Heves Megyei Fogyasztási Szövetkezetek, 1988 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
ч' I. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1988. JANUÁR 31. ARA: 4.50 FT ÁFÉSZ-, TAKARÉK- ÉS LAKÁSSZÖVETKEZETI LAP Óvári Miklós Füzesabonyban Nem mindennapi vásárlója volt január 7-én a füzesabonyi áfész helyi nagyáruházának, mint képünk is mutatja. Óvári Miklóst, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkárát, a Politikai Bizottság tagját üdvözölhették a vevők között. A magas rangú vendég szűkebb hazánkban tett kétnapos látogatása alkalmával érkezett városi jogú nagyközségünkbe, ahol megyei, helyi vezetők társaságában szövetkezetünket is felkereste. A kedves látogatót Nagy Zoltán áfész-elnök és Jakab Lajos pártalapszervezeti titkár fogadták, tájékoztatták, majd kalauzolták a kereskedelmi hálózat legjelentősebb füzesabonyi üzleteiben, az említett áruház előtt a nagy АVM-ben is, ezek után pedig az új textilhulladék- feldolgozó üzemben. Az üzlet- és üzemlátogatáson Barta Alajos, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkára, illetve Schmidt Rezső, a megyei tanács elnöke is részt vettek. (Fotó: Szántói György) Nagy próba küszöbén AZ 1987-eS ÉV Magyarország gazdasági életében minden bizonnyal a várakozások éveként kerül bejegyzésre a történelem lapjaira. Az 1988-as pedig az ország társadalmi és gazdasági életét átható reform szellemében, az emberek gondolkodásában is a nagy átalakulást követelő esztendőként. Azokon a területeken, ahol a vállalkozás, ezzel a kockázat nemcsak lehetőség, hanem a gazdasági munka mindennapos velejárója, ott az eredményekről csak utólagosan lehet biztonsággal szólni. Tehát a mai világunkban az a biztos, ami megtörtént. Ez a tétel érvényes Heves megye fogyasztási szövetkezeteire is. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy megyénk fogyasztási szövetkezetei a nehezedő körülmények ellenére is büszkék lehetnek az 1987. évi munkájukra. Az eredmények teljes körű ismertetése nélkül is szembetűnő sikerként könyvelhető el, hogy az áfészek nyeresége, várhatóan meghaladja a korábbi évek növekedési ütemét. A bolti kiskereskedelemben a 6—7 százalékkal szemben 12 százalékot meghaladó bevétel-növekedés várható. Az adott lehetőségek mellett elégedettek lehetünk a felvásárlási tevékenység alakulásával, és tervezett ütemben bővült az áfészek ipari tevékenysége is. Ez összességében kiegyensúlyozott áruellátást takar. A vendéglátás szerény mértékű 2,7 százalékos bevételnövekedése sem tudja ezeknek a sikereknek a fényét beárnyékolni. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy az évvégi átállással kapcsolatosan igen komoly költségként és rendkívül megerőltető munkaként merült fel a leltározás, árváltoztatás és bérbruttósítás, akkor csak az elismerés hangján lehet szólni. NEHÉZ, DE EREDMÉNYES ÉVET tudhatnak maguk mögött a takarékszövetkezetek is A személyi jövedelemadózás körüli bizonytalanság hatására betétállományuk az első 6 hónap alatt az előző évinél lassabban, 94 millió forinttal 3,1 százalékkal növekedett. Az év második felétől pedig a betétállomány csökkent egészen október végéig. A betétnövekedés csak novembertől kezdődött meg, és az év végére ez 8 százalékos volt. Ezt az eredményt akkor lehet reálisan megítélni, ha figyelembe vesszük, hogy az OTP-nek nem sikerült az 1987. évi betétállományát növelni, a postánál kezelt betétkönyvekben pedig csökkent a