Társadalmunk, 1936 (6. évfolyam, 3-44. szám)
1936-01-17 / 3. szám
2 célzatosságot sejt cikkünk sorai között és aki ismeri lapunkat, az tudhatja pontosan, hogy minden felekezeti elfogultság távol áll ettől a laptól és azoktól, akik írják. De annál az esetnél, amelyet az alább feldolgozunk, meg kell állnunk egy pillanatra, mert érezzük, hogy nem zsidó ügy az, amelyről szó lesz. Mindössze annyi történt, hogy egy ember a zsidó vallásról a római katholikus vallásra tért át... társadalmunk Dr. Dentényi Aladár kitér... Nem nagy ügy az egész. A zsidóság nem vesztett semmit és a katolicizmus nem nyert semmit. A római kath. és a zsidó egyházak mérlegeit egyáltalában nem fogja megbillenteni ez a kitérés. De gondolkodóba kell esnünk fölötte, mert olyan ember tért át az egyik vallásról a másikra, aki minden eddigi közéleti érvényesülését, kenyerét és azt, hogy tudják, hogy egyáltalában a világon van, a zsidóságnak köszönheti. A neve: Dr. Deményi Aladár Nagyon ismert név. Ügyvéd. Kormányfőtanácsos. A zsidó hitközség képviselőtestületének oszlopos tagja. Törvényhatósági bizottsági tag. A NÉP fővárosi ügyeinek fontos intézője. A pénzügyi bizottság tagja. Rengeteg vagyon és jövedelem ura. A NÉP legszűkebb vezérkarának tagja stb. stb. Az, hogy valaki melyik politikai párthoz tartozik, éppen ez a lelki meggyőződés dolga, mint az, hogy melyik valláshoz tartozik. Ismerünk kitűnő zsidókat, akik a NÉP-ben vannak, ismerünk kitűnő keresztényeket, akik zsidóknak számító pártoknak lelkes tagjai. A politikai meggyőződésnek semmi köze nincs a valláshoz. Mindent meg lehet érteni és mindent meg tudunk érteni. De azt, hogy ez a Deményi Aladár, aki a községi választásokon a leghangosabb magyar zsidó volt, a legzsidóbb pesti negyedekben, a legpajeszosabb, kaftános választópolgároknak tett szerelmi vallomást, azt, hogy dr. Deményi Aladár, aki ngm teregette ki zsidóságát a Dob utcában, mint egy kereskedősegéd a textilárut az üzlet■ kirakatába, azt, hogy az dt Deményi Aladár, aki a választási agitációban felvülról fújta a talmudot és a Midrást és héber szavakkal köszöntőbe zsidó választóit, máról-holnapra római katholikus lett, nem tudjuk megérteni A Dob utcai zsidóknak igen jó szemük van. Látták a választókerületben burjánzani ezt a NÉP- párti élzsidót, meghallgatták az ő hantos fenekedését irtóztató nagy zsidóságából, udvariasan bólintgattak, amikor agm dobálódzott talmudi idézetekkel, mint egy pingpong világbajnokságon dobálóznak a fehér celluloidlabdával, kedvesen mosolyogtak, amikor magánéletének intim zsidóságait, a péntekésti gyertyát, a maceszt, a kóserságot és más, az ő kolosszális nagy zsidóságát jelentő dokumentumait csillogtatta meg, — de aztán szépen napirendre tértek fölötte és olyan üresen hagyták az ő választási urnáját, hogy éjszaka titokban kongott. Egy bősz-zsidó Pedig mi mindent felsorakoztatott ez a hiperzsidó, hogy hitelt adjanak az ő rendíthetetlen mózesi hitének. Brúdert ivott antik galicianerekkel, orthodox metszőkkel csókolózott nyilvánosan és háromszáz lépésről előre megsüvegelte az összes pesti sameszokat. A templomban ő mondta a leghangosabban és a legtüntetőbben az imént és ha újságot vett a kezébe, kedről jobbra kezdte olvasni és nem jobbról balra. Olyan arccal járt-kelt az igen tisztelt választópolgárok között, mintha még ma is metsző fájdalma lenne neki a zsenge csecsemőkorában elszenvedett tortúra miatt... Olyan volt, mint