Szózat, 1923. június (5. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-10 / 129. szám
Szertesztsség ésadóhivatal: Rizsa-utca 111. (Podmaniczky-u. sarok) Telefon: Szerkesztüség József 63—52, József 64—46, I .adóhivatal: József 63—51 Fiókkiadóhivatal: l¥n Városház-utca 10. Tel.: 77—SI. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre.............. Egy hónapra............ Egyes szám ............ Külföldre egy hónapra........... Wienben hétköznap egyes pld. Vasárnap egyes példány.... 3800 kor. 1000 kor. 50 kor. 2000 kor. 1500 o. K 2000 O.K V. ÉVFOLYAM 129. SZÁM VASÁRNAP , BUDAPEST, 1923 JUNIUS 10 „Földosztás, tájvédelem, radikalizmus“ (P. M.) Mindazok a rétegek, amelyek a múltban a liberális gazdasági és politikai rendszer uralma alatt tudták csak biztosítani életlehetőségeiket a magyar földön, kiknek természetszerűleg eleven busába vágnak azok a törekvések és célkitűzések, melyeket ma a keresztény fajvédelmi irányzat képvisel, minden alkalmat fölhasználnak, hogy bennünket szélsőségeseknek bélyegezzenek és ott, ahol csak lehet, elgáncsolják lépéseinket. Ez magában véve természetes, feltűnő és sajnálatos azonban az, hogy még olyanok is, akik pedig végső elemzésben épp úgy a keresztény és nemzeti megújhodás jegyében képzelik el a jövő fölépítését, mint mi, taktikai érdekekből melléjük állanak és velünk szembefordulva, erősítik az ellenséges törekvéseket. Bizonysága ennek egyik laptársunk múlt vasárnapi vezércikke, mely a címben olvasható furcsa fogalom,csokorba köti azokat a megállapításokat, hogy mi végeredményben szélsőséges forradalmi eszközökkel, jelszavakkal igyekszünk politikánkat érvényre juttatni. A csikk, megállapításainak és következtetéseinek nagy részében, ,nem hatol a dolgok mélyére, részben pedig egészen egy ügyű érveléssel igyekszik kimutatni, hogy a fajvédelmi politika vezérei és hívei hamis nyomon járnak akkor, midőn a földreformtörvény végrehajtását követelve, egyfelől veszélyeztetik az ország egy hatalmas rétegének jövőjét, másfelől ellenségekként fordulnak szembe a nagybirtokkal és annak tulajdonosaival, a történelmi arisztokráciával. Ami e vádaknak is beillő megállapítások elsőrészét illeti, ékes dialektikával próbálja a cikk előre bizonyítani, hogy a földreformnovella végzetes következményekkel fog járni, mert „radikálisan támadja meg a termelés biztonságát“ és mint minden, „a földtulajdonban és a művelési _rendszerben okozott forradalmi változás“ ez is a tőkesze_____"' ".girlll vlallyngeny osztályoknak válik kárára, az életnek, általa előidézett, szükségszerű drágulása folytán. Politikai következménye ennek pedig elsősorban az lesz, hogy a keresztény fogyasztó osztályok, úgymint az értelmiség, a köz- és magánalkalmazottak, a kisiparosság és a munkásság, természetszerűleg el fognak fordulni a keresztény politikától, pedig a fajvédő intranzigensek elsősorban ezekre támaszkodnak. A cikk szerint még a Károlyiforradalom földosztó radikalizmusa is megdöbbent az utolsó pillanatban, hasonló vállalkozásának következményeiről, de sőt a bolsevik földreform is azért vette a nagyobb birtoktesteket állami kezelésbe, hogy a termelés érdekeit ne veszélyeztesse. Szerfölött alkalmasak az ilyen állítások arra, hogy a hasonló felületességgel ítélő közvéleményt végzetesen megtévesszék a földreform igazi céljai, igazi jelentősége és valóban várható következményei felől. Magára a tervezett földreformra vonatkozólag most is csak azt állapíthatjuk meg, amit már oly sokszor megállapítottunk: ennél konzervatívabb, mérsékeltebb és körültekintőbb földbirtokrendezési törvényt még egy állambansem hoztak. Hogy a földbírtokreform végrehajtása során okoz-e zökkenést a termelésben, azt nyílt kérdésnek hagyjuk, de hogy maga a reform,, különösen pedig a tervezett novella olyan sötét következményekkel járjon, mint ahogy azt a cikk írója elképzeli, ez a föltevés semmiképpen, nem állja meg a helyét. A földbirtokreform a több termelést sokkal kevésbé veszélyezteti, mint az intenzív gazdálkodás hiánya, a szükséges hitel hiánya, a szervezettség hiánya és a