Szövetkezeti Értesítő, 1934 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1934-01-06 / 1. szám

XXVI. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM ftirsi 4 islSé* m®a&8s&&amm; BUDAPEST, 1934 JANUÁR 6 II MAGYARORSZSÍSI FOGYASZTÁSI ÉS TERMELŐSZÖVETKEZETEK EGYESÜLÉSÉHEK HIVATALOS LINK Megjelenik minden máso­dik szombaton. Szerkesztő­ség és kiadóhivatal: Buda­pest VII, Rákóczi út 42.1. em. A MUNKÁS ÚT-XIIXn TERMELÉS SZÖVETKEZET K ( )//( )S FOGYASZTÁS ALAPELVE: HASZON Előfizetési ára postai szállí­tással együtt egy negyed évre 24 fillér. — Telefon: 43-7-59. Egyes szám ára 4 fill. Az új esztendő Az emberiségnek az a része, amely a „kultúrlény“ elnevezésre igényt tart — és ideszámítjuk a céltudatos szövetkezőket is — nem tartja kielégítőnek a mai állapotokat, amelyeket csapniva­lóan rosszaknak tart és minden törekvése odairányult, hogy a szervezettség, a szolidaritás ne­mes érzetének terjesztésével jobb, elviselhetőbb életlehetősé­geket teremtsen, amelyek vég­eredményben a szövetkezés vilá­gához vezetnek. Ez a mi eszményképünk. Ezért dolgozunk szüntelenül, megállás nélkül, mert minden lépés, amit a szövetkezés terén teszünk, kö­zelebb visz bennünket ideálunk­hoz. A most befejeződött esztendő küzdelmekben bővelkedő volt és az erőkifejtés legnagyobb fokát vitte abba a harcvonalba, amely a fogyasztók védelmére alakult. De a vészes fellegek, amelyek a horizontot borítják, majd csak oszladozni fognak és reméljük, hogy mégis csak derengeni kezd és az éj sötétjét — amely úgy rémlik, mintha mindent elhomá­lyosítana­k, a nap melengető éle­tet, reményt nyújtó sugarai vált­ják föl. De hogy ezt az ideális állapotot elérjük, annak a nagy energiafor­rásnak a bölcs felhasználására van szükségünk, amely a mi ber­keinkben csörgedez és amelyet mi, balga emberek, nem akarunk felismerni. Az erőt, hatalmat su­gárzó vásárlóerő forrása ez. Ezt a nagy erősséget kell nekünk egy olyan hatalmas ciszternába fel­fogni, gyűjteni, amely koncent­ráció a mi hadállásunkat bevehe­­tetlenné teszi és domináló szere­pet juttat nekünk a gazdasági élet színpadán. Meleg szeretettel köszöntünk az új esztendő alkalmából minden céltudatos szövetkezőt, aki segít nekünk abban, hogy azokat az erecskéket, amelyek szerteszét ágaznak és a legszerényebb em­beri tűzhelyhez is elvezetnek, eredeti rendeltetésükhöz juttas­suk. Mi azt akarjuk és ezen elgon­dolásunk nyújt nekünk bizodal­mat és erőt, hogy a medencébe gyűjtött energiaforrás vizét a fogyasztók nagy egyetemének javára hasznosítsuk. De a gondolatot tettnek kell követnie, mert a legszebb idea, a legéletrevalóbb terv is pusztában elhangzott szózattá válik, ha nincsenek követői. Nagy, nehéz küzdelmek állanak mögöttünk és a mának napja is óriási erőfeszítésekre kényszerít bennünket. De mi álljuk a vi­hart, az elmúlt három évtized küszködése megtanított bennün­ket erre! Az új esztendő beköszöntével hassa át a szövetkezők nagy csa­ládjának minden egyes tagját a mi mozgalmunk éltetőerejének, az egymás iránti szeretet melegé­nek érzete és ez az érzelem jus­son kifejezésre alkotó munkánk­ban is! Mert célhoz csak akkor jutunk, ha meggyőződött, erős akaratú, az élet ritmusát megértő és kö­vető lelkes sereg áll mögöttünk. Rudas Albert: TALLÓZÁS az élelmiszerhamisítók dzsungeljében Örökös, végnélküli rovat volna, de nemcsak egy újságrovat le­hetne — egy egész hetilapot meg­töltene a fiderített élelmiszerha­­misítások rendszeres ismertetése. De hol van erre elegendő hely? És érdemes-e foglalkozni azokkal az esetekkel, amikor­­lelkiisme­retlen csalók nem elégednek meg az indokolatlan árdrágítással, de a legkörmönfontabb csalásokkal is igyekeznek kirabolni a fo­gyasztók amúgy is lapos zsebeit, nem törődve ezenkívül azzal sem, hogy a hamisított, romlott élelmiszerek a fogyasztók egész­ségét is veszélyeztetik! Föl kell tennünk ezt a kérdést, mert azt látjuk, hogy az élelmiszercsalók megbün­tetésénél a hatóságok nem járnak el a kívánatos szi­gorral. Egyetlen hét újság hírei alap­ján is meg lehet ezt állapítani. Az egyik napon azt olvassuk, hogy március óta négyezer élelmi­­szerhamisítót ítéltek el. El sem képzelhető, hogy ha a büntetés szigorú arányban állana az elkövetett bűnnel, ennyire szaporodna az élelmiszerhamisí­tások száma. Igaz, hogy mosta­nában már egy-kéthónapos el­zárásbüntetések is előfordulnak, mint azoknak a hentesmesterek­nek az esetében, akik tüdőbajos disznókat vágnak le, az állatorvosok megkerü­lésével levágott állatok húsát hamis bélyegzővel látják el, ami nemcsak megtéveszt a hús beteg voltát illetően, de nagyösszegű adómegtakarí­tást is jelent. Ám az ilyen megátalkodott go­nosztevőket ez sem riasztja el, annál kevésbé, mert a legtöbb esetben jelentéktelen büntetés árán szabadulnak, amiért döglött libákat sáfránnyá­ dörzsölnek be, hogy frissek­nek tűnjenek, marhahús he­lyett szamárhúst tálalnak vendégeik elé stb. Hogy mennyire igazunk van, mutatja az a tény is, hogy az az angyalföldi gyarmat árukeres­kedő, akiről csak pár hét előtt

Next