Technika, 1972 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

A Zorki 10 fénymérőjének szelén érzé­kelője az objektív körül helyezkedik el. Még e viszonylag nagy felület sem szol­gáltat az automatika működtetéséhez ele­gendő energiát. Nyíllal jelöltük az expo­nálókar alsó ütközési pontját. E hosszú út megtétele révén „segít be” az exponá­lókar az automatikának, misztorokkal ellensúlyozzák, melyek a hőmérséklet által okozott ingadozásokat kiegyensúlyozzák, kiegyenlítik. ■ JflKO-v.■-•■•.*‡■‡ • •••. ‘ .’AV.V.V.V­.V.­. ' V^A'^‡*V‡^4^.'.'. . ‘.y y - • ■ -.•‚‚‚••› •..........VA«\ .................. ■“ I ^ ■ ... '* ­ Automata gépek A fényképezőgépek működését, auto­matizáltságát tekintve beszélhetünk auto­mata és félautomata fényképezőgépekről. Az automata gépek a filmérzékenység és a távolság beállításán kívül semmilyen beavatkozást nem igényelnek. Általában szerényebb igények kielégítésére készül­nek, hiszen teljes automatizáltságuk a ké­nyelem előnye mellett sok hátránnyal is jár. Szerkezetük kényes, a meghibásodás lehetősége viszonylag nagy, de legna­gyobb hibájuk, hogy „azt csinálnak, amit akarnak”, működésüket, a beállított blen­det és az expozíciós értékeket sem ellen­őrizni, sem befolyásolni nem tudjuk. E kategória nálunk legismertebb kép­viselője a Zorki 10 és 11. Mindkét típus fénymérője szelén fényérzékelővel mű­ködik, tehát a rendelkezésre álló energia igen csekély, a megvilágításmérő által „előírt” értékek beállításához valamilyen módon „be kell segíteni”. Ezt a segítsé­get a gép tervezői igen szellemesen ol­dották meg, a helyes blende és expozíciós idő beállítása az exponálógomb lenyomá­sával történik. A két értéket egy fűrész­fogú ollóhoz hasonló szerkezet — mely mechanikus összeköttetésben van az ex­ponáló billentyűvel — szabályozza. Nyu­galmi helyzetben az olló teljesen nyitva van, a fénymérő mutatója a fűrészfogas ágak között mozog. Fény hatására a mu­tató elfoglalja megfelelő helyzetét, majd az exponálókar lenyomására az olló két ága összecsukódni igyekszik. Ez az ösz­­szecsukódás csak addig terjedhet, amíg a fűrészfogak bele nem akadnak a fénymé­rő mutatójába, ami akkor következik be, amikorra éppen a megfelelő blende és expozíciós idő van beállítva. Egy-egy fog V2 blende és */- expozíciós idő változás­nak felel meg, ha tehát az olló egy foggal csukódik ez egy teljes expozíciós érték­nek felel meg. A gép használatakor vi­gyáznunk kell az exponálókar nyugodt, egyenletes nyomására, ellenkező esetben a gyorsan záródó karok a fénymérő mu­tatóját kilendíthetik felvett helyzetéből és ez hibás expozíciót eredményez. Világszerte jól ismert — és a maga ka­tegóriájában elismert — automata fény­képezőgép a japán gyártmányú Olympus Trip 35. E gép elsősorban kis méreteivel és csekély súlyával, nem utolsó sorban pedig megbízhatóságával tűnik ki. A vele készített képeket­­szándékosan sem lehet elrontani, automatikaiét úgy szerkesztet­ték, hogy ha valami nem „stimmel”, ak­kor nem lehet az exponáló gombot meg­nyomni. E két említett típuson kívül természe­tesen még számtalan automata fényképe­zőgépet ismerünk, hiszen a világ talán valamennyi fényképezőgépeket előállító gyára kísérletezik gyártásukkal, tökélete­sítésükkel, de az igényesebb fotósok kö­rében ezek a gépek igazán