Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)

1843-05-04 / 35. szám

140 persvadeálni akar , inkább szánakozást vagy kaczajt ger­jeszt, mintsem eszközlene sikert; a’hasztalan martyr, meg a’ lamento továbbá, igaz ugyan , szíveket lágyít, ko­nyákot sajtol, de nemzeteket nem regenerál; a’ lelépés végre valami pályárul, mielőtt lelkünkben testünkben meg­törve nem volnánk, ezer változatban csak azt bizonyítja , hogy erőnket túlbecsültük, az ellenünk gördíthető nehézsé­geket pedig nem eléggé voltunk képesek kellőleg méltány­­lani, és ekkép­p szarkailag sokat akartunk de keveset bír­­tun­k.Már e­ négy közt, nekem legalább úgy látszik,olly ma­gasztos lelkűidnek mint a­ Pesti Hirlap szerkesztője és apródjaié, kik olly erősen buzognak a’ haza javáért, egy sem lehet ínyszerinti; ’s azért felette kiváncsi lehet min­den hazad látni, mit fognak most, midőn saját magukat megzsibbaszták , mély bölcseségükben felfogni , hogy té­vedéseikből kiébredve, hibáikat elismerve, mind azon erő, mellyel felékesítve vannak , hasztalan el ne párolog­jon , sőt a’ haza érdekei ellen ne fordítassék.----- Tán honi ügyeink egybekeveredését másokra fogni á la Marat, ki magát XVidik Lajoshoz hasonlítván , őt kiáltá ki na­gyobb revolutionariusnak ? — Ez igen meglehet, mert hi­szen ezen ártatlan kis fogásnak már is mutatkoznak sym­­ptomái; de valljon illy impositionak leszen-ő csak egy bo­londja is-------nem hihetem , nem akarom hinni; mint­hogy ha igen eszesnek nem is , ennél legalább még is eszesebbnek tartom közönségünk legfejletlenebb osztá­lyát is. — Én azonban , hála az égnek — noha isolálva — leg­alább szabad vagyok , és azon felelőségben , melly a’ Pesti Hirlap szerkesztőjét és pártosait éri, hogy valljon mi jót eszközlöttek vérünknek, részt venni nem tartozom. Ám­de azért, mert szabad vagyok és egy párthoz sem tarto­zom , miután szintúgy gyűlölöm a’hazai terhekben része­sülni nem akaró herék seregét, mint kárhoztatom azok pajzán negédét, kik megbocsáthatlan kontárkodásaik ál­tal e’ sereget nemcsak nagyobbíták , de olly compact pha­­lanxba is dögönyözék, mikép azt a’ Pesti Hirlap szer­kesztője ez C° alkalmasint soha ezentúl megtörni nem fog­ja ; azért politikai szabadságommal ’s független állásom­mal , mint érintem , nem nagy örömmel kérkedem , mert siker után , azaz vérünk felemelése , hazánk polgári ki­képzése után sovárog lelkem; isolálva pedig, ha lehet is egy mákszemmel néha néha járulni a’ köz kifejtéshez, any­­nyit csak még sem vihetni végbe , mint kezet fogva , vál­lat vetve, egy soron számos­ hazapakkal. És ha a’Pesti Hirlap szerkesztője fel nem lép — én legalább úgy vagyok meggyőződve , és ezt okkal móddal bebizonyítni igyekez­­ni fogok — bizonyosan szoros egységben megmarad azon független felekezet, melly sem innen nem maradván , sem túl nem kalandozván , múlt országgyűlés alkalmával olly sokat igérőleg megalakult, mellynek én is egy közvitéze valék, melly azonban ma — köszönet a’ túlhajtásnak és a’ szűnni nem akaró megemészthetlen, jóllehet mesteri­­leg és igen ízletesen elkészített kitálalásoknak — nem­csak nem nőtt, de magában is úgy megoszlott, mikép ve­lem együtt számol­, ki szintén olly kevéssé szeret hasz­talanul handabandázni mint én, de sikert óhajt, hasonló­­lag isolálva áll, vagy más párthoz szegődött; azon ke­vesek pedig , kik csupa következetességbül, mert zátony­ra kerültek , azon megcsökönyösülnek - - - - olly kis csa­­patocskára olvadtak, mikép inkább csak “kezük