megértés hiánya. A magyar gazda a múltban vagy nem akart, vagy nem is tudott intenzive gazdálkodni, de ha akart, vagy tudott volna is, hitel hiányában nem lett volna erre képes. Ha a magyar kisgazda az intenzív gazdálkodáshoz szükséges szakértelmet el tudja sajátítani (és ezt eddig csupán az alkalom hiánya akadályozta meg), megfelelő hitelszervezetek segítségével, a szükséges kikedvelősködött s mikor Blaháné Sátoraljaújhelyen a „Tündérlak Magyarhonban“ c. darabban vendégszerepelt, férj és feleség egy színlapra került a Nagyasszonnyal. Sebeőkéknek tizenhat gyermekük volt, közöttük Sári sorrendben a harmadik. A családi vonatkozások kiegészítéséhez tartozik, hogy világhírű operettprimadonnánk, Pálmay Ilka és Petrás Sári anyai ágon másodunokatestvére, Sebeők. Sárika ének, dal, nóta közt, nőtt fel. Mikor Szatmári laktak, tizenhároméves korában, az ezred tisztikara társas összejöveteleket tartott. Legelőször egy ilyen koncerten lépett közönség elé a kis leány és olyan sikerrel, hogy attól kezdve barátai folyton unszolták atyját, képeztesse ki a kis Sárit énekesnővé. A Zeneakadémián Káldy előtt próbát énekelt a leányka, de a mester nem vette fel az intézetbe, mert az énektanulásra nagyon gyermek volt még. Mikor pár év után másodszor jelentkezett felvételre, Mihalovich volt az igazgató s Maleczkyné és Erkel Gyula tanította az éneket. Két évig járt a Zeneakadémiára, majd továbbtanulásra szülei Bécsbe adták. A konzervatóriumban Papír Róza , Paumgartner, a híres altistanő és Gührbachter,volt, tanárja s tehetsége és szorgalma révén az intézet ingyenes növendéke lett, sőt Jenő és Rainer főherceg jelentősstipendiumát is élvezte. Másodéves korában a nagy Mahler előtt énekelt próbát, aki őt hatéves szerződéssel kötötte le a bécsi udvari operához, amelynek 1904-től két évig volt tagja. Normák Constanzát (Szoktatás a szerályból), az Éj királynőjét (Varázsfuvola), Eleonórát (Trubadúr), Szalamithot (Sába királynője), Valentint. Valois Margitot (Hugenották) és Gildát (Rigoletto) énekelte a bécsieknek s a fiatal művésznő a nagy hagyományú színháznak egyik jelentős tagjává vált. Amint látjuk, koloraturszerepeket énekelt s csak később, nálunk fejlődött ki drámai énekesnővé. Bécsi kollégái „zweite Wilt“-nek becézték. Mahler Gusztáv vezénylése alatt aratta sikereit, de többször volt karmestere az akkor még kezdő Walter Brúnó, Mahler kedvenc tanítványa is. Jel élvezetében fog akarni és fog is tudni oszlopos tényezőjévé válni a többtermelésnek. Lapunk egyik múlt havi számában a mezőgazdasági hitelkérdés legkiválóbb ismerőjének, György Endrének, a gazdahitel kérdéséről írott cikke megcáfolhatatlanul mutat reá arra, mily végzetesen sújtotta a magyar mezőgazdasági termelést a megfelelő gazdahitel hiánya már a múltban is. Az ő megállapításai szerint, melyeket, pedig bízvást elfogadhat helytállóknak és objektíveknek még a földreform legelvakultabb ellenzője is, a háború előtti Magyarország két és félmilliárdnyi évi gazdasági termelése minimálisan egymilliárdnyi hitelt követelt volna meg. Az sem lehet, kétséges senki előtt, hogy ennek a hitelnek csak igen csekély töredékét élvezte a gazdatársadalom, de ennek dacára nem mondott, le arról, hogy bármilyen nehézségekárán is továbbépítse, továbbfejlessze termelő üzemét. S magamidőn a többtermelés és ezen keresztül a nemzet érdekei szemmeltartásával a mezőgazdasági hitel kérdésének megoldását oly mértékben követeljük, ahogyan azt más és semmiesetre sem annyira fontos termelési tényezők javára, már régen megoldották, bízvást hihetjük, hogy követeléseink megvalósulásával teljes egészében sikerül kompenzálni a termelésnek ama esetleges csökkenését, amelytől a földreform ellenzői annyira félnek. Jóval nagyobb akadálya a többtermelésnek az, ami a múltban is fönnállott: a magyar kisbmoKÖB "osztály törekvéseivel szemben megnyilvánuló idegenség, még olyanok részéről is, akik a közös múlt, a vérségi kapcsolatok mellett gazdasági, érdekközösségbenis állottak azzal. Annál visszataszítóbb, hogy ez az idegenség még ma is fönnáll, — aminek ékes bizonyítéka éppen az idézett cikk —, mert az idők folyamán nyilvánvaló lett, kik szították a magyarság egyes rétegei között az ellentéteket Csak csodálkozni tudunk azon, hogy a keresztény publicisztikának egy előkelő orgánuma is ilyen érveléssel rohan neki a földreform kérdéseinek. Egyébiránt is az — —a——mnimnn—inniiMiiii »«aummtm A közismerten rossz modent Mahlerrel egyszer összekülönbözött s otthagyva nagyszerű szerződését 1907-ben a frankfurti operaházhoz szerződött, ahol egy évig működött. 