Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-10-14 / 83. szám

megyen, a' névbecsülési elfogadónak) a’ váltó kifizeté­sétől­ felszabadítását, azt, úgy hiszem, egyéb, bármi néven nevezendő föltételekre kiterjesztenünk teljes­séggel nem szabad ; annál kevésbbé lehet pedig a’szá­­zadunki czikkely’ igen­­. Írója szerint, e’ §. rendele­tét a’ váltót minden óvás nélkül elfogadó névbecsülőre kiterjeszteni, mivel 67­. §ban , hol az elfogadás vé­­getti bemutatásban, vagy az óvásnak kivételében, avagy közlés végetti megindításában történhető kése­delem’ esetére szabály adatik, egy szóval sem rendelke­zik a’ törvény arról, hogy közönséges vagy névbe­csülő elfogadó elleni jogai is elenyésznek az olly vál­tóhitelezőnek , ki a’ mondottakban (nemcsak vétkes, hanem bár hibás) késedelmet követett el; de nem is akart a’ 67d. §ban a’ törvény rendelkezni elfogadók­ról; mert im­alább, a’ 77d. §ban még megengedi, hogy a’ váltót elfogadás végetti bemutatásban történt késedelem’ esetében is, melly az óvás’ kivételében ’s előzőkbeli közlésében őt is magában foglalja, jog­gal fogadhassa el az intézvényezett; — ha pedig név­becsülésből fogadná el, akkor , mint föl nem jogosí­tott elfogadó a’ 88d. §. rendelete alá esnék , ’s fizet­ni bemutatónak váltójogilag tartoznék ugyan, de kibo­csátó— ’s illetőleg a’ megbecsült ellen — váltói visz­­kereset-joga nem lenne. A’ 88d. §ban t. i. ez áll: ,,Ha valaki a’ nélkül, hogy joga lenne, valamelly váltót elfogad, ő ugyan váltótulajdonosnak váltójogilag kötelezve vagyon, a’ ki­bocsátóra nézve azonban megbízás nélkül eljárt ügy­viselőnek tekintetik.44 Hogy itt a’ föl nem jogosított el­fogadók közé az előleges avat nélküli névbecsülési el­fogadók is tartoznak, azt a’ századunki czikkely’ igen t. írója is elismeri: ,Theoretisch-practischer Commen­­tar­-ja’ 184. 1. így írván: ,,Es ist dabei gleichgiltig, ob dieser Dritte gemeinhin oder zur Ehre acceptirte , denn das Gesetz räumt dieses liecht zur Ehrenaccep­­tation nur unter gewissen Voraussetzungen ein, so dass in ihrer Ermanglung der Acceptant zur Accepta­tion nicht berechtigt ist, wie der §. 84. klar andeutet.44 Ha tehát, előleges avat nélkül fogad el valaki névbe­­csü­lésből váltót, azt jog nélkül teszi, mert a’ 74. §. szerint váltót névbecsü­lésből akár az intézőre, akár valamelly előzőre akárki, ’s még maga az intézvé­­nyezett vagy bemutató is , csak akkor fogadhat el (t. i. joggal) , ha intézvényezett ellen az óvás megté­tetett ; tehát jog nélkül fogadná el intézvényezett is a’ váltót minden óvás nélkül névbecsü­lésből; mind a’ mellett azonban a’ 88dik szerint a’ váltóhitelezőnek váltójogilag maradna lekötelezve, ámbár a’ névbecsült­re nézve ügyviselőnek tekintetnék csak, ’s mint illyen köztörvény szerint kötelezhetne fedezést és kárpótlást, mi annyit teszen: váltót óvás nélkül név­­becsü­lésből elfogadó intézvényezett fizetni váltójogilag tartozik — hacsak a’ fizetési bemutatásban késede­lem nem történt—, viszkeresetet pedig (váltóit) nem gyakorolhat. Az eddig felhozottakhoz járul még, minekutána a­ törvény a’ közönséges és névbecsülési elfogadások’ módjáról ’s rendéről szabályokat állított fel, a’ 80­. §ban igy rendelkezik : „Az elfogadás a­ váltójog sze­rinti fizetési kötelességét vonja maga után." Itt nincs különbség a’ közönséges vagy névbecsülési elfogadások között, úgy hogy minden elfogadó — névbecsü­lésb­e a’ 108. §. föltételét kivéve — tartozik váltójogi szi­gorúság alatt kifizetni a’ váltót, mellyet elfogadott. De összevetve e’­­t