Szózat, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-22 / 66. szám
Szerkeztőség és kiadóhivatal: VI., Rózsa-utca 111. (Podmaniczky-u. sarok) Teleim: Szerkesztőség József 63—52, József 61—46, kiadóhivatal: József 63—51 Fiókkiadóhivatal: IV, Városház utca 10. Tel.: 77—31. Ára 30 kopcmm KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre....... 1700 kor. Egy hónapra...... 600 kor. Egyes szám................ 30 kor. Külföldre egy hónapra 900 kor. V. ÉVFOLYAM 66. SZÁM CSÜTÖRTÖK , BUDAPEST, 1923 MÁRCIUS 22 A tisztviselők létszámcsökkentése irta: dr. Steinecker Ferenc egyetemi tanár El kell ismerni azt, hogy a pénzügyi kormányzatnak igaza van a jelenlegi helyzetben, amikor a tisztviselők létszámának csökkentésére törekszik. Igaz, hogy a hivatalok ma is túl vannak terhelve munkával, de ennek az az oka, hogy a háborús viszonyok következtében sok olyan hivatal létesült, melyre azelőtt nem volt szükség és amelyre ma már nincs szükség. Viszont az is igaz, hogy az ország nagy részének ellenséges megszállása folytán az ottani tisztviselők nagy tömege menekülni volt kénytelen és ezek mind a csonka országban kerestek menedéket. E tekintetben a hiba legnagyobb részben az antantot terheli, amely a békeszerződések dacára eltűri, hogy a magyarság a megszállott területeken üldözést szenvedjen. Bárhogy is állt azonban elő ez a helyzet, a mai megnyomorított magyar állam ennyi tisztviselőt nem tud eltartani és azért a létszámcsökkentésre szükség van, de azt a létszámcsökkentést lassan, óvatosan és a méltányosság figyelembevételével kell eszközölni. Itt, mint általában minden hatósági intézkedésnél, az erőszakosság nagyon sokat árthat. Az elbocsájtásnál figyelembe kell venni elsősorban az illető tisztviselőknek az anyagi helyzetét és azt, hogy miként képes ez máshol elhelyezkedni. Sajnos, hogy nálunk éppen a létező anyagi helyzetet legkevésbé veszik figyelembe. Nevezetesen a jólzív módú, birtokkal bíró tisztviselőket szívesen megtartják azzal az indokolással, hogy ezek anyagilag függetlenebbek. Tagadhatatlan, hogy rendes körülmények között egy jól szervezett és jól vezetett államban a tisztviselői karnak a polgárok minden osztályából kell kikerülnie, tehát jobbmódú birtokos egyének is kell, hogy tagjai legyenek a tisztviselőosztálynak. Ma azonban, mikor a kényszerűség a különleges intézkedések megtételét követeli, erre a szabályra nem lehetünk figyelemmel, hanem az emberségesség szabályaira kell elsősorban figyelemmel lenni. Köz- és társadalmi állapotaink úgy is borzalmasan eldurvultak, az emberek egymás letiprásával akarnak boldogulni. Az államnak mindig figyelemmel kell lennie az etikai követelményekre, és ilyen eljárásra soha példát nem adhat. Azért ma a szegényebb ember védendő és a jobbmódú, különösen a birtokos tisztviselő helyezendő nyugdíjba. Úgy is rendkívül nagy a panasz aziránt, hogy a középbirtokos osztály otthagyta a falut és hivatalba vonult. A magára maradt falu most társadalmi és gazdasági vezetés nélkül szintem züllésnek indult. A birtokos tisztviselő tehát menjen vissza a falujába gazdálkodni. Ezzel a hivatali érdek nem fog szenvedni, merta tisztviselő kellő erkölcsi függetlenségét a jellem és a tudás adja meg, ez pedig nincs összefüggésben a birtokkal, annál kevésbé más vagyonnal. