Szózat, 1923. június (5. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-10 / 129. szám

Szerteszt­sség és­­adóhivatal: Rizsa-utca 111. (Podmaniczky-u. sarok) Telefon: Szerkesztüség József 63—52, József 64—46, I .adóhivatal: József 63—51 Fiókkiadóhivatal: l¥n Vár­osh­áz-utca 10. Tel.: 77—SI. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre.............. Egy hónapra............ Egyes szám ............ Külföldre egy hónapra........... Wienben hétköznap egyes pld. Vasárnap egyes példány.... 3800 kor. 1000 kor. 50 kor. 2000 kor. 1500 o. K 2000 O.K V. ÉVFOLYAM 129. SZÁM VASÁRNAP , BUDAPEST, 1923 JUNIUS 10 „Földosztás, tájvédelem, radikalizmus“ (P. M.) Mindazok a rétegek, amelyek a múltban a liberális gazdasági és politikai rendszer uralma alatt tudták csak biztosí­tani életlehetőségeiket a magyar földön, kiknek természetszerűleg eleven busába vág­nak azok a törekvések és célkitűzések, me­lyeket ma­ a keresztény fajvédelmi irányzat képvisel, minden alkalmat fölhasználnak, hogy bennünket szélsőségeseknek bélyegez­zenek és ott, ahol csak lehet, elgáncsolják lépéseinket. Ez magá­ban véve természetes, feltűnő és sajnálatos azonban az, hogy még olyanok is, akik pedig végső elemzésben épp úgy a keresztény és nemzeti megújhodás je­gyében képzelik el a­ jövő fölépítését, mint mi, taktikai érdekekből melléjük állanak és velünk szembefordulva, erősítik az ellensé­ges törekvéseket. Bizonysága ennek egyik laptársunk múlt vasárnapi vezércikke, mely a címben olvasható furcsa fogalom,csokorba köti azokat a megállapításokat, hogy mi vég­eredményben szélsőséges forradalmi eszkö­­zökkel, jelszavakkal igyekszünk politikánkat érvényre juttatni. A csikk, megállapításainak és következtetéseinek nagy részében, ,nem hatol a­ dolgok mélyére, részben pedig egészen egy ügyű érveléssel igyekszik kimu­tatni, hogy a fajvédelmi politika vezérei és hívei hamis nyomon járnak akkor, midőn a földreformtörvény végrehajtását követelve, egyfelől veszélyeztetik az ország egy hatal­mas rétegének jövőjét, másfelől ellenségek­ként fordulnak szembe a nagybirtokkal­­ és annak tulajdonosaival, a­ történelmi arisz­tokráciával. Ami e vádaknak is beillő meg­állapítások első­­részét illeti, ékes dialektiká­val próbálja a cikk előre bizonyítani, hogy a földreformnovella végzetes következmények­kel fog járni, mert „radikálisan támadja meg a termelés biztonságát“ és mint minden, „a földtulajdonban és a művelési _rendszerben okozott forradalmi változás“ ez is a tőkesze­­___­__"' ".girlll vlallyn­ge­ny osztályoknak válik kárára, az életnek, általa előidézett, szükségszerű drágulása folytán. Politikai következménye ennek pe­dig elsősorban az lesz, hogy a keresztény fo­gyasztó osztályok, úgymint az értelmiség, a köz- és magánalkalmazottak, a kisiparosság és a munkásság, természetszerűleg el fognak fordulni a keresztény politikától, pedig a fajvédő intranzigensek elsősorban ezekre tá­maszkodnak. A cikk szerint még a Károlyi­­forradalom földosztó radikalizmusa is meg­döbbent az utolsó pillanatban, hasonló vál­lalkozásának következményeiről, de sőt a bol­sevik­ földreform is azért vette a nagyobb birtoktesteket állami kezelésbe, h­ogy a ter­melés érdekeit ne veszélyeztesse. Szerfölött alkalmasak az ilyen állítások arra, hogy a hasonló felületességgel ítélő közvéleményt végzetesen megtévesszék a földreform igazi céljai, igazi jelentősége és valóban várható következményei felől. Ma­gára a tervezett földreformra vonatkozólag most is csak azt állapíthatjuk meg, amit már oly sokszor megállapítottunk: ennél konzer­vatívabb, mérsékeltebb és körültekintőbb földbirtokrendezési törvényt még egy állam­ban­­sem hoztak. Hogy a föld­bír­to­krefo­rm végrehajtása során okoz-e zökkenést a ter­melésben, azt nyílt kérdésnek hagyjuk, de hogy maga a reform,, különösen pedig a ter­vezett novella olyan sötét következmények­kel járjon, mint ahogy azt a cikk írója el­képzeli, ez a föltevés semmiképpen, nem állja meg a helyét. A földbirtokreform a több ter­melést sokkal kevésbé veszélyezteti, mint az intenzív gazdálkodás hiánya, a szükséges hitel hiánya, a szervezettség hiánya és a meg­értés