Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)
1843-05-04 / 35. szám
140 persvadeálni akar , inkább szánakozást vagy kaczajt gerjeszt, mintsem eszközlene sikert; a’hasztalan martyr, meg a’ lamento továbbá, igaz ugyan , szíveket lágyít, konyákot sajtol, de nemzeteket nem regenerál; a’ lelépés végre valami pályárul, mielőtt lelkünkben testünkben megtörve nem volnánk, ezer változatban csak azt bizonyítja , hogy erőnket túlbecsültük, az ellenünk gördíthető nehézségeket pedig nem eléggé voltunk képesek kellőleg méltánylani, és ekképp szarkailag sokat akartunk de keveset bírtunk.Már e négy közt, nekem legalább úgy látszik,olly magasztos lelkűidnek mint a Pesti Hirlap szerkesztője és apródjaié, kik olly erősen buzognak a’ haza javáért, egy sem lehet ínyszerinti; ’s azért felette kiváncsi lehet minden hazad látni, mit fognak most, midőn saját magukat megzsibbaszták , mély bölcseségükben felfogni , hogy tévedéseikből kiébredve, hibáikat elismerve, mind azon erő, mellyel felékesítve vannak , hasztalan el ne párologjon , sőt a’ haza érdekei ellen ne fordítassék.----- Tán honi ügyeink egybekeveredését másokra fogni á la Marat, ki magát XVidik Lajoshoz hasonlítván , őt kiáltá ki nagyobb revolutionariusnak ? — Ez igen meglehet, mert hiszen ezen ártatlan kis fogásnak már is mutatkoznak symptomái; de valljon illy impositionak leszen-ő csak egy bolondja is-------nem hihetem , nem akarom hinni; minthogy ha igen eszesnek nem is , ennél legalább még is eszesebbnek tartom közönségünk legfejletlenebb osztályát is. — Én azonban , hála az égnek — noha isolálva — legalább szabad vagyok , és azon felelőségben , melly a’ Pesti Hirlap szerkesztőjét és pártosait éri, hogy valljon mi jót eszközlöttek vérünknek, részt venni nem tartozom. Ámde azért, mert szabad vagyok és egy párthoz sem tartozom , miután szintúgy gyűlölöm a’hazai terhekben részesülni nem akaró herék seregét, mint kárhoztatom azok pajzán negédét, kik megbocsáthatlan kontárkodásaik által e’ sereget nemcsak nagyobbíták , de olly compact phalanxba is dögönyözék, mikép azt a’ Pesti Hirlap szerkesztője ez C° alkalmasint soha ezentúl megtörni nem fogja ; azért politikai szabadságommal ’s független állásommal , mint érintem , nem nagy örömmel kérkedem , mert siker után , azaz vérünk felemelése , hazánk polgári kiképzése után sovárog lelkem; isolálva pedig, ha lehet is egy mákszemmel néha néha járulni a’ köz kifejtéshez, anynyit csak még sem vihetni végbe , mint kezet fogva , vállat vetve, egy soron számos hazapakkal. És ha a’Pesti Hirlap szerkesztője fel nem lép — én legalább úgy vagyok meggyőződve , és ezt okkal móddal bebizonyítni igyekezni fogok — bizonyosan szoros egységben megmarad azon független felekezet, melly sem innen nem maradván , sem túl nem kalandozván , múlt országgyűlés alkalmával olly sokat igérőleg megalakult, mellynek én is egy közvitéze valék, melly azonban ma — köszönet a’ túlhajtásnak és a’ szűnni nem akaró megemészthetlen, jóllehet mesterileg és igen ízletesen elkészített kitálalásoknak — nemcsak nem nőtt, de magában is úgy megoszlott, mikép velem együtt számol, ki szintén olly kevéssé szeret hasztalanul handabandázni mint én, de sikert óhajt, hasonlólag isolálva áll, vagy más párthoz szegődött; azon kevesek pedig , kik csupa következetességbül, mert zátonyra kerültek , azon megcsökönyösülnek - - - - olly kis csapatocskára olvadtak, mikép inkább csak “kezük megmosására” fognak