Társadalmunk, 1933 (3. évfolyam, 4-47. szám)

1933-01-28 / 4. szám

n­ kásság hatalmas többséggel igazolta Peyer Károly politikáját és ennek keretében alkalmazott taktikáját. A látszat tehát az, hogy, — ha szembe­állítjuk a Garami-féle elgondolással ezt a döntést, — иду Peyerék győztek! * Ha az előbb azt mondották, hogy a ma­gyar munkásmozgalom vezetőiben mindig élt a rugalmasság, h­ogy ezt a felfogásun­kat sokszorosan igazolja az alábbi hiteles és megcáfolhatatlan értesülésünk, amely egyúttal azt is bizonyítja, hogy elvi alapon álló politikai vezéreket sohasem vezethet kicsinyes, aljas bosszúérzet, hiúsági és egyéni érzé­­kenykedési szempont. A politikai győzelem egyúttal az ellenfél elnyomását vonja maga után. És csak el­ismeréssel állapíthatjuk meg, hogy a ma­gyar munkásmozgalom vezéreinél ez az érzés és szándék ismeretlen. * Akció Garamiért Az újonnan megválasztott Pártvezetőségnek legsúlyosabb és legbefolyásosabb tagjai arra a meggondolásra jutottak, hogy elérkezett az ideje Garami Ernő mindenek felett álló puritán személyé­nek,­­ az egész magyar munkásság részére csak dicsőséget, elismerést és értéket jelentő tudományos és harci felkészültségének, valamint összehason­líthatatlanul nagyszerű és személyén épülő külföldi összeköttetéseinek — a magyar munkásmozgalomba való sürgős bekapcsolására! Egyelőre baráti megbeszélések és bizalo­m folynak ebben a kérdésben, amelynek vég­­más felhatalmazáson alapuló tárgyalások­­ célja az, hogy Garami Ernő önkéntes számfelvetettségéből térjen sürgősen vissza és teljes fel­készültséggel lásson ahhoz a munkakörhöz, amely őt jogosan megilleti és amely alkalmas arra, hogy új pezsdü­lést, friss ötleteket, megfelelő utakat vezessen a magyar munkásmozgalmakba, a közelgő választások és alkotmányos küzdelmek előestéjén és egész folyamata alatt! Akik a helyzetet alaposan ismerik, azok bízva-bíznak ennek az akciónak sikerében. Garami kemény egyéniségéből eredő visz­­szavonulása azon felfogásának volt ered­ménye, hogy jelenléte tehertételt jelent esetleg és gátolja a munkásmozgalmak szabad kifejlődését. Most változott helyzetben, az összes kö­rülmények egybevetésével ő is látni fogja, hogy személye nélkülözhetetlen a további küzdelmeknél Garami által hirdetett tétellel, mely szerint: mindenek előtt és fölött a titkos választójogot kell törvénybe iktatni és ennek kivívásánál le kell omlani min­den pártkeretnek és pártérdeknek, — ne­künk, akiknek egyformán vérzik a szivünk a munkátlan polgár és munkás szenvedé­seinek láttára, — akik mindenünket fel­áldozzuk a mai rettenetes helyzet megvál­toztatására irányuló és magunkrahagyott­­ságunkban is nagyon szép eredményeket mutató fáradozásunkban, nem palástolható lelki gyönyörűséget nyújtana Garami Ernő hazatérése, akinek munkásságától a mi, polgári eszméinknek előbbrehaladását, esetleg kiteljesülését várjuk! A liberális polgárság, az elproletarizálódó entelektüelek hatalmas tábora, magáza­ti agg­ó­­­­­ságá­ban új reményekkel nézhet majd a ködös jövőbe, ha az angol munkás­párt vezéreihez mért, nagykaliberű poli­tikus, Garami Ernő hazajön és munkához kezd ... Kiár Zoltán, és beáll ismét a magyar munkásmozgalom előharcosai közé. Haza fog tehát jönni és egy új fejezetet nyit meg az eljövendő időkben... Mi, akik pártokon felül állunk, azon­ban a minden dolgozók érdekeinek va­gyunk harcosai, akik „Mindenkihez“ írt első cikkünkben a dolgozó magyar pol­gárság és munkásság összefogását hirdet­tük, akiknek azonos a meggyőződése a TÁRSADALMUNK Budapest, 1933 január 25 Hivatalosan igazolt ben­nünket a Horthy-akció Megrázóbb kiáltás még nem került a ma­gyar