Heves Megyei Fogyasztási Szövetkezetek, 1988 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

ч' I. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1988. JANUÁR 31. ARA: 4.50 FT ÁFÉSZ-, TAKARÉK- ÉS LAKÁSSZÖVETKEZETI LAP Óvári Miklós F­üzesabon­yb­an Nem mindennapi vásárlója volt január 7-én a füzesabonyi áfész helyi nagyáruházának, mint képünk is mutatja. Óvári Miklóst, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának titkárát, a Politikai Bizottság tagját üdvözölhették a vevők között. A magas rangú vendég szűkebb hazánkban tett kétnapos látogatása alkalmával érkezett városi jogú nagyközségünkbe, ahol megyei, helyi vezetők társaságában szövetkezetünket is felkereste. A kedves látogatót Nagy Zoltán áfész-elnök és Jakab Lajos pártalapszervezeti titkár fogadták, tájékoztatták, majd kalauzolták a kereskedelmi hálózat legjelentősebb füzesabonyi üzleteiben, az említett áruház előtt a nagy АVM-ben is, ezek után pedig az új tex­tilhulladék- feldolgozó üzemben. Az üzlet- és üzemlátogatáson Barta Alajos, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkára, illetve Schmidt Rezső, a megyei tanács elnöke is részt vettek. (Fotó: Szántói György) Nagy próba küszöbén­ ­ AZ 1987-eS ÉV Magyaror­szág gazdasági életében min­den bizonnyal a várakozá­sok éveként kerül bejegy­zésre a történelem lapjaira. Az 1988-as pedig az ország társadalmi és gazdasági éle­tét átható reform szellemé­ben, az emberek gondolko­dásában is a nagy átalaku­lást követelő esztendőként. Azokon a területeken, ahol a vállalkozás, ezzel a koc­kázat nemcsak lehetőség, hanem a gazdasági munka mindennapos velejárója, ott az eredményekről csak utó­lagosan lehet­ biztonsággal szólni. Tehát a mai vilá­gunkban az a biztos, ami megtörtént. Ez a tétel érvé­nyes Heves megye fogyasz­tási szövetkezeteire is. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy megyénk fogyasz­tási szövetkezetei a neheze­dő körülmények ellenére is büszkék lehetnek az 1987. évi munkájukra. Az ered­mények teljes körű ismer­tetése nélkül is szembetű­nő sikerként könyvelhető el, hogy az áfészek nyeresé­ge, várhatóan meghaladja a korábbi évek növekedési ütemét. A bolti kiskereskedelem­ben a 6—7 százalékkal szem­ben 12 százalékot meghala­dó bevétel-növekedés vár­ható. Az adott lehetőségek mellett elégedettek lehetünk a felvásárlási tevékenység alakulásával, és tervezett ütemben bővült az áfészek ipari tevékenysége is. Ez összességében kiegyensúlyo­zott áruellátást takar. A vendéglátás szerény mérté­kű 2,7 százalékos bevétel­­növekedése sem tudja ezek­nek a sikereknek a fényét beárnyékolni. Ha pedig fi­gyelembe vesszük, hogy az évvégi átállással kapcsola­tosan igen komoly költség­ként és rendkívül megeről­tető munkaként merült fel a leltározás, árváltoztatás és bérbruttósítás, akkor csak az elismerés hangján lehet szólni. NEHÉZ, DE EREDMÉ­NYES ÉVET tudhatnak ma­guk mögött a takarékszövet­kezetek is A személyi jö­vedelemadózás körüli bi­zonytalanság hatására be­tétállományuk az első 6 hó­nap alatt az előző évinél lassabban, 94 millió forint­tal 3,1 százalékkal növeke­dett. Az év második felétől pedig a betétállomány csök­kent egészen október végé­ig. A betétnövekedés csak novembertől kezdődött meg, és az év végére ez 8 száza­lékos volt. Ezt az eredményt akkor lehet reálisan meg­ítélni, ha figyelembe ves­­­szük, hogy az OTP-nek nem sikerült az 1987. évi betét­állományát növelni, a pos­tánál kezelt betétkönyvek­ben pedig csökkent a vetett pénz összege. A