hiánya. A magyar gazda a múltban vagy nem akart, vagy nem is tudott inten­­z­ive gazdálkodni, de ha akart, vagy tudott volna is, hitel hiányában nem lett volna erre képes. Ha a magyar kisgazda az intenzív gazdálkodáshoz szükséges szakértelmet el tudja sajátítani (és ezt eddig csupán az al­kalom hiánya akadályozta meg), megfelelő hitelszervezetek segítségével, a szükséges ki­kedvelősködött s mikor Blaháné Sátoraljaúj­helyen a „Tündérlak Magyarhonban“ c. darab­ban vendégszerepelt, férj és feleség egy szín­­lapra került a Nagyasszonnyal. Sebeőkéknek tizenhat gyermekük volt, kö­zöttük Sári sorrendben a harmadik. A családi vonatkozások kiegészítéséhez tartozik, hogy világhírű operettprimadonnánk, Pálmay Ilka és Petrás Sári anyai ágon más­odunokatestvére, Sebeők. Sárika ének, dal, nóta közt, nőtt fel. Mikor Szatmári laktak, ti­zen­háromé­ves korá­ban, az ezred tisztikara társas összejöveteleket tartott.­ Legelőször egy ilyen koncerten lépett közönség elé a kis leány és olyan sikerrel, hogy attól kezdve barátai folyton­ unszolták atyját, képeztesse ki a kis Sárit énekesnővé. A Zeneakadémián Káldy előtt próbát éne­kelt a leányka, de a mester nem vette fel az in­tézetbe, mert az énektanulásra nagyon gyermek volt még. Mikor pár év után másodszor jelent­kezett felvételre, Mihalovich volt az igazgató s Maleczkyné és Erkel Gyula tanította az éneket. Két évig járt a Zeneakadémiára, majd tovább­tanulásra szülei Bécsbe adták. A konzervató­riumban Papír Róza , Paumgartner, a híres altistanő és Gührbachter,­volt, tanárja s tehet­sége és szorgalma révén az intézet ingyenes nö­vendéke lett, sőt Jenő és Rainer főherceg jelen­tős­­stipendiumát is élvezte. Másodéves korá­ban a nagy Mahler előtt énekelt próbát, aki őt hatéves szerződéssel kötötte le a bécsi udvari operához, amelynek 1904-től két évig volt tagja. Normák Constanzát (Szoktatás a szerályból), az Éj királynőjét (Varázsfuvola), Eleonórát (Trubadúr), Szalamithot (Sába királynője), Valentint. Valois Margitot (Hugenották) és Gildát (Rigoletto) énekelte a bécsieknek s a fia­tal művésznő a nagy hagyományú színháznak egyik jelentős tagjává vált. Amint látjuk, ko­­loraturszerepeket énekelt s csak később, ná­lunk fejlődött ki drámai énekesnővé. Bécsi kollégái „zweite Wilt“-nek becézték. Mahler Gusztáv vezénylése alatt aratta sikereit, de többször volt karmestere az akkor még kezdő Walter Brúnó, Mahler kedvenc tanítványa is. Jel élvezetében fog akarni és fog is tudni osz­lopos tényezőjévé válni a többtermelésnek. Lapunk egyik múlt havi számában a mező­­gazdasági hitelkérdés legkiválóbb ismerőjé­nek, György Endrének, a gazdahitel kérdé­séről írott cikke megcáfolhatatlanul mutat reá arra, mily végzetesen sújtotta a magyar mezőgazdasági termelést a megfelelő gazda­hitel hiánya már a múltban is. Az ő megál­lapításai szerint, melyeket, pedig bízvást el­fogadhat helytállóknak és objektíveknek még a földreform legelvakul­tabb ellenzője is, a h­áború előtti Magyarország két és félmilli­árdnyi évi gazdasági termelése minimálisan egymilliárdnyi hitelt követelt volna meg. Az sem lehet, kétséges senki előtt, hogy ennek a hitelnek csak igen csekély töredékét él­vezte a gazdatársadalom, de ennek dacára nem mondott, le arról, hogy bármilyen ne­hézségek­­árán is továbbépítse, továbbfej­lessze termelő üzemét. S mag­amidőn a több­­termelés és ezen keresztül a­ nemzet érdekei szemmeltartásával a mezőgazdasági hitel kérdésének megoldását oly mértékben köve­teljük, ahogyan azt más és semmiesetre sem annyira fontos termelési tényezők javára, már régen megoldották, bízvást hihetjük, hogy követeléseink megvalósulásával teljes egészében sikerül kompenzálni a termelés­nek ama esetleges csökkenését, amelytől a földreform ellenzői annyira félnek. Jóval nagyobb akadálya a többtermelésnek az, ami a múltban­­ is fönnállott: a magyar kis­­bmoKÖB "osztály törekvéseivel szemben meg­nyilvánuló idegenség, még olyanok részéről is, akik a közös múlt, a vérségi kapcsolatok mellett gazdasági, érdekközösségben­­is állot­tak azzal. Annál visszataszítóbb, hogy ez az idegenség még ma is fönnáll, — aminek ékes bizonyítéka éppen az idézett cikk —, mert az idők folyamán nyilvánvaló lett, kik szí­tották a magyarság egyes rétegei között az ellentéteket­ Csak csodálkozni tudunk azon, hogy a keresztény publicisztikának egy elő­kelő orgánuma is ilyen érveléssel rohan neki a földreform kérdéseinek. Egyébiránt is az — —a——mnimnn—inniiMiii­­­i »«aummtm A közismerten rossz modent Mahlerrel egyszer összekülönbözött s otthagyva nagyszerű szer­ződését 1907-ben a­­ frankfurti operaházhoz szerződött, ahol egy évig működött. 