népszerűek talán soha sem lesznek a távolság és a filmérzékenység beállítása után az expozíciós érték egyik tényezőjét már magunk határozhatjuk meg, a gép működését befolyásolhatjuk. Ezekkel a gépekkel már igényesebb­ — komplikál­tabb — feladatokat is elvégezhetünk, ren­­del­­kezün­k a bl®nde­ expozíciós idő kom­binálásának lehetőségével. E kategória két — szubjektív véle­ményünk szerint, legsikerültebb — kép­viselője, mindkettő japán gyártmány, a Yashica Electro 35 és a Minolta Hi­matic 11. A Yashica Electro 35 a filmérzékeny­ség és a fényrekesz beállítása után maga választja meg az expozíciós időt. A mo­dern ele­k­t­romágineses zár 1/1000 másod­perctől 2 percig képes önműködően ex­ponálni. Az 1/30 másodpercnél hosszabb expozíciós időt a gép fellapján és a ke­resőben egyaránt felvillanó sárga, a szük­ségesnél több fényt pedig piros lámpa jel­zi. Az expozíció közben előforduló meg­világítás változásokat az automatika ér­zékeli és a szükséges korrekciót elvégzi. A zársebességek állítása lényegesen na­gyobb erőt követel mint a blende állí­tása, így a hagyományos rendszerű zárak automatikus állítása nehezen lett volna megoldható. Az elektronikus zárak vezér­lése lényegesen egyszerűbb: az exponáló­gomb megnyomásakor a zárlamellák szét­nyílnak, de vissza­csuk­ód­ásukat egy elekt­­tromágnes megakadályozza. Az elektro­mágneshez egy elektronikus egység csat­lakozik, mely egy bizonyos idő eltelte után — ezt az időt szabályozza a megvi­lágításmérő — az elektromágnest „meg­húzva” a zár becsukódását megengedi. A félautomata gépek kedvelőinek kü­lönleges „csemege” a Minolta Hi­matic 11. E gép automatizáltsága rendkívül ma­gasfokú, különös előnye, hogy a beál­lított expozíciós időket és blendeértéke­­ket felvétel közben a keresőben ellen­őrizhetjük. Automatikája az Electro 35 rendszerével ellentétesen működik, itt az előre, általunk megválasztott időértékek­hez áll be a megfelelő f­ényrekeszérték. A gép különlegessége, hogy teljes auto­mataként is használható, ilyenkor az automatika az optimális blende-expozí­­ciós idő kombinációt állítja be. És hogy a komfort teljes legyen: villanófény hasz­nálata esetén a vezérszám beállítása után a fényképezendő téma távolságától füg­gően a fényrekesz önműködően beáll a helyes ér­tékre. E gépek hibája, hogy automata rend­szerük nem teszi lehetővé a cserélhető objektívek alkalmazását. Lényegesen komolyabb igények kielé­gítésére készülnek a beépített fénymérő­vel, cserélhető objektívekkel és prizmás keresővel rendelkező fényképezőgépek. Ezeknél a fénymérőt általában az objek­tív mögött helyezik el, így az pontosan a megvilágítandó filmfelületre eső átla­gos fénymennyiséget méri, a mérőszög azonos az objektív látószögével. Ezek a kamerák már természetesen több „törő­dést” igényelnek, hiszen itt a megvilágí­­tási mérő már csak­ tanácsot ad, az értékek beállítását magunknak kell végezni. Ezt a kis „többletmunkát” viszont az objek­tívek közötti válogatás lehetősége és a prizmás kereső hallatlan előnyei bőven ellensúlyozzák. E kategória egyik magas szintű képvise­lője a Német Demokratikus Köztársaság­ban gyártott Pentacon Super, melynél a filmérzékenység beállítása és a megvilá­gításmérő bekapcsolása után akár a fény­rekeszt, akár a megvilágítási időt választ­hatjuk