Társadalmunk, 1933 (3. évfolyam, 4-47. szám)
1933-01-28 / 4. szám
113. évfolyam Budapest, 1933 január 23. szám . Garami Ernő második, önkéntes emigrációja óta a Társadalmunkban nyilatkozott először néhány, héttel ezelőtt, amikor feltárta mindazon okokat, amelyek őt passzivitásra kényszerítették, de ugyanakkor megjelölte azokat az utakat, amelyeken — az ő felfogása szerint — járnia kell a szociáldemokrata pártnak. Garami nyilatkozatának hatalmas visszhangja támadt, amely azonban nem vezetett arra az eredményre, amit mi titkon hittünk, hogy a hivatalos szociáldemokrata párt és Garami Ernő megtalálja azt a piattGarami Ernő tehát akkor lépett fel a kommunizmussal szemben, amikor a szociáldemokrata pártok nyílt és éles harca nem volt megjelölve a különböző országokmunkáspártjainak harci tervezetében. Ha Garami Ernő helyzetét akarjuk megjelölni a munkásmozgalomban, úgy azzal a MacDonalddal tudjuk csak összehasonlítani, aki a munkáskormány erejével került a miniszterelnöki székbe. Az összehasonlítás kettejük között Li Garami javára dől el. Meri Garami ült már miniszteri székben az alkotmányos magyar király által kinevezett kormányban, de a hatalom sem változtatott rajta semmit. Maradt, aki volt azelőtt és az ma is, aki miniszersége alatt volt: a józan szociáldemokrata politikának rendíthetetlen harcosa, aki nem ért halálos ellenséget a demokratikus polgárságban. formát, amelyen együtt haladhatnak a szabadságjogok kivívásában. Kétségtelen az a súlyos és pótolhatatlan érték, amit Garami Ernő személye és tehetsége jelent ma a szociáldemokrata párt keretein túl is, a polgári szabadság gondolatának. Ha csak a minap lefolyt //pcA-tárgyalásra gondolunk, ki kell emelnünk azt a részt, amikor Hock János a legnagyobb tárgyilagossággal állapította meg, hogy a proletárdiktatúra kitörésekor Garami Ernő vonta le a legsúlyosabb konzekvenciát a saját személye tekintetében, amikor habozás nélkül kilépett az egység pártjából. Józansága folytán óhajt olyan taktikai szövetségeket létesíteni, mellyel céltudatos politikáját sikerre vezeti. Mint legutóbbi nyilatkozatában mondotta: Távozása óta sok víz folyt le a Dunán és sokat változott a magyar politikai helyzet is. A magyar munkásság vezérkarában vitán felül megtalálható az a rugalmasság, amellyel alkalmazkodni igyekszik az adott helyzethez, politikai céljaik kivívása tekintetében. Ma a Szociáldemokrata Párt vezéréül Peyer Károlyt kell tekinteni, aki mellett a rendkívül tehetséges Mónus Illés, a sokoldalú Bichter József, a fanatikus Farkas István és a gyilkos mindenkivel hajlandó összefogni, aki a titkos választójognak hátsó gondolatnélküli híve és akinek erejével kivívhatja a minden előrehaladás legelső és elengedhetetlen lépcsőjét! Meggyőződéséért nagyon kevés politikus hozott olyan súlyos és felmérhetetlen egyéni áldozatot, mint éppen Garami. Mikor másodszor távozott el, sokféle lehetőség kínálkozott részére, hogy legalább a legsúlyosabb anyagi gondoktól mentesen szolgálhassa a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot. Korrekt felfogása azonban tiltakozott az ellen, hogy bármilyen megbízatást is elvállaljon attól a vezetőségtől, amelynek taktikájával nem értett egyet. Ami azonban nem változtatott azon munkálkodásán, hogy minden erejével segítsen a magyar dolgozó milliók sorsának jobbrafordításán. -szatirája Népszava szerkesztő: Weltner Jakab alkotják a vezérkart. A most lezajlott pártkongresszuson döntő győzelmet aratott ez a Pártvezetőség, mindazon jóslatokkal szemben, amelyeket sokfelé átlátszó célzattal harangoztak be. Reálpolitikusnak számolni kell az adottságokkal és így tudomásul kell venni, hogy a min« A kétszeres emigráns Peyerék győztek . щщ