Szózat, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-22 / 66. szám

Szerk­eztőség és kiadóhivatal: VI., Rózsa-utca 111. (Podmaniczky-u. sarok) Teleim: Szerkesztőség József 63—52, József 61—46, kiadóhivatal: József 63—51 Fiókkiadóhi­vatal: IV, Városház­ utca 10. Tel.: 77—31. Ára 30 kopcmm KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negy­edévre....... 1700 kor. Egy hónapra...... 600 kor. Egyes szám................ 30 kor. Külföldre egy hónapra 900 kor. V. ÉVFOLYAM 66. SZÁM CSÜTÖRTÖK , BUDAPEST, 1923 MÁRCIUS 22 A tisztviselők létszámcsökkentése irta: dr. Steinecker Ferenc egyetemi tanár El kell ismerni azt, hogy a pénzügyi kormányzatnak igaza van a jelenlegi hely­zetben, amikor a tisztviselők létszámának csökkentésére törekszik. Igaz, hogy a hiva­talok ma is túl vannak terhelve munkával, de ennek az az oka, hogy a háborús viszo­nyok következtében sok olyan hivatal léte­sült, melyre azelőtt nem volt szükség és amelyre ma már nincs szükség. Viszont az is igaz, hogy az ország nagy részének ellen­séges megszállása folytán az ottani tisztvi­selők nagy tömege menekülni volt kényte­len és ezek mind a csonka országban keres­tek menedéket. E tekintetben a hiba legna­gyobb részben az antantot terheli, amely a békeszerződések dacára eltűri, hogy a ma­gyarság a megszállott területeken üldözést szenvedjen. Bárhogy is állt azonban elő ez a helyzet, a mai megnyomorított magyar ál­lam ennyi tisztviselőt nem tud eltartani és azért a létszámcsökkentésre szükség van, de azt a létszámcsökkentést lassan, óvatosan és a méltányosság f­igyelembevételével kell esz­közölni. Itt, mint általában minden hatósági intézkedésnél, az erőszakosság nagyon sokat árthat. Az elbocsájtásn­ál figyelembe kell venni elsősorban az illető tisztviselőknek az anyagi helyzetét és azt, hogy miként képes ez máshol elhelyezkedni. Sajnos, hogy ná­lunk éppen a létező anyagi helyzetet legke­vésbé veszik figyelembe.­ Nevezetesen a jólzív módú, birtokkal bíró tisztviselőket szívesen megtartják azzal az indokolással, hogy ezek anyagilag függetlenebbek. Tagadhatatlan, hogy rendes körülmé­nyek között egy jól szervezett és jól vezetett államban a tisztviselői karnak a polgárok minden osztályából kell kikerülnie, tehát jobbm­ódú birtokos egyének is kell, hogy tagjai legyenek a tisztviselőosztálynak. Ma azonban, mikor a kényszerűség a kü­lönle­­ges intézkedések megtételét követeli, erre a szabályra nem lehetünk figyelemmel, hanem az emberségesség szabályaira­­ kell elsősor­ban figyelemmel lenni. Köz- és társadalmi állapotaink úgy is borzalmasan eldurvultak, az emberek egymás letiprásával akarnak boldogulni. Az államnak mindig figyelem­mel kell lennie az etikai követelményekre, és ilyen eljárásra soha példát nem adhat. Azért ma a­ szegényebb ember védendő és a jobbm­ódú, különösen a birtokos tisztviselő helyezendő nyugdíjba. Úgy is rendkívül nagy a panasz aziránt, hogy a középbirtokos osztály otthagyta a falut és hivatalba vo­nult. A magára maradt falu most társa­dalmi és gazdasági vezetés nélkül szintem züllésnek indult. A birtokos tisztviselő tehát menjen vissza a falujába gazdálkodni. Ezzel a hivatali érdek nem fog szenvedni, mert­­a tisztviselő kellő erkölcsi függetlenségét a jellem és a tudás adja meg, ez pedig nincs összefüggésben a birtokkal, annál kevésbé más vagyonnal. