Szövetkezeti Értesítő, 1933 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1933-01-07 / 1. szám
2 mily nagy értéket jelent a családra. Okuljunk A tagtársnőnk példáján és nézzük jól meg: valóban érték-e az, amit a közvetítő kereskedőtől kapunk azért, hogy hátat fordítunk szövetkezetünknek. Mégis csak visszás állapot az, hogy éppen azokat az asszonyokat vezetik félre a legkönynyebben az árusok, akik szűkre szabott jövedelmükből a legnagyobb gonddal tudják csak beszerezni családjuk szükségleteit. Nézze meg tehát mindenki, mi van a magánkereskedő visszatérítése mögött, vessen számot magával és kezdje meg az új esztendőt azzal az elhatározással, hogy ezután nem lesz olyan hiszékeny, mint a múltban. Vigyázat! Mázolva! A csillogó ígéretek mögött az önérdek rejtőzik, nem pedig a fogyasztókon való segíteni akarás. A fogyasztó csak maga segíthet magán, ha nyitott szemmel néz a világba és kitart szövetkezete mellett. SZÖVETKEZETI ÉRTESÍTŐ XXV. évfolyam Egy szövetkezeti agitátor tapasztalatai és tanácsai Agitációs utamon ismételten találkoztam olyan jelenségekkel, amik hátráltatói a szövetkezeti mozgalomnak és azt tapasztaltam, hogy még a tagtársak között is vannak olyanok, akik tájékozatlanok a szövetkezeti életben. Gyakoriak az ilyen megjegyzések: „Mit ad a szövi! Ott is csak olyan drága minden, mint máshol.“ — „Én már évek óta tagja vagyok, vásárolok és még soha nem kaptam semmit!“ stb. . Úgy gondolom, hogy ezek a jelenségek nemcsak a mi körzetünkben fordulhatnak elő, ezért kérném mindazon tagtársnőket és tagtársakat, akik a szövetkezetet saját intézményüknek tartják és vallják: kérdezzenek meg mindenkit, akit csak lehet, tagja-e a szövetkezetnek! Ha tag, de járatlan, magyarázzák meg neki, hogyan gyűjtse össze a blokkokat, mikor kell azokat becserélni visszatérítési szelvényekre s mikor kell jelentkezniök a visszatérítésért. Adjunk tanácsot az üzletrészbélyegek gyűjtésére is. Évenként legalább egyszer érdeklődjön mindenki, mennyi az üzletrészhátraléka és igyekezzen azt törleszteni. Ne feledjük, hogy a díjtalan szövetkezeti életbiztosításra csak annak van joga, aki befizeti az üzletrészét. Az életbiztosítási kötvényeket a mi fiókunkból a bizottsági tagtársnők és tagtársak maguk viszik el minden évben a tagtársak lakására és ezt az alkalmat is fölhasználják agitációra. Ilyenkor tájékoztatják a tagtársakat a szövetkezet helyzetéről, fölvilágosító választ adnak kérdéseikre, akár a szövetkezetre, akár a Törekvés Takarékpénztárra, akár a Corviniára vonatkozik. Sok kritikát, nézeteltérést tisztázunk ily módon. Szükség van a tagok meglátogatására, mert látogatásaim alkalmával láttam, hogy egyesek évek óta gyűjtik a kasszablokkokat, más helyen be nem váltott vásárlási visszatérítési szelvényeket találtam, egyik bizottsági tagtársnőnek kisorsolt kölcsönkötvényeket mutattak, miközben elpanaszolták, hogy ők „fizettek és vásároltak, de soha nem kaptak egy fillér értéket sem a szövitől“. Pedig ha valaki nem törődik a saját ügyeivel, az igazán nem okolhatja a saját mulasztásáért a szövetkezet vezetőségét. Egy helyen üzletrészbélyegekkel teleragasztott