Szövetkezeti Értesítő, 1910 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1910-01-15 / 1. szám

2. oldal SZÖVETKEZETI ÉRTESÍTŐ II. évfolyam S ebből önként kellene folynia, hogy éppen Budapesten százezrei legyenek a szervezett fo­gyasztóknak, ámde ha figyelembe vesszük a mi általában nyomorúságos viszonyainkat, a po­litikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életünk nyavalyáit, akkor már ez az egy millió korona is nagyot nyer értékében. Szó sincs róla, hogy most már meg legyünk elégedve; távol áll tőlünk azt hirdetni, hogy már elértük az elérhetőt. Ellenkezőleg, Buda­pesten és az országban százezerszámra vannak még a megszervezendő fogyasztók, a­kik ön­­tudatlanul erősítik, gazdagítják az agráriusokat és biztosítják uralmukat. Ha mégis örömmel emlé­kezünk meg az előreláthatólag elérendő első milliós forgalomról, akkor ezt azért tesszük, hogy a még kételkedő tagtársainkat meggyőzzük az eszme életrevalóságáról, hogy bepillantást engedjünk a jövőbe, a mikor nem egy, hanem sok-sok millió forgalmat érünk el s a mikor szövetkezeti kenyérgyár, malom, tehenészet s a legkülönbözőbb ipartelepek fogják hirdetni az eszme diadalát s a fogyasztók öntudatosságát. Ennek a képnek a megvalósulásához pedig sokkal kevesebb kell, semmint magunk is hinnék. Ha meglévő tagjaink lelkiismeretesen kezükbe veszik az ügyet és elsősorban minden szükség­letüket a szövetkezetben szerzik be, továbbá fáradhatatlanul agitálnak a szomszédnál, a mű­helyben, a gyárban, a vendéglőben és kávéház­ban a szövetkezeti eszme érdekében, ha elisme­rik — és el kell ismerniük! —­, hogy a szövet­kezeti mozgalom éppen olyan fontos, mint a politikai és a szakszervezeti mozgalom úgy az életviszonyok javítása, mint a kulturális fejlődés és a népmilliók teljes felszabadítása szempontjá­ból,­­ akkor nagyon rövid idő alatt bámulatos eredményeket érhetünk el. Ebben a munkánkban azonban nem szabad megfeledkeznünk a sajtóról. A Szövetkezeti Értesítő ma még szerény köntösben jelenik meg, de máris dicsekedhetik azzal, hogy tőle telhető­­leg mindent elkövetett a szövetkezeti eszme terjesztése és népszerűsítése érdekében. Sajnos — be kell vallanunk — a tagtársak eddig éppen ezen a téren követtek el hanyagságot. Maguk sem igen támogatták a Szövetkezeti Értesítőt és így nem járultak hozzá annak fejlesztéséhez. E nélkül pedig a saját és az eszme kárára meg­lassul a fejlődés. Nem volna szabad egyetlen tagtársunk asztalá­ról sem hiányoznia a Szövetkezeti Értesítőnek. Sőt a műhelyekben és gyárakban dolgozó tag­társaknak meg kellene hozni azt a csekély fáradságot, hogy havonként egyszer magukhoz vesznek néhány példányt és igyekeznek azokat munkástársaik között árusítani. Négy fillért min­den munkás kész áldozni havonként, csak legyen, a­ki felhívja a lapra a figyelmét. A saját agitá­­ciójukat is nagyon megkönnyítenék ezzel a tag­társak és az eszme terjesztése érdekében mér­hetetlen szolgálatot teljesítenének. A Szövetkezeti Értesítő nem nyerészkedésre alapított vállalat. Olyan csekély az ára, hogy azon nyerészkedni nem is lehet. Éppen ezért a lap terjesztésével elősegítenék a tagtársak azt, hogy nagyobb terjedelemben, bővebb tartalom­mal jelenjen az meg és így hathatósabban szol­gálja mindnyájunk érdekében a nagy eszmét. Reméljük, hogy az elmondottakat megszívlelik a tagtársak és az új évben fokozott munka­kedvvel működnek közre a szövetkezeti eszme és sajtó terjesztése érdekében. Ez esetben a legközelebbi évforduló alkalmából az eddiginél is nagyobb és örvendetesebb eredményről szá­molhatunk be. Úgy legyen ! SZEMLE. Tejrazzia a fővárosban. A közélelmezési ügyosztály előterjesztésére Bárczy István polgár­­mester elrendelte, hogy csütörtökön, december 24-én hajnalban az ügyosztály tisztviselőinek vezetésével a tej­nagykereskedőknél váratlanul vizsgálatot tartsanak. Ez a vizsgálat hajnali három órától reggel hét óráig tartott és ez alatt az idő alatt 21 tejnagykereskedőnél tartottak tejvizsgálatot. A vizsgálat alkalmával vett tej­mintákat azonnal a fővárosi vegyészeti és élelmi­szervizsgáló intézetbe szállították, a­melynek szakvéleményét az elöljáróságoknak fogják ki­adni, hogy azok a vélemény alapján a szüksé­ges eljárást indítsák meg. — Nem arra vagyunk kiváncsiak, hogy milyen lesz ez a szakvélemény, mert hiszen tudja azt minden fővárosi lakó, hogy a­milyen ritkaság nálunk a megkereszteletlen bor, olyan ritkaság a hamisítatlan tej is. Vagy talán még ennél is ritkább. Tudjuk azt, hogy a néha­napján megcsípett tej- és egyéb élelmiszer hamisítóit a lehető legenyhébben büntetik, ha büntetik. Mert hiszen mindig csak a kis tolvajo­kat sújtja a törvény, mert a nagyok­­ meg­szöknek. Lehet, hogy most is úgy lesz. Mi csak azért közöljük eme tejrazziának a hírét, mert igazán különös fényt vet a magyarországi köz­egészségügyi viszonyokra. Eddig azt tudtuk, hogy a tolvajok, betörők és egyéb gonosztevők összefogdosására rendeztek razziákat. Hiszen a­míg csak efajta razziát kellett tartani, nekünk nem volt okunk félni. Ezek tőlünk úgy sem vihettek el semmit. Talán azért fogdosták is össze őket. Annál dúsabban arattak az élelmiszer­uzsorások, az élelmiszerhamisítók. De a­míg csak a szegény ember ételét hamisították, nem bántalmazták őket. Most, a­mikor már elszapo­rodtak — a közegészségügyi hatóság jóvoltá­ból —, razziát tartanak, elítélik őket néhány korona pénzbírságra és az ügy el lesz intézve. Tovább pancsolhatnak. A tej- és egyéb élelmi­cikkek hamisítása folyik tovább mindaddig, míg valamelyik úri dáma ismét vizet kap tej helyett, vagy a­míg a munkásság szövetkezés útján fel nem állítja a maga tehenészetét. Mi azt hisszük.

Next