Heves Megyei Fogyasztási Szövetkezetek, 1991 (30. évfolyam, 1-9. szám)

1991-03-01 / 1. szám

*. FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK Helyben, vagy távolból...? Lehet-e olcsóbban is előállítani Sajnos, országunkban az utóbbi évtizedekben hagyo­mány és gyakorlat lett a gi­gantománia. Csak nagyban tudtunk gondolkodni és cse­lekedni. Trösztök, kombiná­tok, több községre kiterjedő téeszek, tanácsok, áfészek, körzeti iskolák, gazdaságok jöhettek létre, mert úgy vél­ték: csak a nagy, a hatalmas lehet jó és hasznos. Kenyér­gyárak, húskombinátok, tej­üzemek, Zöldért-hűtőházak inkább elosztómonstrumok, mint az ellátás kiszolgálói. A tej, kenyér, hús, zöld­ség, keveréktakarmány 50— 150 kilométert utazik, míg feldolgozzák és azután vis­­­sza­ju­ttal­ják a termelőkhöz, a fogyasztókhoz. Az élet és a gyakorlat sehogyan sem akarja igazolni ezeket a gazdasági „célszerűségeket­’. Mindannyian mondjuk, hogy milyen drága a meg­élhetés, az ellátás, a takar­mány, a táp. A termelők és a fogyasztók csodálkoznak, hogy miként lesz a 64 fo­rintos hízóból 200 forintos hús, a 6,50-es búzából 32 forintos kenyér, a 12 forin­tos tejből 21 forint (támo­gatással), a 7 forintos sze­mesből, terményből 16 fo­rintos táp, a 6 forintért­ át­tett paradicsomból 20 forin­tos piaci áru. Mindenki pa­naszkodik, hogy ráfizet a termelő, feldolgozó, kereske­dő, és ennek ellenére drá­gának tartja a megvett vég­terméket a fogyasztó. Lehet olcsóbb a hús, a kenyér, a tej, a zöldség, a táp, a gyümölcspálinka leg­alább ott, ahol megterme­lik? A nagy kombinátok, nagy költségekkel és drágán dolgoznak, a 100—150 kilo­méteres oda-vissza szállítá­sok költségei pedig tovább növelik az amúgy is tete­mes költségeket. Arra már mindenütt rá­jöttek, hogy a helyben ter­melt és kimért tej, — sok községben, városban már megvalósult gyakorlat lett — sertés- és marhahús, meg­darált szemes termény, pre­­mixekkel, adalékanyagokkal keverve, 20—30 százalékkal lehetne olcsóbb és frissebb. A friss kenyér és zsemle összehasonlíthatatlanul jobb és talán olcsóbb is hozzá­értő pékek keze alatt. Csak a megyében sok ezer tonna, hullott, de jól hasznosítható gyümölcs megy tönkre a fák alatt, fertőzve a következő évi termést is. Megszüntették a községi szeszfőzdéket, és most l­a 10 kilométerre kell szállítani kifőzésre a cefrét. „Olcsóbb” a bolhapiacon a szeszt megvenni, mint kifő­zetni. Ez jó gazdaságpolitika lenne? Sajnos, amink meg­van, azt inkább veszni hagy­juk, minthogy hasznosíta­nánk. Arra szeretném biztatni a vállalkozókat, áfészeket, tsz­­eket, hogy segítsék megte­remteni és kibontakoztatni az ésszerűbb és gazdaságo­sabb helyi termelést, feldol­gozást. Természetesen a jól és tá­mogatás nélkül működő gaz­daságos nagy feldolgozó­­üzemekre is szükség van. De ezek mellett még sok-sok vágóhelyre, hentesre, kis pékségre, szeszfőzdére, tej­­csarnokokra, kis takarmány­keverőre, darálóra és más helyi feldolgozóra van igény. A felismerés és a kény­szer is ezeket sugallja ... X. L. Lesz vetőburgonya A megyében jóformán csak a kistermelők foglal­koznak — közel 4000 hek­táron — burgonyatermelés­sel. Milyen ellátás várható ez év­ tavaszán, jó minőségű ólom­zárolt, vetőburgonyá­ból? — kérdeztük a Magna Kft. igazgatóját, Varró Im­rét. A fagyok elmúltával kezd­jü­k a felszedést és a szállí­tásokat. Árualap van a ve­tőburgonyából, így valószí­nű, minden igényt ki tudunk elégíteni, aki időben m­eg­rendeli. A kiszerelés 50 ki­logrammos necc zsákokban történik, de ha arra igény lesz, esetleg kisebb súlyú csomagolásra is sor kerül­het. A fajtákról annyit,­ hogy kapható lesz­ a Desire, Cleopatra, Rezi, Romeró, Kondor és más fajták is. A nagykereskedelmi ár vár­hatóan 20—24 forint körül alakul kilónként, a frakció­­mérettől függően. Sajnos, sok kistermelő a saját megmaradt burgonyá­ját ülteti el, takarékosság­ból nem vásárol minőségi, óromzárolt vetőgumót. Őszön azután csodálkozik az ala­csony termésen és a sok fertőzött, leromlott gumón. