Tábortűz, 1962 (6. évfolyam, 2-24. szám)
1962-01-22 / 2. szám
— Monológ — (Fafej bekötött torokkal jön, beszéd közben sokat szipákol, fújja az orrát iszonyatosan náthás.) Hááá-poi. Kedves egészségemre. Tetszik tudni, csak azért jövök, hogy exkuzáljam magam, aztán máris rohanok vissza a priznicbe. Engem a Zsiráf őrs küldött, hogy: — Menj Fafej, neked még aránylag van valami hangod, számolj be a mi balsorsunkról. Persze, meg amikor zűr van, akkor eredj Fafej, ugorj Fafej. Akkor mindig jó a Fafej a háznál. Szóval tetszik tudni, ezt az ünnepséget tulajdonképpen a Zsiráf őrsnek kellett volna megrendeznie. Csakhogy a Zsiráf őrs egy sokkal érdekesebb farsangi eseményre kapott meghívót. Ott mulatozunk most mindnyájan a bálban. Hááá-pci. Kedves Egészségemre. A tollasbálban. Nátha. Az egész Örs duma alatt fetreng. Kollektív tüsszöglés. Hiába, nálunk aztán van összetartás. Hááá-pci. Igaz. Mondanom sem kell, hogy ebben is én jártam az élen. Én kaptam meg elsőnek az emésztő kórságot. Tetszik tudni, kirándulni voltunk és megálltunk egy olyan kis erdészháznál. Minden csupa hó volt, s az ereszről egy csomó jégcsap lógott. Na srácok, mondom, lássuk ki a legény az erdőben, ki tud hamarabb lszopogatni egy jégcsapot. Nem mondom, rajta, aki előbb felszopogatja magát az ereszig, az győz. És mit gondolnak, ki győzött? Dö. hát persze, hogy Fafej. Negyedóra alatt az eresznél voltam. Még oda is fagyott a szám. Az erdész bácsi olvasztott le melegvízzel ...De addigra már csak így fortyogott bennem a szörnyű kór. Aztán a pirosfejű Mayer dőlt ágynak. Mert ő ugye lavinát játszott a kisöccsével, fenn a Hármashatárhegyen. A Csorda-kútnál lefeküdtek a hóba, gurulni kezdtek. Az Erdőgyöngyénél már sípolni kezdett az orra, a Cseppkőbarlangnál már kicsírázott a mandulája és amikor az Ürömi utca mellett elgurult, már nem látott a láthálál. Be is gurult a tilosba és ti rendőr bácsi fel is írta. Másnap szól a betegágyam mellett a telefon Halló, mondom, itt Fafej. Hát csak annyit hallottam, hogy: — Krrrghrri brrr... Rögtön tudtam, hogy a dagadt Janika is megkapta a rémségeikért. Kisült, hogy megevett egy kupac havat. Amit az utcaseprő bácsi úgy össze szokott kotorni mindig a járda szélére. Elmondta, hogy legalább olyan jó íze volt, mint a Büchler cukrász vaniliafagylaltjának, csak sokkal olcsóbb és a jó úttörő, ugyebár takarékoskodik. Nem telt bele egy férfira. Jenei lépett halálos ágyamhoz. Nekadoma Tivadar kisöccse. Egy véres kardot hozott és én ebből tudtam, hogy Tivadar is megkapta a heveny nyavalyát. Kiderült, hogy fogadott Kempis Tónival, melyikük tud élethűbb hóembert csinálni. Kempis nagyon köpte a markát, hogy ő szobrásznak készül, az ő hóemberénél különbet csak Michelangelo tudhat, aki, ugyebár, mégiscsak valaki. Na, a Nekadoma Tivadar fogott egy lapátot, körültapasztotta magát hóval és öt óra hosszat állt kinn az udvaron, fején egy öreg fazékkal. Meg is nyerte a fogadást. Kapott Kempistől két nicaraguai repülőpostát, a mamájától két mennydörgés pofont, a doktor bácsitól három irtó injekciót a ... nem is mondom meg, hova. Negyedóra múlva kopogni kezdett a fűtőtest csöve. A szeplős Hambalgó pont a fejünk felett lakik és mindig így morzézik nekem, mert irtó kalandos természet. Egy expedíciós könyvet kapott karácsonyra és annyira fellelkesült rajta, hogy szempillantás alatt elhatározta: felhagy űrrepülői tervével és inkább ő is eszkimó lesz. Rögtön munkához is látott, úszónadrágra vetkőzött, beült a jégszekrénybe és megevett egy stanicli készételt. Később bekapcsoltam a rádiót, éppen híreket mondtak. Többek között azt, hogy a Duna-parti járókelők könnyen végzetessé válható balesetet akadályoztak meg. Egy kisfiút halásztak ki a beszakadt jég közül. Abban a pillanatban tudtam meg, hogy az a kelekótya Naszluhác is a romboló kór áldozata lett. Tudniillik fogadott Triznyaival, hogy a Császár fürdőtől melyikük ér át hamarabb a Margitszigetre. Naszluhác a Duna jegét választotta. Azonban csakhamar kiderült, hogy a Duna egy darabon födémcsere miatt zárva, viszont a víz a jég alatt is zavartalanul folyik. Triznyai a villamost választotta, de azért ő is megfázott. Tudniillik éppen aznap szüntették meg a szigeti megállót és Triznyai három óra hosszat villamosozott a Jászai Mari tér és Buda között. Az alsó lépcsőn. Akkor aztán összebeszéltünk, berendeztük az őrsi otthont, tábori ágyakat állítottunk fel és odavonultunk betegeskedni mindnyájan, mert a Zsiráfok a nagyüzemi módszer hívei. A mamák állandó őrszolgálatot ijesítettek körülöttünk. Náthastafétát. Irtó jól éltünk ott a tollasbálban. Triznyai mama szekérderékszám hordta a bájgát, a Naszluhác mama meg egy teljes puttony körtekompótot hozott. Csak azt nem szeretjük, amikor Nehadoma néni van szolgálatban, ő mindig csak keserű vacakokat dugdos az ember szájába és brit... jeges törülközővel csavargat bennünket. Mert ugyanis Nehadoma néni gyerekorvos és én ugyan nem vagyok a női egyenjogúság ellenzője, de jobb szeretem, ha a mamák már csak megmaradnak a főzőkanál és a körtekompót mellett Hááá-pol. Igaz. Ja, hogy mit csinálunk ott egész nap? Hát kérem szépen, kulturéletünk van. Főképpen zenei műveltségünk emelése terén értünk el nagy eredményeket. Ma délután megrendeztük a Zsiráf őrs zenei perceit. Csak jelt adok és máris felharsan a fúvóskoncert nyolc zsebkendőre. Persze azért... azt hiszem egy kicsit buták voltunk. A pingvinek sokkal jobban beosztották a dolgot, ők nem a vakációban bonyolították le kollektív őrsi náthájukat. Dehogy. A tanításra halasztották. Ennek legalábbvan valami értelme. Hááápoi. Igaz. Pezerdi Pál A TÁBORTŰZ KISSZÍNPADA 3