vetett pénz összege. A szövetkezetek hitelezési tevékenysége ugrásszerűen megélénkült. Különösen megnőtt az építési jellegű, és a személyi kölcsönök iránti igény. Az összes kölcsönállomány december 31-én 1 milliárd 850 millió forinttal, 51,5 százalékkal volt több, mint egy évvel korábban. A lakásszövetkezetek az év végéig 257 otthonnal járultak hozzá megyénk terveihez. Ez a VII. ötéves tervben rögzítettek szerint 49,2 százalékos teljesítést jelent, amely rendkívül figyelemre méltó. A GAZDASÁGI MUNKÁVAL EGYÜTT tovább javult a szövetkezetpolitikai munka is, nőtt a tagok anyagi és személyes részvétele. A szövetkezeti mozgalom mindhárom ágazatában szembetűnő a fejlődés, s összességében a legtöbb területen kedvezőbb a vártnál, illetve az оszágos szövetkezeti átlagnál. A változások időszakának még nincs vége. Ezért az 1988-as év minden gazdálkodó szervezetet arra kell késztessen, hogy tekintse át gazdálkodásának lehetőségeit, és feltételrendszerek alakítsa ki azokat az elképzeléseket, amelyek biztosítékul szolgálhatnak a fejlődéshez, az eredményes munkához. Bíunk abban, hogy a megméretésnél a szövetkezeti mozgalom „súlyát” a változó körülmények, a gazdasági helyzet bizonytalan, nehezedő hatásai sem tudják csökkenteni, és nagy próbatétel küszöbét biztos lábakkal lépik át az áfész-, a takarék-, és a lakásszövetkezeti ágazatok Heves megyei vezetői, dolgozói. Ezt igyekszik minden lehetőséggel a megyei szövetség is elősegíteni. A MÉSZÖV VEZETÉSE nevében köszönjük az eddigi igyekezetet, s a szövetkezeti mozgalom minden dolgozójának békés, boldog új évet, jó erőt, egészséget kívánunk. Harmati László elnök Dr. Siimi András titkár !t Köszöntő helyett. Három évtizede annak, hogy a Heves megyei Mészöv vezetése elhatározta: rendszeresen megjelenő újságot ad ki, elsősorban a szövetkezeti tisztségviselők tájékoztatására. Tette ezt annak tudatában, hogy a nyomtatott szó erejét is fel kell használni a mozgalom előtt álló feladatokra való mozgósításban, a jó terjesztésére, a hibák bírálatára, a jövő formálására. A havonta megjelenő Mészöv Híradóval, a Szövetkezeti Élettel rendszeresen becsengetett a postás, hozta a megye szövetkezeteinek híreit. Az olvasók szerették, magukénak érezték a híradót, mert vagy saját szövetkezetükről, vagy olyan eseményekről olvashattak, ami új ötleteket, gondolatokat adott a gazdasági és társadalmi munkához; színes írásai pedig hasznos időtöltést jerentettek a szabadidőben. Sokaknak fájt is, hogy a hűséges társ tizenöt év után elköszönt olvasóitól, átadva helyét egy hasonló , terjedelmében bővebb, a megye már valamennyi szövetkezeti formációját magába foglaló sajtóterméknek, a Heves megyei Szövetkezeti Életnek. Szövetkezeti igazgatósági tagok, intéző bizottsági elnökök és más tisztségviselők kérdezték gyakorta: mi szükség volt a váltásra? Sok érvet lehetett hozni az akkori elhatározásra, de közülük a legfontosabb az volt, ha egységes a szövetkezetpolitika, azonos elvek érvényesülnek már a mezőgazdasági, az ipari, a fogyasztási szövetkezetekben, ezt nem külön, hanem együttesen juttassuk érvényre. Egymástól is lehet tanulni, miért ne olvashatnánk egymás munkájáról, az új kezdeményezésekről. A különböző típusú szövetkezetek tagsága sok községben is azonos volt, ez a felismerés is erősítette a közös lap kiadásának gondolatát. Hiba lenne úgy minősíteni a közös megyei szövetkezeti lap szerkesztésében együtt töltött