szövetkeze­tek hitelezési tevékenysége ugrásszerű­en megélénkült. Különösen megnőtt az épí­tési jellegű, és a személyi kölcsönök iránti igény. Az összes kölcsönállomány de­cember 31-én 1 milliárd 850 millió forinttal, 51,5 száza­lékkal volt több, mint egy évvel korábban. A lakásszövetkezetek az év végéig 257 otthonnal já­rultak hozzá megyénk ter­veihez. Ez­ a VII. ötéves tervben rögzítettek szerint 49,2 százalékos teljesítést je­lent, amely rendkívül figye­lemre méltó. A GAZDASÁGI MUNKÁ­VAL EGYÜTT tovább javult a szövetkezetpolitikai mun­ka is, nőtt a tagok anyagi és személyes részvétele. A szövetkezeti mozgalom mindhárom ágazatában szembetűnő a fejlődés, s összességében a legtöbb te­rületen kedvezőbb a vártnál, illetve az о­szágos szövetke­zeti átlagnál. A változások időszakának még nincs vége. Ezért az 1988-as év minden gaz­dálkodó szervezetet arra kell késztessen, hogy tekintse át gazdálkodásának lehetősé­geit, és feltételrendszerek alakítsa ki azokat az elkép­zeléseket, amelyek biztosíté­kul szolgálhatnak a fejlő­déshez, az eredményes mun­kához. Bíunk abban, hogy a megméretésnél a szövetkeze­ti mozgalom „súlyát” a vál­tozó körülmények, a gazda­sági helyzet bizonytalan, ne­hezedő hatásai sem tudják csökkenteni, és nagy pró­batétel küszöbét biztos lá­bakkal lépik át az áfész-, a takarék-, és a lakásszövet­kezeti ágazatok Heves me­gyei vezetői, dolgozói. Ezt igyekszik minden lehetőség­gel a megyei szövetség is elősegíteni. A MÉSZÖV VEZETÉSE nevében köszönjük az eddigi igyekezetet, s a szövetkeze­ti mozgalom minden dolgo­zójának békés, boldog új évet, jó erőt, egészséget kí­vánunk. Harmati László elnök Dr. Siimi András titkár !t Köszöntő helyett. H­árom évtizede an­nak, hogy a He­ves megyei Mé­szöv vezetése elhatá­rozta: rendszeresen megjelenő újságot ad ki, elsősorban a szövet­kezeti tisztségviselők tájékoztatására. Tette ezt annak tudatában, hogy a nyomtatott szó erejét is fel kell hasz­nálni a mozgalom előtt álló feladatokra való mozgósításban, a jó ter­jesztésére, a hibák bí­rálatára, a jövő formá­lására. A havonta meg­jelenő Mészöv Híradó­val, a Szövetkezeti Élet­tel rendszeresen becsen­getett a postás, hozta a megye szövetkezeteinek híreit. Az olvasók szerették, magukénak érezték a híradót, mert vagy sa­ját szövetkezetükről, vagy olyan események­ről olvashattak, ami új ötleteket, gondolatokat adott a gazdasági és társadalmi munkához; színes írásai pedig hasz­nos időtöltést jerentet­­tek a szabadidőben. So­kaknak fájt is, hogy a hűséges társ tizenöt év után elköszönt olvasói­tól, átadva helyét egy hasonló , terjedelmé­ben bővebb, a­­ megye már valamennyi szövet­kezeti formációját ma­gába foglaló sajtóter­méknek, a Heves me­gyei Szövetkezeti Élet­nek. Szövetkezeti igaz­gatósági tagok, intéző bizottsági elnökök és más tisztségviselők kér­dezték gyakorta: mi szükség volt a váltásra? Sok érvet lehetett hozni az akkori elhatá­rozásra, de közülük a legfontosabb az volt, ha egységes a szövetkezet­politika, azonos elvek érvényesülnek már a mezőgazdasági, az ipari, a fogyasztási szövetke­zetekben, ezt nem kü­lön, ha­nem együttesen juttassuk érvényre. Egy­mástól is lehet tanulni, miért ne olvashatnánk egymás munkájáról, az új kezdeményezésekről. A különböző típusú szö­vetkezetek tagsága sok községben is azonos volt­, ez a felismerés is erősítette a közös lap kiadásának gondolatát. Hiba lenne úgy minősí­teni a közös megyei szö­vetkezeti lap szerkesz­tésében együtt töltött éveket, hogy az nem