Szövetkezeti Értesítő, 1938 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-15 / 1. szám
•aj soJBJog ‘XI jsadepng >l3U9§?SgjZS3)i.J3ZS ‘J ÄPkCl — , XXX. évf. 1. s:< A Magyarországi Fogyasztási és Termelőszövetkezetek Egyesületének hivatalos lapja BUDAPEST, 1938 JANUAR iS Búcsút kell és én keresem a szóvirágokat, a szókincseket, amelyek felsorakoztatva, a mi érzéseinknek, gondolatainknak, mondanivalónknak megfelelő formát, kifejezést adnak. Az emberi élet a természet törvényei szerint igazodik, rendezkedik be és az élettartamot is a természet szabja meg, mert ennek is van határa, nem lévén végtelen. Mint néhai Erdélyi barátunk szerény munkatársa, szintén elérkeztem ahhoz a korhoz, amire azt szokták mondani, hogy az idők jellege eljárt feje fölött. És itt, ennél a dátumnál kell pontot tennünk, mármint az én szövetkezeti funkciómnál. Tehát búcsút kell mondanom — mert az idők vasfoga mindent kikezd — a szövetkezés műhelyének, hogy átadjam helyemet az utódnak, de a szövetkezés eszmevilágát magammal viszem, mert attól elszakadni nem lehet. A szövetkezés szellemét, a szövetkezeti hűséget a mi tagjaink és munkatársaink tartják ébren, ápolják. Hozzájuk szólok tehát, midőn hálás köszönetemet fejezem ki az elmúlt évtizedek alatti, megalkuvást nem tűrő, céltudatos szövetkezeti működésükért, amely a fogyasztók vásárlóerejének helyes mederben való levezetésében jutott kifejezésre és irányt szabott a szövetkezeti életnek. De ma, amidőn a világ sarkából kizökkent és emberi kincsek, kultúrértékek vannak veszélyben, kétszeresen fontos, hogy a szövetkezés eszmevilága sértetlenül kerüljön ki ebből a nagy kavarodásból. Éppen ezért szilárd elhatározással, tekintetünket mindenkor előre szegezve, kell a bölk, elődök, a rochdalei úttörők nyomdokain haladni és a mai modern élet követelményeit figyelembevevő, minden megengedhető eszközt meg kell ragadnunk, hogy hadállásunkat, a szövetkezők végvárát, szövetkezetünket, megerősítsük, mert az erő hatalmat jelent. A hatalommal pedig nagy eredményeket fényes győzelmeket lehet elérni a kartelekkel behálózott gazdasági világunkban. A gazdasági harctér mezején dől el a mi sorsunk. Gondolkozzunk és cselekedjünk, mert a stagnálás, a megállás visszaesést jelent. Nekünk pedig mindenkor elől kell haladnunk, mert a szövetkezésnek, a javak szétosztása modern formájának hivatása a gazdasági élet megreformálása. A mi szövetkezeti mozgalmunk múltja arról tanúskodik, hogy a mi tagtársaink felelősségérzetük tudatában minden alkalomkor a helyzet magaslatáról tekintették szövetkezetüket és együttérzésüknek mindenkor látható kifejezést is adtak. Ez a bensőséges érzés tovább él a mi lelkes tagtársaink lelkivilágában és biztos záloga szövetkezetünk hatalmas előretörésének. Visszatekintve a múltra, az elindulásra, amidőn a szövetkezetünkben tömörült tagtársaink és alkalmazott munkatársaink száma a százon alul volt, megelégedéssel kell megállapítanunk, hogy ma már a szövetkezők taglétszámát a tízezres, az alkalmazottak számát ezres, a forgalom nagyságát pedig a milliós számegységgel kell megjelölni. Hálálért szívvel gondolok távozásomkor az előbb jelzett hűséges támogatásra és köszönetem fejezem ki mindazon tagtársaknak és munkatársaknak, akik szövetkezetünk eme szép felvirágoztatásában résztvettek. Rudas Albert RUDAS ALBERT Szövetkezetünk ügyvezető igazgatója, Rudas Albert tagtársunk harmincegy esztendei nehéz és felelősségteljes szövetkezeti munka után január 1-ével a jól megérdemelt nyugalomba vonult. Rudas Albert szövetkezetünk megalapításánál néhai Erdélyi Mór oldalán már kivette a részét az úttörő tevékenységből. A Fontos előzetes Február 20-án d.e. Vili órai kezdettel művészmanetet rendez a Városi Színházban az Általános Fogyasztási Szövetkezet kezdet kezdetén esztendőkön át teljesen díjtalanul végezte a szövetkezet könyvelését, míg 1907 februárjában az igazgatóság meghívására szövetkezetünk szolgálatába lépett és eleinte mint könyvelő, majd mint irodavezető, végül mint igazgató fejtett ki nagyon érdemes, kitűnő tevékenységet. Erdélyi tagtársunk elhalálozása után az igazgatóság őt bízta meg az ügyvezető igazgatói teendők elvégzésével és e tisztségében is rendkívül értékes és hasznos munkát végzett. Reméljük, hogy távozása körünkből nem végleges és évtizedes összeköttetése a szövetkezeti gondolattal nem szakad meg. Nehéz is elképzelnünk a szövetkezetet és lapunkat, a Szövetkezeti Értesítőt Rudas Albert nélkül. Most, hogy nyugalomba vonult, őszinte melegséggel és nagyrabecsüléssel kívánjuk Rudas tag társunknak, hogy a derekasan elvégzett kemény munka után kellemes legyen a pihenő , és azt hosszú éveken át jó erőben, egészségben élvezhesse. M. G.