Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-06-10 / 46. szám

46. szám Pest, június’ 10. 183*. TÁRSALKODÓ. A’ SZERELEMBETEG. ’S mióta láttam őt, ízlésem megromolt! Mert most a’ b­a­r­n­a, szép, — Bár eddig szőke volt. Szememben láng lobog , ’S belőle hüny pereg; Beszélni nem tudok, Bár ajkam szót rebeg. Szemben sejtés , való , Öröm , meg hú csatát !“* —• „Ahá ! ez semmi más , Mint hő szerelmi­ láz.— Alig van ám pedig Öldöklőbb gyötrelem, Mint a’ bizonytalan És kétes szerelem ! Ez szörnyű kór , uram ! Kegyed halál’ fia, Ha nem segít a’ lift Homoeopathia. Míg nem mutatkozik A’ kórnak krízise, Tehát segíthetend Ezen kis recipe: ‘Kérjed­ meg a’ leányt Kőül’; ’s ha nincs siker, Nagyobb de hasznosabb t­eend e’ másik szer : ‘Először — pénzt szerezz, De ám nagy mennyiség Legyen,— hogy így neked Bókoljon föld ’s az ég; A’ pénzzel fényt üzesz, A’ fény pedig vakít, ’S vakítva tégedet Kórbul kiszabadít* — Ezen szer hathatós! Mert a’ szép nő-szemek Bár tüzkint égetők , Hiúk ’s erőtlenek. ’S ha megvakúl a’ lány, Ki kórt hozott reád: Ép vagy; mert akkoron Szívért ő szívet ád ! Ennél jobb recipe Kincsen mórt de ma vie! — Csakhogy minél előbb Detur effectus.“ V. Brn. A’ C­SILL­AGI - RENDS­ZER FELFŐDŐZTETIK. (Folytatása.) Nézzük azonban, mi történik most már a’ két oldalamon megmaradt még számtalan csillaggal, mel­­lyeket állásomnál fogvást sem alá sem előre nem vetheték? Két igen jeles dolog, t. i. tszer: minda­zon csillagot, mellyeket állásomtól az oldal-csillagok -h­oz hozatandó meghosszabbított egyenesvonal által a’ felettem­ levő szélességi tengelyekre vihetek, szin­te egész körnegyed’ hosszában elől ’s hátul rajok viszem; a’ tengelyeken­ felü­liek pedig, mivel a’hen­gerben ezekkel egyenlő­ oldalú hármas szögletet ké­peznek, ’s mellyeknek e’ tengelyek hasisai, a’ tő­lem kiinduló egyenes vonal szerint optice mindezen hasisra beesnek ’s félkörömön bosszant egy sűrű csillagfalat fognak felettem képezni kétfelől. 2 szor, a’ többi, mellyek ide nem eshetvén, a’ tengely­ alatti két oldal’ felületén, vagy ahoz közel elmaradnak, engem — sphaerire szépen, de aránytalanul elhint­ve — mind két oldalról bekerít; a’ nyitatlan túlsó félöv’ széleire kétfelől mindgyárt azok fognak esni, mellyek hengeremből legalul most kétfelől megma­radtak; ’s feljebb a’ sphaera’ közepeire pedig azok esnek, mellyek oldalán mellett voltak; felül kétfelől a’ csillagfalakat azok érintik­ meg, mellyek fölöttem a’ szélességi tengelyig felületesen voltak, mint ezt a’ hozzájuk állásomból húzott vonalak megmutatják; az ezek közttiek pedig közükbe esnek ; de mivel a’hen­ger fölöttem egészen a’ tengelyig folyvást szélesből, alattam pedig keskeny ül, sokkal sűrűbb leszen csil­lagos egem tüstint a’ csillagfalak’ oldalinál kezdve, innét pedig kétfelől a’ nyitatlan fél-övig mindig rit­­kább; és csillagokban a’ túlsó félkör’ melléke leg­szegényebb; s ezen arány­talanságra némileg az is befolyással bizand, hogy függőleges két oldalvásziállá­som is megritkítja a’csillagokat körültem. De egyúttal már övünk’tetejével is készen va­gyunk ; mert ezek, mint a’ csillagfalak’ csőlátásánál láttuk, a’ szélességi tengelyre esnek­ bé. Által­jában a’ csillag-helyezési alakításban azon optikai fogás van, hogy t. i. ha csillagok vannak csillagim előtt, tehát ezeket magamtól kezdve hozzájok vi­szem; ha nincs, tehát azokat a’ magam felé talál­kozó csillagokhoz hozom , mint van ezen utolsó e­­setben is. Mivel ezek fü­ggőleg kezdenek állni fö­löttem, és fölöttük már semmi csillagrend nincs, ho­vá azokat a’ tőlem kiinduló meghosszabbított vonal­lal optice küljebb vihetném, azért is a’csillagos fa­lakra horizontaliter beesnek. Mivel mellettük ha­­gyom­ el a’ felső oldalcsillagok’ lerakását, tehát mel­­lettüik kezdve azon felsőket is, mellyek már oldalvást a’ falcsináláshoz nem járulhatnak, t. i. az azokat köz­vetlenül megérintőket csak melléjük kezdhetem kétfe­lől ’s folytathatom lerakni; de ezek,miután az öv’ al­ját, k­özepét, oldalait kivettem, a’ nagy nyílás közti a’ két fal’ vastagságához képest olly ritkásak, hogy számba sem vételnek, ’s a’nyílás’tisztaságának mit­­sem ártanak; ezek tehát azok, mellyeket a’ nyílás közti láthatni, ’s közülök, mellőzvén egyéb körül­ményt, azok legláthatóbbak , mellyek hozzám függő­legesen’s ezekkel az övön bosszant egy vonalba esve,* a’ henger’ magassági felületéhez képest legközelebb vannak, ’s a’ felületiekhez csak úgy vetve látszat­nak lenni; de általjában oldalvást a’ köröskörű­llevők­­re nézve is megáll ezen szabály, úgy hogy, ha az ember az égre fölnéz, ezen optice máshová vitt csil­lagokat olly alant és közel látja lenni a’hely­üket meg­ A’ duzzadt pandagon , Mint elhalt rengeteg — Olly gyöngén ’s lassadan Sóhajt a’ szívbeteg. Mellette egy szikár Komolydad orvos ül , A’ kór’ előjelét Lesvén szemlényibül. ’S midőn elég soká, Sőt untig nézte őt, Imígy szólítja­ meg A’ kórban szenvedőt: ,,Mi fáj? hol érezi Kegyed rosszul magát? Mutassa sérveit, Hogy tudhassam baját.“ — ,„Igen sok a’ bajom , Tapasztalt Orvos-úr ! O istenem !­be fáj Emerre , ’s itt be szúr !“‘ — ,,Hja, ja! úgy jár, ki nem Vigyáz. Ám mondja­ meg — Szól a’ vén Eskuláp — Mióta illy beteg?“ — „,Ah! néhány hét előtt Sétálni mentem én , ’S lánynyal találkozom A’ sétasor’ terén. Hollófürt környező Hómárvány-h­omlokát, Alóla éjszeme Lövelgeté nyilát; Igen szép volt, igen! De ő tündér lehet, Mert rá nézvén , legott Elvesztem csöndemet! Előttem nappalon, ’S az enyhe éjjelen A’ bájló tünde-nő — Csak ő vagyon jelen. Fejembe vér tolul Illykor, ’s a’ föld kereng Velem , — eszmém pedig Felhőkön túl mereng. Rázkodtató hideg Dermeszt! testemet, Míg a’ tüzek’ tüze Emészti keblemet.

Next