Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-10-07 / 80. szám
80. szám 1835. TÁRSALKODÓ. Pest, october’ 7kén LEVÉL TÖREDÉK a’ magyar színház felől, ’s egy futó pillanat nyelvünk’ állapotjára.««s »ept. 26ka 1315. Kedves Barátom! Kellemteli leveledben, melly olly gyönyörű élvezetet nyújts elmémnek, vágyva kérsz, tudósítanálak a’ fővárosunkban létesülendő jelességek felől. Örömest teszet meg, mivel haladásunk után sóvárgó szived’ örömérzésre gerjeszthetem, ’s illy közérdekű intézet’felállíttatásárul értesíthetlek, melly fővárosunk’ kebelében édes magyar nyelvünknek szilárd gyökereztetését , terjedését ’s csinoskul hatását hathatósan előmozditandja. Az pedig magyar színház, melly a hatvani kapuval szemközt álland, 's épittetése még ezen ősz* szel September 28án kezdetik meg. Létrejövetét egyedül tek.Pest vármegye’ lelkes Karainak köszönhetjük, de főkép a' magyar színészet iránt lángoló szívvel viseltető lelkes és közszeretetü másod Alispán urnak, ki a’tisztelve emlitett Rendek’ egyesített erejével Nemzetünknek e’ rég kijelentett óhajtását valósítni törekszik; nem ügyelvén az előgördülendő tömérdek akadályra. E’nemes példát követi ugyan megyénkben még különféle szép ajánlat,ámde koránsem olly számmal, hogy az e’ezélra gyűlt alaptőkéből a' színházat tökéletesen elkészíteni, azt bútorozni, diszesitvényekkel , ruhatárral, és sok más egyébbel ellátni lehetne. Mindezekre csak a’ halasztgatás nélküli ajánlatok által tehetni szert. Erősen hiszem, nem lesz olly vagyonos hazafitársunk, ki e’ nemzeti ügytől kezét elvonja, 's azt, mint haladásunk’ egyik jelét 's főeszközét, mintegy tartozólag ne pártolná ; kivált ha meggondolja hasalt lélekkel, hogy csak a’ nyelv teszen nemzetet nemzetté, 's minél több a’ nyelvén beszélő individuum, annál erősebb a’ nemzet. A’ nyelv összetestvérit bennünket, sziveinket egybeforrasztja, ’s a’ valódi nemzetiség’bélyegét nyomja reánk. ’!S mind ezt, a’soha eléggé nem ajánlhatót, a’ szóba vett színház által gyönyörködtetve és így erőködés nélkül nagyrészint elérhetni. Ha a’ népismertetésre ’s a’ nemzetek’ bokros történeteire figyelve, azokat billegésszel keresztül futjuk, bebizonyulva tál tanájuk, hogy csak akkor juthatott valamelly nemzet a’virágzás’ és dicsőség’ fokára, ha egyesei összeértőleg úgy tekinték ’s ápolák a közjót, mint tulajdon sajátjukat. Hajdani Görögországot boldogító efféle erkölcsi (morális) erő az aranykorba lépte előtt. Támadtak is akkori időkörülményekhez alkalmazott közintézetek, mellyek csaknem az egész népnek hozzájárulta által nyerének gyámolt és gyarapulást. Gyümölcsei ezen áldozatoknak áldást hintők valának. Egyszerre keletkeztek nagy elméjű tudósok, költészek, jelenleg is minden műveit nemzet előtt megbecsülhetlenek. Nyomon követeli őket a’ felülmulhatlan művészek, kiknek remekművei a’ jelenkorban is álmélat’ tárgyai. A játékszín hasonlag görögök’ szüleménye. Nyelvük annyira kiképeztetek,hogy az maiglan is minden felvilágosult’s műveit nemzetnél a’főbb tudományokra nézve mellőzhetlen. Kaptájához simult az olly fölséges classicus romai. Az angolok és francziák a’ görögöknek ezen soha eléggé nem magasztalható példáján indulva rögtön előteremtenek milliókat, valahányszor azok a’ hasznos intézetek’ elősegélésére megkívántatnak ; míg nálunk, a’mindenben bővelkedőknél a’ sok tehetség, a’sok kincs vasládákban, ezer lakat alá zárva, haszonvehetlenül hever ’s penészük. Lásd tehát kedves barátom! mit szülnek a’ czélirányos intézetek, ha azok szerencsések az illető nép* tömeg’ hő gondjává válhatni. Oh! bírnék csak annyi szónoki erővel, hogy e’részbeni érzelmimet úgy olthatnám minden hazafitársom’ keblébe, a’ mint azokat tökéletlen szavakkal nem vagyok kifejezni képes. Hogy Te, szivem barátom! velem egyiránt érzesz, nem kétlem, azért csak ez egyre kérlek: birálnád meg itt a’ szép hajlékonyságu ’s csinosbulási forrásiban fogyhatlan nyelvünk’ kiképeztethetését; — de a’ nélkül, hogy helytelen panaszaikra ügyélnél a’nyelvészethez nem értőknek; mivel szerintük simulásnak indult nyelvünk fakadásiban megfojtatnék,és azon képező lépcsőkön megakadna, mellyé** ken a’ franczia, német meg más csinosatt nyelvek kiképeztettek. Ide nem értem a’ nyelvrontókat, sem a’ kontár szófaragókat , kik ellen helyén a’ vád. Ne hidd azonban kedves barátom! hogy az összehasonlítások végett félbeszakasztott erkölcsi erő kirekesztőleg csak a’ görögök sajátja volt. Általszállott ez a’ történet’ szelleménél fogva egy időben a’ romaiakra is, de némileg masitva (qualificalva). Ők abban lelek egyenként nemes büszkeségeket, hogy tagjai levének szeretett nemzetüknek! E felett nemzetük’ dicsőségét magukénak tartván, int így igen igen üdvösen bölcselkedtek. valamint egyesek teszik az egészet, úgy az egyesek dicsősége háramlik az egészre, s viszont. Innét nagyon természetes: minél több illy szeplelkű s meggyőződésü egyese volt a’ romai népnek, annál dicsőbb ’s erősebb lehete az. Es ime! ez vala egye-