Szózat, 1922. május (4. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-14 / 110. szám

*ví.£ ►... hogy a nagynehezen kiküzdött k­ or­­•UHán5*i'ó egységes többséget, Bethlen István al­­kolofeát támogassa az ország szilig,-java, . Ili­­a mostani kormánynak a h­elyére. uíti{, }vorzasztó udUcz . fölad­atuát átvállalni, azért á ,felelőss­éget viselni és egy-kettöre ideleuszu­lni v vaigy. belebukni az emberi erőt m­eghaladó föl­­ad­ato­lvba: ez valóban nem leh­et senki előtt kié tévám­atos, — kivéve talán a legalsóbb minőségű V'politikai kalamforok­jat, yágp­' át bígáítókat, alkikolik váj van a fejükön. . . . .f . Okait ennek a gyűlölködő állapotnak most •»« ki vétsük. Lehet, .bőgU %sT?fís,l“turám ■átok" ahajgatja föl megint a fölforgató elemek sfcíket, mint az obstinkciók végzetes *áj esztoni­­" d­*ejeben. Lehet, hagyd hadi és politikai sískie­­roskada­val járó nagy lelki bomlás, terméke ez a rothasztó pártgyülölk&dés. Lidiét, hiogy n­imi a kettőnek része van Irénné, hiszen együtt látjuk forogni, ebben a pokolbeli forgó szélben a nagyúri. Országipuszlitókat, ,a terézvárosi" de­strukcióival. Bárhogyan legyen is azonban, ezek. .ben az erőszakos elheiszései e.kontekl néh­a nm,­gyaz állami öntudat elveszendő. Senk külön,­­senk együtt nem méltók, de nem­ is képesek arra, hogy az ország kormányzásáért a­ fele­­lősséget átvegyék. Politikai befolyásuk pedig — amint a közelmúlt minden példája bebizo­nyította —, oly veszedelmes.., hogy nemcsak győzelmük, de már .s.cí­mlegyc&tv ^kisebbségi sikerük is olcy,­­hogy.az országot a*.. újabb meg­próbált ásások nehéz napjaiból.az.swyefczek­ szi­lére sodorja. • Az állami tudat a kormányhatalom meg­­■ ..f5sitéj­ c és 'nem elgyörigitése' az y.z egyeljen józan és reális politika, aipii^ek a jó magyar • .IflhÜM nezeteket vezetnie­ kell a szalazisnaBáN­e feledje el kivált a magyar értelmiség, hogy a régi magyar gárág nagy államfőn tartó és nem­­zetgyarapitó erényeinek ő a törvényes örököse. Világosítsa, föl­buzgón az országban mindenütt, a fölizgatott és félrevezetett népet, hogy az, aki ’ky belső országi gusztitókat erősíti, a saját hazá­jának gonosz ellensége. . . ;y Tizéves fegyverfisim­et a tőke és a munka kostáit "" ""i '•P® Berlin, május 13. A Lokáldnzein­e T' .jelenti' ■^A fondfe Sntjöl: :A hány a m­unka .-ok -Szabsz érvi belének 'titkár;', Hodgess nyilatkozatot tesz közzé, amely inap'y feltűnést keltett, .1 töke és a menta között,. .. mondja többek között, tízéves f'égfinérSzünetét kel­lene kötnünk. Ha lehetséges, hogy k.v­onn­i t’ől- f»vn­­­gerészeli ügyekben tiz Esztendőre hékvrál’ifjdl­­ a. ■'.békét, ki vonhatja kék-égbe, hogy'ez az ipar terén' és megváló átható? Hodges ja vakolja’, hogy a kör-­­’ alány lépéseket kezdem­énn'ézzen egy állandó felü­let létesitésére, mely a ínahkaitflófe és inuirk’L'étik: ■között fölmerülő­­ iszák­okat ' f ebellítoat « a vitás­ kérdéseket megoldja. A javaslat fölvesi a­z t á Mer-­ vet, hogy a bérköveteléseket’ a mihdén'kön éazllá- 3 sági viszonyok alapjain áend­éjjé; ■ m­iH:. m »finis sii •.. I-fafchi ev óta Zsongnak a kötelet -bír kei a . desto­ukciós,­­átoktól és gyanusitásoktúl. Vájjon mi-': !;i is lámád!, lm; ' au is kezdődött az r.:k or­zágimégr­ahiás, társadalomtól forgatás, amely lennünk rí. a forradalooulw, a megsem­misit­, v'. aj . t\y i‘. .