Társadalmunk, 1936 (6. évfolyam, 3-44. szám)

1936-01-17 / 3. szám

2 célzatosságot sejt cikkünk sorai között és aki ismeri lapunkat, az tudhatja pontosan, hogy minden felekezeti el­fogultság távol áll ettől a laptól és azok­tól, akik írják. De annál az esetnél, amelyet az alább feldolgozunk, meg kell állnunk egy pillanatra, mert érez­zük, hogy nem zsidó ügy az, amelyről szó lesz. Mindössze annyi történt, hogy egy ember a zsidó vallásról a római katho­­likus vallásra tért át... társadalmunk Dr. Dentényi Aladár kitér... Nem nagy ügy az egész. A zsidóság nem vesztett semmit és a katolicizmus nem nyert semmit. A római kath. és a zsidó egyházak mérlegeit egyáltalá­ban nem fogja megbillenteni ez a ki­térés. De gondolkodóba kell esnünk fö­lötte, mert olyan ember tért át az egyik vallásról a másikra, aki minden eddigi közéleti érvényesülését, kenyerét és azt, hogy tudják, hogy egyáltalában a vilá­gon van, a zsidóságnak köszönheti. A neve: Dr. Deményi Aladár Nagyon ismert név. Ügyvéd. Kor­­mányfőtanácsos. A zsidó hitközség kép­viselőtestületének oszlopos tagja. Tör­vényhatósági bizottsági tag. A NÉP fő­városi ügyeinek fontos intézője. A pénz­ügyi bizottság tagja. Rengeteg vagyon és jövedelem ura. A NÉP legszűkebb vezérkarának tagja stb. stb. Az, hogy valaki melyik politikai párthoz tartozik, éppen ez a lelki meg­győződés dolga, mint az, hogy melyik valláshoz tartozik. Ismerünk kitűnő zsi­dókat, akik a NÉP-ben vannak, isme­rünk kitűnő keresztényeket, akik zsi­dóknak számító pártoknak lelkes tag­jai. A politikai meggyőződésnek semmi köze nincs a valláshoz. Mindent meg lehet érteni és mindent meg tudunk érteni. De azt, hogy ez a Deményi Ala­dár, aki a községi választásokon a leg­hangosabb magyar zsidó volt, a leg­zsidóbb pesti negyedekben, a legpaje­­szosabb, kaftános választópolgároknak tett szerelmi vallomást, azt, hogy dr. Deményi Aladár, aki ngm teregette ki zsidóságát a Dob­ utcában, mint egy ke­reskedősegéd a textilárut az üzlet■ ki­rakatába, azt, hogy az dt Deményi Ala­dár, aki a választási agitációban felvül­­ról fújta a talmudot és a Midrást és hé­ber szavakkal köszöntőbe zsidó válasz­tóit, máról-holnapra római katholikus lett, nem tudjuk megérteni A Dob­ utcai zsidóknak igen jó sze­mük van. Látták a választókerületben burjánzani ezt a NÉP- párti élzsidót, meghallgatták az ő hant­os fenekedését irtóztató nagy zsidóságából, udvariasan bólintgattak, amikor agm dobálódzott talmudi idézetekkel, m­int egy ping­pong világbajnokságon dobálóznak a fehér celluloidlabdával, kedvesen moso­lyogtak, amikor magánéletének intim zsidóságait, a péntekés­ti gyertyát, a maceszt, a kóserságot és más, az ő ko­losszális nagy zsidóságát jelentő doku­mentumait csillogtatta meg, — de aztán szépen napirendre tértek fölötte és olyan üresen hagyták az ő választási urnáját, hogy éjszaka titokban kongott. Egy bősz-zsidó Pedig mi mindent felsorakoztatott ez a hiperzsidó, hogy hitelt adjanak az ő rendíthetetlen mózesi hitének. Brúdert ivott antik galicianerekkel, orthodox metszőkkel csókolózott nyilvánosan és háromszáz lépésről előre megsüvegelte az összes pesti sameszokat. A templom­ban ő mondta a leghangosabban és a legtü­ntetőbben az imént és ha újságot vett a kezébe, kedről jobbra kezdte ol­vasni és nem jobbról balra. Olyan arc­cal járt-kelt az igen tisztelt választópol­gárok között, mintha még ma is metsző fájdalma lenne neki a zsenge csecsemő­korában elszenvedett tortúra miatt... Olyan volt, mint