itt is szeretném folytatni. Speciális műszerek kellenek hozzá, amit az ígé­ret szerint be is szereznek majd. Tudjuk, az izületi pa­naszok főként idősebb kor­ban jönnek elő. Ha egy ré­szüket helyben is meggyó­gyíthatjuk, kezelhetjük, ak­kor minek törjék magukat a buszon Szolnokig vagy Jász­berényig? Úgy érzem, hogy itt számítanak rám, szükség van a munkámra és abban támogatnak is. — Egyelőre engem Petra köt le szinte huszonnégy órára, — veszi át a szót Ani­kó —, de én is szeretnék dolgozni mindenképpen. — Jászkisér tehát nem csupán egy-két esztendős program az életükben? — Nem, semmiképpen nem — rázza a fejét a fele­ség. — Nézze — fontolgatja a szót Lénárt doktor —, ahol ilyen szeretettel, ilyen figye­lemmel fogadják az embert, ott hamar otthon érzi magát. Én azt hiszem otthonra lel­tünk. Akár évtizedekre is. Nem látom semmi okát an­nak, hogy elmenjünk innen. — Hiányoznak a hegyek, szeretek síelni. De nem tá­volság — teszi hozzá Anikó. — Az az igazság, hogy másféle életet fogunk élni, mint korábban. A városi ember fölfokozottan, egész­ségtelenebb ritmusban él, és erre itt jöttünk rá. Dolgos, szorgos kezű emberek a jászságiak, de ugyanakkor sokkal egészségesebb életet élnek itt, falunkban. — Falunkban? Nevet. — Látja, a tudat alattunk is dolgozik. Higgye el, ott­hon érzem magam Jászkisé­­ren. — Csak most gondoljuk végig, hogyan éltünk idáig — rendezgeti mondat köz­ben az asztalt a fiatalas­­­szony. — András állandóan ügyelt, helyettesített. Szinte alig láttuk egymást. Nem mondom, jól keresett, de hát az nem minden. Igaz, azok­ban az időkben teremtettük meg ennek a mai, nyugod­­tabb életnek a feltételeit fo­rintban . Én is keményen hajtottam. Most szeretnénk visszafogottabbá tenni a tempót. Ez nem azt jelenti, hogy tétlenséget kívánunk magunknak! Nem! Csak nem akarunk darabokra szakadni, pénzt hajhászni. Azt a mun­kát akarjuk elvégezni, amit vállaltunk és szeretünk, s azt lehetőleg jól. — Ez szépen hangzik. — Ez nem szép, ez igaz. Igaz lesz — helyesbít tanáro­­san Anikó. — Az egész addi­gi életünket végig kíséri az ügyelet, a férjem ügyeletes­kedése. Ügyeletes orvos volt akkor is, amikor megismer­kedtünk. Megláttuk egymást egyszer, legközelebb meg ott ült az autóban és én, nem tudom miért, odaintettem neki — fut át a pirosság az arcán. — Hát valahogy így volt, nem igaz? — így — melegszik meg András hangja is. — Akkor is ügyeletes vol­tál, amikor a lányunk szü­letett — néz rá az asszony. — Egyedül kellett megbir­kóznom a feladattal. Nincs erre válasz, csak egy simogatás a kézfejen. — Én azt akartam kérdez­ni legelőször, hogy érzi magát doktor úr, de ennek már nem sok értelme lenne . Azért én válaszolok rá, rendben? Köszönöm szépen jól. — Csak ugyanezt mondha­tom — bólint Anikó. A szomszéd szobában vé­kony hangocska követeli az „uzsonnát”. Hortobágyi Zoltán Mini állatkert Alsószentgyörgyön Hét éve alakította ki mini állatkertjét a Jászalsószentgyörgyi Petőfi Tsz. Az állomány azóta folyamatosan gyarapodik, fő­ként ritka háziállatokkal, illetve a hazánkban honos vadon­élőkkel. Vietnami sertés, hegyi kecske, racka juhok, magyar szürke bika, bivaly, őz, róka és különböző baromfifélék él­nek békességben az egymás melletti ketrecekben (Fotó: T. K. L.) 1987. JANUÁR 13. Fűtésre, fürdéshez Olaj helyett termálvíz Termálvízzel oldották meg 230 lakás, egy 12 tantermes általános iskola és egy óvoda fűtését Kapuváron. A köz­ponti fűtőmű olajtüzelésének helyettesítésére energiaraci­onalizálási pályázatot nyert a város. A több mint 25 mil­lió forintos beruházási ös­­­szegből egy percenként 700 liter vizet adó termálkutat fúrtak. Ennek 67 Celsius fo­kos vizével hőcserélőn át melegítik fel a radiátorok­ban cirkuláló vizet. Hason­lóképpen oldották meg a melegvíz-szolgáltatást is: a hőcserélő csőrendszerének fala adja át a termálvíz me­legét a vezetéki víznek. A hőátadást követően a 40—45 Celsius fokosra lehűlt termálvizet a rábaközi kis­város fürdőjéhez vezetik. Az új kút vízhozama lehetősé­get ad a jelenleg csak ta­vasztól őszig működő termál­fürdő 400 négyzetméteres ülőmedencéjének egész éves nyitva tartására. Ennek azonban feltétele az is, hogy a nyitott medencét lefedjék. A téliesítést társadalmi ös­­­szefogással ebben az ötéves tervidőszakban szeretnék megoldani. A 3,5 év alatt megtérülő beruházással már az idén több mint 600 tonna olajat takarítanak meg Kapuvá­rott.

Next