Szövetkezeti Élet, 1969 (9. évfolyam, 1-5. szám)

1969-01-01 / 1. szám

Ä SZÖVETKEZETI ÉLET Dr. Molnár elvtárs felszólalása a szocialista brigádvezetők tanácskozásán A szövetkezeti szocialista brigádvezetők 11. országos tanácskozásán dr. Molnár Fri­gyes, a SZÖVOSZ elnöke is felszólalt. Előző számokban a tanácskozásról részletes beszá­molót adtunk olvasóinknak. Helyhiány miatt azonban dr. Molnár Frigyes elvtárs felszó­lalását nem tudtuk közölni, így ezt a mai számunkban közöljük teljes egészében. Tisztelt Elvtársnők, Elvtársak! A realitásokkal van a baj. Az államnak Engedjék meg, hogy az Országos Szövet­kezeti Tanács nevében tisztelettel és nagyra­becsüléssel köszöntsem Önöket, a szocialista b­rigádvezetők II. országos tanácskozásának résztvevőit. Az Országos Szövetkezeti Tanács nagyra értékeli a szocialista brigádmozgalmat. Erről Bartolák Mihály elvtárs, a SZÖVOSZ elnök­­helyettese részletesen is beszámolt, jelezte gondjainkat és kérte az elvtársak­­ segít­ségét, támogatását. Ez alkalmas arra is, szeretném felhasznál­ni hogy amikor kifejezem az OFT köszönetét, egyben átnyújtsam néhány elvtársnak a jó munkájáért járó kitüntetést is. Nagy jelentőségű kérdés napjainkban a szocialista­­ munkaverseny és ezen belül a verseny formája. Ehhez megfelelő körülményeket teremt az a tény, hogy szocialista rendszerben élünk és gazdasági, kulturális fejlődésünk során az elmúlt 23 év alatt maradandót alkottunk, tiszteletre méltó színvonalat értünk el. Mind­ez lehetségessé tette, hogy célul tűzzük ki pártunk politikájának megvalósítását. Nyilvánvaló, hogy fejlődésünknek ez a ma­gasabb szintje tette l­ehetővé a socialista embertípus kialakulását és az új gazdaság­irányítás rendszerének bevezetését. Sok szó esett arról, hogy ez a szövetkezetek vonat­kozásában is új helyzetet teremtett. Személyes meggyőződésem, hogy a gazdasági reform a szövetkezeti mozga­lomnak, s ezen belül a mi szövetkezeteink felvirágzásának új időszakát nyitotta meg. Alapvető dolog ugyanis, hogy a párt kez­deményezése nyomán a szövetkezetek meg­ítélésében kialakult egy lényeges álláspont: a szövetkezetek jelentős szerepe Azoknak a szövetkezeteknek a szerepe, ahol a szövetke­zőknek, a szövetkezeti dolgozóknak nagyon jól kell szolgálni a tagság érdekeit, céljait. Ehhez jó lehetőséget ad az az ismert tény, hogy a szövetkezetek önálló vállalati jellegű gazdálkodásához megteremtődtek a lehetősé­gek. A tulajdonosi viszonyból adódóan mód van a tagság tevékenységének fokozottabb kibontakoztatására, a szövetkezeti demokrá­cia, a szövetkezeti önkormányzati rendszer­nek kimunkálására, érvényesítésére. Az új helyzet új problémákat is felszínre hoz elméleti és gyakorlati kérdésekben egy­aránt. Az új helyzet kialakulása során jó do­log, ha pártunknak ezzel kapcsolatos világos állásfoglalását tisztán látjuk. Mind a gazdasági reform érvényesítésével, mind a korszerű módszerek alkalmazásával kapcsolatban a szövetkezetelméleti kérdé­sekben sok vita folyt. Jó, hogy a párt illetékes szervei segítik elméleti­leg, tudományosan tisztázni a problémá­kat. A szövetkezetnek kell azonban kidolgozni a maguk hatékony rendszerét. Milyen fő problémát látunk ma? Úgy látom, hogy sok félreértés van a szö­vetkezetek eddig végzett munkáj­nak meg­ítélésében. Teljes felelősséggel merem mon­dani, hogy az eltelt 23 esztendő során a szocialista építő munkában a szövetségünk tevé­kenységi körében dolgozók történelmileg is elismerésre méltó munkát végeztek. Nem akarok közismert dolgokra hivatkozni de nagyon nehéz a politikai, társadalmi küz­delem. Az emberek