Szózat, 1922. május (4. évfolyam, 100-124. szám)
1922-05-14 / 110. szám
*ví.£ ►... hogy a nagynehezen kiküzdött k or•UHán5*i'ó egységes többséget, Bethlen István alkolofeát támogassa az ország szilig,-java, . Ilia mostani kormánynak a helyére. uíti{, }vorzasztó udUcz . föladatuát átvállalni, azért á ,felelősséget viselni és egy-kettöre ideleuszulni v vaigy. belebukni az emberi erőt meghaladó föladatolvba: ez valóban nem lehet senki előtt kié tévámatos, — kivéve talán a legalsóbb minőségű V'politikai kalamforokjat, yágp' át bígáítókat, alkikolik váj van a fejükön. . . . .f . Okait ennek a gyűlölködő állapotnak most •»« ki vétsük. Lehet, .bőgU %sT?fís,l“turám ■átok" ahajgatja föl megint a fölforgató elemek sfcíket, mint az obstinkciók végzetes *áj esztoni" d*ejeben. Lehet, hagyd hadi és politikai sískieroskadaval járó nagy lelki bomlás, terméke ez a rothasztó pártgyülölk&dés. Lidiét, hiogy nimi a kettőnek része van Irénné, hiszen együtt látjuk forogni, ebben a pokolbeli forgó szélben a nagyúri. Országipuszlitókat, ,a terézvárosi" destrukcióival. Bárhogyan legyen is azonban, ezek. .ben az erőszakos elheiszései e.kontekl néha nm,gyaz állami öntudat elveszendő. Senk külön,senk együtt nem méltók, de nem is képesek arra, hogy az ország kormányzásáért a felelősséget átvegyék. Politikai befolyásuk pedig — amint a közelmúlt minden példája bebizonyította —, oly veszedelmes.., hogy nemcsak győzelmük, de már .s.címlegyc&tv ^kisebbségi sikerük is olcy,hogy.az országot a*.. újabb megpróbált ásások nehéz napjaiból.az.swyefczek szilére sodorja. • Az állami tudat a kormányhatalom meg■ ..f5sitéj c és 'nem elgyörigitése' az y.z egyeljen józan és reális politika, aipii^ek a jó magyar • .IflhÜM nezeteket vezetnie kell a szalazisnaBáNe feledje el kivált a magyar értelmiség, hogy a régi magyar gárág nagy államfőn tartó és nemzetgyarapitó erényeinek ő a törvényes örököse. Világosítsa, fölbuzgón az országban mindenütt, a fölizgatott és félrevezetett népet, hogy az, aki ’ky belső országi gusztitókat erősíti, a saját hazájának gonosz ellensége. . . ;y Tizéves fegyverfisimet a tőke és a munka kostáit "" ""i '•P® Berlin, május 13. A Lokáldnzeine T' .jelenti' ■^A fondfe Sntjöl: :A hány a munka .-ok -Szabsz érvi belének 'titkár;', Hodgess nyilatkozatot tesz közzé, amely inap'y feltűnést keltett, .1 töke és a menta között,. .. mondja többek között, tízéves f'égfinérSzünetét kellene kötnünk. Ha lehetséges, hogy k.vonni t’ől- f»vngerészeli ügyekben tiz Esztendőre hékvrál’ifjdl a. ■'.békét, ki vonhatja kék-égbe, hogy'ez az ipar terén' és megváló átható? Hodges ja vakolja’, hogy a kör-’ alány lépéseket kezdeménn'ézzen egy állandó felület létesitésére, mely a ínahkaitflófe és inuirk’L'étik: ■között fölmerülő iszákokat ' f ebellítoat « a vitás kérdéseket megoldja. A javaslat fölvesi az t á Mer- vet, hogy a bérköveteléseket’ a mihdén'kön éazllá- 3 sági viszonyok alapjain áendéjjé; ■ miH:. m »finis sii •.. I-fafchi ev óta Zsongnak a kötelet -bír kei a . destoukciós,átoktól és gyanusitásoktúl. Vájjon mi-': !;i is lámád!, lm; ' au is kezdődött az r.:k orzágimégrahiás, társadalomtól forgatás, amely lennünk rí. a forradalooulw, a megsemmisit, v'. aj . t\y i‘. .