Tér és forma, 1930 (3. évfolyam)

III. évfolyam, 1. szám - Háy Gyula: A lakószoba

képes, többféle funkciót betöltő lakáselem, mint az úgynevezett lakószoba, a polgáriasság fény­korában nem fejlődhetett ki. Az angol lakás hall­ja ugyan elég elasztikus és a mi fogalmunk szerint való lakószobához hasonló valami volt már régesrégen, de ne felejtsük el, hogy ebben a szigetországban az egész polgárosodás kicsit más formák közt folyt le, mint Európában, a polgári társadalom sokkal erősebb volt, mint itt és kevesebb külső kényszerre, az önmaga keve­sebb külsőséges szimbolizálására volt szüksége, mint a kontinens országaiban. A múlt század végén, mikor a polgáriság de­kadenciája komoly formában megindult, kez­dett szükség lenni egy olyan szobára, aminek a funkciója nincs szigorúan előírva, amiben azt tehetem, amit akarok, amiben úgy élhetek, ahogy énem megkívánja, amiben semmi precí­zebben megjelölhető dolgot nem csinálok, mint hogy lakom, — egyszóval, ahol szépen, észrevét­lenül megindíthatom a család bomlási folya­matát. A lakószoba nem a család szobája, hanem a család zsarnoksága alól hovatovább felszabaduló önálló egyéneké. A lakószoba a merevségéből felébredő dinamikus lakás szíve. A lakószoba a szabadság szobája és ezért szereti a modern em­ber, a modern művész a lakószobát. A lakószobában nem vagyok köteles gazdag lenni, hisz lehet ez bár az egyetlen szobája is egysejtű lakásomnak. Ezért is ellenkezik a lakó­szoba eszméje a fénykorában levő polgárság mentalitásával. A lakószoba lakói különböző nemű, különböző korú, különböző érdeklődési körű emberek és a lakószobának képesnek kell lenni valamennyinek a befogadására. A lakószoba az új család elasz­ticitását teszi magáévá és teljes elgondolásában egyéni kell, hogy legyen. Millió ember millióféleképpen lakik, de egy és ugyanaz az ember is millióféleképpen lakhat. Mindig bámultam azoknak az építészeknek és Hoffmann és Augenfeld építészek, Wien: Háló- és lakószoba Wiesner és Schlesinger építészek, Wien Lakó­szoba könyvszekrénye 48

Next