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a létszámcsökkentés magában véve nem fogja megoldani a bajokat, hanem szükség van a hivatalok számának csökkentésére is, továbbá a közigazgatás egyszerűsítésére. Elsősorban a mai túltengő formalizmus megszüntetésére kell törekedni. A csökkentést felülről kezdeném. A mai csonka Magyarországnak fölösleges az a sok minisztérium, mert a bürokratizmusnak a minisztériumok a tenyésztői. Mennél több a minisztérium, annál többen szólnak bele egy-egy ügy elintézésébe, tehát annál tovább tart és annál több helyre kell küldözgetni elintézés végett az egyes ügyiratokat. A közigazgatástan ma már tisztában van azzal, hogy az ügy nem intéztetik el jobban akkor, ha annak elintézésébe sok ember szól bele, sőt inkább rosszabbul, mert amellett a rendszer mellett elvész az egyes emberek felelősségérzése. Ma az egyes minisztériumokban is sok a nehézkesség. Egy-egy ügy négy-öt ügyosztályon, főosztályon és minden ügy- és főosztályban négy-öt ember kezén megy keresztül. A legelső teendő tehát a sok fő- és alosztály megszüntetése, ezek helyett szakosztályok létesítése, a fölösleges felülvizsgálat kiküszöbölése, az alakiságok ■megszüntetése, az egész ügymenet egyszerű- sítése. A szakosztályvezetőnek széles, önálló hatáskört kell adni és alája kell rendelni a megfelelő számvevőségi és segédhivatali közegeket, akik többnyire külön működnek. De azután az illető önálló hatáskörrel felruházott tisztviselő legyen is felelős azért, amit tesz. Továbbá véglegesen, be kell szüntetni minden új állásszaporítást és újólag rendezni a státusviszonyokat, mert tarthatatlan az a helyzet is, hogy’ ma egyes minisztériumokban hét államtitkár, öt-tíz helyettes államtitkár és harminc-negyven miniszteri tanácsos legyen. Mta annyi miniszteri tanácsos van, hogy az egyes ügyosztályokban már a fogalmazási teendőket is ezek végzik. De mindezen állásokat fokozatosan kell megszüntetni, amikor az illetők nyugdíjba mennek vagy elhalnak. De még tovább kell mennünk. Meg kell szüntetni a fölösleges gimnáziumokat. Persze itt sem úgy, hogy a tanárokat egyszerűen szélnek eresszék, hanem kellő átmenettel, mindig fokozatosan és méltányosan. A régi kormányzat nagyrészben bűnös abban, hogy ennyi hivatal és ilyen sok köztisztviselő volt, mert a gimnáziumi rendszerrel mesterségesen tenyésztették a tisztviselőket. A gimnáziumok helyett megfelelő mezőgazdasági és ipari középiskolát kell létesíteni, melyek befejezett nemzeti műveltséget, tökéletes szakismeretet adnak és jogosítanak tiszti rang megszerzésére is. Még meg kell jegyeznem, hogy a tisztviselőknek kereskedelmi vállalatokba való szorítását sem tartom szerencsésnek. Ma már annyi ilyen vállalat létesült,, hogy együtt valóságos országos csapást képeznek Az a munka, amit végeznek, nem termelő munka, hanem csak pénzkeresés és nagymértékben hozzájárul az árak felhajtásához. A gazdasági intézkedéseket nem lehet rendőrségileg szabályozni, de az is bizonyos, hogy a gazdasági élet visszaéléseit megfelelő bölcsen megválasztott és józanul, következetesen alkalmazott jogszabályokkal le lehet törni. Ha a tisztviselőkérdés előbb körvonalazott megoldásával párhuzamosan történik meg ez is, úgy nagy lépést tehetünk a középosztály életviszonyainak javítása felé. A miniszterelnök fogadta az egyetemi ifjúság küldöttségét Aradmni.Szternoltnök ma este hat órakor a filmus tizenhatodiki és tizenhetediki eseményekkel kapcsolatban két óra hosszat tartó kihallgatáson fogadta az egyetemi ifjuság tizenkettes bizottságának küldöttségét, melyben dr. Hehler Antal egyetemi és ifj. dr. Szili Kálmán műegyetemi tanárok, Nagy Iván, Oláh Béla, Vér Tibor és Velcsov György foglaltak helyet. A miniszterelnök az ifjúság küldöttségétől részletes és beható felvilágosításokat kért az ifjúság hangulatáról és kívánságairól. Az ifjúság küldöttjeinek meghallgatása után a miniszterelnök a küldöttség tagjainak megígérte, hogy a vizsgálatot az illetékes hatóság a legszélesebb mederben, a legheti legrövidebb időn belül és a