Szövetkezeti Értesítő, 1927 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1927-01-01 / 1. szám

XIX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Ár'?* ír A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSSZÖVETKEZETEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenít minden hét szom­­b­atján. Szerkesztéséé és ki­adóhivatal: Budapest, VII. kerület, Rákóczi-ut 42. I. em. A MUNKÁS- Tízorrén TERMELÉS SZÖVETKEZET­et( V/A )S FOGYASZTÁS ALAPELVE: HASZON BUDAPEST, 1927 JANLJAK Előfizetési éra postai szállí­tással együtt egy negyedévi 1 90(H) korona. Telefon: József 75—70. Egyes szám ára 70 MI­K Megint lezárult egy év. Az évszakokra és hó­napokra beosztott világrend fordulópontjához érkeztünk újra. Az igazat megvallva, az el­múlt év gazdag­ volt ugyan eseményekben, de ezek az események nem igen szolgálták a dol­gozók­­egyetemének ügyét. Ha azonban gondol­kozunk és mérlegeljük a dolgokat, úgy rá kell eszmélnünk, hogy mindennek mi magunk va­gyunk az okai éspedig azért, mert cselekede­teinket nem irányítja a józan ész és a helyzet helyes fel­ismerése. Vegyük csak fontolóra az elmúlt évi szövet­kezeti működésünket és nézzünk csak egész bátran szembe azzal a tükörrel, amely meg­mutatja nekünk a való képet, cselekvésünk ilii mását. Ebből azt látjuk, hogy nagyon sokan vannak— még sorainkban — még a szövetkezeti tagok között is —, akik még ma sincsenek tisz­tában a szövetkezet, lényegével,­­annak gazda­ságpolitikai hatásával. Nagyon súlyos okok szólnak amellett, hogy minden fogyasztónak tömörülni kell a szövet­kezők táborában, ha eredményesen akarjuk visszaverni a trösztök és kartelek elhatalmaso­dását és nehéz munkánkból megszerzett keres­ményünket meg akarjuk tartani. Hiszen a gaz­dasági élet e hatalmas diktátorainak polip­karjai a mi háztartásunk konyhájáig is el­érnek, mert mesterségesen megdrágítanak mindent , ami az élet fen tart­ásához szükséges. Azokban az államokban, ahol parlamentariz­mus uralkodik és ahol ez a néplélekben meg­­gyökeredzett, féltve őrzik ezt a kincset és aggo­­dalomm­al gondolnak a politikai diktatúrára. De elfelejtik azt és nem akarnak róla tudomást szerezni, hogy van egy gazdasági diktatúra a kart­elek és trösztök képében, amelyek erősza­kos és igazságtalan úton avatkoznak be a gaz­dasági életbe és önkényesen, diktatórikusan emelik és szabják m­eg az élelmiszerek és köz­szükségleti cikkek árait. A gazdasági diktátum, van olyan veszedel­mes, mint a politikai, az ellene való védekezést pedig eredményesen a szövetkezetek végezték ott, ahol az utóbbiak hatalmat képviselnek. A kartelek többnyire a bankok befolyása alatt állanak és a bankok üzletvitelében igen si­rű­n találkozunk az áruosztályokkal, amelyek nem egyebek, mint a kartelek szállá­scsinálói. Ez a reális valóság, amely ment minden képzelődéstől. Ezzel számolnunk kell, mert ha strucc módjára szemet hunynak a valóság előtt, ha nem igyekezünk korlátokat állítani e nagyhatalmú tényezők elé, amelyek örökös gaz­dasági rabszolgasággal fenyegetik a fogyasz­tók nagy zömét, fokról-fokra mélyebben sü­­­lyedünk majd a kizsákmányolás feneketlen ör­vényébe. Ha azonban szövetkezeteinkbe tömö­rülve, komoly elszántsággal vesszük föl a har­cot a gazdasági élet e polipjai ellen, nem maradhat el a siker. A fogyasztók egyesülése az egyetlen, amely gátat tud emelni a gazdasági elnyomás elé, mert a szövetkezet nem szóla­mokkal és könnyelmű kijelentésekkel — ame­lyekre nincs is szükség —, hanem élő, beszélő számokkal rögzíti meg a fogyasztók igazát, aminthogy megdönthetetlen tényekről számol­nak be azok az adatok, amelyekkel ez a világ­­mozgalom számokban adja tudtul működésének eredményét. Olyan időben élünk, amelyben a bekövetke­zett világkatasztrófa utóhatásaként a fönnálló mindenféle keretek bomladoznak, csupán a szö­vetkezeti gondolat, minden emberi érték m­i ki­fejezője maradt meg épségben, kikristályo­sodva. Ez az, ami nekünk vigaszt nyújt és föl­­vért ez bennünket az elkövetkező új év küzdel­meire, amelyet mi meg fogunk vívni az össze­tartás fölvilágosító fegyverével! Az új esztendő részünkre nem jelent új ös­vényt. Mi ismerjük azt az utat, amelyen halad­nunk kell és a harmonikus élet megteremtésére irányuló munkálkodásunkat siker fogja koro­názni, ha a mi szövetkezeti tagjaink, minden jóban és rosszban hű barátaink, velünk egy utón haladnak. Sz. J.

Next