a zsidóság kóborló szobra és mintha kissé feijedt alsó ajka és kipróbált és zsidó körökben kitűnően bevált orra is csak arra valók lettek volna, hogy az ő fene nagy zsidóságát dokumentálják. Ott volt ebben az alakban és ebben az orrban a zsidóság minden nagy fájdalma és igy járt-kelt a zsidó utcákban, igy tengett-lengett a választói között, mint egy modern Aliasvérus, az örökkön bolygó zsidó, zsidóbb minden zsidónál, mintha csak cédula lett volna rajta, mint az orth. kóser kávépótlékon, hogy ő neves orthodox rabbiságok felügyelete alatt áll. Aki zsidóbb volt nála, ez már csak. Ez történt a községi választásokon. De a kitűnő ügyvéd az eddigi pályafutásán is ilyen eszközökkel dolgozott. Vázsonyi Vilmos árnyékai között ott látjuk őt. Térden állva ral lőtt szerelmet a Demokrata Pártnak és sikerült is elérnie, hogy bekerült a demokratapárti listára, a póttagok közé. És a póttagból városatya lett. Első lépése természetesen az volt, hogy hátat fordított a de GLADIATOR гШИ PENGE VEZET! Budapest, 1936 Január 17 Fejfájás ezen ESeveivás-paszéiíla mokratáknak és rögtön átszánkázott a Kozma-párthoz. Ezen megütközött a zsidóság, de Deményi talmudi rabulisztikával magyarázta meg, hogy a zsidóságnak eminens érdeke volt, hogy ő Kozma mellett foglaljon helyet. Ezt sokan elhitték neki, sokan nem. És ahogy múltak az évek, Deményi egyre nagyobb szerepet játszott a zsidó hitéletben. Ezzel együtt jár az, hogy számos zsidó klienst kapott és miután a vámügyeknek alapos szakértője és ismerője, éppen a zsidó nagyiparosokkal és nagykereskedőkkel volt leginkább összeköttetése. Sokat keresett a zsidókon. És aztán jött a NEP-választás, a kortesek agy mutatták őt be zsidó vendéglők asztalainál, hogy jobban ismeri a talmudot, mint a belzi csodarabbi és azt mesélték róla, hogy éjszakánként, gyertya mellett, még ma is bóherekkel együtt tanulja a szent könyvet. És most megjelent a budai hitközség rabbiságán, dr. Kiss Arnold vezetőfőrabbinál és bejelentette, hogy kitér és megjelent a katolikus plébánián és kijelentette, hogy betér ... Hittestvéreim...! Ugye nem nagy ügy? Titokban arra gondolunk, hogy nem olyan markáns fejű ő, hogy érdemes volna ennyit foglalkozni vele. Kár ilyen nagy feneket keríteni a fejének. Csak szerényen megkérdezzük: Mi van most a nagy talmud-tudással ? Mi van most az orthodox kósersággal? Mit mondanak most az ő választási hóhérei, akik az ő feneketlen nagy zsidóságának hírével szaladták be a ghettónak számító negyedeket? Mit mondanak most azok a páran, akik hittek neki? Mi nem vagyunk meglepve. Mi egy percig sem hittünk neki. Mi azt is tudjuk, hogy nincs semmi köze a lelkiismerethez az ő vallásváltoztatásának. Azt is tudjuk, hogy a legnagyobb nyugalommal térne át a bálványimádásra is, ha az érdekei megkívánnák. Nincs az a vallás, amelyet ne vállalna, ha az érdekeiről van szó. M és ebben nem szabad semmi sértőt látni, nem is szándékunk sérteni őt, csak éppen felhoztuk az esetet, hogy lássa a választóközönség, mennyit érnek a választási jelszavak, mennyit érnek a meggyőződések és hogy mennyit ér mindaz, amit Deményi Aladár a választáson fennen hangoztatott. „Hittestvéreim!“ megszólítással csábítgatta a választókat az urnájához. És a VII. kerületben éppen azzal akarta megszerezni a legorthodoxabb és a legvallásosabb érzésű zsidó polgár szavazatait, hogy ezt a mondatot kürtölte és kürtöltette világgá. .— Ne Klór Zoltánra szavazzatok.