Tejipari Hírlap, 1980 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

Elismerés és köszönet Ezekben a napokban már az új feladatokra készülünk, üzemek­ben, irodákban egyaránt, de ezt a készülődést, a holnap megter­vezését mindig meg kell, hogy előzze egy rövid visszatekintés. Annak felmérése, hogy mit ho­gyan tettünk az elmúlt évben, miben értünk el eredményeket, vagy: hol történt mulasztás? Szükséges ez a visszapillantás már csak azért is, hogy annál pontosabban, reálisabban szab­hassuk meg teendőinket az el­következő esztendőre. Milyen képet mutat egy ilyen visszapillantás nálunk, a tejipar­ban? Abban az iparágban, ahol a csaknem húszezernyi munkás­sereg évente több mint kétmil­liárd liter tej átvételéről, szál­lításáról és feldolgozásáról gon­doskodik. Ezen belül pedig ar­ról, hogy az átvett alapanyagból megfelelő arányokban, a tényle­ges szükségletnek megfelelően állítson elő termékeket, továbbá arról, hogy készítményeivel a minőségi elvárásoknak is meg­feleljen. Mindezeken túl pedig, hogy mind a fogyasztási struk­túrában, mind a termékek mi­nősége tekintetében új igénye­ket is támasszon, a fogyasztót korszerűbb táplálkozási gyakor­lat felé orientálja. A feladat, a felelősség nem ki­csi. Mégis, munkánkat áttekint­ve — úgy, mint a korábbi esz­tendőkben — azt mondhatjuk: a tejipar népes családja teljesítet­te a feladatot, megfelelt a vele szemben támasztott követelmé­nyeknek 1979-ben is. Első hallásra talán túlságosan is szerénynek tűnik ez az össze­gezés, de csak első hallásra. Azok a kedvezőtlen külső hatá­sok, amelyek népgazdaságunkat érik, érték, bennünket sem hagynak érintetlenül. Hogy mást ne említsünk most, csupán a Farkas László TVSZT-titkár beruházások ügyét. Mégis, a kedvezőtlenebb körülmények közepette is fel tudtunk vásá­rolni minden liter eladásra fel­kínált tejet, mégis be tudtunk vezetni sikeresen jó néhány új terméket, s voltak olyan ünnep­napjaink is, mint a kaposvári, veszprémi, mátészalkai üzemek avatása, és még a borítékba is jutott egy kevés plusz. Sokszor elmondtuk, hogy ered­ményeinket elsősorban annak tudjuk be, hogy a kormányzat megértéssel fogadta gondjain­kat, a tejügyet közüggyé tette. Új üzemek építésére kaptunk lehetőséget, jelentős rekonstruk­cióra, de mindehhez azt is hoz­zá kell tenni: a gépeket embe­rek működtetik, az üzem szer­vezettségéről emberek gondos­kodnak, a jó munkahelyi közér­zetet pedig csakis emberek te­remthetik meg, emberi szóval, emberi cselekedetekkel. Vagyis az elért eredményekért, az évi jó munkáért az embert, a munkásembert illeti elsősorban elismerés és köszönet; a sajtká­dak, a pasztőrözök és az íróasz­talok mellett dolgozó embert, a tejipar valamennyi dolgozóját. Ezekben a napokban már a jövő feladataival foglalkozunk, s így „közelről” még inkább lát­juk: a holnap még nehezebb lesz, még több odaadást, fegyel­met, tudatosságot követel mind­nyájunktól. Nehezebb lesz, mégis bizako­dóak vagyunk, bizakodásunk­nak pedig éppen az elmúlt évi munka az alapja. Az a pontos, fegyelmezett munka, amelyet most új év kezdetén ezúton is megköszönünk valamennyi dol­gozónknak, s egyben felhasznál­juk az alkalmat, hogy további sikereket és jó egészséget kí­vánjunk valamennyiüknek. Dr. Simka István vezérigazgató Gyorsfénykép egy brigádról A Baranya megyei Tejipari Vállalat Ifjúság Szocialista Bri­gádjának tagjai nemcsak munkaköri feladataikat látják el a teljes energiával, hanem társa­dalmi kötelezettségeiket is tu­dásuk maximumával teljesítik. Az elmúlt évben másodszor rendeztek névadó ünnepséget, melyen ismét három „brigád­gyermeket” köszöntöttek. A „Kö­zösségért még többet” címmel meghirdetett, szakszervezeti bi­zalmiak vetélkedőjének Bara­nya megyei döntőjén Novák Szilveszterné brigádtag I. helye­zést ért el. A Tanácsköztársaság évfordulóján megrendezett és Pécs összes szocialista brigádja részére meghirdetett vetélkedőn a brigád — Novák Szilveszterné, Bőgner Miklós, Szilágyi Géza 