társadalom elé, mint a Horthy Miklósné segélyakció legu­tóbbi hírlapi közleménye. Közvetlenül a legfagyosabb napok beállta után, amikor az igazi tél mutatta meg igazi arcát a főváros nincstelen lakosságának, a se­gélyakció fájdalmasan bejelentette, hogy­­az adományok sajnálatraméltó módon oly kis mértékben folynak be­, hogy az az összeg, amelyet a szegények segélyezésére össze­gyűjtöttek, elfogyott és, hogy ezentúl az arra rászorultak már ne is adjanak be kérvé­­összegyűjtöttek, elfogyott és, hogy ezentúl az arra rászorultak már ne is adjanak be kérvé­nyeket a kabinetirodába, úgysem tudják azo­kat elintézni. A mi heteken keresztül ostoroztuk azokat, akik adhattak volna, de nem adtak, mi statisztikai adatokat közöltünk azokról, ak­ik körülményeikhez képest keveset, nagyon keveset adtak. Igazunk volt. Most hivatalos, az akció részéről elismerték, hogy igazunk volt, mert ez a hírlapi közlés tulajdonképpen nem más, mint igazolása a mi akciónknak. Fájó szívvel állapítjuk meg ezt és újólag han­goztatjuk, a magyar társadalom, egy része nem tette meg a kötelességét, mereven elzár­kózott a nyomor kiálló szava elől. A kormányzónő heroikus küzdelmet foly­tatott azért, hogy jobb belátásra bírja azokat, akik adhatnának, de neki sem sikerült. És jóleső érzés a Frigyes főher­cegek, Albrecht főhercegek, Miklós Ando­rok, ('Korin Ference­k, Stein Emilek és mások nevének megemlítése, akik min­dent elkövettek, hogy a nyomott együtt­sek. Könnyes megh­atódottsággal olvassuk a Hat­­vany-család adományát, — ötvenezer pengőt adtak az ínségeseknek! Megállapítjuk, hogy, ez a család ismeri a kötelességét és azokat a szép feladatokat is, amelyeket az általános helyzet a nagytőkére ró. Bár akadnának kö­vetők, bár újult erővel indulna meg a Horthy- akció munkája, mert most, a legnehezebb ínség napjaiban sokkal nagyobb szükség van, a segélyezésre, mint máskor. Mi megtetjük a kötelességünket és fájlaljuk, hogy olyan szo­morú rezonanciája támadt munkánknak, mint a segélyakciónak a segélyezés beszüntetését bejelentő nyilatkozata ... яучааижацоиятш ■ »и UHseresk­e&elsxiM érdekképviseletek ultikul­­na­k едуге-másra. Még egyetlen állatot sem vittünk fel. Olaszország csak most készül igazán lezárni so­rompóit a mi szarvasmarháink elöl, de a kiviteli ügyek előmozdítására már nyüs­zsögnek a különböző gazdasági zsenik. Most olvassuk, hogy egy csupa grófból alakult igazgatóság is alakul már export­célokra. Önként felmerül a kérdés: honnan vet­ték egyszerre ezt a nagy szakértelmet? És miért nem jelölik meg azt az útirányt, amelyre exportcikkeinket terelni akarják és, természetesen, amelyből busás sápot akarnak szedni. Szegény Krausz Simil Annyit dolgozott, szaladgált, loholt, tár­gyalt, érvelt és kísérletezett grófokkal és nem-grófokkal míg végre megvalósítják terveit — nélküle ... tails­z Enette került a Stúdió művészeti ügyeinek vezéri székébe. Az a Illatky Endre, aki a sajtófőnöki állásából na­gyobb ünneplés közben tá­­vozott, mint ahogyan érkezett. És hogy ez, mit jelent nálunk,­­ azt nem kell bőveb­ben kifejteni. Ez azt jelenti, hogy: Hlatky Endre több volt hatalom nélkül, mint a hatalomban. És hogy: megismerték! Mi ezen új posztján csak azt kívánjuk Hlatky Endrének, bár csak sikerülne leráz­nia azokat a béklyókat, amelyeket tervei­­nek megvalósítása közben kezére fognak rakni! Mi hisszük, hogy: sikerülni fog neki ez a lehetetlenség is. Ha pedig nem, иду, már lehet jelent­­kezni ennek a gerinces­ férfiúnak megüre­sedő állására. Ezt megjósolhatjuk... Deiuea ЭДШаПСИ.étterem. Fer­­eiek tere Délután: SpelafiCil-kavéhtU. józsef-кЗгш E,te: Spelarica Ferenciek tere

Next