•!.. . *!? , • •és örvényűk' sodort? A polgári kötelességérzetnek a lVsíM Midjárat alatt lekövetkezett rerokckozásából ? A vesztett háború miatt való kétségbeesésből? ' Mri,' véz'ség volna összefoglaló, határozott fe'Wle|e( a 'lüi és a ni egészség országútja a tájékozat!í«),s'g kavics,áv:!l :Aa;i burkolva.. A destrukció forrásainak kulalásá-iái'aziHrbt'fl egy szembeötlő, mindenkiáltal megállapitható jelenséget, lehetetlen figyelmen kivül hagytumk és ez a képviselőházi obstenkció, kisvbbségi er,ö szakoskodós, nme!» bizon «vos iii?i:züifitáS'Okkal, husz-húszonkét éven keresztü! pusztította a magyar, parlamentarizmus 'életfáját; mételyezté a közhatalom iránt kötő’es tiszlckirí. . ’...... Emlékszünk még báró Bánffy Dezső kormányára? Min ' akarok itt az „étkos közös ügyről“ se vádbeszédet,, se védőik szedet mondani: volt annak az Ausztriával való történetadta — kapcsolatnak sok rossz, de volt valamelyes jó oldala is. Ennek feszítetése azonben más lapra tartozik. Arról se essék .szó, bár reminiszcenciának igen kelleméír. br.gv hogyan buktitja meg Bánffy, az akkori mindenható** császáriés királyi külügyminisztert. ..gróf Kálnoky Gusztávot és a bécsi nunciust, Agliárdhit. Ami kétségtelenül arra vall, hogy legény volt a talpán. 1.* . Bánffy Dezsőnek a ■ császárvárosban a magyarországi nemzetiségek részéről, sehogy* sem tudtak , gáncsot vélni, nődül,* különösen az erdélyi román .nép., vezető.,, vagy inkább félrevezetői. ívein kímélték lábukat és pennájukat az Arcagyár' kormány- ellen' vilV al’atbokoskodásban. i förtélyes •’támádásban*. A király, bereve József . ..úgy tetszett, rr- bécsitköppvezetének minden intrikájával szemben is, megbizott magyar kormányának okosságában, őszinteségében, a kormány országgyűlési többségének a* 1807-ben kötött kí*egyezmieZ való I ragaszkodásáb ”l.‘ és lemondott j.y.leg^bibb . látszólag —h arról az addig folyvást kisériésmondóinkról és célról, hogy a ne n yiiséfjekkel v'Uo pákUiUjauU szükség esetén ütőkártya legyen d T magyarokkel szemben. Nos. tehát.' Bánfi'v Dezső ni VH...?V be; ő erejének musi-i hathmóriai növelése végett, az izgága , ijg'iizrljyég'i. agitátorokat és ezekkel egy ill.sz alatt .aj... .osztály, elleni. gyilölykt hirdeto, áil.:m‘MHföégaié'fii áhítozó szneiáhb. mokrata vezére■’ két'^léfojfi itta',' rendőri felügyelet. bűnvádi kereset •«tii•vérivé, poleciái is ' nyilvá«*tíM*lásra letoltrafállati u.v.Ajtóbi-ik között Siafyidos Sándort. -#.• későbbikommunista népbiztost és Mezifi Vintics volt váci.ildemokrata újságírót is. És mi történt? Az I StipikA'.iliapi 5-elöválasztáson vallott súlyos kudarc •miatt elkeseraztettan -vagdalkozó, Apponyi-párt un. fszesíttság a. éppen az a tábor vette üldözőbe a kor* stansaajronagisz* mányt, amely a legszélesebb nemzetiszinti pántlikát, a legbokrosabb árvalányhajbokrétát hordotta kalapján. Üldözőivé vette pedig, egyrészt választási „visszaélések“ cinkén, amely nála még eddig, minden választás után minden parlamentben fölvendült, másrészt meg a „szent“ liberalizmus nevében. Apagyivasnak megbor’sújthatunk, kormánynak nem. Mert hát — sopánkodtak — mi lesz a közszabadsággal, ha itt a puszta véleményigidránitás is fogházba, vagy rendőri nyilvántartásba vezet. (Huszonkét esztendővel későnb — a forradalmi prókátorok szerint —■ Károlyi Mihály se csinált egyebet, csak véleményeket