Társadalmunk, 1932 (2. évfolyam, 12-44. szám)

1932-03-26 / 12. szám

ARA FIMÉR '*» Л л *£ Kér,· »4. ♦If* !f‚s›V 'f megjelenik minden szombaton * Budapest, 1932 március 26 II. évfolyam, 12. szám * A tartalomból: Hő» halált halt a magyar ifjúság! rAz ellenzéki Sztranyavszky Lukovich ezredes vette a meggyilkolt dr. Baghy temetkezési segélyét vádol Szabó Dezső! Házi főpróba a hóhérjelöltnél Nagyságos asszony, nem illik gyilkolni! Munkanélküli segély helyett —­lósegély Egy magyar filmrendező kivégzése Szenzációs riportok, cikkek, glosszák, interjúk stb. fel Mindenkihez! 3üa. de. Jordő Zoltán Olvassátok és terjesszétek a Társadalmunkat. Ezzel a kéréssel fordul mindenkihez a szerkesztőség, amikor első­ ízben jelenik meg e lap az utcán, mint politikai hetilap. Ha lehet írásban dadogni, akkor így írom e sorokat, várjon megfe­lelően sorakoztathatjuk-e rohamra a betű­ hideg ólomkatonáit, hogy már a legfelső alkalommal odaférkőzzön, ahova mi szántuk: minden olvasónak szivébe ... Leülünk az íróasztalhoz és gondolatban elvonultatjuk magunk előtt azoknak végtelen sorát, akik évek óta itt ülnek szemben, nagyon félszegen, a könnyektől fényesen csillogó szemekkel és míg ezek a szo­morú gyöngyszemek lassan leperegnek a viseltes, elnyűtt ruhán, at magunk is elcsukló hangon, vagy dühödt rekedtséggel ismerjük be te­hetetlenségünket reménytelen helyzetük megváltoztatásában, megtorlat­­lan sérelmük orvoslásában, elviselhetetlen jelenük és sivár holnapok jobbraf­ordításában ... Ezekért akarunk, változott helyzetben — küzdeni. Megjelennek a kérgestenyerű, gondszántotta barázdáktól kuszált arcú magyar munkástestvéreink, akik semmi, de semmi mást nem akarnak, mint hogy izmos kezük újra megmarkolhassa a kalapácsot, amellyel a munka hymnuszának csengő taktusát verjék ki ismét az üllőn. Hogy odaállhassanak újból az esz­tergapadhoz, amelynek csavarját oly játszi könnyedséggel húzza szo­rosabbra a jól táplált test acélos izma. Hogy odatapasszák fülüket e motorhoz, amelynek ritmusos kopogását az egészséges gépiparnak lük­tető vérkeringése adja. Akik között egy sem akar felfordulást, de szelíd türelemmel esdeklik: munkát... kenyeret S itt vannak a termő magyar ugar­k..­. | földmivesei, | akiknek hajnaltól napestig, látástól vakulásig tartó robotja és lóerővel mérhető, vagy barmot megszégyenítő igavonása csak arra szolgál, hogy a neki pénzkölcsönt nyújtó *takaréká­nak kamatrablását fedezze... Az én szabolcsi földjeim, szivemhez nőtt véreim, akik még egynéhány év előtt a nadrágszijon rángattak egyet és csak félvállról, odavetve, foghegyen odalökött rátartisággal mondták: tezuczi — és most, csak az uraságnak kijáró tiszteletteljes süvegeléssel ejtik már ki: szociálista. Itt ül a kilencedik hónapban várandós asszony, akinek arcát Madonnává fehérítette a szíve, alatt hordozott édes teheti

Next