Sport és tudomány, 1959 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1959 / 12. szám - Páter János: Bioritmus és sport
Az elmondottakhoz fűzhetjük a versenysportolók napi többszöri edzésének kérdését is. Kívánatos lenne annak a tisztázása, hogy a bioritmus figyelembevételével az edzésgyakorlatokat hogyan adagolják a reggeli és a délutáni órákban. Röviden ez azt jelenti, hogy elhibázott lenne a reggeli edzésen az erősebb mozgás. Természetesen, ha a bioritmusnak megfelelően kívánjuk az edzéseket szabályozni, akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a versenyző egyéniségét, alkatát és ebből fakadó reakciókészségét. Nem szabad általánosítani, a sportorvosnak is, az edzőnek is, mindig egyéni elbírálás alapján kell döntenie. Még egy körülményre felkell hívni a figyelmet. A sportolók között sokan vannak, akik éjjeli műszakiban dolgoznak, ilyenek a vendéglátóipari dolgozók és a gyárak éjjeli műszakosai. Ezeknél a napi bioritmus bizonyos mértékig módosulhat, s ez szükségessé teszi az edzés idejének helyes megválasztását. A teremsportok nagy része, így a vívás, birkózás, ökölvívás majdnem mindig belenyúlik a késő éjszakába. Érdemes lenne felülvizsgálni, hogy ez a szokás indokolt-e. Helyes-e, hogy a legnagyobb fokú testi és szellemi összpontosítást igénylő döntőket a versenyzők a bioritmusnak éppen abban a szakaszában vívják, amikor a szervezet negatív szakaszban van és tulajdonképpen az élet örök törvénye szerint a legteljesebb pihenésben kellene lennie? A teremsportok esetén még egy súlyosbító tényező is szerepel: a túlzsúfolt termekben a döntők idejére egyre jobban romlik a terem-„éghajlat”! A terem levegője füstös, fülledt, páratelt, a hőmérséklet emelkedik, és mindez éppen a döntők idején befolyásolja károsan a végküzdelemhez közeledő kimerült versenyzőket. Itt csak mellékesen mutatok rá a versenycsarnokok levegőjének megfelelő javítására és kondicionálására. Felmerül a kérdés: nem volna-e sportszerű az előbb említett döntőket megfelelő körülmények közt és megfelelő időben — a délutáni vagy kora esti órákban — lebonyolítani? Úgy gondolom, ez sportszerűbb lenne és a versenyzőknek is hasznára válna, nem beszélve arról, hogy nyilván valósabb eredmények is születnének. Így talán tovább csökkenne a modern versenyzés egyik rákfenéjének, a „doppingolásnak” a veszélye. Nem kétséges, hogy a serkentőszerek alkalmazása sporterkölcsi szempontból elítélendő, hiszen súlyos ártalmakkal járhat és egyenlőtlenné teszi a küzdelmeket. Ezzel a kérdéssel éppen a sportorvosok legutóbbi szakülésén foglalkozott Arató Emil dr., igazgató-főorvos. Nagyon helyesen világította meg a kérdést és sürgette az egységes állásfoglalást. A bioritmus, a versenyzők alkatának és reakciókészségének figyelembevétele jelentős szerepet játszhat a csúcskísérletek időpontjának megállapításában is. Az elmondottakból következik, hogy többnapos versenyek során — akár úszásról, akár atlétikáról van szó — a nagyobb erőkifejtést igénylő középfutamokat és döntőket helyesebb a délutáni óráikra időzíteni, mint a délelőttiekre. A női versenyzőknél szántani kell a 28 napos menstruációs ciklussal is. Nyilvánvaló, hogy az edzések és a versenyzés beállításakor az edzőknek szorosan együtt kell működniük a keretorvossal és tanácsait a legmesszebbmenően követniük kell. Ez különösen a fejlődésiben levő sportolók szempontjából nem közömbös. A szervezet évi bioritmusát tekintve különösen fontos a télutói és kora tavaszi időszak. Ebben az időszakban a felkészítés során tekintettel kell lenni a szervezet téli vitaminhiányára és vitaminéhségére. A pajzsmirigy tavaszi fokozott működése miatt óvatosan kell beállítani a magasabb anyagcseréjű versenyzők, különösen a nőik edzését. A bioritmus és a sport kapcsolatában felhozott néhány példa cseppet sem tart igényt a teljességre. Célunk inkább az volt, hogy problémák felvetésével a sportorvosok figyelmét felhívjuk: mennyire fontos a vizsgálati technikák csillogtatása mellett a fiziológiás szemlélet bevezetése s a sportolók adottságainak figyelembevétele. Ha csak egy kérdésben is vita alakul ki, ez a rövid ismertetés már elérte a célját: használt a testnevelés, a sport ügyének. Páter János dr., az orvostudományok kandidátusa Fájdalomérzés Alvásmélység Levegőhőmérséklet Ionosphera F. rétegváltozás Halálozás Levegő-emanáció Testhőmérséklet Vérnyomás Pulzusszám Adrenalin-kiválasztás Melanophor-hormon kiválasztása A BIORITMUS NAPI MEGNYILVÁNULÁSAI 7 é1 SPORTERMÉSZETHÍREI Sportmotívumok az ókori pénzeken. A TTT Sportéremtani Szakbizottságának ez évi ötödik felolvasó ülésén Herényi András dr. muzeológus, a Szakbizottság tagja előadást tartott arról, hogy a görögök szívesen ábrázoltak pénzeiken sportjeleneteket. Számos érmén találunk lovasverseny-, illetve versenykocsi-ábrázolást. Érdekes a Magyar Nemzeti Múzeum éremtárában található pamphiai Aspendus és a pisidiai Selge ezüst statérjének ábrázolásai. A pénzdarab egyik oldalán két birkózó látható; az egyik érmein még a lábakkal is gáncsolják egymást, a pénzdarabok másik oldalán pedig egyjobbra álló férfi feje felett parittyát feszít. Az előadás iránti érdeklődést fokozta az is, hogy az előadó az ókori pénzeket gipszmásolatban mutatta be a hallgatóságnak. A vita során felszólalt Csillag István éremszobrász és Mező Ferenc dr. is. A Komárom megyei Dolgozók Lapja felhívással fordult a fiatalokhoz, hogy mennél nagyobb számban vegyenek részt a sportérmészeti munkában. A Bakonysárkányi Sportkör fiataljai nevében Németh József KISZ-sportfelelős levélben fordult a Sportéremtani Szakbizottsághoz, hogy milyen módon kezdhetnek a sportérmek, sportjelvények és sportokmányok gyűjtéséhez. Útbaigazítást kaptak. A Sportéremtani Bizottság a jövő esztendőiben a legkiválóbb szakemberek bevonásával ankétet tervez a sportérmek ábrázolásáról. A győri tanácsköztársasági sportkiállításon két érdekes sportérmet láttunk. Lecsiszolt forgalmi pénzre vésték a sportverseny díjazásának szövegét. A „Kisalföld" érdekes cikkben hívta fel a megye fiatalságának figyelmét a sportérmészetre.