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy sokszorosan megtérül a jó minőségű vetőgumó vá­sárlására fordított összeg a bő termésben és a minőség­ben. Vapiraesités Tarnamérén Március 8-án tartotta meg küldöttgyűlését a Tarnaméra és Vidéke ÁFÉSZ. Az elmúlt évi munka értékelése mel­lett a küldöttek megvitat­ták, majd jóváhagyták, hogy a szövetkezet eddig osztha­tatlan vagyonának 40 száza­lékát ingyenes szövetkezeti üzletrész formájában neve­síti tagjaira. A küldöttek kétféle ne­vesítést hagytak jóvá, úgy mint a tagsági és dolgozói üzletrészt. A tagsági üzlet­rész mértékét a belépési időtől tették függővé, míg a dolgozó tagoknál az áfész különböző munkaterületein ledolgozott időt számítják be Tagjaik közül csak az kap üzletrészt, aki az alap­szabályban meghatározott 500 forintos üzletrésszel ren­delkezik. Azoknak a tagok­nak, akiknek még nincs meg az egész üzletrésze a kiegészítésére, június 30-ig adtak határidőt. Természe­tesen nem zárják ki tagjaik közül azokat sem, akik a határidőre nem fizetik be a különbözetet, csak esetleg később Ilyen esetekben a vagyonrészüket csak 1992- ben kapják meg a tagok. A tagoknak és a dolgo­zóknak öt kategóriában ne­vesítették a vagyon feloszt­ható részét. Ezekből a két szélsőséget emeljük ki, így például aki 1984—88. között lépett be tagnak 1000 fo­rint, míg aki 1974 előtt lé­pett be 5000 forint üzletrészt kap. Így kapják a dolgo­zók is a nevükre írt va­gyonrészt. Az osztalék első kifizeté­sére jövő ilyenkor kerül sor, amikor a küldöttgyűlés meg­szavazza annak mértékét. A forgalmazást is szabá­lyozta a küldötti tanácsko­zás. Mivel a szövetkezeti üz­letrész korlátozott forgalmú értékpapír, az adásvételt csak meghatározott keretek között lehet végezni. Az örökös, a kilépett, vagy ki­zárt tag az üzletrészét, vagy megtartja, de eladhatja szö­vetkezeti tagnak és­­ felajánl­hatja a szövetkezetnek vis­­­szavételre, ha másnak nem tudja értékesíteni. Az áfész azonban csak a piaci helyzetnek megfelelő­en vásárolja meg. Egy-egy szövetkezeti tagnak legfel­jebb 50 000 forint névértékű üzletrésze lehet. A megalkotott szabályzat­ban rögzítették a nyilván­tartással, illetve a tulajdon­jog átruházással kapcsolatos előírásokat is. Előkészületek a kecskeméti iskola alapítására Március 5-én nem min­dennapi kezdeményezésre ültek össze megyénk áfé­­szeinek vezetői Egerben, a Mészöv-székházban. A mozgalom régi vágya meg­valósítására készül. Az ÁFEOSZ elnökségének ha­tározata értelmében meg­kezdődött a hajdani Szövész­­iskolák visszavétele. Cél, hogy a szövetkezeteket ismerő és szerető, „szövet­kezeti szívű” szakembereket képezzenek a jövő számára. Első lépcsőben a kecske­méti szakközépiskola és kollégium visszavétele való­sult meg. A megváltozott rendszerben lehetővé vált, hogy az Általános Fogyasz­tási Szövetkezetek Országos Tanácsa — az ÁFEOSZ — visszakapja egykori jogos tulajdonát, a Berkes kollé­giumot, amit húszéves mű­ködés után egy tollvonással elvettek tőle 1973-ban. A jelenlegi Berkes Kollé­gium épületében kap majd helyet az iskola és a kollé­gium. Az ÁFEOSZ fedezi az átalakítás, bővítés, berende­zés és működtetés költsé­geit. Az eddig megtett intézke­désekről, a további elkép­zelésekről és teendőkről adott tájékoztatást az ÁFEOSZ főtanácsosa, dr. Fekete József, aki a szövet­kezeti oktatásügy lelkes gondozója és szervezője. Ugyancsak részt vett a ta­nácskozáson dr. Rózsa­ Fe­renc, az iskola és kollégium igazgatója, aki szintén pá­ratlan lelkesedéssel, és am­bícióval dolgozik azon. hős?"