Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)

1843-05-04 / 35. szám

35. száza. Pest, május 4kén, 1843. Mélt. Széchenyi István gr. ur nyílt levele a’ Jelenkor szerkesztőjéhez. Tisztelt szerkesztő úr! Még nincs öt hónapja , mikor, tisztán látván , hogy az úgynevezett liberális vagy nem bánom oppositionalis bárka , miután a’ Pesti Hírlap szerkesztője arrogálta va­­la magának abban a’ fő commandot, előbb utóbb zátony­ra fogna vergődni. Önnek lapjában hirdetem független­enállásomat ’s nyilván kitárom , mikép nekem semmi kö­zöm nem volna a’ Pesti Hírlap szerkesztője által elszédi­­tett, elcsábított izgató párthoz. ’S íme valósággal a’ “veletek ha akarjátok, és nélkületek sőt ellenetek ha kell”-féle szövetség oraculumával együtt már zátonyon ül; mert a’he­lyett,hogy hazánknak csak egyetlenegy életkérdését is egy kissé nagyobb érettségre bírta volna, A-tól Z-ig mindent compromittált, sőt a’felbőszült ellenzék természete szerint még olly kérdésekben is vesztett terrénumot, mellyeket már tisztába helyezve gondolhata minden méltányosb em­ber , mint a’ miilyen például a’ nemtelenek hivatalképes­sége , melly sok más felette üdvössel — mint halljuk — en compagnie szinte megbukott a’ legközelebbi fejérvári gyűlésben. Melly gyűlés a’ tulhajtásnak mulhatlan gyü­mölcseit lehető legtisztábban tárá fel minden gondolkozó előtt. — És nagyon örülök ’s áldom Istenemet —— mert nem szeretek megzsibbasztott állásban pangani — hogy nem könnyelm­üleg ugyan , de tökéletes meggyőződésem után , miszerint a’ Pesti Hírlap szerkesztője azon osztályt, melly­­ben állottam , elragadásra fogná korbácsolni, inkább iso­­láltam magamat, mintsem hogy azon naszádba leptem vol­na , mellybe a’ Pesti Hírlap szerkesztője belé tudá édes­getni a’haladás némi túlbuzgóit, ’s mellyben ő most nem­csak elv- és modor-barátival, de még azokkal is zátonyon ül, kik annyi előrelátással vagy legalább jó szerencsével nem birván, mint én , részint személyes barátságbul, ré­szint más tekintetekből, nem akarták vagy nem merték olly kereken kitárni, hogy felekezetéhez nem tartoznak , mint én tevém azt. ’S pedig azért ülnek vele en compagnie ho­­mokbuczkán ,’s egy darabig legalább semmi jót, vagy ah­hoz mit tehettek volna, aránylag csak kevés jót fognak eszközölhetni, mert a’ felriasztott szenvedelmek kirekesz­tenek minden gyöngédebb megkülönböztetési tapintatot, mihez képest valamint a’ pesti hírlapi párt mindenkit tom­pa eszünek, rész hazafinak vagy legalább megcsontosult conservativnak tart, ki a’rohanás zászlója alatt feltétle­nül nem áll, úgy és éppen annyi joggal ver m­inden ezen zászló alatt nem álló viszont az előmenetel barátjai közt pere­mére csupa izgatókat, erős tetőket és némileg spolia­­torokat látni, kiktül irtózik és ekkép velük csak alkura lépni, sőt még csak tanácskozásba sem kíván bocsátkoz­ni; holott némelly felhagymázottakon kívül tán alig léte­zik egyetlenegy higgadtabb egyén is , ki veséinek bel­­seiben csak félig is jóváhagyná a’ Pesti Hírlap szerkesz­tőjének politikai eljárását; mint nemkülönben velem együtt számtalan egyén van , kinek legkisebb hajlama sincs a’ pesti hírlapi párthoz , de azért még is olly őszintén, tán őszintébben