éveket, hogy az nem szolgálta az előrehaladást, a demokráciát, a nyíltságot, az őszinteséget. Büszkén mondhatjuk az írott szó jó ügyet szolgált és jól tette azt. S most, hogy a fogyasztási, takarék- és lakásszövetkezeti tisztségviselők, nő- és ifjúsági bizottsági elnökök, szakcsoporti tagok és dolgozók ismét csak a Mészöv érdekképviseleti körébe tartozó szövetkezetek lapját tartják kezükben, a kedves olvasó ne arra gondoljon, hogy pártunk jól bevált szövetkezetpolitikája változott. Hanem arra, hogy a körülmények lettek mások, mint akár kдy-két évvel ezelőtt. A gazdaságirányítás új elemei, a gazdálkodó szervek nagyobb önállósága, a gazdálkodás eltérő színvonala, hatékonysága hozta magával itt is a változást. Az erős, nagy tagsági bázissal rendelkező szövetkezetek tagjaik tájékoztatására a megyében önállóan adnak ki újságot, tagi tájékoztatót. A megyei helyzetkép bemutatására, a szövetkezetek tapasztalatainak áramoltatására azonban azok nem vállalkozhatnak, arra csak a megyei sajtó képes és hivatott náluk is. Ez adja alapvető létjogosultságát. Márpedig mondanivaló mindig adódik. Az egyik helyen a kereskedelem vagy a vendéglátás, másutt az ipari termelés bővítése, vagy a mezőgazdasági áruk piacképessége adja a témát. Új hitelezési formák látnak napvilágot, sok a változás a lakásszövetkezetek mindennapi életében is. Újszerűen jelentkeznek a tagsági kapcsolatok, új tartalmat kap a tulajdonosi kötődés, s a választott testületi tagok szerepe, felelőssége is változik. Minderről hírt kell, hogy adjon ez az ismét önállóan megjelenő szövetkezeti újság. Segítse is a szövetkezeti vezetőket az eligazodásban, a tagérdekű döntések meghozatalában! Mutassa be a jót, bírálja a hibákat. gondolatok jegyében köszöntöm a kedves olvasót és kérem fogadja segítői társnak a mai korunk bonyolult szövetkezeti feladatainak megoldását T igaz hittel, igaz szóval 4 szolgáló újságot. 1 Bőle Dezső T Szövosz-i főosztály vezető 4 i Egy jelentősebb gazdálkodó szervezetnek is becsületére válna az a pénzforgalom, amely a gyöngyösi Április 4. Egyesült Lakásfenntartó és -Építő Szövetkezet éves munkájához kötődik már napjainkban. Bálint Benedek elnök ugyanis 300—409 millió forintot emleget, amikor tevékenységükről beszélgetünk. Hiszen működési területük hovatovább úgyszólván az egész városra kiterjed, nemcsak lakótelepek, hanem „foghíjakon” létesült otthonok is tartoznak „hálózatukhoz” szép számmal. A megszokott állagmegóvások mellett tavaly is nem kevesebb, mint 40 lakás felújításáról gondoskodtak, s ugyanennyi új épült. S a gyarapodás folyamatos. Jelenleg is további 91 családi fészek létesítése, átadása van soron, másik 61 kivitelezése pedig kezdődik. Ugyanekkor mind számottevőbb a lakásvisszavásárlás és -értékesítés is. Amíg a próbálkozás első esztendejében eredeti vállalkozásukkal 30 ilyen tulajdon cserélt gazdát, a legutóbbi évben már több, mint 100! — Bevált ez utóbbi kezdeményezés — időzik hosszabban is az elmondottaknál az elnök —, Kért régi igényt sikerült vele kielégítenünk, nyomasztó mai gondoktól tudjuk megszabadítani partnereinket. Az érettebb, az idősebb, a tehetősebb korosztály — ahol a gyerekek is nőnek, vagy éppenséggel már felnőttek — több szobára, kényelmesebb elhelyezésre törekszik. Míg a pályakezdők, fiatal házasok kapva-kapnak a szerényebb, de az albérletnél kétségkívül biztatóbb lehetőségeken is. Így mindkét részről keresik a megoldást, s