Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-08-01 / 31. szám
Mit jelent ma férfinak lenni? Mit is jelent ma férfinak lenni? A kérdés már csak azért sem elhanyagolható, mivel az emberiségnek közel a fele ehhez a nemhez tartozik. Minden kornak megvoltak a maga írott és íratlan törvényei, ha úgy tetszik igényei a férfiakkal szemben. Nincsen ez másképpen napjainkban sem. Vajon az erősebbik nem mennyire tud eleget tenni a különböző szintű követelményeknek, elvárásoknak a munkahelyén, otthon a négy fal között, a családban, a környezetében. Szaniszló Imre és a párja végtelenül boldogok, hiszen júliusban esküdtek örök hűséget egymásnak. - Mondhatni, másodszor esküdtünk, mert januárban a polgári esküvőt tartottuk, most pedig az egyházit - mondja a férj. - Nem ugrottunk fejest az ismeretlenbe, öt éve tart a kapcsolatunk és három éve együtt élünk. Szerencsére mindkettőnknek van munkája, ami fontos. Éppen ezért abban sincs új, hogy otthon segítek a páromnak, hiszen ő is dolgozik. Szeretnénk több apróságot, és most rózsaszínű a világ. Boldogok vagyunk otthon, a cégnél is jól mennek a dolgok. Azért ez egy olyan világ, ahol talpon kell lennie az embernek, hogy valamire vigye. Szóval a lazsálás, lazítás ismeretlen. Dián Tamás 27 éves fiatalember: - Szerintem veszélyes, bonyolultan összetett dolog ma férfinak lenni. Azért mert minden a nyakunkba szakad. - Részletezné? - Egy férfinak, apának keresnie kell, eltartania a családot. Azután otthon is helyt kell állni, részt vállalni lehetőleg sok mindenből, legyen szó a feleségről, bevásárlásról, az elromlott kilincsről. Pedig a nap 24 órájában nem lehet kajtatni. Itt van például a három nyolcas. A munka jóval több, pihenésre kevesebb jut. De azt is úgy illik eltölteni, hogy figyelni kell a párunkra, legalábbis illik. — Ki viseli otthon a kalapot? — Azt, meg a gatyát én, a párom, Zsanett pedig a nadrágkosztümöt. Az is igaz, az utóbbi fél évben nem 8 órát dolgozom, de most még szalad a szekér, és minden hajtás ellenére jól érzem magam a bőrömben. Tény, olykor kompromisszum is kell az élethez, egy kapcsolathoz. Sajó Imre, 52 éves: — Férfiként nehéz megfelelni mindig minden területen. Én például 2 éve veszítettem el a páromat, szerencsére a nagyobbik lányunk Judit már férjhez ment, a kisebbik szigorló orvosként is párt talált. Azóta már kis unokánk is érkezett. Kiházasítottuk őket, én meg itt maradtam egyedül. Hallani sem akartak a lányok arról, hogy újranősüljek. Pedig találtam egy 34 éves hozzám illő hölgyet, még éreztem magamban annyi erőt, hogy ismét családot alapítsak, így is lett. Vállaltuk egymást, és összeköltöztünk. Tőle kaptam életem egyik nagy ajándékát, végre fiam született. Remélem, talán lesz még 25 évem, hogy embert neveljek belőle. A lányaim kibékültek velünk, és az is érdekes, hogy a kicsi fiam, meg az unokám egyidős. A feleségem szeretne még egy gyereket, de én óvatosabb vagyok. Nincs semmi bajom, bár 52 évesen két pici egy családban, lehet hogy sok. Ráadásul a munkahelyemen sincs minden rendben, szóval a nagy öröm mellett üröm is akad. Dehát azért vagyunk a világon, hogy a gondokat, bajokat legyőzzük, a jót pedig sokáig őrizzük. Nem igaz? N. László két sikertelen házasság után egyedül él. — Az az érzésem, ez a világ, a házasság világa nem az én világom. Pedig 10 éve jól kerestem, de megszűnt a