a zsidóság kóborló szobra és mintha kissé feijedt alsó ajka és kipróbált és zsidó körökben kitű­nően bevált orra is csak arra valók let­tek volna, hogy az ő fene nagy zsidósá­gát dokumentálják. Ott volt ebben az alakban és ebben az orrban a zsidóság minden nagy fájdalma és igy járt-kelt a zsidó utcákban, igy tengett-lengett a választói között, mint egy modern Aliasvérus, az örökkön bolygó zsidó, zsidóbb minden zsidónál, mintha csak cédula lett volna rajta, mint az orth. kóser kávépótlékon, hogy ő neves orthodox rabbiságok felügyelete alatt áll. Aki zsidóbb volt nála, ez már csak­. Ez történt a községi választásokon. De a kitűnő ügyvéd az eddigi pálya­futásán is ilyen eszközökkel dolgozott. Vázsonyi Vilmos árnyék­ai között ott látjuk őt. Térden állva ral lőtt szerelmet a Demokrata Pártnak és sikerült is el­érnie, hogy bekerült a demokratapárti listára, a póttagok közé. És a póttagból városatya lett. Első lépése természete­sen az volt, hogy hátat f­ordított a de­ GLADIATOR гШИ PENGE VEZET! Budapest, 1936 Január 17 Fejfájás ezen ESeveivás-paszéiíla mokratáknak és rögtön átszánkázott a Kozma-párthoz. Ezen megütközött a zsidóság, de Deményi talmudi rabulisz­­tikával magyarázta meg, hogy a zsidó­ságnak eminens érdeke volt, hogy ő Kozma mellett foglaljon helyet. Ezt so­­­kan elhitték neki, sokan nem. És ahogy múltak az évek, Deményi egyre nagyobb szerepet játszott a zsidó hitéletben. Ezzel együtt jár az, hogy számos zsidó klienst kapott és miután a vámügyeknek alapos szakértője és is­merője, éppen a zsidó nagyiparosokkal és nagykereskedőkkel volt leginkább összeköttetése. Sokat keresett a zsidó­kon. És aztán jött a NEP-választás, a kortesek agy mutatták őt be zsidó ven­déglők asztalainál, hogy jobban ismeri a talmudot, mint a belzi csodarabbi és azt mesélték róla, hogy éjszakánként, gyertya mellett, még ma is bóherekkel együtt tanulja a szent könyvet. És most megjelent a budai hitközség rabbiságán, dr. Kiss Arnold vezető­­főrabbinál és bejelentette, hogy kitér és megjelent a katolikus plébánián és ki­jelentette, hogy betér ... Hitt­estvéreim...! Ugy­e nem nagy ügy? Titokban arra gondolunk, hogy nem olyan markáns fejű ő, hogy érdemes volna ennyit fog­lalkozni vele. Kár ilyen nagy feneket keríteni a fejének. Csak szerényen megkérdezzük: Mi van most a nagy talmud-tudással ? Mi van most az orthodox kósersággal? Mit mondanak most az ő választási hóhérei, akik az ő feneketlen nagy zsidóságának hírével szaladták be a ghettónak szá­mító negyedeket? Mit mondanak most azok a páran, akik hittek neki? Mi nem vagyunk meglepve. Mi egy percig sem hittünk neki. Mi azt is tud­juk, hogy nincs semmi köze a lelki­­ismerethez az ő vallásváltoztatásának. Azt is tudjuk, hogy a legnagyobb nyu­galommal térne át a bálványimádásra is, ha az érdekei megkívánnák. Nincs az a vallás, amelyet ne vállalna, h­a az érdekeiről van szó. M és ebben nem sza­bad semmi sértőt látni, nem is szándé­kunk sérteni őt, csak éppen felhoztuk az esetet, hogy lássa a választóközön­ség, mennyit érnek a választási jelsza­vak, mennyit érnek a meggyőződések és hogy mennyit ér mindaz, amit Deményi Aladár a választáson fennen hangoztatott. „Hittestvéreim!“ megszólítással csá­­bítgatta a választókat az urnájához. És a VII. kerületben éppen azzal akarta megszerezni a legorthodoxabb és a leg­­vallásosabb érzésű zsidó polgár szava­zatait, hogy ezt a mondatot kürtölte és kü­rtöltette világgá. .— Ne Klór Zoltánra szavazzatok.

Next