Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-08-01 / 31. szám

Mit jelent ma férfinak lenni? Mit is jelent ma férfinak lenni? A kérdés már csak azért sem elhanyagolható, mivel az emberiségnek közel a fele ehhez a nemhez tartozik. Minden kornak meg­voltak a maga írott és íratlan törvényei, ha úgy tet­szik igényei a férfiakkal szemben. Nincsen ez másképpen napjainkban sem. Vajon az erősebbik nem mennyire tud eleget tenni a különböző szintű követel­ményeknek, elvárásoknak a munkahelyén, otthon a négy fal között, a családban, a környezetében. Szaniszló Imre és a párja végtelenül boldogok, hi­szen júliusban esküdtek örök hűséget egymásnak. - Mondhatni, másod­szor esküdtünk, mert januárban a polgári es­küvőt tartottuk, most pedig az egyházit - mondja a férj. - Nem ugrottunk fe­jest az ismeretlen­be, öt éve tart a kapcsolatunk és három éve együtt élünk. Sze­rencsére mindkettőnknek van munkája, ami fontos. Éppen ezért abban sincs új, hogy ott­hon segítek a páromnak, hi­szen ő is dolgozik. Szeretnénk több apróságot, és most rózsa­színű a világ. Boldogok va­gyunk otthon, a cégnél is jól mennek a dolgok. Azért ez egy olyan világ, ahol talpon kell lennie az embernek, hogy va­lamire vigye. Szóval a lazsálás, lazítás ismeretlen. Dián Tamás 27 éves fiatal­ember: - Szerintem veszélyes, bo­nyolultan összetett dolog ma férfinak lenni. Azért mert min­den a nyakunkba szakad. - Részletezné? - Egy férfinak, apának ke­resnie kell, eltartania a csalá­dot. Azután otthon is helyt kell állni, részt vállalni lehetőleg sok mindenből, legyen szó a feleségről, bevásárlásról, az el­romlott kilincsről. Pedig a nap 24 órájában nem lehet kajtat­ni. Itt van például a három nyolcas. A munka jóval több, pihenésre kevesebb jut. De azt is úgy illik eltölteni, hogy fi­gyelni kell a párunkra, leg­alább­is illik. — Ki viseli otthon a kalapot? — Azt, meg a gatyát én, a pá­rom, Zsanett pedig a nadrág­kosztümöt. Az is igaz, az utób­bi fél évben nem 8 órát dolgo­zom, de most még szalad a szekér, és minden hajtás elle­nére jól érzem magam a bő­römben. Tény, olykor kompro­misszum is kell az élethez, egy kapcsolathoz. Sajó Imre, 52 éves: — Férfiként nehéz megfelel­ni mindig minden területen. Én például 2 éve veszítettem el a páromat, szerencsére a na­gyobbik lányunk Judit már férjhez ment, a kisebbik szigorló orvosként is párt talált. Azóta már kis unokánk is ér­kezett. Kiházasítot­tuk őket, én meg itt maradtam egyedül. Hal­lani sem akartak a lá­nyok arról, hogy új­ranősüljek. Pedig ta­láltam egy 34 éves hozzám illő hölgyet, még éreztem magam­ban annyi erőt, hogy ismét családot alapít­sak, így is lett. Vállal­tuk egymást, és összeköltöztünk. Tőle kaptam éle­tem egyik nagy ajándékát, végre fiam született. Re­mélem, talán lesz még 25 évem, hogy embert neveljek belőle. A lá­nyaim kibékültek velünk, és az is érdekes, hogy a kicsi fi­am, meg az unokám egyidős. A feleségem szeretne még egy gyereket, de én óvatosabb va­gyok. Nincs semmi bajom, bár 52 évesen két pici egy család­ban, lehet hogy sok. Ráadásul a munkahelyemen sincs min­den rendben, szóval a nagy öröm mellett üröm is akad. Dehát azért vagyunk a vilá­gon, hogy a gondokat, bajokat legyőzzük, a jót pedig sokáig őrizzük. Nem igaz? N. László két sikertelen há­zasság után egyedül él. — Az az érzésem, ez a világ, a házasság világa nem az én világom. Pedig 10 éve jól ke­restem, de megszűnt a he­lyem, inni kezdtem. Felbom­lott a házasságom, a lányunk az anyjánál maradt. A másik házasságomról annyit, hogy azt meg se kellett volna kötni. Alkalmi munkákat vállalok, a pénz szűken csurog, legfel­jebb titokban reménykedem, hogy találok még valakit mel­lém, aki így elfogad. A férfi lassan jár, vastag szemüveget visel, pedig éppen hogy 44 múlt.