öntevékenységének, gaz­dasági munkájának szervezése része az össz­­eredménynek, amelyre büszkék vagyunk Nálunk szocialista hatalom van, érték az emberi munka, nincs kizsákmányolás Végre emberek vagyunk és emberhez méltóan tu­dunk dolgozni. Tisztelettel lehet gondolni a szövetkezés kezdeményezőire, veteránjaira és a következő generációra is. A nemes ha­gyományokat a korszerű követelmények kö­zött fogjuk folytatni. Korszerűsíteni kell a gyakorlatot, a szövetkezők és a szövetkezetek nagyszerű eredményeit. Ez nem könnyű do­log. Második kérdésként a szocialista állam és a szövetkezetek viszonyát, majd a szövetke­zetek és a szövetségeknek egymáshoz való viszonyát tárgyalnám. Ami a szocialista állam és a szövetkezetek viszonyát illeti, köztudott dolgot ismétlek. Valójában a szövetkezés a szocialista eszme rendszerének szűkebb, különösen korszerű formában a szocialista rendszernek rendkí­vül fontos intézménye. Természetes, hogy a szövetkezetek a tagok érdekeit képviselhetik A tagok hozzák létre bizonyos céllal és se­gítik fejlődését. A szövetkezetek a tagság ér­dekeit szolgálják, ha nem, akkor visszaesés következik be. Ebből adódóan a szocialista állam — az össznépi érdeket szolgáló állam — szabályozza, feloldja a feszültségeket úgy ahogyan ehhez az anyagi lehetőségeink meg­vannak. Vannak olyan szövetkezeti tudósaink, akik sok szövetkezettel kapcsolatos munkát dol­goznak ki objektív módon. Ha ezen belül maradunk, akkor reálpolitikusok vagyunk, ha nem, akkor illúziót kergetünk és ebből nagy bajok származnak, tehát van egy ilyen szerepe: az össznépi ér­dekek figyelembevételével szabályozza en­nek feltételeit. Alapvető funkció, hogy meg kell alkotni mindazokat a jogszabályokat amelyek ehhez szükségesek, mégpedig magas szinten. Ez esetben, a kialakult vélemény szerint a Parlament által alkotott törvények szerint, amely meghatározza a szövetkezet szerepét. Mindazokat az alapvető normákat, amelyek szükségesek a szövetkezetek törvé­nyes, hatékony tevékenységéhez. Ilyen tör­vény jelenleg nincs. Elhatározott dolog, hogy kell ez az ágazati törvény a termelőszövet­kezetekéhez hasonlóan, figyelembe véve a mi sajátosságainkat. Vannak ugyanis azonossá­gok, de vannak lényeges különbségek is Természetesen érvényesülni kell az állami felügyeletnek. Vannak kialakult törvények és hatósági feladatok. Meggyőződésünk, hogy ezeket a feladatokat az állam intézményei­nek kell ellátni, nem a szövetségeknek. Van­nak dolgok, amelyeket szabályozni kell és végrehajtani. A szövetség, ha ilyen feladatot ellát, világos, hogy szembe kerül a szövet­kezetekkel, melyek létrehozták a szövetséget. Ez állami feladat. Gondolom, hogy ezzel egyetértenek az elvtársak. Kell állami irányítás is. A szövetkezetek viszonyában úgy, ahogy ezt a gazdasági re­form meghatározza, figyelemmel a gazdasági élet törvényeire. Csak ez vezethet eredmé­nyes tevékenységhez, nem az állami utasítás nem a tervlebontás. Rendezésre vár az új helyzetben a szövet­kezetek és a szövetségek viszonya is. Nem vonatkoztathatják el attól hogy milyen elvi alapon és gyakorlati alapon érvényesül a szocialista állam és a szövetkezetek viszonya A területi szövetségnek és az országos szövetségnek is érdekvédelmi szervvé kell válnia, mozgalmi intézménnyé kell ala­kulnia. Mégpedig úgy, hogy az ezzel kapcsolatos ten­nivalókat a terület vonatkozásában a területi szövetség, ami pedig az országos érdekeket­­ illeti, amit a kormánnyal és minisztériumok­kal lehet rendezni, az országos szövetség lássa el Számos olyan dolog van még hóéra, amit a gyakorlatban is rendezni kell