Szövetkezeti Értesítő, 1910 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1910-01-15 / 1. szám
2. oldal SZÖVETKEZETI ÉRTESÍTŐ II. évfolyam S ebből önként kellene folynia, hogy éppen Budapesten százezrei legyenek a szervezett fogyasztóknak, ámde ha figyelembe vesszük a mi általában nyomorúságos viszonyainkat, a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életünk nyavalyáit, akkor már ez az egy millió korona is nagyot nyer értékében. Szó sincs róla, hogy most már meg legyünk elégedve; távol áll tőlünk azt hirdetni, hogy már elértük az elérhetőt. Ellenkezőleg, Budapesten és az országban százezerszámra vannak még a megszervezendő fogyasztók, akik öntudatlanul erősítik, gazdagítják az agráriusokat és biztosítják uralmukat. Ha mégis örömmel emlékezünk meg az előreláthatólag elérendő első milliós forgalomról, akkor ezt azért tesszük, hogy a még kételkedő tagtársainkat meggyőzzük az eszme életrevalóságáról, hogy bepillantást engedjünk a jövőbe, a mikor nem egy, hanem sok-sok millió forgalmat érünk el s a mikor szövetkezeti kenyérgyár, malom, tehenészet s a legkülönbözőbb ipartelepek fogják hirdetni az eszme diadalát s a fogyasztók öntudatosságát. Ennek a képnek a megvalósulásához pedig sokkal kevesebb kell, semmint magunk is hinnék. Ha meglévő tagjaink lelkiismeretesen kezükbe veszik az ügyet és elsősorban minden szükségletüket a szövetkezetben szerzik be, továbbá fáradhatatlanul agitálnak a szomszédnál, a műhelyben, a gyárban, a vendéglőben és kávéházban a szövetkezeti eszme érdekében, ha elismerik — és el kell ismerniük! —, hogy a szövetkezeti mozgalom éppen olyan fontos, mint a politikai és a szakszervezeti mozgalom úgy az életviszonyok javítása, mint a kulturális fejlődés és a népmilliók teljes felszabadítása szempontjából, akkor nagyon rövid idő alatt bámulatos eredményeket érhetünk el. Ebben a munkánkban azonban nem szabad megfeledkeznünk a sajtóról. A Szövetkezeti Értesítő ma még szerény köntösben jelenik meg, de máris dicsekedhetik azzal, hogy tőle telhetőleg mindent elkövetett a szövetkezeti eszme terjesztése és népszerűsítése érdekében. Sajnos — be kell vallanunk — a tagtársak eddig éppen ezen a téren követtek el hanyagságot. Maguk sem igen támogatták a Szövetkezeti Értesítőt és így nem járultak hozzá annak fejlesztéséhez. E nélkül pedig a saját és az eszme kárára meglassul a fejlődés. Nem volna szabad egyetlen tagtársunk asztaláról sem hiányoznia a Szövetkezeti Értesítőnek. Sőt a műhelyekben és gyárakban dolgozó tagtársaknak meg kellene hozni azt a csekély fáradságot, hogy havonként egyszer magukhoz vesznek néhány példányt és igyekeznek azokat munkástársaik között árusítani. Négy fillért minden munkás kész áldozni havonként, csak legyen, aki felhívja a lapra a figyelmét. A saját agitációjukat is nagyon megkönnyítenék ezzel a tagtársak és az eszme terjesztése érdekében mérhetetlen szolgálatot teljesítenének. A Szövetkezeti Értesítő nem nyerészkedésre alapított vállalat. Olyan csekély az ára, hogy azon nyerészkedni nem is lehet. Éppen ezért a lap terjesztésével elősegítenék a tagtársak azt, hogy nagyobb terjedelemben, bővebb tartalommal jelenjen az meg és így hathatósabban szolgálja mindnyájunk érdekében a nagy eszmét. Reméljük, hogy az elmondottakat megszívlelik a tagtársak és az új évben fokozott munkakedvvel működnek közre a szövetkezeti eszme és sajtó terjesztése érdekében. Ez esetben a legközelebbi évforduló alkalmából az eddiginél is nagyobb és örvendetesebb eredményről számolhatunk be. Úgy legyen ! SZEMLE. Tejrazzia a fővárosban. A közélelmezési ügyosztály előterjesztésére Bárczy István polgármester elrendelte, hogy csütörtökön, december 24-én hajnalban az ügyosztály tisztviselőinek vezetésével a tejnagykereskedőknél váratlanul vizsgálatot tartsanak. Ez a vizsgálat hajnali három órától reggel hét óráig tartott és ez alatt az idő alatt 21 tejnagykereskedőnél tartottak tejvizsgálatot. A vizsgálat alkalmával vett tejmintákat azonnal a fővárosi vegyészeti és élelmiszervizsgáló intézetbe szállították, amelynek szakvéleményét az elöljáróságoknak fogják kiadni, hogy azok a vélemény alapján a szükséges eljárást indítsák meg. — Nem arra vagyunk kiváncsiak, hogy milyen lesz ez a szakvélemény, mert hiszen tudja azt minden fővárosi lakó, hogy amilyen ritkaság nálunk a megkereszteletlen bor, olyan ritkaság a hamisítatlan tej is. Vagy talán még ennél is ritkább. Tudjuk azt, hogy a néhanapján megcsípett tej- és egyéb élelmiszer hamisítóit a lehető legenyhébben büntetik, ha büntetik. Mert hiszen mindig csak a kis tolvajokat sújtja a törvény, mert a nagyok megszöknek. Lehet, hogy most is úgy lesz. Mi csak azért közöljük eme tejrazziának a hírét, mert igazán különös fényt vet a magyarországi közegészségügyi viszonyokra. Eddig azt tudtuk, hogy a tolvajok, betörők és egyéb gonosztevők összefogdosására rendeztek razziákat. Hiszen amíg csak efajta razziát kellett tartani, nekünk nem volt okunk félni. Ezek tőlünk úgy sem vihettek el semmit. Talán azért fogdosták is össze őket. Annál dúsabban arattak az élelmiszeruzsorások, az élelmiszerhamisítók. De amíg csak a szegény ember ételét hamisították, nem bántalmazták őket. Most, amikor már elszaporodtak — a közegészségügyi hatóság jóvoltából —, razziát tartanak, elítélik őket néhány korona pénzbírságra és az ügy el lesz intézve. Tovább pancsolhatnak. A tej- és egyéb élelmicikkek hamisítása folyik tovább mindaddig, míg valamelyik úri dáma ismét vizet kap tej helyett, vagy amíg a munkásság szövetkezés útján fel nem állítja a maga tehenészetét. Mi azt hisszük.