Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-10-14 / 83. szám
SS. adám.Pest, October 14. 1840. Tőlem is még egyimi szó azóvásról. „HA AZ INTÉZVÉNYEZETT A’ VÁLTÓT AZ INTÉZŐRE NÉVBECSÜLÉSBŐL SEM FOGADNÁ EL “ Mivel ,A 3 Váltóovások* * czimü munkámban, a’ 43. lapon , azt állítom, hogy ovattal köteles élni a’ bemutató „c) ha intézvényezett a 3 váltót az intézőre csak névbecsülésből akarná elfogadni“ ,* némelly ismerőim — épen váltójogunk’ tanulásával vesződök — azt veték ellenem ,botlottal; mert ha intézvényezett intézőre a váltót névbecsülésből elfogadja, avalra a 64. §. tartalmánál fogva nincs szüksége.* Ebből látom, hogy elmélkedéseim a’ 43—45. 11., hol állításom’ helyességét váltójogunk’ összefüggő §§aiból iparkodtam megmutatni , nem valónak elégségesek arra, hogy idézett tételemnek törvényen alapuló helyességéről mindenkit meggyőzhessenek. Később érintett munkám’ 1. Recensense a’ Figyelmezés f. évi 33. sz. 516—517 11. azt következtété idézett elmélkedésimből, miképen én a’ törvényszakaszokat (61. 62. 64. 82.’s 146.) azért iparkodtam öszszeegyeztetni, hogy belőlök azt látszassam megmutatni, miképen azok az elnem fogadási óvást névbecsülése esetében fölöslegessé teszik ; ’s figyelmeztetett egyszersmind arra, hogy az intézvényezett’ névbecsülési elfogadásának esetében , nem annyira a’ bemutatónak , mint inkább magának az intézvényezettnek van óvásra szüksége. Erre én , ugyan a’ figyelmező 3 f. évi 34. sz. 538—539. 11. azt felelem, hogy én munkám’ megrovott helyén határzottan és állítólag mondom ki azt, hogy ha intézvényezett a váltót intézőre névbecsülésből elfogadná is, mégis óvásra van szükség ; de hozzáadom egyszersmind azt, hogy — csekély belátásom szerint — törvényünk csak bemutatónak teszi kötelességéül az ovással élést, akár intézvényezett, akár egyéb közbenjáró ajánljon is névbecsülési elfogadást. E’ körülmények közt — elég gyarló lévén a’64. §. szerkezetében keresni a’ homályt, melly tán benne sem volt — irám az idei Athenaeum II. félévi 15. ’s 16. számaiban megjelent értekezésemet, felvilágosításául az 1830: XVI. r. 64 §ának, egyszersmind pedig igazlásául felidézett állításomnak ; ’s ebben már bővebben kifejtém, hogy kell, és miért kell bemutatónak avattal élnie még akkor is, ha intézvényezett a váltót intézőre névbecsülésből elfogadná is. — Mindezen értekezéseimben , ’s elmélkedésimben váltótörvénykönyvünk’ I. 1. 74. §ának világos rendeletét tűzem ki alapul, ’s arra épitém az óvásokról irt munkámban a’ c) betű alatt adott óvási szabályt is ; hogy pedig e’ szabályom helyes, és váltójogunk’ szellemének tökéletesen megfelel, azt most a’ „Tőlem is egykét szó az Óvásról« czimű, a’ Századunk 79. számában megjelent I értekezésnek igen t. írója nemcsak nem tagadja, sőt meg is erősíti. A’ baj most és vétségem — az idézett századunki ezen homályt, ezen látszólagos, vagy világos ellentétet kimondani; ’s azt általányos váltójogi elvek, több külföldi jeles váltójogtudósnak véleménye ’s tanya után ; végül pedig saját váltójogunk’ több m ainak öszszeegyeztetése által is eloszlatni; mindenek felett pedig vétségem az, hogy bátor valék csekély véleményemet kimondani, melly szerint a’ törvény’ (64. §.) szerkezetében lappangó homályt elhárítandónak hittem — és hiszem !! A’ dolog’ érdeme tehát áll, mint én tanítóm ; áll továbbá az is, hogy a’ bemutató, köteles avattal élni — és nem a’ névbecsülő intézvényezett; annál fogva tanomat, melly mellett a’ századunki czikkely’ igen t. írója is küzd, nem szükséges védenem ; — hanem szükséges egy tanácsomat, mellyet athenaeumi értekezésemben adok; — szükség külföldi váltójogtudósok utáni okoskodásomat — és helyreállttgatási vakmerőségemet !! Tanácsom ez volt: „Intézvényezett ellenben, tudván azt, hogy névbecsülési elfogadása által fizetési köteleztetést magára minden esetre vállal, váltói jogokat a’ megbecsült ’s ennek előzői ellen azonban csak úgy szerezhet, ha a’ váltónak névbecsülési elfogadásához joga volt; ha ön érdekére ügyelni akar, őrizkedjék a’ váltót névbecsülésből még intézőre is elfogadni, hacsak előbb a’ felől meg nem győződik, hogy bemutató az egyszerű, közönséges elfogadás’ (gemeinhingeleistete Acceptation) megtagadása miatt az avatot csakugyan megtétette.“ Nem vagyok konok , de a’ századunki czikkely’ igen. írójának e’ tanácsomat becsmérlő szavai, sőt még okai sem tudtak meggyőzni a’ felől, hogy attól elálljak. — Mindenek előtt, épen semmi okost sem látok én abban, ha intézvényezett akárki’ névbecsüléséből is, minden óvás nélkül váltót fogad el; mert ha bemutató olly gondatlan , hogy illy elfogadásban megnyugszik, névbecsülő intézvényezett’ elfogadásának — az igen t. értekező ur szerint — semmi, sem jó, sem rész szikere nem fog lenni, ’s pedig a’ bemutató’ késedelme miatt, mellynek következtében a’ névbecsülő a’ névbecsülttel együtt fel van szabadulva (a’ váltó’ kifizetésétől) ; én azonban okos cselekedetnek csak azt tartom, mellynek jó sikere lett; vagy legalább mellyből jó siiker és haszon alaposan reménykezhetett? — De nem térhetek el tanácsomtól még azért sem, mert a’ 108. §. rendeletét, melly egyedül és kizárólag csak a’ fizetési bemutatást szabályozza, még a’ 107. §. tartalma mellett sem lehet, legnagyobb erőtetés nélkül , az elfogadási késedelemre kiterjeszteni. A’ 108. §ban t. i. ez áll: „Ellenben az utalványozott vagy közbenjáró az általa elfogadott váltót, ha a fizetés végetti bemutatásban késedelem történt, kifizetni többé nem köteles.“ Egyetlen föltételhez kötvén itt a’ törvény, ’s pedig egészen világosan, az utalványozott vagy közbenjárónak (vagy, mi egyre czikkelynél fogva — az, hogy elég vakmerő valék a’ világosan szóló törvényszakaszban (64.) homályt, s egyéb §§okkali látszólagos sót világos ellentétet találni?*); nem soha ;ír ’s a* 45.1. így: „Váltójogunk tehát, melly 74. %á ban ezen óvási nyitán megkívánja, nem akathatja «’ fönehhelsorolt §§okban (mellyek közt a 64. §. is van) az ellenkezőt végre athenaeumi értekezésemben így: „E' két törvényszakasz tehát , a’ 64. ’s Td.y egymással világos ellenkezetten van,/!