Arra szeret­ném kérni az elvtársakat, hogy ezekben a kérdésekben autonómia alakuljon ki. Kívá­natos kivárni az állami szabályozást és an­nak függvényében lehet elkészíteni a szövet­kezetek alapszabályát, amely az önállóságot jelenti a legteljesebb mértékben. Az OFT-nek van határozata arra, hogy a jövő esztendőt használjuk fel az alapszabá­lyok elkészítésére. Ne kapkodjunk, mert az­zal zavart kelthetünk. A kormánynak kell megítélni, hogy melyek azok, amelyek idő­szerűtlenné váltak. Nehogy félreértsék, ez nem mentesíti a szövetkezőket attól, hogy gondolkodjanak. Példaként említem a TOT-t, mely az MSZMP határozata nyomán, a Köz­ponti Bizottság közvetlen segítségével alakí­totta ki a maga rendszerét. Ismeretes módon széleskörű tanácskozás folyt. Sok-sok ember gondolkodott és érdemi, mozgalmi munka nyomán került sor az alapszabály elkészíté­sére, mindarra a nagyarányú munkára, ame­lyet végrehajtottunk. Nagyon következetesen érvényesíteni kell azt az elvet, hogy a szövetségek vannak a szövetkezetekért és nem fordítva. Tehát máris — amennyire lehetőséges — a területi szövetségek dolgozói a reform elvei alapján segítsék, támogassák a szövetkezete­ket, hogy mind jobban és eredményesebben dolgozhassanak. Másrészt a módszereket te­kintve. nyilvánvaló, hogy a szövetségnek még inkább a szövetkezet megbízatása alap­ján kell végezniük a szolgáltatói munkákat. Nincs arra mód hogy részletesen beszél­jünk erről a kérdésről. Változatlanul meg­marad, az egymásrautaltság szükségessége a szövetkezetek és a szövetségek között. A kapcsolat hatékony és eredményes lesz, ha az előbbi elveket érvényesítjük, éspedig a szövetség a szövetkezeteket szolgálja, mint érdekvédelmi, választott intézmény. Itt az alapállásban van az érdemi változás. Hangsúlyozom, hogy a szövetségek vannak a szövetkezetekért. A hibák a múltban, az ismert okok miatt voltak. Ebből egy sor érdekellentét származott Nem az a feladatunk, hogy a múlttal fog­lalkozzunk, nem vagyunk történészek, alkotó emberek vagyunk, akiknek a napi gondokat kell rendezni. Ilyen értelemben biztos, hogy az új viszony a szövetkezetek és a szövet­­­ségek között a fejlődést fogja szolgálni. Meggyőződésem, hogy a szövetkezetek hí­ven és harcosan magukévá tudják tenni a szocialista követelményeket és ez majd újabb eredmények forrása lesz. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében nagy tisztelettel köszöntöm a tanácskozás résztvevőit és ismételten kérem, hogy a szocialista brigádvezetők minden erőjük­kel segítsék közös célju­k együttes erővel való sikeres megvalósítását. Ugyanakkor tiszta szívből kívánom a leg­jobbakat az elvtársiknak. 1969. Január Ülésezett a MÉSZÖV választmánya (Folytatás az első oldalról) A takarékszövetkezetek be­tétállománya 1968 november ■?6-án 81 millió 728 ezer fo­rint volt. Ebből gépkocsi nye­­rem­énybetét 2 millió 85 ezer forint. A betétállomány 1968. oan 17 millió 518 ezer forint­ta­ emelkedett, ebből gép­kocsi nyereménybetét emel­ 1968 január 1-ével életbe, léptetett átmeneti kölcsönfo­lyósítások korlátozása követ­­keztében az alapszabály elő­írásaitól eltérően a betétállo­mánynak csak 40 százaléka folyósítható. Ezen belül olyan korláto­zás is van, hogy szövetkeze­tenként nem lehet több a fo­gyasztási kölcsön az 1967 de­­cember 31-i állománynál. Az építési kölcsön pedig nem haladhatja meg a saját köl­­csönalap 25 százalékát. E korlátozásokkal egyidejűleg le­he­tőség nyílt a szövetkeze­­tek közötti kölcsönkeret át­­csoportosí­tására. Ez a rendelkezés a kezdeti időszakban a szövetkezetek egy részénél zavart okozott, több