Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-05-04 / 36. szám

Dürrensteint elhagyván mint egy tündérvár villant szemünkbe a’ dicső g­ö­t1 w e­­­h-i apátság, melly a’ Du­na’ jobb partját képező térség’ ölén egy magányban fel­meredő hegycsúcson fenyeleg, a’folyamtól körülbelül egy órányi távolságra. Méltó testvére a’ melki apátságnak; sőt mű- ’s tudományos gyűjteményére nézve ennél gaz­dagabb. — ’ Göttweih-hal egyenes vonalban éjszakra , mindjárt a’ Duna’ jobb partján Mautern­ város áll, honnan fahidon, — ’s ezen egy hid létezik a’ Dunán Linz és Bécs közt, — a’ túlparton szemközt fekvő Stein városkába juthatni. Steint, a’ vele egy magi­­stratus alatt levő K­r­e­m­s várostól, kies liget választja­­el, mellynek szélén közel a’ díszes kremsi katonalakta­­nyához áll az 1­505 ben Dürrenstein alatt elesett Schmidt tábornok’ egyszerű emléke, diák felirattal. — Krems fel­épült város egy hegyó lejtőjén ; keritésfalai és tornyai fen­­állnak most is. Keleti oldalán, egy völgyön fut­ le a’ Dunába Krems nevű patak, mellyen, úgy emlékezem, 1826 óta lánczhidacska áll. — Kremsben­ létemkor az oda közellevő, ,C o r v i n­u­s-burg­ nevű romot emle­­geték előttem, azonban nem vehettem időt ezen rám nézve nevénél fogva érdekes omladékot megszemlélni. — Kremsen alul a’ Duna’ bal partjától messze vonul­nak a’ hegyek, és szélesen kiterjedő sikság nyílik éj­szak felé. A’ folyam’ medre elszélesül, és számtalan fűzfával borított szigetek közt rohan egész Bécsig. Még a’ gyönyörű Göttweih előttünk lebegett, midőn a’ jobb­­ra-eső nagyrészint ép váracska Ild­enburg alá ér­tünk. E’ vár, ’s a’ hozzá keletre eső mezőváros és csi­nos mulatóházak Geymüller báró’tulajdona. — Majd a’ jobb part is ellaposul ’s néhány helységen kivül sem­mi változatost ’s unalom­űzőt nem látni; mig a’ jobb­ról feltűnő kellemes arczu Tulln város alá nem ér­kezőnk. A’ város alatt kezdődik a’ termékeny t­u­ll­in­­ - m­e­z­ő. Alább újólag forgók közt lebegett el hajónk. — éjszakra messze a’ síkság’ közepén a’ magányosan emelkedő K­r­e­u­t­z­e­n­s­t­e­i­n-i omladék, a’ déli parton pedig az olly igen ismeretes Greifen­stein nevű rom sötétlik , egy a’ Dunáig nyúló hegyág’ nyugati ol­dalán. — Elmaradván balra Kornenburg, egy ter­jedelmes város, a’ sz. Ágoston-rendnek pompás apát­ságával diszeskedő Klosterneuburg város mel­lett lebegénk el. Klosterneuburgban őriztetnek az ausz­triai herczegi korona, ’s ékességek , ’s itt láthatni a’ legnagyobb hordót Ausztriában. — Végre az ausztriai hgek’ egykori lakhelyökkel büszkélkedő Leopolds­berg­e­t elérvén, az alatta elterülő Nussdorf-nál kiszállónk, minthogy itt a’ mindenünnen Bécsbe érkező hajónak meg kell állapodnia, —’s az innét Bécsbe já­ró társasági­ kocsin helyet foglalván, kevés idő alatt a’ főváros’ kebelében valánk. Záradékul azt jegyzem­ meg, hogy ezen futólagos leírásban, nem akarván Olvasóimat a’ puszta nevek’ hosszú sorával untatni, — csak a’ legnevezetesb­ s ér­­dekesb pontokat, — romokat ’s városokat em­litém meg. Az itt megnevezetteken kivül, még számos pompás kas­télyra , ’s egy vagy más tekintetben érdekes helyre ta­lál az utazó. Továbbá az itt előadott tájképek is törpé­nél törpébb rajzok, mert ugyan van-e toll, melly a’ter­mészet’ csudás képeit úgy tudná a’ lélek­ekibe varázsol­ni, hogy azt olly tökéletesen felfogja, mintha a’ sze­mek látnák. Végül javaslom azoknak, kik e’ Bécstől Einzig terjedő sétautat megtenni akarják , hogy jó út­­mutatókönyvvel lássák­ el magokat, ha a’ partok’ neve­zetességivel tökéletesen megismerkedni kívánnak. Ajánl­ható a’ következő czimű: „Pitoreske Donaufahrt von Ulm bis Konstantinopel et.c. mit einer Stromkarte Wien 1838.