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a létszámcsökkentés magában véve nem fogja megoldani a bajokat, hanem szükség van a hivatalok számának csökkentésére is, to­vábbá a közigazgatás egyszerűsítésére. Elsősorban a mai túltengő formalizmus megszüntetésére kell törekedni. A csökken­tést felülről kezdeném. A mai csonka Ma­gyarországnak fölösleges az a sok minisz­térium, mert a bürokratizmusnak a minisz­tériumok a tenyésztői. Mennél több a minisz­térium, annál többen szólnak bele egy-egy ügy elintézésébe, tehát annál tovább tart és annál több helyre kell küldözgetni elintézés végett az egyes ügyiratokat. A közigazga­­­tástan ma már tisztában van azzal, hogy az ügy nem intéztetik el jobban akkor, ha annak elintézésébe sok ember szól bele, sőt inkább rosszabbul, mert amellett a rendszer­ mellett elvész az egyes emberek felelősség­érzése. Ma az egyes minisztériumokban is sok a nehézkesség. Egy-egy ügy négy-öt ügyosz­tályon, főosztályon és minden ügy- és fő­osztályban négy-öt ember kezén megy keresztül. A legelső teendő tehát a sok fő- és alosztály megszüntetése, ezek helyett szakosztályok létesítése, a fölösleges felülvizsgálat kiküszöbölése, az alakiságok ■megszüntetése, az egész ügymenet egyszerű-­ sítése. A szakosztályvezetőnek széles, önálló hatáskört kell adni és alája kell rendelni a megfelelő számvevőségi és segédhivatali kö­zegeket, akik többnyire külön működnek.­­ De azután az illető önálló hatáskörrel felru­­­­házott tisztviselő legyen is felelős azért,­­ amit tesz. Továbbá véglegesen, be kell szüntetni minden új állásszaporítást és újólag ren­dezni a státusviszonyokat, mert tarthatatlan­­ az a helyzet is, hogy’ ma egyes minisz­tériumokban hét államtitkár, öt-tíz helyet­­tes államtitkár és harminc-negyven minisz­teri tanácsos legyen. Mta annyi miniszteri tanácsos van, hogy az egyes ügyosztályok­ban már a fogalmazási teendőket is ezek­­ végzik. De mindezen állásokat fokozatosan kell megszüntetni, amikor az illetők nyugdíjba­ mennek vagy elhalnak. De még tovább kell­ mennünk. Meg kell szüntetni a fölösleges gimnáziumokat. Persze itt sem úgy, hogy a tanárokat egyszerűen szélnek eresszék, ha­nem kellő átmenettel, mindig fokozatosan és méltányosan. A régi kormányzat nagyrész­ben bűnös abban, hogy ennyi hivatal és ilyen sok köztisztviselő volt, mert a gimná­ziumi rendszerrel mesterségesen tenyésztet­ték a tisztviselőket. A gimnáziumok helyett­ megfelelő mezőgazdasági és ipari közép­iskolát­ kell létesíteni, melyek befejezett­ nemzeti műveltséget, tökélete­s szakismeretet adnak és jogosítanak tiszti rang megszerzé­sére is. Még meg kell jegyeznem, hogy a­ tiszt­viselőknek kereskedelmi vállalatokba való szorítását sem tartom szerencsésnek. Ma már annyi ilyen vállalat létesült,, hogy együtt valóságos országos csapást képeznek Az a munka, amit végeznek, nem termelő munka, hanem csak pénzkeresés és nagymér­tékben hozzájárul az árak felhajtásához. A gazdasági intézkedéseket nem lehet rendőrségileg szabályozni, de az is bizonyos, hogy a gazdasági élet visszaéléseit megfelelő bölcsen megválasztott és józanul, következe­tesen alkalmazott jogszabályokkal le lehet törni. Ha a tisztviselőkérdés előbb körvona­­lazott megoldásával párhuzamosan történik meg ez is, úgy nagy lépést tehetünk a közép­­osztály életviszonyainak javítása felé. A miniszterelnök fogadta az egyetemi ifjúság küldöttségét A­radmni.Szternoltnök ma este hat órakor a fil­mus tizenhatodiki és tizenhetediki ese­ményekkel kapcsolatban két óra hosszat­­ tartó kihallgatáson fogadta az egyetemi if­­j­­uság tizenkettes bizottságának küldöttségét,­­ melyben dr. Hehler Antal egyetemi és ifj. dr. Szili Kálmán műegyetemi tanárok,­­ Nagy Iván, Oláh Béla, Vér Tibor és Velcsov­­ György foglaltak helyet. A miniszterelnök­­ az ifjúság küldöttségétől részletes és beható felvilágosításokat kért az ifjúság hangula­táról és kívánságairól. Az ifjúság küldöttjeinek meghallgatása után a miniszterelnök a küldöttség tagjai­nak megígérte, hogy a vizsgálatot az illeté­kes hatóság a legszélesebb mederben, a le­­g­heti­ legrövidebb időn belül és a