Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1847-10-14 / 82. szám

336 vetkezve ’s nehéz fegyverzetűnek vagy hoplitonnak neveztetett; három nyolczadrészét a’ könnyebb és igen könnyű fegyverze­tek tevék, mellyek elseje vagy a’ peltaszok bében korban csatlakozva is viaskodtak, kis gömbölyű pelt­a nevű paizszsal és könnyebb sisakkal is valának ellátva a’ hoplitonoknál, fegy­verzetük egy gerely (hajitó-dárda) ’s egy rövid kard volt; az utóbbiaknak vagy az úgynevezett philitáknak, kik minden­kor kötetlen ütközeti rendben hadakoztak, semmi védfegyverük nem volt ’s csak egy gerely (hajitódárda) is, egy parittyával és kézzel vetni szokott nagy nyilakkal láttattak el. A’ phalanx lovassága annak nyolczad része erejét tévé; sisak, gömbölyű kis rugalmas paizs, bőr saru és érczlapos kar­vassal volt ellátva, fegyverzete egy láncsa, rövid kard ’s gyak­ran egy hajitó-dárdából állott. A’ 32 ezer főbül álló rendes kiképezett sereg , számos század alatt egészen korunkig maradt a’ legczélszerűbb fel­osztása egy önálló hadkarnak. Hogy zárt sorokban illyféle eset­len hadtesttel meszszire járni nem lehete, nyilványos, azért leh­ete a’ megszemléléseknél fölnyitni a’ sorokat, ’s nagyobb részlegekből kisebbe egész tetrarchiába vagy loc­osba szaka­­doztatni. A’ tetraphalangarchia nem állott mindig ugyanazon vo­nalban , gyakran négy és több vonalban is állott egymásután, midőn csapatot képezett. —Néha midőn a’ rézsut csata­rendet képezé, akkor a’ phalanxok lépcsőzetként (en eche­lon) állottak. — De mindezen mozgalmak mindig nagy nehéz­ségekkel jártak, a’ csekély mozgalmi tehetség legnagyobb hi­bája volt a’ görög phalanxnak, valamint előnyét ellenállási ké­pességében kelle keresni. — A’ phalanx legnagyobb mozgé­konysága mellékhadaiban állott. Ha részlegekben egyik vagy másik szárny előtt csapatot képezni ’s a’ csatarendre függőleg mozogni akartak, akkor az e p a g o g a — de ha az oldal­járatnak (Frankenmarsch) egyen­­vonalosan kelle a’ homlokzattal megtörténni, a’ paragoga — végre az uj homlokbani fejlődést az extaxis által vitték véghez. A’ láncsa felé való fél jobbra fordulást: kiisis epi­­dory, a’ fél balrafordulást pedig a’ paizs felé: kiisis ep’a­­spidos-nak nevezék. Ha az ellenséges csatarendnek valamelly pontját át aka­­rák törni, akkor egy háromszögű tömeget képeztek, melly­­ben a’ részlegek az öszszeütközés alatt, egész távolságra (ganze Distanz) csatlakoztak’s éket (Keil) képeztek, melly az erű­ből on vagy caput porci nevezet alatt ismeretes. a) Az első harczosok medve, oroszlán, bika-bőrt’szet. használtak az ellenséges vágások ellen védelmük Későbbi ta­­lálványok a’ paizs, sisak és vért, melly védeszközök minda­mellett is már az ős hajdankor találványai közé tartoznak. A’ paizs bizonynyal legrégibb védfegyvere az embernek, minthogy a’ vadnépek legtöbbjei a’ viadalban használják, a’ nélkül hogy a’ sisakot vagy vértet ismernék. A’ görög paizs legfőbb részei voltak: 1) külső gömbö­­lyűsége, vagy a’kerület. 2) A’ középen kiálló csúcs (umbo) mellyre egy különös vastőr volt, a’ gerelyek (hajitó—dárdák) nyilak és kövek elhárítása, erejök gyengítése’s az ellenség­nek az ökölviadalban leszúrhatása végett helyezve. 3) Egy bőr­­szil, vagy vasfogantyu a’ pajzsnak a’háton viselhetése, marok­ban tartása ’s mozgathatósága végett, melly utóbbi néha ércz­­ből készült karikák által is történt. A’ paizs különféle korszakok szerint különféle nagyságú és formájú: fából kifaragva, nyilveszszőből fonva, barom vagy égett bőrrel vagy érczczel bevonva volt, vagy végre egészen érczből készittetett. — A’ paizs a’ görögöknél igen nehéz volt ’s majd az egész embert befödé. Ipsikrates és Philopomen a’ paizst igen megkönnyiték. A’ pajzsnak gyakran legnemesb­érczekbül készült remek dol­gozat általi kiczifrázása igen régi; annak viadalbani elvesz­tése legnagyobb szégyen volt. A’ spártai anyák azon intést szok­ták volt adni fiaiknak: „jer paizsoddal vagy azon fekve visz­­sza!