“ 12 rét. — mint szinte az úgy­­hiszem Ko­ch­tól 1838 közepén kiadott: „Donaufahrt von Linz bis Wien“, különösen a’ hozzá’mellékelt ma­­dárperspectiv szerint készült Panorámájáért a’ Du­­napartjainak. Telegi­. A­ temesvári orvos-egyesület. Dr. Czilbhert Robert’ az Orvosi-tár’ ez évi 12dik számában ezen tudományos folyóirat’ ’s orvosi egyesületek’ ügyében irt jeles értekezését legélénkebb örömmel olvastuk; mert olly tárgyat terjeszt élőnkbe, melly mindnyájunkat leginkább érdekel; osztályunknak olly sebeire figyelmeztet, mellyeknek fájdalmit nem egy­szer életében már mindegyikünk érzé; ’s végre ezeknek gyökeres kiirtására olly gyógyszert ajánl, melly­ben ré­szesülhetni mindnyájunknak legnagyobb dicsőség. De örömünknek még más , egyedül csak bennünk fekvő oka is volt: az t. i., hogy olly orvosi egyesület’ létesülése , mellynek czélja tudományos közlekedés, vélemények és tapasztalások’ kölcsönös cseréje , kétségek’ eloszlatása, igazságok’ kifürkészése, szóval: min magunk’ ’s azon áldásteljes tudománynak, mellyet életpályául választónk, emelése ’s tökéletesbítése, nálunk már nemcsak jámbor kívánság, hanem életerős , szép gyümölcsöket ígérő va­lóság. Nem kerülő el figyelmünket, milly üdvös követ­kezményei lehetnének a’ honunkban széllyelszórt ’s szerény homályban lappangó elemek’ illynemü köz­pontosításának, millyenről mi ugyan nem álmodhatunk, minthogy annak létre-juttatására erősebb vállak kiván­­tatnak; de a’ mi tőlünk kitelhetik, végrehajtani szent kötelességünknek tartok. Így történt, hogy a’ múlt év’ vége felé, egy ezen szab. kir. városban alapítandó or­vosi­ egyesület iránt mindnyájunk között csak egy levén a’ vélemény, a’ tárgy azonnal tanácskozás alá véte­tett, ’s köz kivánatunk, némi áldozatok’ daczára is, olly szerencsésen sikerült, hogy folyó évi január’ első napján már első rendes ülését tartható tizenhárom itt lakozó orvos, négy sebész ’s szintannyi gyógyszerész­ből álló társaságunk, melly ugyan még nem foglalja magában teljes számát az itteni gyógyszemélyzetnek, minthogy néme­lyek, valószínűleg fontos okoknál fogva, még nem egyesültek velünk; de kik, mint alaposan re­ményijük , zsenge intézetünktől nem sokáig fogják el­vonni segéd­kezeiket. — Hogy czélunk tudományunk­ban­ előrehaladás, az érintettekből kitetszik, ’s azért körünkből a’ széles terjedésű orvosi tudománynak sem­mi ága ki nem zárhatjuk; de minthogy még's reánk néz­ve a’helybeli viszonyok legérdekes­bek, sőt elkerülhet­­lenül szükségesek, már ennél fogvást is ezeknek adunk első helyet,’s ezekről értekezünk mindenekelőtt, havon­­kint kétszer tartandó ülésinkben, azért az időjárást, a’ lég-é s hévmérő’ mindennapi változásait, a’ szelek’ forgásit szorgalmasan vizsgáljuk; így szinte a’minden­kori kórállapotot figyelmes szemmel tartjuk ’s az ülé­sekben előterjesztjük , végre a’ gyakorlatban tett észre­vételeinket ’s tapasztalatunkat a’jelen tagokkal közöljük ’s tudományunkba vágó dolgozataikat felolvassuk; igye­­kezendünk ezeken kivül idővel lakhelyünk’ ’s a’ körül­fekvő vidék’ geologiai’s természettörténeti viszonyait is megismerni, ’s ha lehetséges , megismertetni másokkal is. Mindezekkel még is csak csekély sikerre számolhat­nánk, ha a’ tudós külföldnek tudományunkban tett elö­­léptei’s haladásáról időrül időre tudósításokat nem me­­rítnénk , melly végre némelly orvosi folyóiratok’ tartása nélkülözhetlen. Tartjuk pedig ezeket: 1) Orvosi­ Tár, 2) Walther u. Gräfe’s Journal , 3) Schmidt­s Jahrbü­cher, 4) Medizinische Jahrbücher des österreichischen

Next