1908 tava­szán Operaházijukban a Trubadur-ban és Nor­­má­ban vendégszerepelt, mire ugyanezen év őszétől Mészáros igazgató leszerződtette. Mint szerződött tag először a Bánk bán Melinda­­szerepében lépett föl. Ettől kezdve dalszínhá­zunk egyik legjelentősebb oszlopa s művésze­tének minden dicsőségével a magyar zenekul­túrát szolgálja. Kiváló művészi érdemei elis­meréséül 1923 május 1-én az Operaház örökös tagjává­­nevezték, ki. Az említetteken kívül kiválóbb szerepei: Szilágyi Erzsébet­ (Hunyady László), a király­nő (Sába királynője), Amália (Álarcosbál), Brünhilda (Walkür), Rézia (Oberon), a her­cegnő (Rózsalovag), Vénás (Tannhäuser), Or­­trud (Lohengrin), Ariadne (Ariadne Naxos szigetén), Violanta, Santuzza­ (Parasztbecsület), Bertha­­ (Próféta), Chrisothemis (Elektra), Tosca, Fidélio és Isolda (Tristan és Isolda). Ezekből két alakítása válik ki: Isolda és a hercegné (Rózsalovag). Olyan szerepek, me­lyekkel bárhol első volna. Környey Béla Bánk­ját és Sebeők Sári zsoldáját mutogatva hor­dozhatnánk végig a világon.. Sebeők Sári művészete nagyszerű hang­anyagán nyugszik. A terjedelme óriási. Bécsi szereplésének idején három teljes oktávát fo­gott át s a kis g-től­ kezdve most is két és fél oktávára terjed. Ez a legnagyobbaknál is ritka. Erő, fény és melegség, torkának aranyos bélése. Valami kellemes, búgó színe van a ma­­gasságban is. Hús, vér, ideg és szív él benne. Terjed, növekszik, mint napkeltekor a fény és olyan melegen olvad el, mint a magyar Alföld nyári alkonyata. Énektudásában lehetnek hiá­nyok, a szövegmondása nem elsőrendű, színészi képességei sem­­jelentősek, de ha a németek „zweite Witt”-nek tartották, mi bátran megad­juk neki a magyar Witt nevet, mert — jó ked­vében — akármilyen erős ének- és zenekarból kizökken, hangjának ereje» Arcképek az Operabálból Sebeők Sári hu-­ Papp Viktor A színházban mindenki szereti, még a ri­válisai is. Kellemes, viccelődő, kedélyes modo­rával magához melegíti pályatársait, akik jó­ságos szívében megértő barátságra találnak. Finom humorával büntetni is tudódó megbo­csátanak neki, mert fölényes lényéből csak úgy sugárzik, hogy mindenkin segíteni szeretne. A legjobb kollega és a szó valódi értelmében vett, tietek, szeretetreméltó ember. Igazi, nemes úrilány. Hiras jó gazdasszony. Olyan szakács­nő, hogy akik a főztjét ették, pályatévesztett­nek tartják (ezt ő maga mondta így!). Jóságos testvér és rokon, még a nála idősebbekkel is folyton törődik, mintha anyjuk volna. Megjelenése Wist­ler ecsetjére való. Nagyszerű képet, lehetne róla festeni „Az éne­kesnő” címen. Inkább magas, hatalmas, erős alak. Aranyszőke. Magyaros vonása szép arcá­ból vonzó báj, diadama szeméből rendkívüli értelem és kedves huncutság sugárzik. Olyan jelenség, akin mindenki rajtafelejti a­ szemét.­1886 április 11-én, Sátora­lajaujhelyen, e­lő­kelő, régi, nemesi családból született. Édes­atyja, lasztóci Sebeők Antal ezredes-orvos volt. Szeretetreméltó, mindig vidám, humoros, vic­celődő, közkedvelt alakja hét vármegye úri tár­­saságának. Kitűnő tenorhangját az újhelyi dalárdában sokszor megtapsolták. Leánya már elismert énekesnő volt, mikor egyik vidéki vá­ros vendéglőjében hangverseny után cigánnyal reggelig nótázott az öreg úr, úgy hogy sen­ki­­sem tudott aludni a mulatás zajától. — Ugyan apuka, hogy tehetett ilyet, nem félti az egészségét?­­- mondta másnap szemre­hányóan a leánya. — Hát csak meg akartam mutatni, hogy gyönyörű , hangodat kitől örökölted — vála­szolta büszkélkedőn. *■* Édesanyja németországi, szász származású, leánykori neve Hübel Szidónia. Kellemes szop­­­lyai ha­taria volt. Férjével együtt töbször infi­

Next