“ —minthogy a’vérmezőn elhullottakat pajzsokon hordot­ok el. — Epaminondas még halála pillanatában is azt kérdezé: hogy vájjon paizsa mentve van é? A’ paizst nemcsak egyesen, de általányosan is használák harczban; — a’ görögöknél ’s később a’római hadaknál is, egész részlegek úgy tudák pajzsokat keresztbe tenni, hogy az által áthatlan fal képeztetett, ’s ostromnál, az alacsony falak megmászásinál, a’ katonák többszörösen álhattak egymás fölött. — b) A’ s­­­s a­k érez- vagy barombőrből készült kerekded domború süveg volt, melly a’ főt egészen betakará és a’ gö­rög katonák hadias fölkészülete egyik főrészét képezé. — A’ sisakot közönségesen két érczczel kirakott szíj által (állatok­­kal) szokták volt az áll alatt öszszekötni, taraját pedig bokré­tával ékesitni. Homer és Vegetius a’ különféle nemzetek sisakjai alakját remekül festik. — Némellyeknél az ellenség megijesztése vé­gett szörnyeteget is ábrázolt. A’ sisak a’ lakademoniak találványa, de csakhamar a’többi nemzet is utánozá. — (Folyt, követk.) Korponay. A budai takarékpénztárnak a’ Jelenkor 87dik számában közlött évi üzlet-kimutatványa — mellyhez hasonló­val a’ jelenleg fenálló hazai takarékpénztárak bármellyike is an­nyi hitelintézetink mellett első működési évében alig dicsekhe­­tik — kedves táplálékul szolgált éber figyelmemnek, — mellyel ezen, ’s általjában minden hazai takarékpénztár korszaki ha­ladását kisérem. A’ bámulatos eredmény—mellyet ez iQy inté­zet gyenge életerén már születése óta rágódó előítéletek ellenére illy rövid idő alatt előmutatott — félreismer­­hetlen tanujeleül szolgál annak, hogy igazgató választványa megértve hivatása jelszavát a’ kezelés czélszerűsége ’s a’ hi­­telszilárditás körül mindent elkövetett, mivel a’ társulat bizal­mának’s a’ közvélemény várakozásának tartozott, ’s erélyesen vitt korszerű intézkedései által tettleg megmutatá azt is, hogy hazánkban a’ jótékonyczélú intézetek nem maradnak kiskorú­ságban, ha az irányelvhez alkalmazott belszerkezetük életre­valóságában, ’s az igazgatóságnak gyakorlati szakismerettel pá­rosított jellemszilárdságában polgártársaink elegendő morális biztosítékot találnak; de más részről ez intézet közönségének véleményét hiszem tolmácsolni, midőn a’ hivataloskodó sze­mélyzetnek egyedi tekintet nélküli humanitását ’s megelőző bá­násmódját szinte megemlítem, melly főleg a’ szegény néposz­tálynál, melly nélkülözések közt megtakaritgatott néhány fillé­reinek előmutatása által nyomasztó sorsát némán bevallani a’ nélkül is tartózkodik — a’ takarékosság moráljának egyik fő­tényezője. Adja az ég, hogy ezen, valamint egyéb hazai takarék­pénztáriak mielőbb elérjék fölvirágzásuk czélpontját, ’s híven ápolván a’ jóvélemény bizalmát, a’ dolgozó néposztályra meg­tehessék azon malasztos hatást, melly a’ takarékosság ’s­ a’ nemzeti gazdagság kapcsainak biztos forrasztója. S. N. Ximénes bibornok nyugórája. (Hollandi beszély.) (Folytatás.) ’S még is egy egész évig tartott, mig a’ fiatal király sta­tushajója beevezett a’ corunnai révbe. ’S ezen évben Ximénes­­nek még sokkal és sokfélével kelle vínia; sok fáradsága ’s munkája és sok nyugórája volt még, mint az imént leirt; de midőn elibe ment urának, megtörtént az is, hogy nyugott or­szágot ada neki át adósság nélkül ’s teli kincstárral, jól ren­dezett hadi erővel, megfékezett nemességgel ’s királyi érzelmű engedelmes néppel, mellyet az ő segélye nélkül lehetett kor­mányozni. Ausztriai Károly flandriai tanácsosai ezt tudták, tud­ták egyszersmind, hogy a’ bibornok szintúgy folytatandja kor­mányzását, mihelyt valami befolyást nyer a’ királyra. ’S ők mé­lyen érezék, hogy a’ fiatal fejdelem nem fog befolyásától meg­szabadulhatni , ha csak párszor találkozandik is vele. Tisztes kora, tiszteletet kívánó tartása, hangja, melly helyes nyoma­

Next