szolgálta az előrehala­dást, a demokráciát, a nyíltságot, az őszintesé­get. Büszkén mondhat­juk az írott szó jó ügyet szolgált és jól tette azt. S most, hogy a fo­gyasztási, takarék- és lakásszövetkezeti tiszt­ségviselők, nő- és ifjú­sági bizottsági elnökök, szakcsoporti tagok és dolgozók ismét csak a Mészöv érdekképvise­leti körébe tartozó szö­vetkezetek lapját tart­ják kezükben, a kedves olvasó ne arra gondol­jon, hogy pártunk jól bevált szövetkezetpoliti­kája változott. Hanem arra, hogy a körülmé­nyek lettek mások, mint akár kдy-két évvel ez­előtt. A gazdaságirányí­tás új elemei, a gazdál­kodó szervek nagyobb önállósága, a gazdálko­dás eltérő színvonala, hatékonysága hozta ma­gával itt is a változást. Az erős, nagy tagsági bázissal rendelkező szö­vetkezetek tagjaik tájé­koztatásá­ra a megyé­ben önállóan adnak ki újságot, tagi tájékozta­tót. A megyei helyzet­kép bemutatására, a szövetkezetek tapasz­talatainak áramoltatá­sára azonban azok nem vállalkozhatnak, arra csak a megyei sajtó ké­pes és hivatott náluk is. Ez adja alapvető lét­jogosultságát. Márpe­dig mondanivaló min­dig adódik. Az egyik helyen a kereskedelem vagy a vendéglátás, má­sutt az ipari termelés bővítése, vagy a mező­­gazdasági áruk piacké­pessége adja a témát. Új hitelezési formák látnak napvilágot, sok a válto­zás a lakásszövetkeze­tek mindennapi életé­ben is. Újszerűen je­lentkeznek a tagsági kapcsolatok, új tartal­mat kap a tulajdonosi kötődés, s a választott testületi tagok szerepe, felelőssége is változik. Minderről hírt kell, hogy adjon ez az ismét önállóan megjelenő szö­vetkezeti újság. Segítse is a szövetkezeti veze­tőket az eligazodásban, a tagérdekű döntések meghozatalában! Mu­tassa be a jót, bírálja a hibákat. gondolatok jegyé­ben köszöntöm a kedves olvasót és­­ kérem fogadja segítő­­i társnak a mai korunk­­ bonyolult szövetkezeti­­ feladatainak megoldását T igaz hittel, igaz szóval 4 szolgáló újságot. 1 Bőle Dezső T Szövosz-­i főoszt­ály vezető 4 i Egy jelentősebb gazdálko­dó szervezetnek is becsüle­tére válna az a pénzforga­lom, amely a gyöngyösi Áp­rilis 4. Egyesült Lakásfenn­tartó és -Építő Szövetkezet éves munkájához kötődik már napjainkban. Bálint Be­nedek elnök ugyanis 300—409 millió forintot emleget, ami­kor tevékenységükről be­szélgetünk. Hiszen működé­si területük hovatovább úgyszólván az egész város­ra kiterjed, nemcsak lakó­telepek, hanem „foghíjakon” létesült otthonok is tartoz­nak „hálózatukhoz” szép számmal. A megszokott ál­lagmegóvások mellett tavaly is nem kevesebb, mint 40 lakás felújításáról gondos­kodtak, s ugyanennyi új épült. S a gyarapodás fo­lyamatos. Jelenleg is továb­bi 91 családi fészek létesí­tése, átadása van soron, másik 61 kivitelezése pedig kezdődik. Ugyanekkor mind számottevőbb a lakásvissza­vásárlás és -értékesítés is. Amíg a próbálkozás első esztendejében eredeti vál­lalkozásukkal 30 ilyen tu­lajdon cserélt gazdát, a leg­utóbbi évben már több, mint 100! — Bevált ez utóbbi kez­deményezés — időzik hos­­­szabban is az elmondottak­nál az elnök —, Kért régi igényt sikerült vele kielégí­tenünk, nyomasztó mai gon­doktól tudjuk megszabadí­tani partnereinket. Az éret­tebb, az idősebb, a tehető­sebb korosztály — ahol a gyerekek is nőnek, vagy ép­penséggel már felnőttek — több szobára, kényelmesebb elhelyezésre törekszik. Míg a pályakezdők, fiatal háza­sok kapva-kapnak a szeré­nyebb, de az albérletnél kétségkívül biztatóbb lehe­tőségeken is. Így mindkét részről keresik a megoldást, s örömmel