helyem, inni kezdtem. Felbomlott a házasságom, a lányunk az anyjánál maradt. A másik házasságomról annyit, hogy azt meg se kellett volna kötni. Alkalmi munkákat vállalok, a pénz szűken csurog, legfeljebb titokban reménykedem, hogy találok még valakit mellém, aki így elfogad. A férfi lassan jár, vastag szemüveget visel, pedig éppen hogy 44 múlt. Leszázalékoltak, havi 4 ezer 700-at hordok a patikába. A lányunk negyedéves főiskolás Egerben, a fiunk most elsős Kecskeméten. A feleségem pedagógus. Most örökölt egy házat, valószínű, a gyerekek taníttatására fordítjuk az árát. Mert én lerokkantam, a havi 27 ezer, amit kapok, semmit nem ér. Már éppen hogy vagyok, csak azért esedezem, a párom bírja. Legalább még pár évig, amíg a gyermekeink végeznek, és úgy ahogy talpra állnak. Most főzök, lassan takarítgatok otthon, így teszem magam hasznossá, ha már elhagyott az egészségem ... D. Szabó Miklós — Miután megkaptuk az értesítést, hogy nyertünk, nem tudtam két éjszakán át aludni - meséli Szalayné Julianna, aki hozzátette: - Az Új Néplap Vasárnap Reggelt mindig a szolnoki Körút ABC-ben veszem meg, és eddig valamennyi játék megfejtését beküldtem. A 120 ezer forint értékű multimédiás számítógépet pénteken vehette át lapunk főszerkesztőjétől, Berki Imrétől. — A férjem éppen most jár egy számítástechnikai tanfolyamra, de alighanem ötéves kisunokánk lesz nagyapja legfőbb vetélytársa — nevet az asszony. A család egyébként 17 esztendeje, amióta Szolnokon laknak, előfizetője az Új Néplapnak, s most először kopogtatott a szerencse náluk komolyabb ajándékkal. Szabó Miklós T. 1999. augusztus 1. ★ KÖZELRŐL ★ 3 ; '{/ * Július 25., vasárnap: Jászapáti hatodik alkalommal rendezték meg a falunapokat, melyre külföldi és magyar testvértelepülések küldötteit is meghívták. • Jászberényben megkezdődött a XIX. nemzetközi táncház- és zenésztábor. Július 26., hétfő: Halálos ejtőernyős-balesetet szenvedett egy 32 éves férfi a szandai sportrepülőtéren. • Megyénkben több ezer hektáron betakaríthatatlan a gabonatermés. Július 27., kedd: Jászfelsőszentgyörgyön ülésezett a Jászsági Önkormányzatok Szövetsége, ahol elfogadták a jászsági fejlesztési programot. • Tószeg önkormányzata a budapesti kereskedelmi és iparkamarától 15 ezer téglát kapott a vízkárok utáni újjáépítéshez. Július 28., szerda: A Magyar Védőnők Egyesületének szolnoki szakosztálya az anyatej világnapja alkalmából ünnepségen köszöntötte az anyákat és a kismamákat. • Francia környezetvédőket fogadtak a megyeházán. Július 29., csütörtök: Megnyitotta kapuit Jászberényben a Jászexpo 99 kiállítás és vásár. Július 30., péntek: Az ünnepélyes megnyitóval kezdetét vette a IX. csángó fesztivál Jászberényben. Július 31., szombat Folytatódtak az Abádszalóki nyár programjai. Veress Miklós Ferenczi Noémi- és Izsó Miklósdíjas porcelántervező Iparművész — Mezőtúr híres szülötte — augusztus 2-án lesz hetvenéves. Ebből az alkalomból a fővárosban, az Iparművészeti Múzeum kupolatermében csütörtökön életműkiállítása nyílt, mely augusztus 29- ig látható. Pirogránit, cserép gipsz, samottos agyag, porcelán. A mester ura minden anyagnak. Alakok, fejek, torzók, vázák, köztéri szobrok, étkészletek, gyérs tyatartók. Egyegy darab ízelítőül a gazdag életműből: Toldi Miklós a Csodaszarvassal, a Mai magyar Tympanon a Forma—1 trófeával, a Birka család a