nyilvánított; Kun Bélg, sem akasztott föl maga senkit, ő is csak vesésnékvd nyilvánitotta!) Rakovszkyéknak klerikális..Lgy sárga-fekete jelzővel emlegetett népe készségesen szekundált, napról napra olájia, öntözgetve a tüzet, főképpen a „szegény felvidéki tót. nép rettenetes politikoai elnyomatásának a hazug, de un uralkodó körül lebzselő bécsi „barátainkat“ erősen izgató hangztétátásával. Andrássynál „alkotnstng, jogi aggályok“ jelentkeztek. És addig döngötték a Bánffy-kvhketet az országgyűlésben, addig denunciálgatták az udvarnál — mert a magyar kormány ellen oda futkostak a magyar ellenzék vezérei —, addig üldözték egyre fokozott és folyton izgalmasabb utcai tüntetések igénybevételével, Trázsonyi Vilmosnak és az ő demokratáinak közréműkérdésével a kövekményben, mig bele nem tántorodoa az istdili klauszislaba s az indemnitás megszavaztatásának ideiglenes pótlására tervezett lista-iesbe, és 1919 hidén el nem bukott. Ami, végtére, még nem jelentett volna talán pótolhatatlan veszteséget, de ’Il bukott fele az ő intranzigens magusr. nemzetpolitikája is. Vájjon destrukció volt-e ez? Nem a tövényes kormány tekinté véinek likérdése, kiportengérezése volt-e ez? Nem a magyar faj ereuijtdseinek és diadalának meghiusitása volt-e ez? Történelmi magsslatról nezve, kritimdlvrfjufo az aikudvnjsnyk és alkalmm-'lodtisnak — a törvény és nemzeti foliant erdők paranesszavával intézett — e konok imédözést, de arra a bizonyos történelmi magaslatra csak az azóta lezajlott évtizedek eseményei emelnek bennünket. Fiánffy Dezső idejében az a keménykezű erdélyi politika volt a helyes és igaz magyar politika, amelyet Bánffy Dezső kormánya szolgált. És kik állottak e kormánybuktató, obstrukciós parlasmenti kvaré élén, amellyel a meg nem alkuvó — és ezidőtájt talhatatlanságra hivatott — magyar nemzetiségi politikát örökre sírba tették? De mortuis nil ... Az azóta az élők sorából elköltözöttek leszámításával, ugyanazok, akik most Bethlen István kormányzata ellen hadakoznak.. .Ipponyi Albert, Rakovszky István, Andrássy Gyula és fegyvertársaik. Jórészt, akik a tavalyi két kisrálypuccs körül szerepeltek, vagy ezt rendezték — következetesen, mint az obstinkciót: kormány, buktatás céljából. Lakatos Sándor. f rí22 MÁJUS 14 VASÁRNAP \ lolia. A kis leány halkan Jiivcago.ti.,'' . 7— Jaj , de bolondos vagy Jé. ó-¡jyirji3*. Mondta, milyeneket beszélsz le ! Ezeket.. is .a könyvekből tanulod? Teráz néni egyszerre nagyon kiválvysi lett .ar’ra, hogy ugyan micsoda bolondokat' tamilba! Géborka (zabból az iskolai'könyvekből.' ' * Gáborka morgó dünnyögéssel felejt 'a ki'déány- Tiák: " ' ' ■'•■•■ ■ |-t:.w.V-,'~' ■■-' ’S ' v — Nem ugy van az,'te cica; ;«! le»'frt-’ népi érted. Nem beszélélé’én bolondokat. Tochvih én/vhit beszélek. Megint csak azt mondom néked, 'amit már sokszor mondtam, hogy a tuénnydörgős minykőnek kell a sok kötíl', mert ér, paratei* akarok Tenni, szántani, vetni akarok, most az édesapám, aki azért, hogy örökké a'pusztán él, bégis' ekosabb ember a papunknál. Mit, töfjein^ itt Jirigavttitt érzel a magolással, ártunkps úgysem ' bírok '«Sásra gondolni, mint terád . .. • ‘• .(A thujaibokor kissé'.'oK^ziz.mii, dS.:t^y.CjMíék ’ annyira biztonságban hitték nyagukon JíAgy. T»ém . Ipiödtek.ele; talán mgdár.xopj^Bf,kí,íiárpfc. . .Mariska .megint kacagott.