Társadalmunk, 1938 (8. évfolyam, 6-36. szám)
1938-02-11 / 6. szám
Ezért követtük Darányi Ernőné, Singer Lánci útját Nyilastól Budapestig, leánykorától egészen a vizsgálóbíróig. Ha regényt írnánk erről a szerencsétlen asszonyról, azt a címet adnánk a könyvnek, hogy: „Amíg egy asszony eljutott odáig.“ írA cella idegölő magányáig... Kikutattuk Darányi Ernőné életútjának minden fázisát. És mielőtt leírjuk a gyilkos asszony szomorú életét, arra kérjük a szoknyavadász urakat és a kalandok után sóvárgó asszonyokat, hogy: tanuljanak Darányi Ernőné sorsából! Mert Budapesten sok Darányi Ernőné van. És sok dr. Kronstein Andrási Ezek a Darányi Ernőnek még nem vásároltak modert! És a dr. Kronstein Andrások még életben vannak .. ! És sok Darányi Ernő is van Budapesten. Küzködő, feleségükért dolgozó, becsületes, csupaszió polgárok, akiknek csak egy nagy örömük van: a boldog családi életi Ezeknek a Darányi Ernőknek azt üzenjük, hogy: vigyázzanak a Kronstein Andrásokra! És a feleségükre is.. . De kezdjük elölről. Drámai beszélgetés a volt férjjel Darányi Ernő Nyitrán ismerte meg a Biép Londit. Beleszeretett. Megkérte a kezét, feleségül vette és később Budapestre hozta. — Amikor Budapestre érkeztünk, — mondja a Szeretetház 21-es számú különszobájában, a teljes gyógyulás útján lévő Darányi Ernő. — Lonci látott szájjal nézte a villamost.. Nem tudta megérteni, hogy a villamos megy, pedig nincs is ló fogva elébe... Akkor volt először nagyvárosban ... Felsóhajt. «— Nagyon szerettem .. . Azért egyeztem bele a válásba. Annyira szerettem, hogy a jobb élet reményét nem akartam megvonni tőle. Én háromszáz pengőt kerestem. Arra gondoltam, hogy az ezer pengőt kereső ügyvéd mellett szebb élete lehet.. ! Darányi Ernő foglalkozására nézve: újságíró. Harminc éve van egy előkelő szaklapnál. Érzi, hogy rapszodikusan, ötletszerűen beszél. Halkan jegyzi meg: — Talán az tesz a legjobb, ha összefüggően, folyamatosan mondom el a történteket. Csak úgy lehet megérteni ezt a drámát. Kislánya, akinek embert ölt a mamája, gyengéden negsimogatja édesapja homlokát. És pó nélkül kiveszi Darányi Ernő szájából az égő cigarettát. — Az orvos eltiltotta a dohányzást. És az én kis ápolónőm vigyáz reám. Csend van a kis szobában. A volt férj, a tragédia 3-ik számú áldozata gondolkozik. Azután halkan, visszafojtott izgalommal a hangjában, beszélni kezd: — Egy szép napon Kronsteinné, a tragikusan elhunyt ügyvéd anyja felhívott telefonon. Elmondotta, hogy ő jó barátnője honoinak, feleségemnek és arra kért, engedjem el vele az Elitmozgóba. Én, magam sem tudom, hogy jutott eszembe, az előadás végefelé elmentem a moziba. Láttam, hogy J.cnci egy nővel és két férfivel ül. Kronsteinné bemutatta kifelé menet az urakat. Az egyik a férje, a másik a fia volt. Előadás után vendéglőbe mentünk. Én nem gondoltam semmi rosszra, mert a két asszony folyton egymással beszélgetett. Felsóhajt. Kifárasztja a visszaemlékezés. Újra átéli az agyonlőtt ügyvéddel való első találkozás perceit.— Ennek kilenc éve ... Én természetesnek találtam Kronsteinné és feleségem jóbarátságát, mert Loncit nagyon szerették asszony társaságban. Sokat járt együtt Bencs Pálnéval, Lukács Pál anyósával, Biller Margittal és azelőtt Bitter Irénnel is. De nem akarok eltérni a folyamatos, időrendi eseményektől. Úgy mondom el a történteket, ahogy a bíróság előtt vallani fogok ... Feleségem megbetegedett. A Lehotzky-szanatóriumba került« Mindig, amikor kimentem meglátogatni, megint ott láttam Kronsteinnét. Fia is kijárt. Azt hittem, anyjához ... A Korányi klinikán is ugyanez volt a helyzet, társadalmunk Mindenki tudott a „dologról“, csak én nem! Mintha nem is saját sorstragédiáját beszélné el Darányi Ernő. Mintha egy harmadik személyről beszélne. Tárgyilagos minden szava. Pedig most jutottunk el a nagy dráma egyik legkényesebb pontjához. Már a megcsalt férjről van szó. — Két év telt el... Mindenki tudott a „dologról“, csak én nem ... Keserű mosollyal folytatja: — Ez rendszerint így szokott lenni... Hiszen én voltam a férj. — Hogy tudta meg? Halkan kérdezzük ezt és lopva a tizennyolcéves leányra nézünk. Aki mindent tud. Évek óta ... Tudja, hogy anyja és az ügyvéd... Tudja, hogy apja lelkileg rettenetesen szenved évek óta... A leány tudja, hogy apja a válás után is szerette anyját, aki később ölt. Mindent tudott... Most gyengéden megfogja édesapja karját és amíg beszélgetünk, nem ereszti el. Szép ez a fiatal leány. De sápadt. Napok óta nem aludt a tragédia negyedik számú áldozata, akinek lelkét szintén súlyosan megsebezte a Zoltán* utcai revolvergolyó. A cselédünk mondta... — Hogyan tudta meg? — ismételjük a kérdést. I— Gasteinba utaztam hat hétre... Ш négy hét múlva visszajöttem.. . Cselédünk azzal fogadott, hogy feleségem az „ügyvéd úrral“ elutazott... Két hét múlva visszajött... És mindent bevallott ... Én csak annyit mondtam neki, hogy... A leány könnyeivel küzködik, de nem ereszti el apja kezét. A volt férj