meg­­mosására” fognak egyet ’s mást eszközölhetni, mint a’ haza javára, vagy más szavakkal: egyedül olly világot fognak terjeszthetni mint üstökösök , mellyek inkább csak ijesztenek, mint valamit érlelésre bírni volnának képesek. Ez azonban , mint szép álom , mellyben ringattatánk , meg van törve. ’S azért most egyszerüleg az marad a’kér­dés: “felhagyjunk-e mindennel, vagy ne hagyjuk magun­kat.” Mi rám alkalmazva annyit jelent, hogy valljon én beteges, elfáradt, csak vajmi kevesektől felfogott, semmi hatással nem biró , depopularisált ’s tán vajmi soktul gyű­lölt egyén , nyugalomnak bocsátkozzam-e — mit tán már szabad volna tennem — vagy folytassam-e az éppen most érintett, nemigen vigasztaló körülmények közt politikai pályámat. — Nem könnyen , nem hajlamom szerint ugyan — mert sokat rem­élltem , ’s most csudának fogom tartani, ha még lesz belőlünk magyarokból valami, mi az én várakozá­somnak megfelelne — ámde azért tisztában vagyok magam­mal az ir­ánt, hogy míg csak győzöm ‘szuszszal’ — melly azonban néha szinte már egészen eláll — földi hivatásom­nak emberül megfelelni törekedni fogok , melly hivatást haza­fi­u­­ hűség sarkalatára állítom,úgy hogy ha nem is lehet délczeg paripán — mihez igaz több kedvem volna, mert ki szeret kiskörben, tanuk nélkül és potom eredményért kötelességileg olly kedvvel járni el, mint so­kaktul elősegítve, sokaktul dicsérve fényes győzelemért — azért még is , mint mondám , ha délczeg paripán nem le­het , gyalog sőt leverve is mindent elkövetendek — és így már többször is pedig nyomtatásban nyilatkozom—mit csak végbevihetek, vérem és hazám szolgálatára ; mert a’ ‘ha­zafi’ czimét bitorolni nem kívánom , olly hazafiság pedig, melly feltételes ’s mellynek csak nagy cselekvési kör ke­csegtető , ’s egyéb nem kell, az én kötelességi szótárom szerint legalább , minden salakjaibul ki nem forrott még és ekkér nem felette magasan áll. Ámde mire fordítsam erőmet, miután régi ’s azt hi­szem meglehetősen előre kiszámított terveimet megvonták -------még nem tudom. — ’S ím ebben , ha legközelebbi i­dőkre félig meddig tudom is mit fogok tenni, néhány évek­re előre — ha élek — még nem valok képes tökéletesen elhatározni magamat. És ez oka , tisztelt szerkesztő úr , miért járulok ön­­höz egyenesen nyilt levél által; azért t.i. hogy valamint On , úgy a’ közönség azon kis töredéke is , melly politiká­mat kisérni szives — kis töredéke , mondom, mert hiszen mint olvastuk , a’ pesti hírlapi közvélemény (!) nem olvas­sa czikkeimet — tudja , újságírói tekintetben hányadán van velem. Mielőtt azonban ezt nyilványítnám, szükségesnek tar­tom némieket előbocsátnom, mikép azon nem kis számú hazai bölcseknek száját némileg bedugjam, kik mindenben ellenmondást sőt kajánságot gondolnak észrevehetni, mit eszük siketsége felfogni nem enged. A’ ‘modor’, a’‘tactika’ szót, ha jól emlékezem, én hoztam hozzákapcsolt értelmével együtt szőnyegre. És mi volt következése ? Elsőben az , hogy, valóban tán a’ na­gyobb rész , irtózott azon tantul, melly modor és tactika szükségét hirdeti, minthogy illyes “az egyenes lelkű , egyszerű magyar lényegével meg nem fér”, holott minden embernek az élet legkisebb viszonyaiban megvan saját józan vagy otromba modora és tactikája , csakhogy egy része maga sem tudja , a’ hypocrita pedig meg nem vall­ja , ’s csak az emberi természetet ismerő becsületes áll ve­le elő sepleg nélkül, ’s annál inkább, mert a’ modor meg a’ taktika —mint illyes — éppen nem valami kárhoztatan­

Next