­­ Leszázalékoltak, havi 4 ezer 700-at hordok a patikába. A lányunk negyedéves főisko­lás Egerben, a fiunk most elsős Kecskeméten. A feleségem pe­dagógus. Most örökölt egy há­zat, valószínű, a gyerekek ta­níttatására fordítjuk az árát. Mert én lerokkantam, a havi 27 ezer, amit kapok, semmit nem ér. Már éppen hogy va­gyok, csak azért esedezem, a párom bírja. Legalább még pár évig, amíg a gyermekeink vé­geznek, és úgy ahogy talpra állnak. Most főzök, lassan ta­­karítgatok otthon, így teszem magam hasznossá, ha már el­hagyott az egészségem ... D. Szabó Miklós — Miután megkaptuk az értesítést, hogy nyer­tünk, nem tudtam két éjszakán át aludni - me­séli Szalayné Julianna, aki hozzátette: - Az Új Néplap Vasárnap Reggelt mindig a szolnoki Körút ABC-ben veszem meg, és eddig valamennyi játék megfejtését beküldtem. A 120 ezer forint értékű multimédiás számí­tógépet pénteken vehette át lapunk főszerkesz­tőjétől, Berki Imrétől. — A férjem éppen most jár egy számítástech­nikai tanfolyamra, de alighanem ötéves kisunokánk lesz nagyapja legfőbb vetélytársa — nevet az asszony. A család egyébként 17 esztendeje, amióta Szolnokon laknak, előfizetője az Új Néplapnak, s most először kopogtatott a szerencse náluk komolyabb ajándékkal. Szabó Miklós T. 1999. augusztus 1. ★ KÖZELRŐL ★ 3 ; '{/ * Július 25., vasárnap: Jász­apáti hatodik alkalommal rendezték meg a falunapo­kat, melyre külföldi és ma­gyar testvértelepülések kül­dötteit is meghívták. • Jász­berényben megkezdődött a XIX. nemzetközi táncház- és zenésztábor. Július 26., hétfő: Halálos ejtőernyős-balesetet szenvedett egy 32 éves férfi a szandai sportrepülőtéren. • Megyénkben több ezer hek­táron betakaríthatatlan a gabonatermés. Július 27., kedd: Jászfelsőszentgyörgyön ülésezett a Jászsági Önkor­mányzatok Szövetsége, ahol elfogadták a jászsági fejlesztési progra­mot. • Tószeg önkormányzata a budapesti kereskedelmi és iparka­marától 15 ezer téglát kapott a vízkárok utáni újjáépítéshez. Július 28., szerda: A Magyar Védőnők Egyesületének szolnoki szak­osztálya az anyatej világnapja alkalmából ünnepségen köszöntötte az anyákat és a kismamákat. • Francia környezetvédőket fogadtak a megyeházán. Július 29., csütörtök: Megnyitotta kapuit Jászberényben a Jász­expo 99 kiállítás és vásár. Július 30., péntek: Az ünnepélyes megnyitóval kezdetét vette a IX. csángó fesztivál Jászberényben. Július 31., szombat Folytatódtak az Abádszalóki nyár programjai. Veress Miklós Ferenczi Noémi- és Izsó Miklós­­díjas porcelántervező Iparművész — Mezőtúr híres szülötte — au­gusztus 2-án lesz het­venéves. Ebből az al­kalomból a főváros­ban, az Iparművészeti Múzeum kupolatermé­ben csütörtökön élet­műkiállítása nyílt, mely augusztus 29- ig látható. Pirogránit, cserép gipsz, samottos agyag, porcelán. A mester ura minden anyagnak. Alakok, fejek, torzók, vázák, köztéri szobrok, ét­készletek, gyér­­s tyatartók. Egy­­egy darab ízelítő­ül a gazdag élet­műből: Toldi Mik­lós a Csodaszar­vassal, a Mai ma­gyar Tympanon a Forma—1 trófeával, a Birka