20 csapat közül a IV. helyen összetételű csapat — a részt vevő végzett. Társadalmi munkában évek óta patronálja a brigád a Tiborc utcai általános iskolát. Közös kirándulásokkal, állat­kerti, vidámparki sétákkal, hús­véti és Télapó-ünnepségekkel összehozza a családokat, a gye­rekeket. A 380 pécsi szocialista brigád közül 207 indult el a négyfordu­lós vetélkedőn, melyből 26 csa­pat — így az Ifjúság brigád is — került a Pécs, felszabadulásá­nak 35. évfordulóján megrende­zett döntőbe. A záró vetélkedőn egyenletes teljesítménnyel és jó hajrával a háromfős csapat a III. helyezést érte el. A siker különösen értékes, mert a pécsi élelmiszer-ipari csapatok közül egyedül kerültek a döntőbe, ahol helytállásukkal a tejipar hírne­vét öregbítették. Sz. G. A siker kovácsai: Szilágyi Géza, Tárnai Ferenc, Bőgner Miklós Fotó: Czakó László) 1 VII­A TARTALOMBÓL: ÉVFOLYAM A pártszervezet számadása Az egriek és a gyerekek 19gQ Hajnaliban a sajtosoknál JANUÁR * ÁRA: 1,- Ft Kitüntetések " * SZÁM ^ Új év elé Dr. Simka István vezérigazgató Jóleső érzéssel­ állapíthatjuk meg, hogy 1979-ben teljesítettük feladatainkat, összességében eredményes esztendőt zártunk. Megteremtettük a termelési biz­tonságot, a múlt évben is min­den liter fölkínált tejet átvet­tünk, feldolgoztunk. Zavartalan volt az értékesítés, minden vá­sárlói igényt ki tudtunk elégíte­ni. Dolgozóink az előirányzott bérfejlesztést megkapták. A múlt évben is éreztük a kormányzat segítségét, s ezzel a segítséggel jól élt az ipar 17 ezer dolgozója. Tovább nőtt az ipar szellemi ka­pacitása, egyre több jól képzett fiatal szakember dolgozik a vál­lalatoknál, s ez biztosíték a jö­vőre nézve. Elért eredményeinkkel meg­alapoztuk az 1980-as év kiegyen­súlyozott gazdálkodását. Az alapok tehát jók. A tejter­melőkkel a szerződéskötések be­fejeződtek, a zavartalan feldolgo­záshoz és a teljes körű ellátás maradéktalan kielégítéséhez biz­tosítva van a szükséges tejmen­­­nyiség. Ebben a tekintetben nincs változás a múlt évhez vi­szonyítva. Ez az esztendő, amelyet most kezdünk, mégis más, mint a ko­rábbiak voltak: megváltozott közgazdasági környezetben kell folytatni, végezni munkánkat. Ennek hatásaképpen az elő­irányzott, illetve a tervezett nye­reség lényegesen kevesebb, mint 1979-ben volt. Ez a kevesebb ön­magában még biztosítja az ipar, a vállalatok érdekeltségi alap­ját és egy szolid fejlesztés alap­ját is. Az igazi gond ebben az esz­tendőben az, hogy érzékenyebbé váltunk a nyereségre, szerényeb­bek a lehetőségeink. Olyan kicsi a tervezett nyereség, hogy bár­milyen kicsi is a lemaradás, az érzékenyen érinti az ipart, a vál­lalatokat. Az eddiginél tehát na­gyobb figyelmet kell fordítani a gazdálkodásra, alaposabban meg kell nézni, hogyan lehet jobban gazdálkodni. Nyíltan kell szólni a bérpoli­tikánkról is. Igaz, az ipar bértö­mege némileg növekedett, még­is, a tavalyinál nagyobb bérfej­lesztés csak létszámcsökkentéssel valósítható meg. Mik a legfontosabb tennivalók az új esztendőben? A legfőbb tö­rekvésnek arra kell irányulnia, hogy növelni tudjuk az értékesí­tést. Mindenekelőtt a vajértéke­sítés növelése a fontos, mivel eb­ben az évben nem akarunk vaj­exportot lebonyolítani. Jobb mi­nőségű vajat kell gyártani, álta­lában pedig arra van szükség, hogy nagy választékkal mindig a piacon legyünk. Az energiatakarékosság a má­sik nagy feladat; hogy miért, azt aligha kell magyarázni és bi­zonygatni: az ipar minden dol­gozója ismeri az egész világon problémát okozó energiahelyze­tet és népgazdaságunk gondjait. A megváltozott közgazdasági környezet teszi szükségessé, hogy a feladatokat minél kevesebb munkaerővel oldjuk meg. Ezen cél érdekében nagy feladat hárul a tröszt, a vállalatok, az üze­mek vezetőire, valamennyi dol­gozójára. Ez nem általános fel­adat, mindazt, ami ezzel kapcso­latos, konkrétan kell meghatá­rozni. A szakosítás, illetve annak folytatása, továbbfejlesztésének előkészítése, kidolgozása közös feladat. A