helyen korlátozták a kölcsön-folyósítást A ké­sőbbiek folyamán azonban a szövetkezetek többségénél különösebb probléma nem volt. A kölcsönkeretek át­csoportosításával a betétállo­mány nagyarányú növekedé­­sével lehetőség nyílott arra, hogy megyénk szövetkezetei­nél kölcsönállománya — ha nem is a korábbi évekhez hasonló ütemben — növe­kedjen Korlátozásokat csak egyes szövetkezeteknél kel­lett alkalmazni a fogyasztási kölcsönök folyósításánál. Megyénk szövetkezeteinél ja­nuár 1 és szeptember 30-a között összesen 7 ezer 296 db kölcsönt folyósítottak, ebből az áruvásárlási kölcsön 2056 db volt. Az elmúlt év azonos idő­szakánál 2 millió 577 ezer fo­­rintal volt magasabb a köl­csönfolyósítás. Az összes fo­­­rrsításokon belül jelentősen nőtt az áruvásárlási kölcsö­nök aránya, és ugyanakkor csökkent az egyéb célú köl­­cs­önök­ folyósítása. Az áruhitel akciónál az év folyamán jelentőset javult a kapcsolat a fogyasztási sző- Betétágazat kedés 870 ezer forint A be­tétállomány növekedése hűen tükrözi a párt és kormány gazdaságpolitikája iránti és a takarékszövetkezetek iránti bizalmat, de az ilyen mérté­kű betét­növekedést jelentő­­sen­ elősegítette a takarékszö­vetkezeti dolgozók, vezetőse­ kölcsön ágazat vetkezetekkel. Különösen jó az együttműködés a szentgáli szövetkezetek között, ahol az árubemutatókat rendszeresen együtt tartják. A továbbiakban az írásos előterjesztés foglalkozott a takarékszövetkezetek közötti kölcsönkeretek átcsoportosí­tásának kérdésével Megyénk takarékszövetkezetei közül 8 szövetkezet szabad kölcsön­­alapja terhére 4 millió 390 ezer forintot ajánlott­­ fel más szövetkezetek részére abból a célból, hogy a kölcsönös se­gítségnyújtás elvét alkalmaz­­va más szövetkezeteket se­gítsen, ahol a saját kölcsön­­alap nem elegendő a jelent­kező kölcsönigények kielégí­téséhez. A felajánlott kölcsönalap­­ból 11 szövetkezet vett igény­­b­e 2 millió 390 ezer forintot. Ugyanakkor 2 millió forintot az országos keretbe ajánlot­tak fel a szövetkezetek. Legjelentősebb összeget adott a zalavári és a hévízi takarékszövetkezet 1 millió 300 ezer, ill. 1 millió 660 ezer forint összegben. A zalavári takarékszövet­kezett az átcsoportosított köl­­csönalapért április 1-től kö­ gi tagok jó szervező munká­ja is. A betétállomány kezelésé­nél összességénél betartják az ügyrendi előírásokat, prob­lémák a fenntartásos betétek szabályszerű adminisztrálásá­­nál és a kamatok számfejté­­s­s­n­él adódtak. Iít 17 ezer forintot kapott, ami azt jelenti,­­hogy az egy­ébként veszteséges szö­vetkezet nyereségessé vált Az igénybevevő takarék­szövetkezetek közül a gógán. fa" szövetkezet 700 ezer fo­rint kölcsönalapot vett át. Amennyiben az átcsoportosí­tás lehetősége nem állna fenn, úgy a szövetkezet a kölcsönigénylők kb egyhar­­madát nem tudta volna ki­elégíteni. Az I. félévben a szövetke­zeteknél felmérést végeztünk a folyósított kölcsönök cél­jellegét figyelembe véve, vagy­is arra a kérdésre kerestünk választ, hogy mire veszik igénybe a szövetkezeti tagok a kölcsönöket. A felmérés azt mutatja, hogy a kölcsönt igénybeve­vők többsége nem a megél­hetés biztosításához, hanem az életkörülményeik javítá­sát célzó beszerzésekre vet­tek fel kölcsönt (bútorvásár­lás, stb.). A kölcsönfolyósításoknál általában betartják az ügy­rendi előírásokat. Behajtha­tatlanság miatt a szövetke­zeteknél veszteség nem ke­letkezett. Egyéb üzletági tevékenység Biztosítások kötésével me­gyénk szövetkezetei ez év folyamán a korábbi éveknél lényegesen nagyobb mérték­­ben foglalkoztak (ehhez hoz­zájárult a biztosítási verseny