- az intézményben a „megálmodott”, a szövetke­zeti mozgalom sajátos arcu­latának és történetének, ugyanakkor a legkorszerűbb követelményeknek is meg­felelő oktató- és nevelő­munka beindulhasson. Megyénk áfészeinek veze­tői — egyetértve e nemes, a mozgalom jövőjét és gaz­dasági fejlődését is szolgáló kezdeményezéssel — javas­latot tettek egy alapítvány létrehozására. В­ocsi László, a megyei választmány elnö­ke és az ÁFEOSZ elnökségi tagja indítványozta: az is­kola környezetében lévő 4 megye (Bács, Szolnok, He­ves és Pest) helyezzen el közös alapítványba egyen­ként 500—500 ezer forintot, s így a 2 milliós alapítvány kamataiból — a kurató­rium döntése a­lap­ján — lehet az oktató-, nevelő­­munka színvonalát fejleszte­ni. A szavazást követően , dr. Sumi András, a Mészöv el­nöke fogalmazta meg a ha­tározatot, mely szerint me­gyénk csatlakozik a közös alapítványhoz. A megyei kö­zös alapból 260 ezer forin­tot, a szövetkezetek egyen­ként 20—20 ezer forintot­­ (összesen 240 ezer forintot) biztosítsanak e követésre méltó kezdeményezés támo­gatására. V. J.-né „ Perli­ta vagyunk... Az egri Afész Pertu üzeme ta­valy átalakult kft.-vé, amely ma már részvénytársaságban dolgo­zik. Amint azt Szucsik György kereskedelmi igazgató elmond­ta: jól sikerült az elmúlt év zá­rása. Nyereségük meghaladta a 10 millió forintot. Három mű­szakban, 40 dogozó 6,7-féle sós és édes töltött terméket gyárt. Többek között kakaós, mákos, diós, pizzás, sós ízekkel. A napi termelés meghaladja a 3000 ki­logramm minőségi röpít, ame­lyet 30 nagyobb vevőnek szál­lítanak. A kereslet megfelelő erre az évre is, amely bizako­dással tölti el az üzem dolgozó­it. Tavaly emelték az árakat, remélhetőleg ez évben már ár­emelésre nem kerül sor. A Gyöngyszög példa lehet Manapság nem sok szö­vetkezetről mondható el, hogy fontosnak és szüksé­gesnek tartanák a kisterme­lés segítését, a falu népe termelte mezőgazdasági ter­mékek felvásárlását, értéke­sítését. Nem nagy bolt, sok vele a munka, nagy a rizi­kó, kevés rajta a haszon. A szövetkezetek életét is meg­határozta, megfertőzte, „csak a pénz beszél” világa és szemlélete. Ez a megállapítás néhány­­ szövetkezetre, köztük a Gyöngyszöv ÁFÉSZ-re sem­miképpen nem vonatkozhat. A Gyöngyszöv az ország egyik legjobban gazdálkodó, de a tagság érdekeit is szol­gáló szövetkezete. Több mil­liárdos forgalma, több száz­milliós­­ vagyona jó biztosí­ték és alap ehhez. A kereskedelem, a vendég­látás, az ipar mellett min­dig egyenrangú szerepet ka­pott a termeltetés és felvá­sárlás, a tagság szolgálata. Törődtek a város környéki 7 községének kistermelőivel, termékeik felvásárlásával­­ és a szakcsoportokkal. A Mátraalja a gyümölcs- és szőlőtermelés hazája. Va­lamikor még a ’60-as évek elején több mint 2000 va­gon gyümölcs, szőlő, zöld­ség került a felvásárlótele­­pekre. A nagyüzemesítés kö­vetkeztében több százezer cseresznye, kajszi, dió és más gyümölcsfa, rengeteg csemegeszőlő esett áldozatul. Nagyon leapadt az értéke­sítés, jóformán a kiskertek gyümölcsére korlátozódott. Az áfész jóvoltából a nyolcvanas évek közepétől elkezdődött újra a gyümölcs­­telepítés. Több évre a té­eszek­től földet béreltek. Négy év alatt 58 hektár szamócát, málnát, jostát, ribizlit, kösz­métét és csonthéjasokat te­lepítettek szakcsoporti kere­tekben, részbeni öntözési