Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-06-10 / 46. szám
46dik szám 1835. LEVÉL- TÖREDÉK. Velenczei utániról, Mali bran’ ottléte alatt. (Vége) A’ sz. Mark’ temploma egy nagy kőhalom a’ tizedik századból, melly gazdagon fel van ékesítve sárványképekkel, mozaik-munkákkal, arannyal ’s ezüsttel. Sok szobrain leginkább álmélást gerjesztő, a’ templom’fő bémenete fölött, a’ korinthi érczből öntött négy ló , ittelly a' régiségnek egyik legnagyobb mesterműve; szerzőjének Lysippust, Nagy Sándor’ kortársát mondják. (Ezen lovak először Nero, azután Trajan’ diadalkapuit diszesítették Romában, Konstantin Byzanzba, Dandolo dogé pedig, midőn a’ 13dik században Konstantinápolyt elfoglald, azokat Velenczébe vitette. Napoleon által téteté Párisba, hol a Caroussel-piaczon az általa felállított győzedelmi kaput diszesítették. Most ismét előbbi helyükön állnak.) A’ 87. mark-torony 335 lábnyi magas, és Olaszországnak egyik legmagasabb tornya. A’ harangokhoz igen jó úton, minden lépcső nélkül, sőt még lóháton is igen könnyen fölmehetni, és innét nyílik a’ legfölségesb kilátás a’ tengerre, egész Velenczére ’s a’ lagúnákra; szépen kékülnek innét a’ távaiban az euganai dombok is (colli euganai) Padua mellett. Az egykori dogék’patkó formájú palotája kerületben 980 lépésnyi; most egy 60.000 kötetből, (mellyek közül 5000 kézirat) álló könyvtárt foglal magában, és egy igen jeles képgyűjteményt, mellyben mindazáltal nagy hiány és csorba van , mert a’ francziák a’ legszebbeket magokkal vitték, s azóta, néhányat kivéve, vissza sem kerültek többé. Nevezetes e’ palotában még azon terem, mellyben a’ tanács gyűlekezett össze; továbbá a’ tizedesek’ és Inquisition tereme. Különös ezen palotának külseje, és czifra építésmódja miatt szembeötlő; belseje pompás és fölséges. Említenem kell még az úgy nevezett fohász-hi-dat (ponte dei sospiri); ez egy födelezett galleria, melly a’ palota’ első emeletéből egy kis csatornán keresztül az átellenben levő status-börtönökbe vezet, mellyek óntetőknek (i piombi) hivatnak. Ezekről szokták mondani a’ velenczeiek: az óntetők alatt a’ rabokbul nyáron egy kis sült, télen pedig egy kis fagylalt válik. Ha valamelly status-rab halálra ítéltetett, e" hidon viteték keresztül a’ dogé-palotába, hol azon sötét, förtelmes börtönökben, mellyeket a’ respublica’ idejében senki sem láthatott, ’s mellyeket inkább csak kis, apró lyukaknak lehetne nevezni, vesztetett el; ez rendszerint igen röviden ment végbe; az illy sorsuak t. i. minden szertartás nélkül akasztattak fel a’ börtön-ablak’ vas rostélybra, ’s ráadásul nyakukon vagy mellükön egy tőrdöfést kaptak, ami aztán hamarább vetett véget nyomorú éltöknek. Egy illy szerencsétlen áldozatnak vére még máig is festi, noha jobbadán már le van karczolva, egy illy gyalázatos lyuknak falait. Egy titkos ajtó vezet a’ sötét alacsony folyosóra, mellyen keresztül, az ember inkább csúszva es mászva, mint fennállva megyen két emeleten lefelé ezen irtózatos helyre, mellyen tán még senki borzadás nélkül nem lépdelt. Egy kis lyuk a vastag falban, a’ felső folyosó’ elején azon egyetlen világosság, melly egy kevéssé szürkíti a’ fekete sötétségét; de a’ mint a’ folyosó lefelé csavarodik, mindig ejbarnább lesz, ’s a’ börtönlyukak sötétek, mint a’ sir. A’ vezetők mondják, hogy gyertya ilag itt soha sem engedtetett meg. Ezen lyukak négy lépésnyi hosszúk, két és fél lépésnyi szélesek és 7 lábnyi magasok, ’s egymástól jó távul esnek; volt még a’ viz alatt is néhány börtön, de ezeket a’ velenczeiek, midőn a’ francziák először bevették Velenczét, a’ doge-palotába berohanván, egészen öszszedöntötték ’s égették ; ugyanakkor csak egyetlenegy szerencsétlen találtatott illy lyukban, ki itt már 16 év óta fogva volt; a’ republicanusok nagy diadallal vivék őt ki a’ sz. Mark’ piaczára, de midőn a’ fogoly megpillanta a’ világosságot, tüstént megvakult ’s nem sokára meg is halt. Némellyek az itt bezárt rabok közül, — papok úgy, mint világiak — szomorú emlékezetet hagytak a’ késő látogatóknak a’ börtön’ falain rettentő magányosságokból; teli vannak ezek irkáivá, vakarva és vésve nevekkel ’s mondásokkal,’s nem csekély érdekkel áll meg itt minden idegen , ’s iparkodik e’ zavart szó-halmazból valami értelmet kihozni. A’ vezető’ ’s két égő szövétnek’ segedelmével én is sokat elolvastam, ’s többet magamnak fel is írtam, mellyek közül néhányat későbben lord Byron’ munkáiban is, nevezetesen Childe Haroldban találtam följegyezve. A’ vezetők beszélik, hogy lord Byron, Velenczében tartózkodtakor, gyakran látogatta ezen fekete ’s magányos lyukakat, ’s különös kedve és szeszélye volt, magát az utolsóba három négy, sőt több óra folyásig, minden gyertya-’s mécsvilág nélkül bezáratni, honnét sokszor mint részeg és tébolyodott tért vissza. De ideje, hogy elhagyjam e’ borzasztó helyeket, ’s kellemesb tárgyra térjek által. Velencze’ egyéb nevezetességiről, ritkaságiról ’s mesterműveiről nem szólok; hisz számtalanok az ezekről irt könyvek, '* mindegyikében olvashatod. De Manbranról is keve Pest, június’l0kén TÁRSALKODÓ.