Szózat, 1922. július (4. évfolyam, 149-173. szám)

1922-07-04 / 150. szám

flBQSBgggffiBM! _________________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. RÓZSA­ UTCA 111. (Podmaniczky­ utca sarok) TELEFON: Siaritosijjr.ség: József 63—52, József 64—46, kitdhiivatal: József 63—6l MBOKne Mpa S­fapponan KERESZTÉNY ROZST 3MM3 NMP3ZMP FCMwncnrjtns: ZSILINSZKY ENDRE •^smgxxssagamessz3sss­ssisszBSBeaBm Negyedévre ____ Egy hónapra ........ Egyes szám .. _ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ........ 280 korona ........ 100 korona ........ 5 korona E22SHS3SD A jogrend (K­­G.) A jogrend utáni epedés, tartozé­kaival együtt, természetesen ott szerepelt a szociáldemokraták Pesdlt-fölolvasta nyilatkoza­táig n­os. A tartozékok alatt kivált a gyüleke­zési és sajtószabadságot értik, a maguk ízlése szerint. A konszolidációnak ugyanezek a kellé­kei ott vannak a terézvárosi demokraták pro­gramul­jában is, de itt­ inkább az üzleti szabad­ság ábrázatával fordulnak felénk. Végül ott vannak Bassayék programmján is, akik pedig azonnal becsukhatják politikai vegyeskeres­­kedésüket, ha a jogrend csakugyan teljesen helyreállana, mivel létezésük egészen a jog­rendetlenség talajából szívja az élet nedvét. Ezen azonban nincs mit csodálkozni. Még azon sincs, hogy az ellenzéki programoinak ezzel a dicséretes pontjával jómagunk is egyet­értünk. Egyetért gróf Bethlen István és a ha­talmas többség is. Sőt egyáltalán minden va­lamirevaló ember, akinek csak valami fogalma van a béke és az igazi szabadság áldásairól, a közállapotok egyensúlyáról s az élet amaz el­veszített boldogságáról, amit csakis a jog erejé­vel biztosított rend adhat meg az állam polgá­rainak laj siralmak tyng­­keserves völgyében.-cso­­dálatos csak az, de ez­­azután a humorosságig csodálatos, hogy az előrebocsátott hármas ellen­ néki antant­ a jogrendeit a tulajdon maga mo­nopóliuma gyanánt kezeli és el akarja hitetni a gyengefejűekkel — akiknek a száma renge­teg —, hogy csakis ő akarja a jogrendet és más senki és hogy „valódi“ jogrendet csakis az ő kereskedésében lehet kapni, másutt sehol. Bizony, kérem, azért a teljes jogrendért mint szegény magyarok valamennyien epe­­dünk. Áldanánk is azt a szent napot — de leg­jobban bizonyosan maga a kormány áldaná—, amikor ki lehetne hirdetni, hogy immár törvé­nyeink kötelező erejét az ellenzék is elismeri s immár nyomorult viszonyaink bilincsei any­ujára meg­tágultak, keserves kénytelenségeink pedig annyira megenyhültek, hogy a törvények erejében egészen meg lehet bízni és az emberek százezrei nem lesnek többé arra, hogy a visszaállított közszabadságokkal hogyan lehet majd legkönnyebben és ami fő­­legnagyobb haszonnal visszaélni? Hiszen ha ez nem volna, kérjük alássan, bizony isten minden debrecsóre beszéd nélkül is vissza lenne már régen a maga helyére téve min­den jog és minden szabadság, ami körü­löttünk a borzasztó világföldrengésben össze­omlott. Ne tessék olyan együgyűnek és ostobá­nak tartani a mindenkori országtartó férfia­kat, hogy a jogrendet és a közszabadságukat mind helyre nem állították volna, hacsak kö­telességükkel, felelősségükkel és az ország életérdekeivel végesvégig össze lehetett volna egyeztetni. Mert hiszen csak a vak nem látja azt, hogy a közállapotok jogrendjében és a szabadságok föloldozásában az államhatalom vezetői egyben-másban már túl is mentek azon (lásd kivált a forgalmi szabadságokat), amit a nemzet legértelmesebb és legtanultabb rétege elviselhet. Két megfontolással tartozik mindenki ön­magának, aki ehhez a nagy kérdéshez írásban vagy beszédben hozzászól. Az egyik a viszo­nyok számbavétele, a másik a jogoké. Ami a viszonyokat illeti, a közönséges élet szemlélete, a jogi és erkölcsi szabályok iránt egyre terjedő általános tiszteletlenség és az élet fegyelmének föltűnő leromlottsága az, ami a régi fejlett jogrendnek ellene áll. A jog tud­niillik nem szokott olyan tisztán lehullani az égből, mint nyári hajnalon a harmat. Sem pedig nem terem úgy az árokparton, mint a ló­sóska. A jog a meglevő életviszonyokból s mű­veltségi és erkölcsi állapotokból szokott nehéz művelés útján kitenyésztődni és a kedvezőtlen életviszonyok hevétől vagy fagyától elher­vadni. Erőltetni azt nem lehet, mivel ha er­kölcsi alapjai még, vagy már nincsenek meg, a jogból is jogtalanság leszen. Példa tetszik? Itt van a lakásínség jogi szabályozása. Ezt lehetetlen