fogadják az elő­nyös üzletkötést. Kedvező­nek találják a megszokott­nál kisebb „beugrót”, ol­csóbbnak a nagy lakást is, mintha újonnan rendelnék, vennék. S — mint a későbbiekből kiderül­t persze, nem ez a gyöngyösiek egyetlen újdon­sága a mindennapos tevé­kenységben. Amilyen meg­lepő az említett lakásvissza­­vásárlás és újraértékesítés, annyira szokatlan frissebb próbálkozásuk is. Az, hogy a lakásszövetkezet rövidesen szállodát nyit, s az idegen­­forgalommal is foglalkozik! — Máris szállodatulajdo­nosok vagyunk, noha az építkezés még javában tart — pontosít Bálit Benedek, találkozásunk alkalmával az irodájában. — Az történt, hogy a Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalattól megvásároltuk az évek óta nem üzemelő, vagy leg­alábbis alig használt m­átra­­füredi diákhotelt. Mert az elhanyagolt, ki nem hasz­nált létesítményben is fan­táziát láttunk. Meggyőződé­sünk, hogy sokkal jobb sorsra érdemes, s ha kellő­en rendbe tesszük, törődünk vele: igenis vonzó lesz. Ami­re a fejünket adtuk, annyi­ra merész, hogy egy sor­­ egyeztetésre, konzultációra volt szükség, egészen magas szinteken is, de végre meg­értésre, elfogadásra talált. S mint utaltam rá: nagyban dolgoznak már a kivitele­zők, az ugyancsak gyöngyö­si Mozaik kisszövetkezet emberei. Kérésünkre szinte „szétdobták” az egyelőre még nekünk sem különöseb­ben tetsző épületet, leszed­ték a tetejét, úgyszólván csak a főfalakat hagyták a helyükön. Elképzelésünk szerint úgy alakítják át a kis szállót, hogy új emele­tet kap, s a falak között 12 lakosztály lesz, teakonyhák­kal. Vállalkozásunkban a CoopHotels a társ, így a füredi üzlet is majd az or­szágos szállodalánchoz tar­tozik. Csak a lakosztályok használati jogát adjuk el, az évi kétheteset 100, a hóna­posat 200 ezer forintért. A vásárlók aztán vagy itt üdülnek évről évre, vagy elcserélik ezt a lehetőségü­ket az ország más helyeire, a CoopHotels-hálózatban. "A terveink szerint azonban nem így értékesítjük az egész évet, legalább 12—14 hétig, a vadász- és sísze­zonban, teljesen mi rendel­kezünk a szálláshelyek fe­lett. Vagyis ebben az idő­szakban az üdülőszövetkeze­ti forma szálloda-rendszerre változik, s a vendégek ilyenkor kizárólag készpénz­fizetés mellett pihennek ná­­luk­ ü. Az így összegyűlő — reméljük, meglehetősen te­kintélyes summából — fej­lesztési erőforrásainkat kí­vánjuk növelni. Mert a pénz, bizony sok mindenre kelle­ne. Hogy mást ne mondjak: szeretnénk a jelenlegi saját karbantartó részlegünket egy nagyobb, jóval többre képes szervezetté növelni. Miután az a néhány liftja­­vító, vízszerelő, akit ma al­kalmazunk, egyre kevésbé elegendő a szaporodó felada­tokhoz. A törekvések óhatatlanul felfokozzák a kíváncsiságot az emberben. Érdeklődve kérdezem az elnöktől a bú­csúzásnál: — Van-e még más ötlet, elképzelés a „tarsolyban”? — Akad — feleli moso­lyogva. Felvetődött már egy amolyan ÉTK-bizomány gondolata is. Megpróbálunk akár a családiház-építőkön is segí­tni. Szolgáltatásként szakszerű építési dokumen­tációk közreadásával, érté­kesítésével is próbálkozunk. Tervrajzokat, anyagfélesége­ket, korszerű szerelvénye­ket, költségvetéseket igyek­szünk kínálni, s a műszaki ellenőrzésre is vállalkozunk. Kölcsönös előnnyel biztat ez is, s úgy véljük: anyagi hasznunk mellett, az erkölcsi sem lesz éppen­­ elem ékte­len. A kislakásépítők bizo­nyosan jó hírünket viszik, népszerűségünket növelik, az eddiginél szélesebb kör­ben. Így legyen! Gyóni Gyula Szállodás lakásszövetkezet

Next