Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-04-22 / 32. szám
nom’ kezében , vegyes közlésinek különfélesége által kezdé magát kitüntetni, formátuma tetemesen nagyobbult, ’s hogy e’ hírlap magának kedvező hírt nevet szerzett, azt nagyobb részint O’Dwyer ur’, a’ lengyel újságok’ szerkesztője’ szellemének köszönheti. A’ Herald kellemes család-újság, de a’ politikai világban, minden fontosság nélküli. Ő általában véve a’ reform’ elveit támogatja, de egyszersmind az izlandi orangistákat is védelmezi’s az angol egyháznak egész sértetlenségét; ő pártolja külföldön a’ szabadság’ ügyét, de mind a’ mellett egy levelezőt is fizet Spanyolországban , ki don Carlost diadalmas seregek’szárnyán királynak festi, míg véleménye szerint a’ christinosok csak egy maroknyi nyomorult élősdik, kik alig méltók, hogy őket rühes kutyáknak vessék martalékul. Ezen ’s még több ezer más ellenmondás , mellyeket a’ függetlenség’ szép nevével kívánnak örömest felruházni, a’ Morning-Heraldot minden politikai hitelétől megfosztá ’s napról napra csökkenti olvasóinak számát. E’ hirlap most csaknem kirekesztőleg mistress Tarrantnek, Thwaites ur’ leányának tulajdona, ki maga is a’ politikai czikkelyeknek egy nagy részét írja. Ugyanezért a’ gonosz Barnes ura’ M. Heraldot e’gúnynévvel: ,,Nagyanyám’ journálja“ vala kegyes megajándékozni. — A’ Morning News a’ Guardian and Public Ledger’romjain emelkedett föl, ’s úgy látszik, nem sokára sírba is követendi azt. E'lap Byrne urak’ tulajdona volt, kik közül egyik 1832 ben a’ cholerának juta áldozatul. E’ véletlen halál a’ journal’ eladatását szüle *s igy került az 24,000 font sterlingen a* „szelíd Elefántnak“ (Ellenborough lord . főtorynak , keletindiai ellenőri hivatal’ elnökének) ’s ezen párt’ több más embereinek birtokába.— A’ Morning Post nem nagy számú előfizetővel bír, de mivel az aristokratai körökben forog , tehát az abba fölvétetni szokott jelentésekért igen jól fizetnek ’, a’ journal ez által mindig bizonyos nyereséget húz. Walton úr a’ politikai czikkelyek’ irója, mindazáltal nagy, pártos szenvedélyt árulnak el ’s igy hatásuk sokat veszt. Ámde már vége a’ reggelnek; lássuk most azon journalokat, mellyek a’ nap’ lenyugtát megelőzik, vagy követik. Valamennyi hírlap között, mellyek délután jelennek meg, 1830 óta, midőn t. i. a’ whigek jutának kormányra, legnagyobb fontosságú a’ Globe. Ennek szerkesztője Görton ur, egy biographiai lexicon’ ’s néhány más elme-mű’összeférczelője. Azonban Görton ur négy év óta nem egyéb, mint üres zérusa a’ Globenak; mert a’ politikai czikkelyek ez idő alatt mindig rendesen Palmerston és Melbourne lordok’ tiszti termeiből folytanak. A’ Globet közönségesen „Cupido’emlék könyvének“ híják, mivel némileg lord Palmerston szerkeszti azt, ki is e’ gúnynevet: ‘Cupido’ viseli. Ha Cupido isten többé trónjára, vissza nem lép úgy a Globe... de ne előzzük meg a’jövendőt. — A’ Couriernak nincs határozott politikai elve, ’s minden leányzó közt, kik az utczákon futkosnak, ez a’ legcsapodárabb. Lapjaiba igen sokan irnak ’s jelesül Európának egy királya is — A’ Couriert egy év óta Stuart Jakab úr szerkeszti, egy jeles elmetehetségü, skótziai tudós ’s az egyesült statusokban tett utazásnak irója, ki nenany év előtt Sir Boswell Sándorral volt párviadala által igen sok beszédre adott alkalmat , a’ kereskedési világban keletkezett nagy rémülés’ idején oktalan speculatiói által minden vagyonát elveszté. A’ Courier az újabb időszakban Wellington hű’ lábaihoz veté magát, ámde ő magassága nem méltóztatott őt felemelni.—A’ Sun nevű est véli újság középszerű hírben áll; Murdo Voting úr annak tulajdonosa. E’ Journal kegyelmet talált a’ whigeknél ’s most azok’ érdekiben élénk buzgalommal harczol. — A’ Standard Baldwin úr’tulajdona’s azt Gifford ’s a'nagy hírű Magiin adják ki. E’ journal eléggé bizonyítja, milly nagyok az írásmódnak érdemei, mert jóllehet haldokló ügyet védelmez, mégis meglehetős számú előfizetőkkel dicsekszik. — Vessünk most egy pillanatot a’ főváros’ journalistikájának azon nagy osztályára, t. i. a’ vasárnapi lapokra. A’ naponként megjelenő újságok, mellyek a’szombat’nyugalmát lélekismeretesen megüllik, e’ napot a’ heti sajtó’ speculatioinak engedék által. Ezen újságok közt első helyet foglal a’ nevezetes Dispatch, a’ hatton-gardeni Harmer ur’ tulajdona, kiapjának szerencsés kerete által már több ezer font sterlinget nyert. Fő szerkesztője Williams ur; ez irja „Publicola“ álnév alatt a’ fő czikkelyeket. Williams ur korábban hajóskapitány volt; a’ zordon tengeri pályán merité ő eszméit ama’ sötét rendszerről, melly lapjaiban még nem rég uralkodott ’s mellynek emlékezete olly igen borzasztó erőhatást ada írásmódjának. Atyja egy amerikai royalista volt, rokona Hayne generálnak, délarolinai jeles kormányzónak. Williams or Thomson’ évszakaszinak’s Milton’ elvesztett paradicsomának kiadása által is ismeretes ;ezenkivül irt még egy eredeti munkát is illy czim alatt: „Elbeszélések az öreg Jefferson úrról“; ezen utóbbi elmemű becsület-emléke ama’ legnemesebb férfiak’ egyikének, kik valaha az emberi nemzet’ szabadságáért harczoltak. — Második nevezetes heti újság a’ Spectator. Ez fényes szűlje által a’ Dispatch-ot felülhaladja, elvei’ szilárdságára nézve pedig csak keveset enged; e’ lap is tetemes summákat vesztett, de legalább becsületesen vesztett. Day úr, az előtt ismeretes kereskedő Holbernstreetben, a’ Spectatorral többes összeköttetésben állott ’s vagyonának egy részét nemes bőkezűséggel s nyerekedés’ reménye nélkül e’ fényes lap támogatására fordította. Magas ára gátolja egyedül, hogy valamennyi vágytársa fölött nem nyerhet elsőséget. Ha formátuma kisebbednek ’s a’ nempolitikai cikkelyek kimaradnának, úgy olcsóbb ár mellett hetenként mintegy 6000 példányt adhatna el. Szerkesztője egy, Hintoul nevű skótziai tudós. — Van Londonban vasárnapi Times is, egy kellemes, békeszerető lap.