volt a szabadfor­galom uzsora-zivak.., áírd.. kb/zelgáródlni. TV meg úgy sem lehetett szabályozni, hogy a hű­dén földult jogérdeket kielégítsen. A trianoni béke poklának egyik járása ez is. A törvény­­pótló szükségrendelet súlyos kihágássá tette, hogy aki úgynevezett „lelépési díjért“ engedi át lakását másnak, nagy pénzbüntetéssel, eset­leg elzárással sűjtódik. Ez föltétlenül jogos és erkölcsös, mivel a köznyomorultságból és a menekültek szenvedéseiből seftet csinálni való­ban alávaló dolog. És ime, mégis ki nem csinál belőle üzletet? Szeretné az ember, ha a zsebé­ben volna az a tengersok tiltott és erkölcstelen lelépési díj, amit csak Budapestért és csak egy­­ héten is a szerencsétlen lakáskeresőktől, sok­szor magától a háztulajdonostól is kizsarol­nak, még­pedig fényes hatósági szembehunyás mellett és — bocsánat — hihetetlen arcátlan­sággal. Aki más ilyen nagyobb dolgokról is nem tud, az is boldog. De akkor az mégis tud ezer kisebbről. Ha a piacra megy, uzsorakartelek nyoma mindenütt. Az uzsorás kofák Balaton­füredre mennek nyaralni, a kir. kúriai bírák pedig Budapesten sülnek. A tejhamisitás, sajt­­hamisitás orgiákat ül. A tejesboltokban úgy mérik ki a drága tejet, hogy hirtelen billentik a mértéket s valami mindig benne marad. A még drágább cukornál még a szövetkezeti boltos is papírzacskót ad a cukorhoz, de ez olyan vastag és nehéz, hogy a súly- és ár­különbözetnél a nagy tömegáruhoz mért pom­pás, jogtalan nyereségeket hajt. És így tovább, az élet minden vonalán. Való ugyan, hogy hiszen éppen ilyenek ellen volna jó a jogrend, de csak volna, mivel az előrebocsájtvn nagy példa mutatja, hogy a reánk kényszerített, még mindig­­ fokozódó keserves szükség és az életnek általános fegyel­­metlensége mellett a legjobb törvénynek sin­csen ereje. A drágaság és a szükség mindenen keresztülgázol és az államhatalom kénytelen számos helyen erőhatalommal, olykor fegyvert alkalmazni, hogy a nagyobb szerencsétlensé­get, az éhínséget, esetleg a rablóvilág kitöré­sét megelőzze. Fájdalom, az esetek többségé­ben még ezek a rendkívüli eszközök is hatás­talanok, bár talán ez se lehet másképpen, mi­vel a teljes törvényes szigor alkalmazása mel­lett minden lehető lakást az elítélt gonosztevők számára kellene rekvirálni és az sem lenne elég. A jogokra vonatkozó megfontolás pedig ennél is egyszerűbb. Csak a beavatottak tud­ják egészen, hogy az egyszer összetört jogrend­etet épp úgy nem lehet régi épségében vissza­állítani, mint valamely összetört sévresi drága váza cserepeit összeenyvezni. Az ilyen össze­ragasztott jogrend már nem ér semmit, olykor meg éppen veszedelmes is. A törvények, jog­szabályok, sőt az egész kódexek is az életnek, a stabilabb viszonyoknak készülnek. A legjobb törvény is idejét múlja s olykor az életnek nem védelme, hanem áriáin® .1 sz. ha. körü­lötte a gazdasági, erkölcsi és politikai viszo­nyok megváltoztak. Tegye mindenki kezét a szivére és mondja meg, hogy a mi mostani viszonyaink olyanok-e már, amilyenek a háború kitörése, tehát 19­14 vagy bár 1918 előtt voltak? Egészen más világ ez, más igényekkel, más feladatokkal, más erkölcsökkel és az életnek nagyon is más föl­tételeivel. Ezeket az érdekeket a régi, puha, el­avult béketörvényekkel védeni és kielégíteni tiszta lehetetlenség. A két büntetőkódexet, de még a közjogi és magánjogi törvényeket is egészen át kellene gyúrni, ha azt akarjuk, hogy a trianoni kényszerítések közt életünket védje, a tisztességes embereket oltalmazza és a gonosztevőket fékentartsa. Van-e fogalma arról laikusnak, hogy milyen hihetetlen nehéz, felelősséges és hosszas munka az ilyen, amihez a legközelebb eső példa I. Napóleon forrada­lom utáni nagyszerű jogrendezése volt. Az új Napóleon pedig még csak ezután következik. Részvétünket küldjük tehát azoknak az új és tapasztalatlan, vagy régi és ravasz hon­atyáknak, akik mindig a jogrendet vagdossák a kormány fejéhez és ezzel gyűlöletet akarnak ébreszteni , a többség ellen. Bizony sokkal be­csületesebb és hazafiasabb lenne,­­ha ehelyett segítenének nekik a földük­, még mindig forra­­dalmias közviszonyok megtisztítása körül és az uj állapotoknak megfelelő jogi élet feltételek kiküzdése körül végzett szinte emberfölötti munkájában. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy foecstS&asn, Hiszek egy isteni ttgazssSgkss.ru, Hiszek Magyar awang­i&tttksnatdövsábatt !&men

Next