Szövetkezeti Értesítő, 1924 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1924-01-05 / 1. szám

, hogy a jó tettet jó tettel kell viszonoznunk. Önzők voltunk, mert nem gondoskodtunk arról, hogy mások is, barátaink is, ellenfeleink is megismerjék a mi hűséges küzdőtársunkat. Megfeledkeztünk arról, hogy reánk is hárul egy kötelesség: terjeszteni a Szövetkezeti Értesítőt. És ha még manapság is van okunk panaszra, ha azt látjuk, hogy a szövetkezeti mozgalom ereje — bár nagyban gyarapodott tizenöt év alatt — még mindig fogyatékos, abban nekünk nagyon sok részünk van. Kezünkben van a fegyver, amely ki kell hogy vívja teljes gazdasági és lelki fölszabadulásunkat, élünk is vele, de nem élesítjük, nem gondozzuk, nem teszünk róla, hogy sorstársaink is megismerjék, ők is megerősödjenek általa. A Szövetkezeti Értesítő erőben gyarapodva lépi át a tizenhatodik esztendő küszöbét. Erőssé, naggyá tette tizenöt harcos esztendő. Ha mi akarjuk, kedves szövetkező társam, egy esztendő múlva még erősebb, még nagyobb lesz. És vele együtt erősödünk mi is, erősödik szövetkezeti mozgalmunk is, ha pótoljuk mulasztásainkat és baráti hűséggel visszafizetve a baráti hűséget, új olvasókat, új barátokat szerzünk a mi Szövetkezeti Értesítőnknek. Meghívó: Az Általános Fogyasztási Szövetkezet üzletkerületi bizottságainak körzeti elnökeit tisztelettel meghívjuk az 1921 január 8-án, kedden délután 15 órakor a központi irodában (VII. Rákóczi út 42) megtartandó elnöki tanácsülésre. Napirend: Az igazgatóság jelentése. Pontos megjelenést kér az igazgatóság. SZÖVETKEZETI ÉRTESÍTŐ XVI. évfolyam A természettudomány és a technika újévi ajándéka. Irta: Rácz Gyula. A legközelebbi jövő természettudományi és technikai kutatásai rendkívül gazdag eredményekkel kecsegtetnek. Mint az angol szaklapokban olvassuk, sikerült a villamosenergiáknak dróthuzal nélküli, távolba való röpítése minden a szikrátó,viratozásnál használt, sok helyet és sok költséget igénylő úgynevezett antennák nélkül is egy bárhol fölállítható, egészen egyszerű szerkezet segítségével. Az új korszakos jelentőségű találmánynak az lesz a következménye, hogy a mezőkön és a szántóföldeken, de bizonyára az ipari üzemekben is, a gépeket ilyen erőcentrál ékből nyert szikraelektromossággal fogják hajtani. De ugyanezzel a módszerrel lehet demagnetizálni, aminek folytán meg fog szűnni a tankoknak és a repülőgépeknek harci eszközök gyanánt való fölhasználása, mert a szikraelektromossággal bármely pillanatban meg lehet szüntetni akár a távoli autó, akár a levegőben kóválygó és bombákat szállító repülőgépek motorjainak működését és ennek következtében a tankokat megállásra és a repülőket leszállásra lehet kényszeríteni. Ebből is látható, hogy a tudomány minden módot megragad a háború borzalmainak csökkentésére. Amundsen, a déli sark felfedezője jelenti, hogy május és augusztus közötti időszakban újból megkísérli — immár harmadszor — repülőexpedícióját az északi sarkra. Az amerikai tengerészet legkiválóbb repülője, Davidson hadnagy lesz ez alkalommal a pilótája. Az expedíció kiindulója a Spitzbergákból lesz, ahonnan 36 óra alatt igyekeznek eljutni az északi sarkon át Alaszkába. Amundsen hajója már ott van a Spitzbergák jeges vizeiben és kísérői már minden előkészületet megtettek. Félünk, hogy az expedíció ez alkalommal sem fog sikerülni és ha Amundsen mégis rámerészkedik a repülőgépre , akkor sohasem fogja viszontlátni norvég hazáját, mert a kutatók mártírjainak számát fogja kísérőivel egyetemben — sajnos — szaporítani. Szerintünk a sarkvidék fölött az utat nem repülőgéppel, hanem jól fölszerelt kormányozható léghajóval lehetne megtenni, mint ezt ugyancsak a legközelebbi jövőben Bruns német léghajós fogja megkísérelni, aki Hamburgból az északi sarkon át indul Szanfranciszkóba. Márciusban indul el ugyancsak harmadszor, a Himalaja-expedíció. Emlékezetes, hogy az elmúlt esztendőben Boward Hay vezetésével -a második Himalája-expedíció már 524 méterre közelítette meg földünk legmagasabb és eddig még ismeretlen pontját. Tovább nem mehettek, mert az expedíció valamennyi résztvevőjének keze-lába a 8000 méteres magasságban lefagyott. Most majd Brace tábornok vezető- Miért oly nehéz a megélhetésenk? A fölvetett kérdést a sablonos válasszal el lehet intézni. Azért oly nehéz a megélhetésünk, mert jövedelmünk nem áll arányban a mindennapi élettartási szükségleteink beszerzési áraival. A kérdésnek ilyen válasszal való elintézése nem segít rajtunk, nem könnyít helyzetünkön. Kutatni kell az okokat és nyomatékosan kell azokra rámutatni. Hátha végre mégis sikerül az illetékeseket belátásra bírni. Hátha megszüntetik az okokat, amelyek élettartásunkat oly rémesen drágítják. A Szövetkezeti Értesítőben megjelentek közlemények, amelyek a közgazdasági helyzet javulását a szabadkereskedelemtől várják. Lehet, hogy így alakulnának a viszonyok, de nem biztos. A vámsorompók kinyitása nem lehet csak egy államnak a feladata. Ezt a kérdést nemzetközi egyezménnyel lehet csak megoldani, mert az államoknak, a győzteseknek épp úgy mint a veszteseknek, szükségük van a vámbevételekre, azokról egykönnyen nem mondanak le, legalább belátható időn belül nem. Erre várhatunk, ha a helyzet nem változik az emberi kor legvégső határáig. De addig hány nemzedék fog a hiányos táplálkozás miatt nyomorúságban tönkremenni? Eddig csak az a tapasztalatunk van: a mezőgazdaságban a legjobb termés, akár nyérmagvakban, akár egyéb élelmicikkek, a beszerzési árak nemcsak hogy nem áll meg, hanem napról napra, sőt óráról órára digulnak. De nemcsak a szorosan vett élevi cikkeknél ilyen az állapot, így van ez minden egyéb áruval és szükségleti cikkel, amikről csak azért vagyunk kénytelenek lemondani, mert nem bírjuk beszerezni. Megszoktuk a rettenetes drágaság emelkedését a nagyarányú kivitelnek tulajdonítani. Az illetékesek azzal mentik az államnak sokat, de nem eleget jövedelmező kivitelt, hogy csak a „fölöslegetlen-