•?•'-■ — Baj az? —• kérdezte vajkonan. • —nll-js.s* amióta ilyen bolondokat beszélsz, akár- akarom, akár, nem, nekem is muszáj rád gondolni néhas-Ne beszélj ilyen 'bokradokat. -; ■ . ..A ,-r , Gáborka olyat sújt, hogy .szinte,szét támad! ,a fenyő Aklevelei közt. 'éeji« —i.Tudod Mariska, te jng kár leány'. vagy',» 4« én. hát áttl hagyom ezt az unalmas iskolát. egysz évre emberdyszek. Én már úgy segítek az édesapámnak, hogy mtöt nem bírsz az anyádnak ügyisegiteni aeia. piibcu se®, l .y. . ■— Egy igaz. gondolta megállan Teréz néni a kagnybokormögött, miközben a legnagyobb viharzáson merd keresztül a lelke csak annyitól is, amennyit eddig hallott. . át. Ov-te mit akarsz Gáborka? mit kezdesz, ha nem ,tauplsz? . .. Hogy mit akarok! Furcsa! Nem akarok én mást, csak gazdálkodni és mihelyt lehet, meg* ,házasod»], elvenni téged; mert hogy te leszel majd a feleségem,, vagy senki, arra most mindjárt mérget veszek. Jé! kiáltotta a fruska ■ elcsudálkozva is, döfekedó hamissággal is. Te azt hiszed, Gáborka? kérdezte azután együgyűen. Hát az úgy lesz? Hátha még sem lesz úgy? Hisz még te is gyerek vagy. ..Gáborka“ vagy. Kis fiú Vagy. •■, 'Jó. Mariskái —* kiáltotta a kamasz, de hív.s engem többet Gáborkának. Hívj a becssletes ive imen. Gábornak hivj, vagy inkább Gabinak: "teTefis igé esik■ jől. Azután ne tréfálj velem, ' mert én hányon komolyan 'beszélek. Meglátod, hogy a feleségem fejszéi, "csak várni kell egy kicsit. Én mnár rég' fiázai szöktem volna, nem bírom ezt a biflázást. mi, között nekem a latíhhoz, a némethez, g’ göröghöz? meg a sok buta egyébhez, ami 'vnem fér a 'fejembe? pedig odakint minden füvet, mindért bokrot, minden follatot, minden tücsköt, bogarat ösmérek, mert ez mind rám ragad; — de még spokolban is maradnék, ha te is ott volnál. A kisleány ..elszörnyedést tettetett. A spokoliban?! . én?! látod, milyen bolondokat beszélsz? látod Gáborka... Gabi! — Bocsáss meg Mariska, igazán nem tudom, mit beszélek. Ne haragudjál, kérlek. — Hisa, nem haragszom.— Bizonyítsd be. — Mivel? Egy pillanatig csend volt, — azután a kamája melléből gurgulyázó hang tört fel, amint gyorsuló lélekzettel hörögte: — Csókoljmeg! ... Teréz néni nem bírt tovább magával; úgy törte magát keresztül ebben a pillanatban a buja-boka rokon, mintha kergették volna és más ott állott a gyerekek elött. "— Mit csináltok?! — kérdezte szigorúan, elfojtani iparkodva izgatottságát, hisz’ most mégis elárulta, hogy hüskelődött. A kisleány úgy megzavarodott, hogy nem birt szólam, csak lesütötte a szemét. A kamasz az egész világ terhét a szívén érezve darálta magát neki, hogy feleljen. — Tanulunk! — vágta ki nagy merészen. És már nyitogálta is valamelyik könyvét. Teréz néni nem tudta, bosszankodjék-e, vagy nevessen-e. A szájába harapott, hogy el ne áruljál magát. — Majd elmondom apádnak, hogyan tanulsz, jó madár. A leányhoz fordul!. — Mit mondtam?! nem mondtam, hogy meg ne lássalak benneteket együtt?! Majd adok én neketek, „tanulást!“ várjatok! Azzal már ment is és nagy dirrel-durral vitte magával szepegő leánykáját. tránorka egyedül maradt a fenyvesben és gépiesen kezdte ordítozni a leckéjét, Hiszek egy Istenben. Hiszek egy basában, Hiszek egy Istent örök igazságban Hiszek Magyarország filmtámadásában Tinten