Szövetkezeti Értesítő, 1937 (29. évfolyam, 1-23. szám)

1937-01-16 / 1. szám

BUDAPEST. ti)37 VAU IS nsin 4 FIECE&­ XXIX, er/, t. sz. A Magyarországi Fogyasztási és Termelőszövetkezetek Egyesületének hivatalos lapja Jól kezdődik az új esztendő! írta Malasits Géza Ki­tj1 esztendőben olcsóbb lett .1 ntirmiQS, az emberélet, a grape­­j'niit és a­ krum­píionkor. Mvg­­(trágzart ellenben a hús, a zsír, a búza, a kenyér és az alma. A jövő­­ űznapban drágul a víz is. A napilapok híreiből Egyetlen esztendőben, sem kapták túl úgy a különféle jós­­nőket és horoszkópos jóslásokat, mint az idei újévkor. Az embe­rek az elmúlt esztendőben annyi bűn­ bajon mentek ke­resztül és annyi baj és veszély fenyeget, hogy belekapaszkod­nak minden reménysugárba és kíváncsiak: mit hoz a jövő! Nem kenyerünk a tenyérből való jóslás, sem a jövendő mon­dás, mégis a jelekből ítélve, ez az esztendő sem lesz jobb a vékonypénzű fogyasztóknak, mint a múlt esztendő volt. Már maga az a tény, hogy rosszabbodott a munkapiac, szomorúsággal tölti el a jobb k­on­j­unktúrába­n reménykedő emberek ezreit. Budapesten az Állami Munkaközvetítő kimuta­tása szerint száz munkahelyre­­511 munkakereső jutott, novem­berben még 278. A vidéken száz munkahelyre 420 munkakereső jutott a múlt év novemberi 329-cel szemben. Még szerencse, hogy az enyhe időjárás lehe­tővé teszi az építőtevékenység folytatását. A rosszabbodás azonban így is nyilvánvaló. Folytatódik a pénzszűke, jeléül annak, hogy a Magyar Nemzeti Bank deflációs politi­kát követ. A 436 milliós bank­jegyforgalom alig emelkedett és még mindig messze alatta van a nemzeti jövedelemhez szükséges pénzmennyiségnek. A kevés pénz drága pénz, és na­gyok a kamatok. Híznak is a bankok... A mezőgazdaság vásárló ereje az aratás óta 15%-ka­l növeke­dett, az agrárolló nyílása a jú­nius végi 21%-ról 14%-ra szű­kült, ami a mezőgazdaság, fő­leg a nagybirtokosság szem­pontjából jónak mondható. Vi­szont nem érvényesül ennek megfelelően a fogyasztás foko­zása, mert a mezőgazdasági munkabérek a mezőgazdaság kedvező helyzete ellenére sem emelkedtek. A mezőgazdasági napszám a legnagyobb dolog­időben sem nagyobb férfiaknál 1—1­20 pengőnél, nőknél 110—80 fillérnél, ifjúmunkásoknál 50— 00 fillérnél, napi 14—16 órás megfeszített munka mellett. Ebből a­ keresetből természet­szerűleg nem lehet sokat vásá­rolni, még élni is igen nehezen. Az ipari munkások és mun­­k­ás nők bérei is változatlanok, noha az élet a városokban tete­mesen megdrágult. De megdrá­gult a búza olyan mértékben, amilyenre senki sem számított és ma már csakugyan aranyat ér. Az elmúlt év júliusa óta a búza ára felszökött 15 pengőről 21 pengőre, de azzal vígasztal­nak bennünket, hogy a gyönge világtermés és háborús készlet­­gyűjtések miatt még mindig növekedőben van a kereslet a n­em­zet­kö­zi ga­bon­ap­i­a­cok­on. Ami más szóval azt jelenti, hogy további drágulásra lehe­te­ti, elkészül­ve. Tengeriből jó termésünk volt és mert nagy iránta a kereslet és jó ára is van, aranyat lehet érte kapni. Gazdasági életünk­ bölcs irányítói siettek is eladni a németeknek 4000 vágon ten­gerit, hogy olcsóbban hizlalhas­sák sertéseiket. Aranyat vagy­ aranyértékű valutát nem ka­punk tőlük, mert ilyen a néme­teknek nincs, ellenben felesle­gük van fényképezőgépekben, bárgyú filmekben és más ehhez hasonló kacatokban és ezzel fizetnek nekünk. A háborús hírekre drágul a zab is, de így is csak nehézsé­gek árán lehet beszerezni. Sze­gény lovak, nekik is drágul az élet, kevesebb zab kerül az ab­­rakos tarisznyába. De mmiért sajnáljuk a lovakat, amikor az emberi élelem leg­fontosabbika: a liszt­ és a ke­nyér ára szinte ugrásszerűen emelkedik. A budapesti nagy­­malmok az elmúlt héten a búza­liszt árát 80 fillérrel emelték, míg a rozsliszt félpengővel drá­gult. A vidéki nagy- és kismal­mok félpengővel emelték az őr­leményeik árát. A közönség a jelek szerint el lehet készülve arra, hogy a lisztárak még emelkednek. A malombáróknak az 1936-os év ragyogó eredmé­nyeket hozott, mert nagy volt a kivitel és különösen a német kivitelnél kerestek hatalmas összegeket. Néhány vezető­­­malomigazgatónak az aratás óta háromszor fizették ki a remune­­rációt. Ezeket látva, a pókok sem maradtak tétlenül, ők is emelték a kenyér árát. Annak ellenére, hogy 1936-ban csak­nem 24 millió méter mázsa búza termett és az árak a mait nyá­ron még elég alacsonyak volt

Next