örömmel fogadják az előnyös üzletkötést. Kedvezőnek találják a megszokottnál kisebb „beugrót”, olcsóbbnak a nagy lakást is, mintha újonnan rendelnék, vennék. S — mint a későbbiekből kiderült persze, nem ez a gyöngyösiek egyetlen újdonsága a mindennapos tevékenységben. Amilyen meglepő az említett lakásvisszavásárlás és újraértékesítés, annyira szokatlan frissebb próbálkozásuk is. Az, hogy a lakásszövetkezet rövidesen szállodát nyit, s az idegenforgalommal is foglalkozik! — Máris szállodatulajdonosok vagyunk, noha az építkezés még javában tart — pontosít Bálit Benedek, találkozásunk alkalmával az irodájában. — Az történt, hogy a Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalattól megvásároltuk az évek óta nem üzemelő, vagy legalábbis alig használt mátrafüredi diákhotelt. Mert az elhanyagolt, ki nem használt létesítményben is fantáziát láttunk. Meggyőződésünk, hogy sokkal jobb sorsra érdemes, s ha kellően rendbe tesszük, törődünk vele: igenis vonzó lesz. Amire a fejünket adtuk, annyira merész, hogy egy sor egyeztetésre, konzultációra volt szükség, egészen magas szinteken is, de végre megértésre, elfogadásra talált. S mint utaltam rá: nagyban dolgoznak már a kivitelezők, az ugyancsak gyöngyösi Mozaik kisszövetkezet emberei. Kérésünkre szinte „szétdobták” az egyelőre még nekünk sem különösebben tetsző épületet, leszedték a tetejét, úgyszólván csak a főfalakat hagyták a helyükön. Elképzelésünk szerint úgy alakítják át a kis szállót, hogy új emeletet kap, s a falak között 12 lakosztály lesz, teakonyhákkal. Vállalkozásunkban a CoopHotels a társ, így a füredi üzlet is majd az országos szállodalánchoz tartozik. Csak a lakosztályok használati jogát adjuk el, az évi kétheteset 100, a hónaposat 200 ezer forintért. A vásárlók aztán vagy itt üdülnek évről évre, vagy elcserélik ezt a lehetőségüket az ország más helyeire, a CoopHotels-hálózatban. "A terveink szerint azonban nem így értékesítjük az egész évet, legalább 12—14 hétig, a vadász- és síszezonban, teljesen mi rendelkezünk a szálláshelyek felett. Vagyis ebben az időszakban az üdülőszövetkezeti forma szálloda-rendszerre változik, s a vendégek ilyenkor kizárólag készpénzfizetés mellett pihennek náluk ü. Az így összegyűlő — reméljük, meglehetősen tekintélyes summából — fejlesztési erőforrásainkat kívánjuk növelni. Mert a pénz, bizony sok mindenre kellene. Hogy mást ne mondjak: szeretnénk a jelenlegi saját karbantartó részlegünket egy nagyobb, jóval többre képes szervezetté növelni. Miután az a néhány liftjavító, vízszerelő, akit ma alkalmazunk, egyre kevésbé elegendő a szaporodó feladatokhoz. A törekvések óhatatlanul felfokozzák a kíváncsiságot az emberben. Érdeklődve kérdezem az elnöktől a búcsúzásnál: — Van-e még más ötlet, elképzelés a „tarsolyban”? — Akad — feleli mosolyogva. Felvetődött már egy amolyan ÉTK-bizomány gondolata is. Megpróbálunk akár a családiház-építőkön is segítni. Szolgáltatásként szakszerű építési dokumentációk közreadásával, értékesítésével is próbálkozunk. Tervrajzokat, anyagféleségeket, korszerű szerelvényeket, költségvetéseket igyekszünk kínálni, s a műszaki ellenőrzésre is vállalkozunk. Kölcsönös előnnyel biztat ez is, s úgy véljük: anyagi hasznunk mellett, az erkölcsi sem lesz éppen elem éktelen. A kislakásépítők bizonyosan jó hírünket viszik, népszerűségünket növelik, az eddiginél szélesebb körben. Így legyen! Gyóni Gyula Szállodás lakásszövetkezet