könyvecskéket mutattak és azt kérdezték, hogy minek az? Nem tudták, hogy az érték az ő részükre. Mindez a nemtudásnak a jele. Ha olvasnák rendszeresen az Értesítőt, ha eljárnának a taggyűlésekre és figyelembe vennék az üzletben kifüggesztett hirdetményeket, tudnának mindent, amit tudni kell egy szövetkezőnek, de sajnos, sokan vannak még, akik nemhogy munkástársaik sorsával törődnének, de még a magukéval sean törődnek, csak méltatlankodnak minden meggyőződés nélkül. Vida Lajos^ ____________a 49. sz. fiúk körzetéből. A tuberkulózisban elhaltak száma 1928-ban a legtöbb államban kevesebb volt, mint 6-8 évvel előbb. 10.000 lakos közül elhaltak tuberkulózisban: Magyarországon 22.4 (30.9), Csehszlovákiában 18.2 (19.4), Ausztriában 15.9 (22.8), Svédországban 12.4 (16.3), Németországban 8.8 (12.0), Belgiumban 7.4 (9.4), az amerikai Egyesült Államokban 7.8 it). Az a tény, hogy Magyarország az élén áll ennek a szomorú statisztikának, arra kell hogy serkentsen bennünket, hogy nagyobb gondot fordítsunk egészségügyünkre. Az élelmiszerek hamisításáról (Folytatás.) Íme, néhány fontos élelmiszer hamisítási módját fogjuk megismertetni : A húsleveskockákat szokás húskivonat nélkül is készíteni, sok sóval, mesterséges festéssel hamisítják. Kolbászhoz, virslihez a megszokott sertés- vagy marhahús helyett, vagy ezek mellett lóhúst, szamárhúst is használnak. Lisztet, mégpedig nagy mennyiségben kevernek bele, megfestik, sok vizet adnak hozzá és fölfújják, hogy szebben nézzen ki. Formaldehydet és boraxot adnak hozzá. Romlott húst kevernek bele. A sajtba friss teljestej helyett margarint adnak, sovány sajtot teljes értékű zsíros sajtnak adnak el. A sovány sajtba burgonyalisztet kevernek és konzerválóanyagokat használnak föl. A vajhoz margarint, zsiradékot, burgonyalisztet dolgoznak föl. Hamisítottnak tekinthető a vaj akkor is, ha víztartalma 18%-nál több. Sok esetben faggyúval is keverik. Disznózsírba műzsírt, marhafagygyút, kókuszzsírt és gyapotmagolajat kevernek. A lisztbe gyengébb minőségű lisztet kevernek, mesterségesen fehérítik, sőt hasznavehetetlen növények magvait is beleőrdik. Gyümölcsízbe és szirupba mesterséges anyagokat kevernek; olyatn szirupokat és zselatint adnak hozzá, amely több víz fölvételét teszi lehetővé; benne hagyják a magvakat, szalicilsavval teszik tartósabbá. Ha rézedényben főzik, mérgezést okozhat. Az ecetet mérges anyagokkal keverik. Hogy erejét fokozzák, sósavat adnak hozzá, vagy paprikát, borsot, hangyasavat stb. A kakaóba keményítőlisztet kevernek. Az olcsóbb kakaót sokszor a kakaóbab héjából őrlik, hiányzik belőle tehát a legfőbb tápszer, a kakaó vai. Kátrányfestékkel festik, hogy szebb legyen és szirupokkal édesítik. A borsba beleőrlik a héját, fűrészporral, hamuval, homokkal, sóval és szódával keverik. A fahéjba igen sokszor mattat (köleskorpát, égetett árpát), továbbá aszalt és megőrölt körtét kevernek. Ezek az idegen alkatrészek gyakran föltalálhatók a borsban is. Sok esetben a cassia virágjából őrölt port is eladják fahéj helyett, de ez értéktelen. A leghelyesebb tehát, ha úgy a borsot, mint a fahéjat magunk törjük meg. (Folytatjuk.)