legteljesebb pártatlansággal fogja lefolytatni. Végül a miniszterelnök megígérte, hogy mindazokat az előterjesztéseket, amelyeket az ifjúság e cél érdekében közvetlenül, a belügyminiszter elé juttat, a kormány figyelembe veszi és a vizsgálatot ékirányban is kiterjesztik. Itt említjük meg, hogy az ifjúság a megígért vizsgálat befejezését példás fegyelemmel várja. Szerdán délután a központi egyetem előcsarnokában összegyűlt ugyan néhány száz egyetemi hallgató, de vezetőségük felszólítására ők is a legteljesebb rendben oszlottak széjjel. . Az egyetemeken az előadások szerdán egész nap folytak. Dr. Kérészy Zoltán, a pozsonyi Erzsébettudományegyetem rektora közli, hogy az egyik estilapnak az a híre, mintha a pozsonyi egyetem kvesztúráján a mai napon, szerdán délelőtt verekedés fordult volna elő, az igazságnak nem felel meg. Az egyetemen semmiféle igazolás az egész nap folyamán nem volt és az előadások teljes csendben és nyugatomban folytak, úgy, hogy a rektor — bár a vallás- és közoktatásügyi minisztertől felhatalmazást kapott az egyetemi előadásoknak bármikor való berekesztésére — ennek az intézkedésnek megtételét ezidő szerint szükségtelennek látta. Az egyetemen a vizsgák és szigorlatok is zavartalanul folynak. „A bolsevizmus árán nem kérünk a jóbarátságból*" Gróf Szapáry László londoni követ válasza Scotus Viktornak Ismeretes, hogy a Times hosszabb cikksorozatban foglalkozott Magyarország súlyos helyzetével és arra a végső következtetésre jutott, hogy a szomszéd államoknak föltétlenül engedniök kell a Magyarországgal szemben tanúsított barátságtalan, magatartásukból, a jóvátételi összeget lényegesen le kell szállítani és ha bizonyos idő mulva a megszállott területek lakossága még mindig hű marad a magyarsághoz, módot kell nekik nyújtani arra, hogy a nemzetek szövetsége előtt akaratukat nyilvánítsák. A Times tárgyilagos cikke élénk visszhangot váltott ki az angol közvéleményben és a hírhedt Scotus Viator sietve iparkodott ellensúlyozni. Scotus Viator, valódi nevén Seaton Watson támadására gróf Szapáry László londoni magyar követ a Times vezető helyén közzétett nyilatkozatában válaszol. A nyilatkozat megállapítja, hogy a magyar kormány ismételten és határozottan leszögezte azokat az alapelvieket, amelyek a jobb viszony megvalósításához szükségesek. Ezek közé tartozik, hogy az utódállamokban bánjanak emberségesebben a magyarsággal, tartózkodjanak a magyar bel- ügyekbe való beavatkozástól és végül őszinte és lojális gazdasági együttműködést ajánlott. Gróf Szapáry László ráolvassa nyilatkozatában Seaton Watson fejére, hogy önmagához sem következetes, mivel Scotus Viator maga is szigorúan elítélte, hogy az utódállamok elnyomják a kisebbségeket. Továbbá Scotus Viator gyanúsításával szemben fölhozza, hogy, a budapesti szövetségközi ellenőrző bizottság jelentése szerint, amelyet a nagykövetek tanácsa és a nemzetek szövetsége is a valósággalegyezőnek fogadott el, Magyarország eleget tett a békeszerződésből folyó összes kötelezettségeinek, különösen pedig a lefegyverzésnek. Ő a törvényes magyar kormány elleni fellázadást és a forradalmi rezsim visszatérését ajánlja, amely rezsim a múltak tapasztalata szerint a törvénytelenséget, csőcselék uralmat és anarkiát írta Zászlajára és a muttlban Kun Béla kezére dolgozott. Ez a rezsim megújulása esetén természetesen újból a bolsevista rémuralomra vezetne. Ha tényleg ez az ára a szomszédokkal való „igazi jó Viszonynak“, merem állítani azt Ösnöd élő■ magyarok nevében, hogy inkább lemondunk erről a megtisztelő jó viszonyról. Azonban azt sem hiszem, hogy a bolsevizmus visszzatérése — akár a Msantanhwk, ami mnMhmi érdekében érteg.