Szövetkezeti Értesítő, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-01 / 1. szám

­. oldal SZÖVETKEZETI ÉRTESÍTŐ VIII. évfolyam: az összes gazdaságok száma 2.388.000. Ebből 563.000 egy holdon aluli gazdaság van; 1—5 holdig 717.000; 5—10 holdig 459.000; 10—50 holdig 590.000; 50—100 holdig 36.000 és 100^­1000 holdig 20.000 gazdaság van. Az ezer holdnál nagyobb gazdaságok száma 3768. Ez a néhány ezer ember 14г millió hold föld­del rendelkezik, a termelőföld harmad­részével. A föld másik harmadrészét mint­egy 500.000 ember bírja. Ezek a számok hivatalos adatok, nem vettünk el belőle és nem tettünk hozzá sem­mit. Ezek szerint az adatok szerint tehát Magyarországon az élelmiszeruzsorából első­sorban mintegy négyezer ezer holdasnak van a legtöbb haszna, másodsorban annak a fél­millió kisbirtokosnak, akinek a termőföldje meghaladja a 10 holdat. Tehát, ugy­e­bár nem volt szükségünk egyetlen frázisra sem, hogy rámutassunk arra, miért, kell Magyar­­ország itthon hadakozó népességének az­­élelmiszeruzsorát nyögnie. Hát pusztán és egyesegyedül olyan elenyésző kisebbség érde­kében, amely nemcsak ezt a privilégiumot élvezi, hanem sok mást is, amelynek fejte-t­etése már... talán ... valószínűen... ártó dlog, tehát erről nem beszélünk. Ha már most tudjuk, kiknek használ az élelmiszeruzsora, talán beszélhetünk arról is, hogy kiknek árt. Árt elsősorban a dolgozó népességnek, amely a drágaság következté­ben éhezik, leromlik. A férfiaknak nincs erejük a munkához, sőt a katonáskodásra sem; az asszonyok munkája ugyancsak kevesebbet ér (pedig most erre még inkább szükség van); a gyerekek, a harcoló hősök gyermekei pedig sápadtak, véznák és kora­vének. Egészséges generáció aligha lesz be­lőlük. Általában a városi népesség minden kategóriája nyögi ezt a speciális magyar nyavalyát — azonban itt is van kevés ki­vétel: a közvetítő kereskedők kicsiny hada. Amit a földbirtokosok meghagynak, azt le­fölözik ezek a lelkiismeretlen emberek. (Itt sietünk magyarázóul megjegyezni, hogy a közvetítő kereskedelem kinövése azonnal megszűnne, ha a tulajdonképeni bajok forrásait betömnék.) Igen, ezek a források az okozói annak is, hogy az állam is érzi a drágaságot és a napokban olvashattuk, hogy 87 milliót ad hivatalnokainak. Hát megint kik fogják elő­teremteni a megnövekedett adminisztratív kiadásokat, talán az a törpe kisebbség?___ Dehogy is! Az élelmiszer uzsorát nyögő több­ség, amely a jövőben még ezzel a 87 millió­val is adózik majd. Vagy talán az állam jó­szívűsége használt a hivatalnokainak, meg a többi intézmények, testületek segítettek a drágasági pótlék filléreivel azokon, akiken akartak? Távolról sem. Ez csak bevételemel­kedést jelent azoknak, akiknek nem volt szükségük a drágasági pótlékra. Úgy véljük, jó lesz abbanhagyni a további fejtegetést, hiszen akárhová indulunk, min­dig visszajutunk a kiindulási ponthoz, ahhoz a hivatalos statisztikához, amelyet fentebb közöltünk. És mi szigorúan elhatároztuk, hogy ebben a cikkben nem írunk olyasmit. Mindenki szerezze be babszü­kségletét! Értesítjük tagtársainkat, hogy szövetkeze­tünknek sikerült oly nagymennyiségű babot beszerezni, hogy minden tagnak teljes évi szükségletét fedezni tudja. Kívánatos volna tehát, hogy mindenki az egész évi babszük­­letét szerezze be, ami annál is inkább fon­tos, mert a jelenlegi háborús időkben nem lehet tudni, váljon rekvirálás vagy egyéb okok miatt egy későbbi időszakban ez lehet­séges lesz-e? Akinek tehát csak módjában van, biztosítsa babszükségletét. Fiókjaink bármily mennyiséget tagjainknak azonnal és egyszerre kiadnak. Megjegyezni kívánjuk még, hogy fővárosi fiókjaink tagjai a babot nálunk a székesfővárosi tanács babutalvá­­nya nélkül kaphatják. A lisztkezelés. Minden taggyűlésen és lapunk egyik legutóbbi számában is ki­merítő módon figyelmeztettük a tagtársakat arra, hogy miként kell az elraktározott liszt­tel bánni, hogyan kell azt kezelni. Meg­magyaráztuk, hogy a liszt romlásának és keseredésének csak úgy tudjuk elejét venni, ha a lisztet száraz, szellős helyen tartjuk és azt időnként — mondjuk kéth­ónaponként — egyik zsákból a másikba áttöltjük. Ez különösképen a kenyérlisztre vonatkozik, amely tudvalevőleg legkönnyebben romlik, keseredik. Újólag felhívjuk tagtársaink figyelmét erre a fontos körülményre, mert az elraktározás hibájából eredő lisztromlá­sért a szövetkezet semmiféle felelősséget nem vállal. Kenyérsütés rozslisztből. Sokszor halljuk tagtársainktól, hogy a rozslisztből készült kenyér nem jó, amit egyesek a liszt rová­sára írnak. A valóság pedig az, hogy a rozs­liszt rendesen jó, csak a kenyér előállítása körül történnek hibák. Tisztán rozslisztből ugyanis nem lehet kenyeret sütni. Azon­kívül burgonyával sem lehet keverni a rozs­lisztet. Ha azt akarjuk, hogy jó rozskenye­rünk legyen, akkor azt feltétlenül búza­liszttel kell kevernünk. A rozskenyérsütés­hez veszünk tehát 3 kiló rozslisztet és 2 kiló búzalisztet, ehhez adunk fél liter langyos vizet és 2 deka élesztőt. Ebből csi­nálunk puha kovászt este, ezt reggelig hagy­juk állni, akkor ráöntünk egy liter langyos amely okot szolgáltatna a nyomdafesték megtakarításához, mert elvégre az előfizető a pénzéért olvasni is akar. Azért csak még annyit bátorkodunk megjegyezni, ha azok a sokat fecsegő urak az élelmiszerdrágaságról a jövőben beszélni fognak, maradjanak a tárgynál. Mutassák meg az ország mostani gondos, nagystílű vezetőinek az 1305. évi mezőgazdasági összeírást, ottan majd meg­találják a bajok forrását. Ezt a forrást" be­tömni tökéletes munka és annak a férfiúnak, aki erre a feladatra vállalkozik, az or­szág népessége olyan piramist emel, amely örökkön-örökké fogja hirdetni milliók há­láját. Frisch Árpád.

Next