1908 tavaszán Operaházijukban a Trubadur-ban és Normában vendégszerepelt, mire ugyanezen év őszétől Mészáros igazgató leszerződtette. Mint szerződött tag először a Bánk bán Melindaszerepében lépett föl. Ettől kezdve dalszínházunk egyik legjelentősebb oszlopa s művészetének minden dicsőségével a magyar zenekultúrát szolgálja. Kiváló művészi érdemei elismeréséül 1923 május 1-én az Operaház örökös tagjávánevezték, ki. Az említetteken kívül kiválóbb szerepei: Szilágyi Erzsébet (Hunyady László), a királynő (Sába királynője), Amália (Álarcosbál), Brünhilda (Walkür), Rézia (Oberon), a hercegnő (Rózsalovag), Vénás (Tannhäuser), Ortrud (Lohengrin), Ariadne (Ariadne Naxos szigetén), Violanta, Santuzza (Parasztbecsület), Bertha (Próféta), Chrisothemis (Elektra), Tosca, Fidélio és Isolda (Tristan és Isolda). Ezekből két alakítása válik ki: Isolda és a hercegné (Rózsalovag). Olyan szerepek, melyekkel bárhol első volna. Környey Béla Bánkját és Sebeők Sári zsoldáját mutogatva hordozhatnánk végig a világon.. Sebeők Sári művészete nagyszerű hanganyagán nyugszik. A terjedelme óriási. Bécsi szereplésének idején három teljes oktávát fogott át s a kis g-től kezdve most is két és fél oktávára terjed. Ez a legnagyobbaknál is ritka. Erő, fény és melegség, torkának aranyos bélése. Valami kellemes, búgó színe van a magasságban is. Hús, vér, ideg és szív él benne. Terjed, növekszik, mint napkeltekor a fény és olyan melegen olvad el, mint a magyar Alföld nyári alkonyata. Énektudásában lehetnek hiányok, a szövegmondása nem elsőrendű, színészi képességei semjelentősek, de ha a németek „zweite Witt”-nek tartották, mi bátran megadjuk neki a magyar Witt nevet, mert — jó kedvében — akármilyen erős ének- és zenekarból kizökken, hangjának ereje» Arcképek az Operabálból Sebeők Sári hu- Papp Viktor A színházban mindenki szereti, még a riválisai is. Kellemes, viccelődő, kedélyes modorával magához melegíti pályatársait, akik jóságos szívében megértő barátságra találnak. Finom humorával büntetni is tudódó megbocsátanak neki, mert fölényes lényéből csak úgy sugárzik, hogy mindenkin segíteni szeretne. A legjobb kollega és a szó valódi értelmében vett, tietek, szeretetreméltó ember. Igazi, nemes úrilány. Hiras jó gazdasszony. Olyan szakácsnő, hogy akik a főztjét ették, pályatévesztettnek tartják (ezt ő maga mondta így!). Jóságos testvér és rokon, még a nála idősebbekkel is folyton törődik, mintha anyjuk volna. Megjelenése Wistler ecsetjére való. Nagyszerű képet, lehetne róla festeni „Az énekesnő” címen. Inkább magas, hatalmas, erős alak. Aranyszőke. Magyaros vonása szép arcából vonzó báj, diadama szeméből rendkívüli értelem és kedves huncutság sugárzik. Olyan jelenség, akin mindenki rajtafelejti a szemét.1886 április 11-én, Sátoralajaujhelyen, előkelő, régi, nemesi családból született. Édesatyja, lasztóci Sebeők Antal ezredes-orvos volt. Szeretetreméltó, mindig vidám, humoros, viccelődő, közkedvelt alakja hét vármegye úri társaságának. Kitűnő tenorhangját az újhelyi dalárdában sokszor megtapsolták. Leánya már elismert énekesnő volt, mikor egyik vidéki város vendéglőjében hangverseny után cigánnyal reggelig nótázott az öreg úr, úgy hogy senkisem tudott aludni a mulatás zajától. — Ugyan apuka, hogy tehetett ilyet, nem félti az egészségét?- mondta másnap szemrehányóan a leánya. — Hát csak meg akartam mutatni, hogy gyönyörű , hangodat kitől örökölted — válaszolta büszkélkedőn. *■* Édesanyja németországi, szász származású, leánykori neve Hübel Szidónia. Kellemes szoplyai hataria volt. Férjével együtt töbször infi