Tarjáni Tükör, 1990. július-december (2. évfolyam, 26-51. szám)
1990-07-05 / 26. szám
Városházi tudósítások Nyugdíjba megy az elnökasszony Még a tanácsülési napirendek tárgyalása előtt C. Becker Judit elnök azzal a kéréssel fordult a testülethez, hogy járuljon hozzá korkedvezményes nyugdíjazásához. Ötvenkét esztendős, voltaképpen az egyetem elvégzése után az államigazgatásban dolgozik - szinte valamennyi lépcsőfokot bejárt. Mint a hozzászólások is bizonyították, elismerés övezte a tisztségviselőnő munkáját, jóllehet igen nehéz körülmények között látta el a tanácsi munka irányítását. Az új tanácsi vezetés munkába állásáig még ellátja teendőit, s mint mondotta: mindent megtesz annak érdekében, hogy zökkenőmentes legyen az átmenet, ehhez viszont szüksége van a saját egzisztenciális biztonságára is. Nos, hogy ez forintban mit is jelent? Amint elhangzott, az előzetes számítások szerint a több mint három évtizedes szolgálat, vezetői munka után a postás havonta 13 200 forintot visz majd az ex-elnökasszonynak. Aláírások az ingatlanért Tizenhat tanácstag aláírásával beadvány érkezett a tisztségviselőkhöz, hogy bizonyos állami ingatlanokat a tanács adjon át szövetkezeti tulajdonba... Kisebb fajta vihar kavarodott az ügyből rögvest. Noha Gyetvai Györgyné dr., a végrehajtó bizottság titkára egyértelműen fogalmazott: bár elvi akadálya nincs, ám ki vállalja föl a felelősséget azért, hogy állami tulajdont átadjon az új önkormányzat előtt?! Az SZDSZ képviseletében megjelenők a tanács korábbi elidegenítési akcióit kemény bírálatnak vetették alá, ahogyan Talmácsi Ferenc fogalmazott: ,,A tanács elkótyavetyélte, áron alul adta el a lakások jó részét”. Ezt a vádat aztán többen visszautasították, mondván, hogy mindig a lakók aláírásukkal kezdeményezték ezeket az akciókat, s a törvényes feltételeket valamennyi esetben betartották. Próbálta győzködni a testületet Várhelyi Béla, a lakásszövetkezet vezetője is, ám mindhiába, hiszen végülis harminchárman szavaztak az elidegenítés ellen, s hárman voksoltak mellette. Csak azt nem lehetett érteni, hogy akkor a tizenhat tanácstag miért írta alá?! Vissza az integrációból! Három-négy esztendővel ezelőtt még úgy tűnt, hogy együtt könnyebb, mármint a városi egészségügyi alapellátásban résztvevőknek. Ezért is k mondta ki a tanács a megyei kórház-rendelőintézet szervezeti egységébe történő integrálást. Azt hamar kiderült, legalábbis rövid időszakon belül, hogy ezzel a feltételek lényegesen nem változtak, nem lettek jobbak a körülmények. - Miért nem sikerült? - tette föl a kérdést önmagának az előterjesztő dr. Reichard Jenő főigazgató-főorvos. Roppant egyszerű a válasz: mert nem volt elegendő pénz. Szóval, e napirend vitája során is ekörül zajlott a vita: nincs pénz erre sem, arra sem, amarra sem... Valóban megdöbbentő számokat, tényeket hallhattunk a tanácsülésen orvosoktól, testületi tagoktól, más hozzászólóktól egészségügyi kórképünkről. Valaki úgy fogalmazott, hogy ilyen feltételek mellett egy segédmunkás sem dolgozna... A fizetések kapcsán hangzott el, hogy több mint húszéves gyakorlattal rendelkező orvosok bruttó fizetése 12- 13 000 forint között van... Ezek után tényleg helytálló a megállapítás: integráció ide, integráció oda, az ott dolgozókat - sőt, a betegeket - sem ez a dolog érdekli, hanem az, miként, milyen feltételek mellett dolgoznak, gyógyítanak. A testület közel egy órás vita után elfogadta az előterjesztéseket, s úgy döntött, hogy a készülő önkormányzati törvény elképzeléseivel összhangban megszünteti az integrációt, s a megyei kórház 1991. január 1 -el átadja az egészségügyi alapellátást a városnak a további működtetésre. Keveset eszünk, sokat iszunk Bizony ez is kiderült a végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén, amikor is a vendéglátás helyzetéről esett szó. Dombi András, a Nógrád Megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója bőséges információkkal, a helyzet reális bemutatásával igyekezett tájékoztatást adni a testületnek. Nézzünk néhány megállapítást: - Mind a forgalom, mind az alapterület tekintetében a város ellátottsága jobb a megyeszékhelyek átlagánál. - A lakossági igény gyökeresen megváltozott, egyrészt csökkent az ételforgalom... kedveltebbé váltak az egyedi jellegű üzletek (söröző, borozó, stb.)...Erre a kihívásra a leggyorsabban az egyéni vállalkozók, a társaságok, a szövetkezeti szektor reagált... látványos fejlődés indult el a fogyasztók pénzéért, fagylalt, süteményértékesítés, Dréher söröző, István vendéglő, panzió Somoskőújfaluban, büfé Baglyasalján, kaszinó, büfé a József Attila Művelődési Házban, pecsenyesütők a város peremén, stb... Jelenleg több beruházás van előkészítésben: a Gorkij lakótelepi ÁBC melletti melegkonyhás egység, az áfész, a Karancshús vendéglők, presszók, stb... Való igaz, az italforgalmazás fellendülése, különösen a vállalkozások élénkülésével szembetűnő. Többen is megerősítették a végrehajtó bizottság előtti vitában, hogy ma a legjövedelmezőbb dolog alkoholt árusítani, s ez egyre jobban kiszorítja az ételfogyasztást. Mi lesz velünk? (7)ülésterv Egy röpke pillanat alatt elfogadta a tanács a végrehajtó bizottság üléstervét, amely ugyancsak soványka volt. Persze, persze, majd az új hatalom kialakítja a maga üléstervét. Ez a testület még augusztusban és szeptemberben találkozik. Egyebek között megvitatják a tanévelőkészítést, a munkavédelmi helyzetet, s a városgazdálkodási üzem munkáját. Aztán jöhetnek az előmelegített üléshelyekre az újak...