tetszés szerint, a mindenkori má­sik értéket a megvilágításmérő segítségé­vel állítjuk be, a keresőben látható mu­tató középreállításával. Az expozíciós idők 1/2000 másodperctől 1 másodpercig a gép fedlapján elhelyezett állítógomb, 1 másodperctől 10 másodpercig pedig a talplemezen található, óraszerkezettel kombinált beállítószerkezet segítségével állíthatók. E „súlycsoport” másik kitűnő képvise­lője — ugyancsak NDK gyártmány — a Praktica LLC. Működése hasonló a Pen­­scacon Superhez, de a gép komfortosságát, kezelési kényelmét továbbfejlesztették. A megvilágításmérőnek itt nincs külön kapcsolója, az az exponáló gomb enyhe nyomására önműködően bekapcsolódik. A gép elektronikája lehetővé teszi, hogy a megvilágítás mérését szűkebb blondók esetében is teljes fényrekesz mellett vé­gezhessük.­ ­ Filmfelvevők A filmfelvevőgépek megvilágításauto­­matikája lényegesen könnyebb feladat elé állítja a tervezőket. E gépek expozí­ciós idejét az állandó sebesség miatt nem lehet változtatni, ezért a helyes megvi­lágítás érdekében csak a fényrekesz ál­lítható, így az automatikának csak ennek nyitását és zárását kell elvégezni. A felvevőgépek blonde-szerkezete is egyszerűbb mint a fényképezőgépeké, ál­talában két vagy három lamellából ké­szülnek. Ezt a két vagy három lamellát már a szeléncella által szolgáltatott ener­gia is képes megmozgatni. Ennek ellenére itt is mind ritkábban alkalmazzák a sze­lén érzékelőkkel felszerelt fénymérőket, szívesebben alkalmazzák a követéses rendszert, mint amilyen a kvarc felve­vőkben is használatos. A filmfelvevők autómárkájánál a prob­léma a folyamatos felvétel közben fellépő megvilágításkülönbözőségekből adódik. A felvétel alatt az automatikának ezeket a fényerőváltozásokat észlelnie kell és a blendenyílást megfelelő gyorsasággal len­gésmentesen kell szabályoznia. Ebből kö­vetkezik, hogy a lamellákat és a vezérlő­szerkezeteket nagyon kis tömegűre kell méretezni, hogy tehetetlenségük minim­á­lis legyen, hogy azokat az energia válto­zása megfelelő gyorsasággal el tudja m­oz­­dítani. Ugyanakkor biztosítani kell, hogy az elmozdulás az előírt értéknél nagyobb ne legyen, tehát a rendszert csillapítani is kell, ezt villamos eltérítés esetén álta­lában örvényárammal végzik. Az auto­mata rendszerek működésénél nagy je­lentősége van a szabályozási sebességnek vagy követési gyorsaságnak, mely tulaj­donképpen jellemzője az egész rendszer­nek. Kétszeres megvilágítás hatására a blendeváltozás olyan gyorsasággal kell bekövetkezzen, hogy a filmszalagon azo­nos fedettségű képeket kapjunk. Ezt a se­bességet a gyakorlatban nem igen érik el a felvevőgépek vezérlőegységei, hiszen a rendelkezésre álló idő normál sebességet alapulvéve 1/16 másodperc lenne. Szeren­csére a gyakorlatban ilyen rövid idő alatt ekkora fényerőváltozás nem szokott be­következni. Problémát jelent még a súrlódás leküz­dése is. Bár csökkentésére a legkülönbö­zőbb módszereket alkalmazzák, teljesen nem küszöbölhető ki. Kis változások ese­tében a keletkezett energia olyan kicsi, hogy a súrlódást nem képes leküzdeni, a rendszert nem tudja elmozdítani. Ebből adódik, hogy a hosszabb használat alatt megkopott, szennyeződött au­tomatikák kis fényváltozásokra nem reagálnak, il­letőleg csak enyhe kocogtatásra mozdul­nak