Parlamentbe készült pirogránit vázákkal jól megférnek egymás mellett. Veress Miklós 1956-ban végzett az Iparművészeti Főiskolán Borsos Miklós és Gádor István tanítványaként. Az iparban majd négy évtizedet töltött el a Kőbányai és a Hollóházi Porcelángyár tervezőművészeként, később művészeti vezetőként. Ötven kiállításon szerepelt alkotásaival hazánkban és külföldön. Mivel műterme és kemencéje nincs, művei Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen és Mezőtúron készülnek. A mester a maga útját járja, nem utánoz senkit. Szakmai hitvallását pedig a következőképp foglalja össze: „Minden pillanat, amit nem hasznos munkával töltök, pazarlás az életemből, és mindig mindenkor a tőlem telhető legjobbat kell adnom.” Veress Miklós, iparművész elmondhatja, egész életében azt csinálta, amit szeretett. Ráadásul azon szerencsés kevesek közé tartozik, akit a családja is „megértett”. Ugyanis iparművész felesége és grafikus fia szintén jól ismerik az alkotás szenvedélyét. A művész külön megköszönte Mezőtúrnak, szülővárosa mindenkori művészetpártoló vezetőinek és a Fazekas Kft. dolgozóinak támogatását. Alkotásaival, a valóság és az álomvilág cserépbe, porcelánba, gránitba zárt darabjaival egyébként negyven éve folyamatosan megajándékozza Mezőtúrt. Mert a gyökerei eltéphetetlenül oda kötik... J. Zs. Ambrus Már le sem merem írni normálisan A. Attila, alias whiskys rabló rendes nevét, mert nem tudom, sikerült-e már levédetni, és illetéktelenül nem merem használni. Mert ugye az áruvédjegy mindennél fontosabb, patinás cégek sokat adnak évszázados múltjukra. A régi név kötelez, az általuk biztosított áru pedig „örök” idők óta a jó minőséggel egyenlő. Ha pedig már esetleg áruvédjegy lett A. neve, akkor nem teszem meg neki azt a szívességet, hogy ingyen reklámozom. Közben azon gondolkodom, hogy mekkora bolt ma whiskys rablónak lenni, mindenki őt akarja, a rendőrségtől kezdve a reklámszakmáig, hiszen nem véletlenül szúrták ki egy energiaital reklámozására. Különben is, ennek a whiskysnek már nyugodt és gazdag öregkora lesz, iskolát nyit, hogyan raboljunk könnyen, gyorsan és elegánsan bankot. Támogatója pedig minden bizonnyal egy whiskyt gyártó cég lesz, hiszen a szakmai gyakorlat alatt sok whisky fog fogyni. Gyanítom, bőven lesz hallgatója is ... Aztán ott lesznek a könyvek, meg a filmek (maga lesz a főszereplő), és klubokba jár, mint régen Balczó András, meg VASÁRNAP REGGEL Farkas Bertalan, és élményeiről számol be a csillogó tekintetű közönségnek. Netán elszegődik banki tanácsadónak, hiszen rablóból lesz a legjobb pandúr, minden hibájukat tudja, mikor és hogyan kell menni a pénzért ... Most minden és mindenki a whiskys körül forog, én is azt fontolgatom, hogy áttérek alkoholmentes sörömről a whiskyre. Ebben csak az gátol meg, hogy whiskyben nincs alkoholmentes. Az is eszembe jut, ha én lettem volna A. Attila helyében, most mindenki arról a bizonyos alkoholmentes sörről emlegetne, amit a rablások előtt hörpintettem volna fel. Mit ne mondjak, nem hangzik olyan jól, mint a whisky ... Már alig várom, hogy igyák abból az energiaitalból, amit a whiskys fog(?) reklámozni, ettől majd minden bizonnyal feltöltődöm. Leszek én még olyan közönségkedvenc, úri gazember, hogy ihaj! Rohanok is, holnap levédetem magam is a Tóth nevet, hátha jól jön még a későbbiekben ... Tóth András