legteljesebb­­ pártatlansággal fogja lefolytatni. Végül a miniszterelnök megígérte, hogy mindazokat az előterjesztéseket, amelyeket az ifjúság e cél érdekében közvetlenül, a belügyminisz­­ter elé juttat, a kormány f­igyelembe veszi és a vizsgálatot ékirányban is kiterjesztik. Itt említjük meg, hogy az ifjúság a meg­ígért vizsgálat befejezését példás fegye­lemmel várja. Szerdán délután a központi egyetem előcsarnokában összegyűlt ugyan néhány száz egyetemi hallgató, de vezetősé­gük felszólítására ők is a legteljesebb rend­ben oszlottak széjjel. . Az egyetemeken az előadások szerdán egész nap folytak. Dr. Kérészy Zoltán, a pozsonyi Erzsébet­­tudomán­yegyetem rektora közli, hogy az egyik estilapnak az a híre, mintha a pozsonyi egye­tem kvesztúráján a mai napon, szerdán dél­előtt verekedés fordult volna elő, az igazság­nak nem felel meg. Az egyetemen semmiféle igazolás az egész nap folyamán­ nem volt és az előadások teljes csendben és nyugatomban folytak, úgy, hogy a rektor — bár a vallás- és közoktatásügyi minisztertől felhatalmazást ka­pott az egyetemi előadásoknak bármikor való berekesztésére­ — ennek az intézkedésnek meg­tételét ezidő szerint szükségtelennek látta. Az egyetemen a vizsgák és szigorlatok is zavarta­lanul folynak. „A bolsevizmus árán nem kérünk a jóbarátságból*" Gróf Szapáry László londoni követ válasza Scotus Viktornak Ismeretes, hogy a Times hosszabb cikksoro­zatban foglalkozott Magyarország súlyos hely­zetével és arra a végső következtetésre jutott, hogy a szomszéd államoknak föltétlenül enged­­niök kell a Magyarországgal szemben tanúsí­tott barátságtalan, magatartásukból, a jóvátételi összeget lényegesen le kell szállítani és ha bizo­nyos idő m­ulva a megszállott területek lakos­sága még mindig hű marad a magyarsághoz, módot kell nekik nyújtani arra, hogy a nem­zetek szövetsége előtt akaratukat nyilvánítsák. A Times tárgyilagos cikke élénk visszhangot váltott ki az angol közvéleményben és a hírhedt Scotus Viator sietve iparkodott ellensúlyozni. Scotus Viator, valódi nevén Seaton Watson támadására gróf Szapáry László londoni ma­gyar követ a Times vezető helyén közzétett nyilatkozatában válaszol. A nyilatkozat meg­állapítja, hogy a magyar kormány ismételten és határozottan leszögezte azokat az alapelvie­ket, amelyek a jobb viszony meg­valósításához szükségesek. Ezek közé tartozik, hogy az utód­államokban bánjanak emberségesebben a ma­gyarsággal, tartózkodjanak a magyar bel- ü­­gyekbe való beavatkozástól és végül őszinte és lojális gazdasági együttműködést ajánlott. Gróf Szapáry László ráolvassa nyilatkozatá­ban Seaton Watson fejére, hogy önmagához sem következetes, mivel Scotus Viator maga is szigorúan elítélte, hogy az utódállamok el­nyomják a­ kisebbségeket. Továbbá Scotus Viator gyanúsításával szemben fölhozza, hogy, a budapesti szövetségközi ellenőrző bizottság jelentése szerint, amelyet a nagykövetek ta­nácsa és a nemzetek szövetsége is a valósággal­­egyezőnek fogadott el, Magyarország eleget tett a békeszerződés­ből folyó összes kötelezettségeinek, különö­sen pedig a­ lefegyverzésnek. Ő a törvényes magyar kormány el­leni fellázadást és a forradalmi rezsim vissza­térését ajánlja, amely rezsim a múltak tapasz­talata­ szerint a törvénytelenséget, csőcselék uralmat és anarkiát írta Zászlajára és a mutt­l­ban Kun Béla kezére dolgozott. Ez a rezsim megújulása esetén természetesen újból a bol­sevista rémuralomra vezetne. Ha tényleg ez az ára a szomszédokkal való „igazi jó Viszonynak“, merem állítani azt Ösnöd élő■ magyarok nevében, hogy inkább lemon­dunk erről a megtisztelő jó viszonyról. Azon­ban azt sem hiszem, hogy a bolsevizmus visszza­térése — akár a Msantanhwk, ami mnMhmi érdekében érteg­.

Next