Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-05-16 / 40. szám

40. szám, Pest, május’ 16.4­40. fil­u­r­a le tí­z. Áldott honunk’ viruló téren Muraköz félszigete nem legcsekélyebb helyet foglal. Szép tájékai’ változósága ’s különfélesége által az utasnak kellemes látványt nyújt; de a’ természetbúvár is szintúgy talál benne több-oldalu ki­elégítést, valamint az orvos is körébevágó érdekes ész­revételeket tehet, különösen némelly népkórokat illető­leg, miket a’ sajátszerü életmód ’s égalj szülnek, ’s mely­­lyek közül főkép a’ golyvát akarjuk kiemelni, mint némelly tájakon szinte honosan előfordulót. Muraköz’ félszigete, Zala megyében, a’ Mura (innét neve) és Dráva által képeztetik , e’ két folyam Légrád­­nál egyesül; nagysága 16'/^ timföld; határos Stájer és Horvátországgal. Legnagyobb részét a’ nevezett folya­mok övezik, ’s csak a’ csekélyebb, u. m. Stajerhonnal ha­táros, ment a’ viztel. Levegője elég szelíd ’s gyönge, azonban tavasz és őszkor sürü ködök bontják. A’ tél soha sem olly kemény, mint a’ szomszéd Stajerhonban vagy Zala’ felsőbb tájain. A’ nyár ellenben , különösen a’ rónákon (melly a’ nagyobb rész) nagy hősége miatt sokszor terhessé lesz, ’s a’ többször következő nedves időjárat, aztán a’ horunkban szokásos, forró nappaloknak hüves éjszakákba átváltozása, végre a’ gyümölcs-, sze­szes-italok ’s hús-étkekkel visszaélés, majd csorvás, majd csorvás-epés’s váltólázakra nyújt alkalmat. — Legkelle­­mesb hónap September, pedig mindenkor tulajdon száraz le­vegője’ tekintetéből. Gyakran uralkodnak délkeleti’s­ éj­szaknyugati szelek. Ama’ zordon szélvészek, mellyek Zala’ felső vidékén, névszerint a’ Balaton mellett, csa­­pongnak, nem érik a’ sziget’ rónáját, mellyet előlük hegy­­láncz véd. Majd egész hosszában Ternava folyam futja át e’ szigetet, melly számos kis csermelyből eredve, a’ he­gyes délnyugati tájról lővén, Xedelicz és Csáktornya mel­lett keletre iromlik, ’s Légrádon és sz. Mihálon fölül a’ Murába ömlik ’s a’ sziget’főfolyama. — Muraköz, ke­vés kisebb birtokot kivéve, m. gr. tolnai Festetics László’ ősi tulajdona. Több mezővárost és sok falut számlál. A’ sziget’ főhelye Csáktornya , melly nevet némellyek a’ Csáky-családtól kívánják származtatni, kik azelőtt bír­ták; azonban hihetőbb, hogy ez a’magyar „csak torony“­­tól véve eredetét, mivel hajdan eleinte csak csekély volt a’ házak’ száma. E’ hely, érdekes helyeztetése mellett a’ most virágzó ipar által maholnap nem csekély kereske­dési piaczczá emelkedhetik, minthogy a’ főút Bécsből Fiuméba és Stajerhonba itt fut keresztül. Az ősi vár, még a’romaiaktól építtetve, most is daczol századinak. Kár a­­zonban, hogy emberek’ keze az időt megelőzte, a’ fa­lak’ egy részét lerontván ’s abból házakat emelvén. A’ vár’ helyében, újabb ízléssel épült kastély áll, a’grófi tiszt­viselőknek lakhelyül. — A’ sziget’ hajdani birtokosai közé tartozik, a’ magyarhonra nézve történeti nevezetességű feledhetlen szerepet vitt Zrínyi’ család; Csáktornyától nem messze még most is egy forrást Zrínyi ku­tyának írnak, hol a’ nagy vitéz, mondják, sétálgatott; ezenkí­vül még­­ a­k­i n­y­a­kon egy Zrinyiféle sírbolt is létezik. Csáktornyától egy óranegyednyire, a’ bécsi főúton fek­szik a’ festőileg szép sz Ilona vára, a’ sz.