hordja az adó , a’ közlekedések , a’ városi ren­dezés ’s a’t. kérdését szivén, mint a’ Pesti Hírlap szerkesz­tője minden terrorista apródjaival summásan véve. Örömöm , tisztelt szerkesztő úr , azonban — higye­tten roérséklett, mert egyedül az által van motivál­va az , először hogy nem alattomosan és nem rögtön ha­­gyom el azon pártot, vagy tán éppen olly igazsággal mond­hatnám, hagyott azon párt engem el, mellyel, némelly kiesteket ide nem számítván, politikai felléptem óta egy czél után és egy modor szerint cselekvém , de nyilván , ’s csak akkor midőn el nem titkolhatám magam előtt többé, hogy a’ P. H. szerkesztője, a’velőket elszédítve, in ultima analysi tévutakra vezetni és ekképen teljesen compromit­­tálni fogna azt ’s ez által hazai ügyeinket; ’s másodszor , hogy nyilványos felszólalásom ’s a’ pest-hirlapi párt poli­tikai eljárásának kímélet nélküli rászalása által , nemcsak elhárítom magamtul azon felelőséget, mellyel tetteiért minden vezetni akaró párt tartozik hazájának , de szaba­don fordulhatok , merre tetszik , ’s csekély erőmmel, mellyrül még rendelkezhetem , vérünk szolgálatára úgy gazdálkodhatok, a’ mint arra lélekismeretem ’s belátá­som int. — ’S ugyanis, ha a’Pesti Hírlap szerkesztője által ren­des vágásábul kiferditett haladási pártnak palam publice hátat nem fordítok , melly­eb­be ő , keblének istenétül , vagy tudja a’ magyarok istene mi által intve , feltüzé a’ “veletek ha akartok, vagy nélkületek sőt ellenetek ha kell” zászlóját — ugyan mire vagyok elítélve ma? Szinte csak arra — ’s erre , megvallom , legkisebb kedvem sem vala — mire el van kárhozva a’ Pesti Hírlap szerkesztője ez C°, hogy t. i. vagy ezentúl a’pórnépnél folytassa terro­­ristikai izgatásait, miután a’ kis nemességnél az experi­mentum nem sikerült, a’puskapor kifogyott, és ő mély bölcsen mint Ferdinand Cortes gályáit maga mögött elé­gető , vagy az ijesztésre kitűzött, de ijedelem helyett ál­tálján véve csak indignatiot és kaczajt gerjesztett dandárt ismét vonja be, és helyette egy “mea culpa, bocsánatot kérünk”-félét vonjon fel; vagy magát és lógósait ismét va­lami uj proteusi alakban “quar­anta martiri”-ként a’nagy közönség elibe kiállítsa ’s nagy dagályosan lamentáljon ; vagy végkép — mint ezzel már több ízben ijesztgeté a’ ha­zát , de senki el nem hitte — lelépjen a’ magas politikai pa­ripáról, mellyen , maga hasznát kivéve, vajmi ügyetle­nül lovaglóit, és e’ helyett az eke szarvához álljon , mit egyébiránt követend-e annyi siker , mint a’mennyi háram­lóit, legalább jövedelem tekintetében reformatori pályá­­jából, bizony kétlem, mert a’jó szántás sokkal nehe­zebb , mint a’ politikai műgyártás , vagy inkább vezetői kontárkodás. És e’ négy probabilitas , melly közé a’ pesti hírlapi párt saráglyázva van , nem igen ígér sikert, mert a’ pór­népnek, mellyért mindent, melly által azonban mindaddig semmit nem fogunk tenni , míg törvényes ál­lásba rendes utón nem emeltetik , felizgatását alkalmasint nemigen fogja tűrni és büntetlen hagyni a’ végrehajtó ha­talom; a’megfordított crescendo pedig, mikor az ember ad captamdam­ benevolentiam dögönyözéssel kezdi, ’s az­tán mikor ezzel semmire sem tudott menni, engesztelve

Next