•!.. . *!? , • •és örvényűk' sodort? A polgári kötelességérzetnek a l­VsíM Midjárat alatt l­ekövetkezett rerokckozá­­sából ? A vesztett háború miatt való kétségbeesés­ből? ' Mri,' véz'ség volna összefoglaló, határozott fe­­'Wle|e( a 'lüi és a ni egészség országútja a tájékozat­­!í«),s'g kavics,áv:!l :Aa;i burkolva.. A destrukció for­rásainak kulalásá-iái'aziHrbt'fl egy szembeötlő, min­denki­­által megállapitható jelenséget, lehetetlen figyelm­en kivül hagytumk és ez­ a képviselőházi obstenkció, kisvbb­ségi er,ö sz­a­­kos­kodós, nme!» bizo­­n «vos iii?i:­züifitáS'Okkal, husz-h­úszonkét éven ke­­­resztü! pusztítot­ta a magyar, parlamentarizmus 'életfáját; métely­ezté a közhatalom iránt kötő’es tiszlckirí. . ’...... Emlékszünk még báró Bánffy Dezső kor­mányára? Min ' akarok itt az „étkos közös ü­gyről“ se vádbeszédet,, se védőik szedet mondani: volt annak az­ Ausztriával való történetadta — kapcsolatnak sok rossz, de volt valamelyes jó oldala is. Ennek fesz­ítetése azonben m­ás lapra tartozik. Arról se essék .szó, bár reminiszcenciának igen kelleméír. br­.gv hogyan bukti­tja meg Bánffy, az akkori mindenható** császári­­és királyi kül­ügyminisztert. ..gróf Kálnoky­ Gusztávot és a bécsi nunciust, Agliárdhit. Ami kétségtelenül arra vall,­­ hogy legény volt a talpán. 1.* . Bán­ffy Dezsőnek a ■ császárvárosban a m­­­ag­yarországi nemzetiségek részéről, sehogy* sem tudtak , gáncsot vélni, nődül,* különösen az er­délyi román .nép., vezető.,, vagy inkább félre­vezetői. ívein kímélték lábukat és pennájukat a­z Arcagyár' kormány- ellen' vilV al’atbok­oskodásb­an. i förtélyes •’tá­m­ádásban*. A király, bereve Józ­sef . ..úgy tetszett, rr- bécsitköppvezetének minden intri­kájával szemben is, megbizott magyar kormányá­nak okosságában, őszinte­ségében, a kormány or­szággyűlési többségének a* 1807-ben kötött kí­­*egyez­mieZ való I ragaszkodásáb­ ”l.‘ és lemondott j.y­­.leg^bibb . látszólag —h arról az addig folyvást kisériésmondóinkról és célról, hogy a ne­ n yiiséfjek­­kel v'Uo pákUiUjauU szükség esetén ütőkártya le­gyen d T magyarokkel szemben. Nos. teh­át.' Bánfi'v Dezső ni VH.­..?V be; ő erejé­­­nek musi-i hathm­ória­i növelése végett, az izgága , ijg'iizrljyég'i. agitátorokat és ezekkel egy ill.sz alatt .aj... .osztály, elleni. gyi­lölykt hirdeto, áil.:m­­‘MHföégaié'fii áhítozó szneiáhb. mokrata vezére­­■’ két'^léfojfi itta',' rendőri felü­gyelet. bűnvádi kereset •«ti­i•vérivé, poleciái is ' nyilvá«*tíM*lásra letolt­­rafál­­lati u.v.Ajtóbi-ik között Siafyidos Sándort. -#.• későbbi­­kommunista népbiztost és Mez­ifi Vin­tics volt vá­­ci.ildemokrata újságírót is. És mi történt? Az I Stip­ikA'.iliapi 5-elöválasztáson vallott súlyos kudarc •miatt elkes­eraztettan -vagdalkozó­, Apponyi-párt un­­. fszesíttság a. éppen az a tábor vette üldözőbe a kor* stansaajronagisz* mányt, amely a legszélesebb nemzetiszinti pántli­kát, a legbokrosab­b árvalányh­ajbo­krétát hordotta kalapján. Üldözőivé vette pedig, egyrészt választási „visszaélések“ cinkén, amely nála még eddig, min­den választás után minden parlamentben fölven­­d­ült, másrészt meg a „szent“ liberalizmus nevében. Apagyi­vasnak megbo­r’sújthatunk, kormánynak nem. Mert hát — sopánkodtak — mi lesz a köz­­szabadsággal, ha itt a puszta véleményigidránitás is fogházba, vagy rendőri nyilvántartásba vezet. (Huszonkét esztendővel későnb­ — a forradalmi prókátorok szerint —■ Károlyi Mihály se csinált egyebet, csak véleményeket nyilvánított; Kun Bélg, sem akasztott föl maga senkit, ő is csak vesésné­­k­v­d nyilvánitotta!) Rakovszkyéknak klerikális.