a’ 26. ’s 88dikkal, nem is lehet szó megkülönböztetésről, mert olly névbecsülő , ki minden óvás ’s következőleg jog nélkül fogadta el a’ váltót, ’s irta reája elfogadását, önmaga oka gon­datlanságának, hogy csak váltójogi — nem úgyneve­zett , hanem világos törvényeken alapuló — szigorú köteleztetést vállal el, mellyről csak a’ 108. §ban foglaltató föltétel’ teljesülte mellett szabadíttatik fel; váltói viszkereset jogot pedig magának sohasem szerezhet. Igen helyes, mit a’ századunki czikkely’ igen­­. Írója ez érdemben a’ viszkeresetről szól, hogy t. i. ez megszűnt, ha a' váltóhitelező a’ fizetni kész név­­becsülőnek a’ 120. §ban megkívánt oklevelek közt az óvásiakat is át nem adja, minthogy ez is egyik fölté­tele a’ viszkeresetnek; ’s épen ezért tanácslám és ta­nácslom én is, hogy óvás nélkül névbecsülő váltót ne fogadjon el; de a’ 120. §. c.) alatti rendelete szerint, azon ovatleveleket követelheti csak a’ fizetni kész névbecsülő elfogadó a’fizetés végetti bemutatótul,mely­­lyek a’ fizetés behajtása végett, ’s nem az elfogadás végett is, valának szükségesek; mert ezek’ nemlété­ben , a 67. §. szerint, a váltóhitelező csak előzőire vesztette el viszkeresetet, ’s a’ forgatók ellen minden még közjogi keresetét is, — de nem veszté el egyszer­smind jogait azon névbecsülő ellen, ki még jog nél­küli elfogadása mellett is váltójogilag van neki lekö­telezve (88. §.). Nem csupán bemutató’ hibája az, hogy váltója névbecsülésből minden óvás nélkül elfogadta­tott; ’s azért nem áll, és nem állhat meg a’ századunki czikkely igen­­. Írójának azon következtetése, hogy „mivel névbecsülő viszkeresetet nem gyakorolhat, mert a­ föltétel, (a’ névbecsülési óvás, ’s az illető avatlevél’ átadása) melly alatt azt tehetné, nem állott elő (?), az elfogadott váltót sem tartozik kifizetni. " Ez sarkaiban ingatná meg az egész váltójogi szigorúságot, miért is homlokegyenest ellenkezik a’ 26. 80. é s 88. §§. ren­deletével: ő neki t. i. (a’ névbecsülő elfogadónak) sza­badságában , tehetségében volt, sőt kötelességében is állott, magát azon föltétel’ teljesülte *) felől előbb, semmint a’ váltót névbecsülésből elfogadta, meggyőz­ni ; mert csak a’ mellett volt egyedül joga a’ váltót névbecsülésből elfogadni; ha gondatlan volt, lássa ő, hogy viszkeresetet nem gyakorolhat, — de a’ 88­. világos rendelete szerint (hacsak a’ fizetés végetti bemutatásban késedelem nem történt) a’váltóbeli sum­mát , elfogadása’ tartalma szerint, kifizetni tartozik. Vagy kérdem én: mit jelent egyebet a’ váltót jog nélkül elfogadónak azon törvényben álló váltójogilag való köteleztetése ? Én tehát roszalt tanácsom, ’s olly hamarkodva kimondott nagy tévelygésem mellett, míg okaim ’s ille­tőleg az idézett törvényszakaszok’ világos rendeletei a’századunki czikkely’ in­en t.­irója által le nem dön­tetnek , tovább is megmaradván, azt mondom, hogy épen semmi okosat sem látok abban, ha intézvénye­zett a’ váltót akárki’ névbecsülésére minden óvás, azaz jog nélkül elfogadja. Mi külföldi törvények és irók után tett okosko­dásaimat illeti, arra csak azt mondhatom: mint min­den törvényben, úgy a’ váltóinkban is vannak elvek, mellyekben majd minden nemzetek’ törvényei ’s írói megegyeznek; ’s úgy hiszem, hogy váltótörvényeink’ szellemét is csak akkor leszünk képesek igazán, vagy legalább könnyebben felfogni, ha elébb külföldiekével is megbarátkoztunk. Hogy engem a’ kérdéses pontra nézve a’ külföldi váltótörvények ’s váltójogtudósak *) Föltétel, úgy hiszem, nem áll sem elő , sem hátra !

Next