meg. A félvezetők elterjedése ma már ezt a problémát is megoldotta és a nagyobb teljesítményű felvevőgépeknél megfelelő kisterjedelmű erősítőkkel ezt a hibát si­került kiküszöbölni. Ezeknél a rendsze­reknél a blende elmozdulását szervo mo­tor segítségével érik el. Ilyen szervo mo­toros rendszert alkalmaznak például a Yashica Super 40 E­­és a Yashica Super 60 E típusú filmfelvevőgépeknél. Egyéb automatikák A fényképező- és filmfel­ve­vőgépeknél a megvilágításautomatikákon kívül egyéb, a kényelmet szolgáló egyszerűbb automa­­ti­kákat is alkalmaznak. Ilyenek például a Automata filmfelvevőgép sematikus raj­za. 1. Zoom motor 2. Érzékelő (CdS foto­­ellenállás) 3. Filmtovábbító motor. 4. Erő­sítő egység. 5. Filmérzékenység állító. 6. Belé kapcsolók. 7. Jelzőlámpa. 8. Tele­pek. 9. Blende, mindenki által ismert „beugró blende”, melyet ma már úgyszólván valamennyi komolyabb fényképezőgépen alkalmaz­nak. Automatika lényegében a gyorsfel­húzókat is. Önműködően működik a film­számláló szerkezet, a modern gépeknél annak nullára állása is automatikus. Ka­zettás filmfelvevőgépeinknél a fil­mérzé­­kenység beállítását is automata végzi, sőt a Nizo S 560 és S 800 típusú gépekkel fel­vétel közben automata segítségével ké­szíthetünk áttűnéseket. Ugyanennél a géptípusnál kockázó automatát is szerel­tek fel, mely másodpercenként 6 képtől a percenként 1 kép önműködő exponálá­sára is képes. A filmek befűzését auto­mata befűzőszerkezeteik segítik, egyes géptípusok a film továbbítását is auto­matikusan végzik. Végezetül szóljunk né­hány szót a fényképezés egyik segédesz­közének, a villanókészüléknek automati­zálásáról. A Leicaflex SL rendszere minden eddiginél pontosabb megvilágításmérést tesz le­hetővé. Képünkön a megvilágításautomatika elhelyezése és működési elve jól meg­figyelhető. 2 U Félautomata gépek Az automatizált fényképezőgépek e má­sik nagy csoportja lényegében két részre osztható. Az egyik — a teljesen automa­ta gépekhez közelebb álló fényképezőgé­pek csoportja — az előre kiválasztott ex­pozíciós időhöz megfelelő fényrekeszér­­­téket, vagy — egy másik megoldás­a az előre választott blendeértékhez tartozó expozíciós időt állítja be önműködően. Itt ­ A komputer vaku A komputer vaku működési elve lénye­gében azonos a hagyományos villanóké­szülékével: az NC akkuból nyert kisfe­szültségű áram a generátorrészben nagy­feszültséggé alakul és az energiatárolót — típustól függően egy vagy több kondenzá­tort — feltölti, majd villanáskor az össze­gyűjtött energiát a lámpa felhasználja. A villanó fénye a felvétel tárgyától, annak távolságától és tónusától függően kisebb vagy nagyobb mértékben visszaverődik. A komputer vaku reflektorán elhelyezett fotocella ezt a visszaverődött fényt érzé­keli és mérőjellé változtatja. Ezt a mérő­jelet egy apró elektronikus berendezés — a tulajdonképpeni komputer — egy meg­határozott Soilértékkel hasonlítja össze. Amint a mérőjel ezt az értéket elérte, — tehát a megvilágítás elegendő volt — a készülék belsejében elhelyezett második villanócső a megmaradt, feleslegessé vált energiát elvezeti, így a készülék villaná­sát megszakítja. Ez az egész folyamat hi­hetetlenül rövid idő alatt, mintegy 1/35 000—1/50 000 másodperc alatt játszó­dik le. Kőkúti Dénes TECHNIKA 1972 1

Next