is). Az 1967 évi 832 db biz­tosítással szemben 1968 ja­nuár 1-től november 30-ig 2 ezer 664 db biztosítást kötöt­tek. Sajnos a verseny lezá­rása után jelentősen vissza­esett a szövetkezetek bizto­sítást szervező munkája. Totó—Lottó árusítási lehe­tőség minden egységnél meg­van, de nem minden egység­ben árusítanak. Nyeremé­nyek kifizetésével — 4 taka­rékszövetkezet kivételével — minden szövetkezet foglal­kozik. Államkölcsönök be­váltására 7 takarékszövetke­zet van felhatalmazva. A va­lutabeváltással Badacsonyto­­maj, Nagyvázsony és Rév­fülöp van felhatalmazva. IKKA utalványok beváltá­sával minden szövetkezet fo­glalkozhat, ezideig 9 he­lyen történt beváltás. Gép­kocsi árának befizetésére minden szövetkezetnél lehe­tőség van. Az év első három negyed­évében megyénk szövetkeze­tei közül 18 nyereséges volt. Egyedül a berhidai zárt vesz­teséggel. Ennek oka az volt hogy a viszonylag rövid mű­­­•ütíéei ideje alatt alacsony állományokkal rendelkezik, és ez nem biztosítja a nye­reséges működéshez szüksé­ges feltételeket Gazdálkodás 11 szövetkezet ért el keve­sebb nyereséget, mint a bá­­zis időszakban A nyereség csökkenésének okait a következőkben lát­tuk Például : a betétnövekedés a múlt év azonos időszakánál na­gyobb mértékű volt. Ennek következtében a korábbi év­nél több munkabér lett kifi­zetve. Új költségként lépett be a központ költséghozzájá­rulása,­­ a kölcsönfolyósítások el­tolódtak az alacsonyabb ka­matlábak irányában (csök­kent a fogyasztási kölcsön, és nőtt az áruvásárlási köl­csön). MÉSZÖV segítő munkája Ez évben a takarékszövet­kezetek munkájának segíté­sével az ide vonatkozó OFT határozatok figyelembevéte­lével foglalkoztunk Fő fel­adatainkat képezi a szövet­kezetek munkájának segíté­se, érdekképviseletük és ér­dekvédelmük ellátása, infor­mációs tevékenység. Segítsé­get nyújtottunk részükre az 1968 évi terveik elkészítésé­­hez. Segítjük számviteli mun­kájukat stb. Hálózatfejlesztési munká­jukat a Beruházási Osztállyal közösen segítjük, rendszeres kapcsolatot tartunk a taka­rékszövetkezetek munkájá­hoz kapcsolódó szervekkel. iOTP, ÁB) és ellátjuk a szö­vetkezetek érdekvédelmét A választmány takarékszö­vetkezeti szakbizottsága ez évben egy alkalommal ülése­zett egyéb tevékenységet nem fejtett ki (Itt jegyezzük meg, hogy a szakbizottság titkára Fleischer Ferenc elvi­tották meg a takarékszövet­társ május 15-én kilépett a kezeti szakbizottság új titka- MFSZÖV-től azóta nem volt rál Gaál Sándor elvtársat, a választmányi ülés a mostani takarékszövetkezet új osz­­választmányi ülésen válasz­­tá­svezetőjét.) Ellenőrzési munka Revíziót a takarékszövet­kezetnél nem végeztünk. Az állami felügyelet gya­korlásaként az OTP megyei igazgatósága végez a szövet­kezeteknél évenként legalább egy alkalommal pénzügyi revíziót Összefoglalva az a megál­lapításunk, hogy a taka­rékszövetkezetek munkája egyenletesen fejlődik. Jelen­tős mértékben nőtt a betét­­állomány, szélesedett a köl­­csönkihelyezés, bővült a szövetkezetek egyéb szolgál­tatása. Jó együttműködés alakult ki a fmsz-ekkel, ami egyaránt szolgálta a köl­­csönkihelyezés eredményes­­ségét, valamint a fmsz-ek kiskereskedelmi forgalmának növekedését Mindkét napirendi pont előadója az írásos előterjesz­tésen kívül szóbeli kiegészí­tést is mondott A két napirendi ponthoz több választmányi tag is hozzászólt majd végezetül mind a két írásos és szóbeli beterjesztett anyagot a vá­­asztmányi tagok egyhangú­ig elfogadták. Ezután Levitusz Károly, a MFSZÖV elnöke tájékoztatta a választmányi tagokat az időszerű szövetkezetelméleti kérdésekről.

Next