­­.Lgy sárga-fekete jelzővel emlegetett népe kész­ségesen szekundált, napról napra oláj­ia, öntözg­et­­ve a tüzet, főképpen a „szegény felvidéki tót. nép rettenetes politikoai elnyomatásának a­ hazug, de un uralkodó körül lebzselő bécsi „barátainkat“ erősen izgató hangztétátásával. Andrássynál „alkotnstng, jogi aggályok“ jelentkeztek. És addig döngötték a Bánffy-kvhk­etet az or­­szág­gyűlésben, addig denunciálgatták az udvarnál — mert a magyar kormány ellen oda futkostak a­ magyar ellenzék vezérei —, addig üldözték egyre fokozott és­ folyton izgalmasabb utcai tüntetések igénybevételével, Trázsonyi Vilmosnak és az ő de­mokratáinak k­ö­z­rém­ű­­k­érdé­s­é­v­e­l a kö­vek­ményben, mig bele nem t­ántorodoa az istdili klauszislaba s az indemnitás megszavazta­tásának ideiglenes pótlására tervezett l­ista-ies­be, és 1919 hid­én el nem buko­tt. Ami, végtére, még nem jelentett volna talán pótol­hatatlan veszteséget, de ’Il bukott f­ele az ő intran­­zigens magusr. nemzet­­politikája is. Vájjon destrukció volt-e ez? Nem a tö­vén­yes kormány tekinté­ véinek l­ikérdése, kiportengére­zése volt-e ez? Nem a magy­ar faj ereui­­jtdseinek és diadalának meghiusitása volt-e ez? Történelmi m­agsslatról nezve, kritimdlvrfjufo az aikudvnjsn­yk és alkalmm-'lodtisnak — a tör­­vény és n­emzeti foliant erdők par­anesszaváva­l intézett — e konok iméd­özést, de arra a bizo­nyos­ történelmi magaslatra csak az azóta lezajlott évtizedek eseményei emelnek bennünket. Fiánffy Dezső­ idejéb­en az a keménykezű erdélyi politika volt a helyes és igaz magyar politika, amelyet Bánffy Dezső kormánya szolgált. És kik állottak e kormánybuktató, obstruk­­ciós parlasmenti kvaré élén, amellyel a meg nem alkuvó — és ezidőtájt t­alhatatlanságra hivatott —­ magyar nemzetiségi politikát örökre sírba tették? De mortuis nil ... Az azóta az élők sorából elköltözöttek leszámításával, ugyanazok, akik most Bethlen István kormányzata ellen hadakoznak.. .I­ppon­yi Albert, Rakovszky István, Andrássy Gyula és fegyvertársaik. Jórészt, akik a tavalyi két kis­­rálypuccs körül szerepeltek, vagy ezt rendezték — következetesen, mint az obstinkciót: kormány, buktatás céljából. Lakatos Sándor. f­ rí22 MÁJUS 14 VASÁRNAP \ lolia. A kis leány halkan Jiivcago.ti.,'' . 7— Jaj , de bolondos vagy Jé. ó-¡jyirji3*. Mondta, milyeneket beszélsz le ! Ezeket.­. is .a könyvek­ből tanulod? Teráz néni egyszerre nagyon kiválvysi lett .ar’ra, hogy ugyan micsoda bolondokat' tamilba! Gébor­ka (­zabból az iskolai'könyvekből.' ' * Gáborka morgó dünnyögéssel felejt 'a ki'déány- Tiák: " ' ' ■'•■•■ ■ |-t:.w.V-,'~' ■■-' ’S ' v — Nem ugy van az,'te cica; ;«! le»'frt-’­ népi érted. Nem beszélélé’én bolondokat. Tochvih én/vhit beszélek. Megint csak azt mondom néked­, 'amit már sokszor mondtam, hogy a tuénnydörgős minykő­­nek kell a sok kötíl'­, mert ér, paratei* akarok Tenni, szántani, vetni akarok, most a­z édes­apám­, aki azért, hogy örökké a'pusztán él, b­égis' e­ko­­sabb ember a papunknál. Mit, töfjein^ itt Jirigavttitt érzel a magolással, ártunkps úgysem ' bírok '«Sásra gondolni, mint terád . .. • ‘• .(A thujaibokor kissé'.'oK^ziz.mii, dS.:t^y.CjMíék ’ annyira biztonságban hitték nyagukon JíAgy. T»ém . Ipiödtek.ele; talán mgdár.xopj^Bf,kí,íiárpfc. . .Mariska .megint kacagott.