le­hetőséggel. A nagyrédei tsz. hűtőházával hosszú távú szerződést, együttműködési megállapodást kötöttek. Több, mint 500 családnak adtak ezzel lehetőséget ter­melésre, a jövedelmük növe­lésére és biztos értékesítés­re. Szervezetten, szakszerűen végezték a telepítéseket. Az áfész segített a jó szaporító­anyagok beszerzésében, te­reprendezésben, forgatásban, a telepítés tervezésében, a részbeni állami támogatás megszerzésében. Időben te­lepítettek, mert aki már ez­után próbálkozik, nem biz­tos, hogy jó lehetőséggel számolhat az értékesítésnél. A Gyöngyszev segítsége nyomán jól járnak a terme­lők, van árualapja a nagy­­rédei hűtőháznak,’s az áfész sem fizet rá. A népgazda­ság is jól jár, mert a fa­gyasztott termékek mind tő­kés, piacra kerülnek. A jövőben csak a teljes vertikumot szolgálva lehet és kell a termelést, a felvásár­lást, a feldolgozást, az ex­portra értékesítést szervezni. Ez olyan időszakban törté­nik, amikor szétzilálódnak a kistermelés, a felvásárlás alapjai, a szerződések sze­repe felértékelődik. Nagy Lajos Kanadai tanácsaik a fogyasztási szövetkezeteknél A­ Kanadai Szövetségi Kormány, együttműködve a Kanadai Szövetkezeti Szö­vetséggel és a CESO nevű Kanadai Vezető­ Szolgáltató Szervezettel, egy olyan pénz­ügyi alapot bocsátott Ma­gyarország rendelkezésére, amelyből kanadai tanácsadók és oktatók alkalmazása fi­nanszírozható a magyar fo­gyasztási szövetkezeteknél és oktatási intézményeknél. Ezeknek a szakembereknek a küldését a CESO ma­gyarországi képviselője, Le­hel Zoltán úr és a Kanadai Nagykövetség másodtitkára, Ralph Jensen úr koordinálja. A CESO-szer­vezet igen nagy szaktudású és nagy ta­pasztalatokkal rendelkező tanácsadókat toboroz Kana­dába, akik szívesen rendel­kezésre bocsátják széles kö­rű ismereteiket és tudásu­kat a fogadó ország speciá­lis területein jelentkező problémák és nehézségek megoldásához, az üzleti mű­ködés tökéletesítéséhez. A kanadai tanácsadók alkal­mazása esetén a kanadai kormány biztosítja a ta­nácsadó és esetleg a vele utazó házastársa, repülőjegy költségeit, valamint napi díját. A fogadó félnek csu­pán szállásról, étkeztetésről és helyi utaztatásról kell gondoskodnia, valamint szükség esetén tolmácsot kell biztosítania. Az alkalmazás időtartama általában igénytől függően 1—3 hónap. Ezen idő alatt a tanácsadó mintegy „átvi­lágítja” a fogadó áfész tel­jes működését, munkatervet készít, javaslatokat tesz a működés tökéletesítésére az­­ igényelt részterületeken. Az „önkéntes” tanácsadók ki­választása a gyakorlatban úgy történik, hogy a kanadai jelöltek néhány oldalas szakmai pályázatot küldenek Magyarországra, amelyből kiderül, hogy mely szakte­rületek az erősségei. A pályázók rendszerint 55 év feletti, korábban külön­böző kanadai ipari, kereske­delmi és szövetkezeti válla­latoknál magas vezetői po­zíciókat betöltött, széles kö­rű tapasztalatokkal rendel­kező, kiváló szakemberek, akik már több hasonló ta­nácsadáson vettek részt a világ számos országában. Ezen program keretében az első kanadai szakember már januárban megérkezett Ma­gyarországra, aki néhány napos budapesti tájékozódás után a kecskeméti UNIVER ÁFÉSZ-nél folytat tanács­adói tevékenységet. John Roland úr sokéves tapaszta­latokkal rendelkezik a kana­dai kis- és nagykereskedel­mi üzletek menedzselése te­rén, s évekig vezette a Cal­gary Szövetkezetek nagyke­reskedelmi ágazatát, amely Észak-­Amerika legnagyobb fogyasztási szövetkezete. Al­kalmasint arra is lehetőség van, hogy az ideutazó ta­nácsadók feleségei angol nyelvtanfolyamot vezessenek a fogadó áfésznél, vagy kör­nyékbeli szövetkezeti okta­tási