­ilonai báró Knezewich család’ tulajdona, mellynek nevét a­ német sza­badsági háború örökíti. Úgy vélem, illy falusi jószágon már többé semmi kívánandó nem lehet; olly pompásan dic­szité­ ki a’ természet szépségivel azt. Az épület, magas tornyával, most is magán hordja a’ kolostor’ jellemét, mi azelőtt volt, ’s valami komoly mélázás ül rajta, mivel a’ szabad, mezeileg nyílt ’s derült táj kellemesen ellenke­­zik.A ’S épen e’ fekvés ragad el, ’s az egészet valóban festőivé’s regényessé varázsolja. A’ vár’délkeleti része, mellyet az országúttól egy nagy kert különt el, az arra utazó’ figyelmét különösen magára vonja. A’ várhoz nagy jegenye-sor vezet. Az épület’ éjszaki ’s nyugati részét egy tölgyerdő veszi körül, mellynek ezer-éves óriásfáji lombjaikon át alig engedik a’ derült eget tekinteni. Az erdő egy parkba vezet, melly valódi angol­ izlésű, mert a’ mesterségnek itt igen keveset kellé működnie, maga a’ természet alkotván e’földet nagyszerűvé. Halmok ’s völ­gyek sűrü facsoportozatokkal ékesülvek, gyönyörű rétek ’s hegyközök által váltatnak fel. A’ hegyoldalból tiszta kutforrás ömledez, mellyből több kút elmésen van oda ál­lítva. A’ park’ legfőbb táján egy szőlőskert díszük kel­lemes mulatóházzal ellátva, mellyen a’ barátságos „*«*(«!“ (istenhozott) fölirat áll; ’s ugyanezzel fogad el a’ vár’ ne­mes asszonya szinte minden müveit utast, ki falusi birto­kába tekint. Bárba Csáktornya és sz. Ilona, kellemes fekvésök, ’s lakóik’ példás vendégszeretete leginkább oda von is mindenkit; mi még is egyéb érdekes pontok miatt, miket a’ sziget nyújt, tőlök tovább haladunk.­­ ’S legelőbb is Peklenicza falu, Szerdahelytől nem messze, a’Mu­rához közel, a’ sziget’ éjszaknyugati részén, annyiból nevezetes, mivel ott kőolaj és nyúlós földszurok folyó alakban találtatik. Dr Zipser ezt már 1817ben meg­­ismerteté a’ tudós világgal. Egy év előtt dr Sigmund Ká­roly beutazta e’ tájat, ’s némelly észrevételeket ten, mi­ket barátsága velem közleni szíveskedett. Magam is igen kiváncsi valék e’ természettüneményt láthatni ’s mult évi augustus hónapban m­eglátogatám azt.— Brodecz patak’ bal partján, melly Peklenicza mellett foly el, mintegy 18 ölnyire a’ parttól, délnyugatra a’ falutól, létezik a’forrás, melly a’ földiszurkot folyóalakban fölveti’s körülte bar­nán annyira lerakja, hogy 3—4 ölnyire közösleg minden földszurokkal van vastag rétegben elborítva, melly nyá­ron, kásás­ folyadéka miatt, mocsárhoz látszik hasonlítni. — Nevezetes távolságra, az ásás alatt, gyakran 1 hü­­velynyivel mélyebben a’ föld’ színénél, már találtatik a’ sárga ’s közönséges anyagföld, földszuroktól áthatva, fő­kép erősen keletfelé a’ forrástól 20—30 ölnyi távolságra a’ folyam’ mentiben. — Érdekes vala látni, mikép egy a’ folyam’ mentiben hat ölnyi hosszú ’s mintegy ölnyi mély árokban , nemcsak kicsinyenkint az vízzel megtelt, ha­nem látni, miként eleinte csak egyes, utóbb, a’ mélyebb ásásnál, száraos, egyenlő irányban felszállongó gázhólyag­­csák támadának, mellyek a’ viz’ színén fölpattantak ’s azo­kat megnyujtani kisértvén épen úgy égtek, mint történni szokott a’ széngyulatszesznél. Még 24 óra után is bu­­gyogtak­ fel e’ hólyagcsák,szakadatlanul.—A’ hely, mely­­lyen a’ kőolaj ’s földszurok felszáll, be van kerítve, ’s a’ lakosok pokolnak ( Pekla ) nevezik , honnét a’ falu neve is Peklenicza Úgy hullám, egy grätzi gyógyszer­ész kibérné a’ forrást, ’s abból tisztított kőolajt párol le, melly igen szépnek mondatik. Az üledék szekérbenésre, kulimásznak, használtatik, hasonlókép mint Moldvában’s Erdélyben ugyanezen anyagot használják. A’ szigeti la­kosok még némelly állatkór-orvoslásra is használják azt. Úgy tetszik, az egész táj Peklenicza’ körében, mélyebb

Next