nagy sorozatú gyártás növeli a termelékenységet, ke­vesebb munkaerőt, kevesebb energiát igényel. Mindez komp­lex feladat, nemcsak a gyártást, hanem az előállítást, a szállítást, a forgalmazást is érinti, nem tel­jesen új út ez, országosan van­nak rá példák, hogy egy-egy vál­lalat, üzem termékéből ma már országos ellátást szerveztek meg. Komoly segítséget várunk a vállalatok vezetőitől, dolgozóitól a belső szabályozás kidolgozásá­ban. Az országos szabályozók is­mertek, ehhez szeretnénk igazí­tani a belső szabályozást úgy, hogy a vállalatok önállósága ne csorbuljon. Az érdekeltség meg­valósítása körülhatárolt teljesít­ményhez igazodjék, vállalati, üzemi szinten éppen úgy, mint az egyes dolgozóknál. 1980-ban új lehetőségek és korlátok között kell megoldani feladatainkat, úgy, hogy az el­ért eredményeket ne kockáztas­suk. Legfontosabb céljaink: megtar­tani a termelés biztonságát, ma­radéktalanul kielégíteni a fo­gyasztói igényeket, s biztosítani dolgozóink érdekeltségét, s ezzel a lehetőséget a bérek fejlesztésé­re. Reméljük, mindehhez megta­láljuk a közös hangot, minde­nekelőtt azon a reális alapon, hogy sem kétségbeesésre, sem lelkendezésre nincs okunk az új esztendőben. Takarékos újhelyiek Sokat javított eredményeiken, hogy az idén a kampány öt hó­napja alatt, immár a sűrítő bir­tokában a tavalyi 3 vagonhoz ké­pest 28 vagon jó minőségű ta­­karmánytejport állítottak elő. Pedig nem kis gondot okozott szakember híján az üzemszerű termelés megindítása, hiszen két újonnan felvett munkásukat és a laborban dolgozó alkalmazot­­tukat kellett megtanítaniuk a berendezés kezelésére. Sátoraljaújhely környékére jellemző, hogy a felvásárolt tej­nek több mint fele kisgazdasá­gokból származik, amelyek ter­melését nagyban befolyásolta a szálastakarmány-helyzet. Ebből következik, hogy a nyár folya­mán valósággal elönti őket a tej, míg tavasszal és télen je­lentősen megcsappan. Az üzem kiegyenlítő „mellék­szerepe” magával hozza, hogy gyakran a tejszűke idején szállítaniuk kell a társüzemek­n­ hez alapanyagot, míg tejbőség idején alig tudtak a sűrítés előtt megbirkózni vele. Ezt a gondot tehát sikerült enyhíteniük és ez jelentkezik a trappista egyenletesebb minőségében sajt is. Annyira, hogy beléphettek a Csehszlovákiával folytatott kis­­határmenti exportforgalomba. Munkájuk jelentős része az önköltségcsökkentésre irányult; a szállítási utak bemérése, a for­galom kielemzése után egységdí­jas szállítási tarifát vezettek be. Ennek egyik eredménye, hogy megtakarítottak egy járműkapa­citást. Ezzel az egy mázsa ter­mékre eső szállítási költség 57,64 Ft-ról 53,54 Ft-ra csökkent. Fel­mentette az adminisztrációt az addigi nagy igénybevétel alól az is, hogy az árurendelés-számlá­zás adatait számítógépre vitték. Sikeres kereskedelempolitiká­juk eredménye, hogy az értéke­sített termék összvolumene ta­valyhoz képest 4,5 százalékkal emelkedett. Az is méltó gyakorlat, hogy követésre boltunk a darabos árut minden előcso­magolva, ólomzárral biztosított zárt ,,kosarakban” kapja. Ez nemcsak az áruátvételt könnyíti meg, de elejét veszi az éjszakai lerakatok megdézsmálásának is. A technológiai fegyelem javulá­sát mutatja, hogy tranzista sajt­­juk kiváló és jó minősítése idén 9 százalékkal javult. Mivel a sertéstenyésztés Zemplénben korlátozott, és mert a nagyüzemi sertéstartás száraz­­darás takarmányozásra épül, a sajtsavónak csak kétharmad ré­szét tudja felhasználni a háztáji gazdaság. Ezért megtették az előkészületeket a maradék savó sűrítésére. A gyorsmérleg már kimutat­ja a forintban mért eredménye­ket is. Tavaly 10 hónap alatt 718 000 Ft értékű alapanyagot takarítottak meg, sokból 30 000 forintot segédanya­érc ma­radt a kasszában; az év végére vízben, olajban, elektromos energiában mintegy 300 000 fo­rintnyi értéket ment meg a jó gazdasági szemlélet érvényesü­lése Sátoraljaújhelyen. Ezt tette le a kongresszus asztalára az üzem öt szocialista brigádja. b.

Next