Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-06-10 / 47. szám

49. szám. Pest, Irmiu»’ IO. 1940. Füzér «’ Tö­rvénytudományból. (Folytatás a’ Társaik­ 44­. számához ) A’ városok’ belső szerkezetére nézve , minden vá­rosban négy testületet szükség egymástól elkülönböztetni: 1) a’ tanácsot (Senatus interior, Magistratus); 2) a’ választott polgárságot (Electa Communitas); 3) a’ polgárságot átaljában (Concivilitas); 4) azon lakosok’ tömegét, kik nem polgárok (Schutzgenossen). A’ tanács’ hármas hivatását legjobb lesz az is­­meretes Trias politica szerint fognunk fel, u. m. 1) A’ végrehajtó hatalom’ egy része a’köz állomány’ré­szérül neki van delegálva,’s ennyiben egyenesen a’kor­mány’ eszköze. De a’ város’ belső dolgaiban is a’ választott polgárság’ végzésinek végrehajtása őt illeti.( 2) A’ bírói hatalmit egyenesen ő gyakorolja, ’s ennyi­ben függetlennek kell lennie. Tán szükségtelen mondanunk, hogy olly függetlenséget értünk, melly sze­rint a’ biró, ítéleteinek érdemére ’s tartalmára nézve, egye­dül ön lélekismeretének felelős, melly azonban a’ hanyag­ság vagy törvénykezési rend’ megsértéséért felelőssé­get ’s a’ törvény által rendelt ügyorvoslásokat ki nem zárja. A’ bírói hatalom’ függetlenséginek eszméje alkal­masint már tisztába van hozva, ’s igy olvasóink előtt fél­reértéstől nem félhetünk. 3) A’ választott-polgársággal átellenben a’ tanács’ hivatása az, mi a’ Fő-rendeké az országgyűlésen, vagy a’ függentyünek (perpendiculum) az órában: t. i. az erőmű’ járását mérsékelni, szabályozni, de nem egészen megakasztani; az állandóság’ elvét (Stabilitati­ princip) képviselni ’s az éretlen nyitók ellen fentartani, de a’szükséges és korszerű javítások ’s józan előmenetel’ kizárása nélkül.-------Itt előleges kérdés az: váljon tanácsos-é e’ három functiót tovább is ugyanazon egy testületre ruházni? A’ nélkül, hogy itt Montesquieu, hatalomfelosztásróli theoriája mély fejtegetésibe merülnénk’ (mert újat a’ részben úgy is aligha mondhatnánk,­ a’ tapasztalás’ szózatára hallgatva, úgy fogjuk találni, hogy valamennyi alkotmányban, hol a’ végrehajtó hatalommal felruházott személynek vagy testületnek épen semmi, vagy nem elég befolyás van engedve a’ törvényhozásba, amaz vagy a’ törvényhozótestnek csupán akaratnélküli eszközévé ’s erőművévé aljasult, ollykor pedig épen az következett, mit a’ hatalomfelosztás’ pártolóji elkerülni akartak, t. i. mind a’két hatalom tulajdonkép ugyanazon egy,— a’ törvényhozó —testben összpontosult; vagy pedig a’ törvényhozó ’s végrehajtó hatalom közt szüntelen súr­lódások ’s összeütközések támadtak , mellyeket végre az önkény, vagy épen a’ vak physikai erő volt kénytelen ketté vágni, mint a’ directorium’ idején Francziaországban. — E’ tapasztalási adatoknál fogva, mellyekre a’politikában biz­tosabban építhetni, mint bármi szép elvont theoriára, al­kalmasint az 1 ’s 3d. szám alatt feljebb előszámlált tiszti kötelességeknek ezentúl is a’ tanács’ kezén egyesülve kell maradniok, már csak azért is, mert neki, mint kor­mány’ eszközének , vagy ha úgy akarjuk, képviselőjének, arra is kell ügyelnie, hogy a’ választott polgárság’vég­zései a’ kormány’ jogait, vagy az ország’ törvényeit meg ne sértsék, ezt pedig Veto nélkül nem eszkö­zölheti. E­z­ben marad még azon kérdés: vájjon a’ birói ha­talmat nem kellene­­ más külön testületre bízni ? Tudva van, mennyit vitatkoztak politikusok ’s alkotmány