egyet ’s mást eszközölhetni, mint a’ haza javára, vagy más szavakkal: egyedül olly világot fognak terjeszthetni mint üstökösök , mellyek inkább csak ijesztenek, mint valamit érlelésre bírni volnának képesek. Ez azonban , mint szép álom , mellyben ringattatánk , meg van törve. ’S azért most egyszerüleg az marad a’kérdés: “felhagyjunk-e mindennel, vagy ne hagyjuk magunkat.” Mi rám alkalmazva annyit jelent, hogy valljon én beteges, elfáradt, csak vajmi kevesektől felfogott, semmi hatással nem biró , depopularisált ’s tán vajmi soktul gyűlölt egyén , nyugalomnak bocsátkozzam-e — mit tán már szabad volna tennem — vagy folytassam-e az éppen most érintett, nemigen vigasztaló körülmények közt politikai pályámat. — Nem könnyen , nem hajlamom szerint ugyan — mert sokat remélltem , ’s most csudának fogom tartani, ha még lesz belőlünk magyarokból valami, mi az én várakozásomnak megfelelne — ámde azért tisztában vagyok magammal az iránt, hogy míg csak győzöm ‘szuszszal’ — melly azonban néha szinte már egészen eláll — földi hivatásomnak emberül megfelelni törekedni fogok , melly hivatást hazafiu hűség sarkalatára állítom,úgy hogy ha nem is lehet délczeg paripán — mihez igaz több kedvem volna, mert ki szeret kiskörben, tanuk nélkül és potom eredményért kötelességileg olly kedvvel járni el, mint sokaktul elősegítve, sokaktul dicsérve fényes győzelemért — azért még is , mint mondám , ha délczeg paripán nem lehet , gyalog sőt leverve is mindent elkövetendek — és így már többször is pedig nyomtatásban nyilatkozom—mit csak végbevihetek, vérem és hazám szolgálatára ; mert a’ ‘hazafi’ czimét bitorolni nem kívánom , olly hazafiság pedig, melly feltételes ’s mellynek csak nagy cselekvési kör kecsegtető , ’s egyéb nem kell, az én kötelességi szótárom szerint legalább , minden salakjaibul ki nem forrott még és ekkér nem felette magasan áll. Ámde mire fordítsam erőmet, miután régi ’s azt hiszem meglehetősen előre kiszámított terveimet megvonták -------még nem tudom. — ’S ím ebben , ha legközelebbi időkre félig meddig tudom is mit fogok tenni, néhány évekre előre — ha élek — még nem valok képes tökéletesen elhatározni magamat. És ez oka , tisztelt szerkesztő úr , miért járulok önhöz egyenesen nyilt levél által; azért t.i. hogy valamint On , úgy a’ közönség azon kis töredéke is , melly politikámat kisérni szives — kis töredéke , mondom, mert hiszen mint olvastuk , a’ pesti hírlapi közvélemény (!) nem olvassa czikkeimet — tudja , újságírói tekintetben hányadán van velem. Mielőtt azonban ezt nyilványítnám, szükségesnek tartom némieket előbocsátnom, mikép azon nem kis számú hazai bölcseknek száját némileg bedugjam, kik mindenben ellenmondást sőt kajánságot gondolnak észrevehetni, mit eszük siketsége felfogni nem enged. A’ ‘modor’, a’‘tactika’ szót, ha jól emlékezem, én hoztam hozzákapcsolt értelmével együtt szőnyegre. És mi volt következése ? Elsőben az , hogy, valóban tán a’ nagyobb rész , irtózott azon tantul, melly modor és tactika szükségét hirdeti, minthogy illyes “az egyenes lelkű , egyszerű magyar lényegével meg nem fér”, holott minden embernek az élet legkisebb viszonyaiban megvan saját józan vagy otromba modora és tactikája , csakhogy egy része maga sem tudja , a’ hypocrita pedig meg nem vallja , ’s csak az emberi természetet ismerő becsületes áll vele elő sepleg nélkül, ’s annál inkább, mert a’ modor meg a’ taktika —mint illyes — éppen nem valami kárhoztatan