•?•'-■ — Baj az? —• kérdezte vajkonan. • —n­­­ll-js.s* amióta ilyen bolondokat beszélsz,­ akár- akarom­, akár, nem­, nekem is muszáj rád gondolni néhas-Ne beszélj ilyen 'bokradokat. -; ■ . ..A ,-r , Gáborka olyat sújt, hogy .szinte,szét támad! ,a fenyő Aklevelei közt. 'ée­ji« —i.­Tudod Mariska, te j­ng kár leány'. vagy',» 4« én. hát áttl hagyom­ ezt az unalma­s iskolát. egysz évre emberdyszek. Én már úgy segítek az édesapámnak, ho­gy mtöt nem bírsz az anyádnak ügyisegiteni aeia­. piibcu se®, l .y. . ■— Egy igaz. gondolta megáll­an Teréz néni a k­agn­yboko­r­­mögött, miközben a legnagyobb vih­ar­­záson merd keresztül a lelke csak annyitól is, amennyit eddig hallott. . át. Ov-te mit akarsz Gáborka? mit kezdesz, ha nem ,tauplsz? . .. Hogy mit akarok! Furcsa! Nem akarok én mást, csak gazdálkodni és mihelyt lehet, meg* ,házasod»], elvenni­ téged; mert hogy te leszel majd a­ feleségem,, vagy senki, arra most mindjárt mér­get veszek. Jé! kiáltotta a fruska ■ elcsudálkozva is, döfekedó hamissággal is. Te azt hiszed, Gáborka? kérdezte azután együgyűen. Hát az úgy lesz? Hátha még s­em lesz úgy­? Hisz még te is gyerek vagy. ..Gáborka“ vagy. Kis fiú Vagy. •■, 'Jó. Mariskái —* kiáltotta a kamasz, de h­ív.s engem többet Gáborkának. Hívj a becssletes ive­ imen. Gábo­rn­ak hivj, vagy inkább Gabinak: "teTefis igé esik■ jől. Azután ne tréfálj velem, ' mert én hányon komolyan 'beszélek. Meglátod, hogy a feleségem­ fejszéi, "csak várni kell egy kicsit. Én mnár rég' fiázai szöktem­ volna, nem bírom ezt a biflázást. mi, között nekem­ a latíhh­oz, a német­­hez­, g’ göröghöz? m­eg a sok buta egyébhez, ami 'vnem fér a 'fejembe? pedig odakint minden füvet, mindért bokrot, minden follatot­, minden tücsköt, bogarat ösm­érek, mert ez mind rám ragad; — de még­ s­pokolban is maradnék, ha te is ott volnál. A kisleány ..elszörnyedést tettetett. A spokolib­an?! . én?! látod, milyen bolondo­kat beszélsz? látod Gáborka... Gabi! — Bocsáss meg Mariska, igazán nem tudom, mit beszélek. Ne haragudjál, kérlek. — Hisa, nem haragszom.­­— Bizonyítsd be. — Mivel? Egy pillanatig csend volt, — azután a kamája melléből gurgulyázó hang tört fel, amint gyorsuló­ lélekzettel hörögte: — Csókol­j­­meg! ... Teréz néni nem bírt tovább magával; úgy törte magát keresztül ebben a pillanatban a b­uja-boka rokon, mintha kergették volna és má­s ott állott a gyerekek elött. "— Mit csináltok?! — kérdezte szigorúan, el­fojtani iparkodva izgatottságát, hisz’ most mégis elárulta, hogy­ hüskelődött. A kisleány­ úgy megzavarodott, hogy nem birt szólam, csak lesütötte a szemét. A kamasz az egész világ terhét a szívén érezve darálta magát neki, hogy feleljen. — Tanulunk! — vágta ki nagy merészen. És már nyitogálta is valamelyik könyvét. Teréz néni nem tudta, bosszankodjék-e, vagy nevessen-e. A szájába harapott, hogy el ne áruljál magát. — Majd elmondom apádnak, hogyan tanulsz, jó madár. A leányhoz fordul!. — Mit mondtam?! nem mondtam, hogy meg ne lássalak benneteket együtt?! Majd adok én neke­tek, „tanulást!“ várjatok! Azzal már ment is és nagy dirrel-durral vitte magával szepegő leány­káját. trá­norka egyedül maradt a fenyvesben és gé­piesen kezdte ordít­ozni a leckéjét, Hiszek egy Istenben. Hiszek egy basában, Hiszek egy Istent örök igazságban Hiszek Magyarország filmtámadásában Tinten

Next