szer­zők az igazság-kiszolgáltatásnak a’ tulajdonkép úgyne­vezett kormányzási vagy igazgatási tárgyaktól elválasz­tásáról (Trennung der Justiz von der Administration,­ mellynek eredménye, részrehajlatlan felfogva, tán az, hogy az elválasztás, legalább a’ fontosb tárgyakra ’s egész tar­tományokra nézve (miilyenek nálunk a’vármegyék), fő­kép pedig a’ felsőbb instantiáknál, nagyon is kívánatos, sőt szükséges, valamint az utóbbiakra nézve nálunk is rég megvan, a’ királyi Curia at Politicum Dicasteriumoktól tisztán elválasztott feljebbviteli törvényszéket képezvén. Egyes, és főkép kisebb községeknél az elválasztás, igaz, hogy némi nehézséggel járna, de a’ nagyobb városokban minden esetre kívánatos volna, már csak időnyerés vé­gett is , hogy t. i. a’ tanács’ egyik szakasza kizárólag ’s félbenszakasztás nélkül törvénykezési dolgokkal foglal­­kozhassék. Óhajtható továbbá azért is, mivel némelly ese­tekben maga a’ város a’ perlekedő fél, p. o. önhaszon­­bérlője ellen, ’s akkor a’ Tanács’ bírói kötelessége ösz­­szeütközésbe jöhet azon más kötelességével, melly szerint a’ város’ igazait védni ’s jövedelme’ csonkulását elhárí­tani tartozik, sőt az e’ részben történt elhanyaglásért sze­mélyesen is felelős ; miből következik, hogy önvétkét az ellenfélre tolni hajladó, ez pedig a’ Tanácsnak két sza­kaszra osztatása által elkerültetnék. Egyébiránt a’ perlekedők’ bátorsága a’ törvénykezési rendünk engedte több rendbeli ügyorvoslások által eléggé biztosítva lévén, e’ részben tán csak három óhajtás ma­rad: 1) A’jól elrendelendő ’s bölcsen korlátozandó el­lenállás (oppositio) a’ városi perekre is terjesztessék ki. Mert ez, vagy megegyezik egy jó törvénykezési rend’ elveivel, ’s akkor nincs ok azt polgártársaknak egy osz­tályától megtagadni; vagy nem egyezik meg azzal, ’s akkor nemcsak a’ városoknál, hanem minden más törvény­széknél is el kell törleszteni. Különös­ a’ királyi Curia’ Ítéletei ellen opponálhatni, holott erről leginkább föl kell tennünk, hogy a’törvénykezési rendet meg nem sértette, ’s ellenállásra okot nem szolgáltatott;—de egy kis vá­ros’ tanácsa ellen opponálni nem lehet, melly nagyrészint nem is törvénytudókból áll.— 2) Az itélettiltás is (pro­­hibita,) a’ városokra terjesztessék ki, melly tárgyról az értekező már kifejté nézeteit az 1835­. évi Társalkodó’ 127. lapján. — 3) Most a’ k. személynök­ alatti városoknak csak egy feljebbviteli törvényszékök van, de a’ felek’ megnyugtatására, egyszersmind idő- ’s költségkímélés végett, szükséges vagy egy harmadik, középső, feljebbvi­teli törvényszéket alkotni, vagy pedig egy várostól a’má­sikra appellálni, mit értekező szintúgy az 1839­. évi Tár­salkodó’ 117. lapján már bővebben előadott. — A’ tanács­nak a’választott polgársággali viszonyait illetőleg, a’ho­zatandó törvényben rendelkezni kell azon esetről, midőn a’ tanács ’s a’ választott polgárság, valamelly tárgyban, hol mind kettőjük’ megegyezése kívántatik , átalján fogva meg nem egyezhetnek. Mindenki átláthatja, hogy a’ város nem független közállomány, hanem csak a’közállomány’ kebelében lé­tező község lévén, a’ tanácsnak olly absolut vétója nem lehet, minő a’ Főrendek’ táblájának az országgyűlé­sen van, hanem a’ meg nem elégülő félnek fenmarad a folyamodás a’ közállományi hatalomhoz. Ez pedig min­denek előtt az összeegyeztetést még egyszer meg fogja próbálni, ha fia nem sikerül, a’ kérdést kormányilag el-

Next