család a Parlamentbe készült pirogránit vázák­kal jól megférnek egymás mellett. Veress Miklós 1956-ban végzett az Iparmű­vészeti Főiskolán Borsos Miklós és Gádor Ist­ván tanítványaként. Az iparban majd négy év­tizedet töltött el a Kőbányai és a Hollóházi Por­celángyár tervezőművészeként, később művé­szeti vezetőként. Ötven kiállításon szerepelt alkotásaival ha­zánkban és külföldön. Mivel mű­terme és kemencéje nincs, mű­vei Kecskeméten, Hódmezővá­sárhelyen és Mezőtúron készül­nek. A mester a maga útját járja, nem utánoz senkit. Szakmai hit­vallását pedig a következő­képp foglalja össze: „Minden pillanat, amit nem hasznos munká­val töltök, pazarlás az életemből, és mindig mindenkor a tőlem telhető legjobbat kell adnom.” Veress Miklós, iparművész el­mondhatja, egész életében azt csi­nálta, amit sze­retett. Ráadásul azon szeren­csés kevesek közé tartozik, akit a családja is „megértett”. Ugyanis iparművész felesége és grafikus fia szintén jól ismerik az alkotás szenvedélyét. A művész külön megköszönte Mezőtúrnak, szülővárosa mindenkori művészetpártoló ve­zetőinek és a Fazekas Kft. dolgozóinak támo­gatását. Alkotásaival, a valóság és az álomvilág cserépbe, porcelánba, gránitba zárt darabjaival egyébként negyven éve folyamatosan meg­ajándékozza Mezőtúrt. Mert a gyökerei eltéphetetlenül oda kötik... J. Zs. Ambrus Már le sem merem írni normálisan A. Attila, alias whiskys rabló rendes nevét, mert nem tudom, sikerült-e már levédetni, és illetékte­lenül nem merem használni. Mert ugye az áruvédjegy mindennél fontosabb, patinás cé­gek sokat adnak évszázados múltjukra. A ré­gi név kötelez, az általuk biztosított áru pedig „örök” idők óta a jó minőséggel egyenlő. Ha pedig már esetleg áruvédjegy lett A. neve, ak­kor nem teszem meg neki azt a szívességet, hogy ingyen reklámozom. Közben azon gondolkodom, hogy mekko­ra bolt ma whiskys rablónak lenni, mindenki őt akarja, a rendőrségtől kezdve a reklámszak­máig, hiszen nem véletlenül szúrták ki egy energiaital reklámozására. Különben is, en­nek a whiskysnek már nyugodt és gazdag öregkora lesz, iskolát nyit, hogyan raboljunk könnyen, gyorsan és elegánsan bankot. Támo­gatója pedig minden bizonnyal egy whiskyt gyártó cég lesz, hiszen a szakmai gyakorlat alatt sok whisky fog fogyni. Gyanítom, bőven lesz hallgatója is ... Aztán ott lesznek a köny­vek, meg a filmek (maga lesz a főszereplő), és klubokba jár, mint régen Balczó András, meg VASÁRNAP REGGEL Farkas Bertalan, és élmé­nyeiről számol be a csil­logó tekintetű közönség­nek. Netán elszegődik banki tanácsadónak, hi­szen rablóból lesz a leg­jobb pandúr, minden hi­bájukat tudja, mikor és hogyan kell menni a pén­zért ... Most minden és min­denki a whiskys körül forog, én is azt fontol­gatom, hogy áttérek alkoholmentes sörömről a whiskyre. Ebben csak az gátol meg, hogy whiskyben nincs alkoholmentes. Az is eszem­be jut, ha én lettem volna A. Attila helyében, most mindenki arról a bizonyos alkoholmen­tes sörről emlegetne, amit a rablások előtt hör­­pintettem volna fel. Mit ne mondjak, nem hangzik olyan jól, mint a whisky ... Már alig várom, hogy igyák abból az ener­giaitalból, amit a whiskys fog(?) reklámozni, ettől majd minden bizonnyal feltöltődöm. Le­szek én még olyan közönségkedvenc, úri gaz­ember, hogy ihaj! Rohanok is, holnap levéde­tem magam is a Tóth nevet, hátha jól jön még a későbbiekben ... Tóth András

Next