intézményben. Az önkéntes kanadai ta­nácsadók alkalmazására igényt tartó áfészek és más fogyasztási szövetkezetek jelezték érdeklődésüket a Mészövön keresztül az Áfeosz Elnökségi Titkársá­gára, ahol a kanadai tanács­adók szakmai anyagai állnak rendelkezésre, betekintés céljából. Zöldség- és virágmagvak beszerzése 5 О 0 A megyében több min­t 75 ezer kistermeléssel fog­lalkozó család vásárol több­kevesebb vetőmagot. A zöldség- és virágmagvak ta­vaszi ellátásáról tájékozta­tott Hegyi István, a Mag­da Kft. csoportvezetője. — Az idei ellátásra még 1990-ben felkészültünk, a termeléssel, korszerű válo­gató-, tisztítógépekkel, ta­­sakokkal, stb. A készlete­inkből a nagyüzemek mel­lett a kistermelőket is el tudjuk látni, minden mag­féleséggel. A megyében kö­zel 300 áfész-boltba ,és más elárusítóhelyre szállítunk. Az igények kielégítésére terveink szerint közel 5 millió tasaikkal. Kiemelten látjuk el a szakboltokat Egerben, Füzesabonyban, Pétervásáron, Kápolnán, Hevesen, Gyöngyösön és Hatvanban.­­ Közel 120 zöldség- és virágfajból 800 féle válasz­tékot biztosítunk, közöttük a jó hibridfajtákat is. Ti­zenkét holland, német, dán, francia céggel vagyunk kapcsolatban, idén is a vá­laszték és a minőség javí­tására törekszünk. Hiány­cikkünk alig van a kister­melők örömére. Sajnos az árak 10—40 százalékkal nö­vekedtek. Az egységes tasa­­kok 13—21 forintért kapha­tók, attól függően, hogy a kiskereskedelem mennyivel növeli a mi árunkat. — Sok bolt késve rendel, de egyes üzletekben már az ősszel megkezdtük a ki­szállításokat, így az ellátás korai­­ és folyamatos lesz. A megkésők is beszerezhetik a termelő által keresett fajtá­kat. Azt ajánlom, jobb előbb gondoskodni a szükséges jó vetőmagvakról, mert egyes jobb, és keresettebb fajták hamarabb elfogyhatnak. 1991. MÁRCIUS Többet—olcsiban... Mindenki tudja, hogy a tojás alapvető és fontos élelmezési termék. Az utób­bi években jelentősen meg­­­­emelkedett a fogyasztói ára. Az őszi, téli időszakokban 5—6 forintért kapható még a falusi boltokban is. Saj­nos még mindig szezonális termék a tojás. Tavasszal sok van, de az év 8—9 hó­napjában kevés van belőle, és drága. Az elmúlt években­ a nagyüzemek jelentősen csökkentették, vagy felszí­­­mosták tojóállományukat, a kistermelőknél meg alig­, alig történt fajtaváltás. A kis­­tenyésztőknél 60 százalék­ban a Hempshire, 25—30 százalékban pedig azok a húshibridek találhatók, amit meghagynak a termelők, to­jástermelés céljára. A Hempshire ma már nem korszerű fajta, a húshibri­dek pedig nagyon drágán termelik a tojást, és igen keveset is tojnak. Sajnos évtizedek óta nem tudják megvalósítani az igazi faj­taváltást, a korszerűbb, több és egyenletes termelést biztosító fajtákkal. Évtizedek óta az áfészek látták el naposbaromfival a kistermelőket. Évente 1,3 millió naposcsibét értékesí­tettek, amelyeket a keltető­állomásokról szereztek be. Sajnos az utóbbi években ez nagyon lecsökkent évi 2—300 ezerre. A magánkel­tetők pedig döntően a ma­gyar parlagit, a Hempshiret és a húshibrideket biztosít­ják a kistermelőknek, de a nagyüzemek is ezt a hús­fajtát adják tagja­knak. Hosszú évek óta vannak jó tojástermelő fajtáink, még a kisgazdaságok részére is. Ez a fajta hibrid a Tet­ra—H, amelyet kimondot­tan a háztáji körülmények­hez tenyésztettek ki. Ez egyenletesen termel 60—70 darabbal többet azonos fel­tételek mellett, mint a Hempshire, vagy más par­lagi, húshibrid fajták. En­nek ellenére mégsincs meg­felelő előrelépés e terüle­ten. Ebben nemcsak a ter­melők, a keltetők, az áfész- és tsz-szakemberek, a ma­­gánkeltetők is okolhatók. — nala —

Next