Településfejlesztés, 1982 (1-4. szám)
1982 / 1. szám
Gyalogosövezetek történelmi belvárosokban - Eger példáján Mezey András - Körmendy Imre Városközpontok közlekedési gondjai nem újkeletűek. Az ókori Róma központjában is zavarokat okozott a nagy kocsiforgalom, ezért helyenként egyirányúsítást, súlykorlátozást és a járművek elől elzárt tereket hoztak létre — már kétezer évvel ezelőtt! A huszadik századot gyakran a gépkocsi évszázadának nevezik. A gépkocsiforgalom rohamos növekedése a számtalan előny mellett sok hátránnyal is járt. Az utóbbiak során előkelő helyet foglalnak el a történelmi város- és városrész-központok közlekedési gondjai. Közismert, hogy az elmúlt évtizedekben Európa sok történelmi városközpontjában a közlekedési zsúfoltság szinte megbénította a belvárosok életét. E súlyos helyzet megoldásaként fokozatosan több száz, gépjárműforgalomtól mentesített városközpontban gyalogosövezetet hoztak létre. Ezeknek a külföldi példáknak gyakorlati tapasztalatai hasznos segítséget nyújtottak az első hazai gyalogosövezeteknek a létrehozásában is. Jelenleg meghaladja a tizet azoknak a magyar városoknak a száma, ahol a gyalogosövezetek kezdeti, vagy igényesebben kiépített példái megtalálhatók (Szentendre, Kecskemét, Budapest, Sopron, Pécs, Székesfehérvár, Győr stb.). A külföldi és hazai eredmények, tanulságok felhasználásával jött létre Egerben a belvárosi gyalogosövezet 1981. május 31-én — egy éves kísérleti időszakot kijelölve. Ezt követően kerül sor a tapasztalatok részletes kiértékelésére és a forgalomszervezési intézkedések szükséges finomítására. E cikk a tíz hónapos egri tapasztalatok alapján kívánja értékelni a belvárosi gyalogosövezetek létesítésének fő kérdéseit: — városrendezési, területfelhasználási hatások és igények, — forgalomszervezési kérdések. Első kérdés annak eldöntése,hogy mely városban, illetve városközpontban indokolt gyalogosövezet létesítése? A tapasztalatok szerint olyan városrészekben célszerű gyalogosövezetet létrehozni, amelyek sokrétű közösségi igényeket szolgálnak és ennek megfelelően nagy a gyalogosforgalmuk. A városközpontok vitathatatlanul a funkciók leggazdagabb skáláját tudják felmutatni (bevásárló, igazgatási, művelődési, oktatási, idegenforgalmi stb. központ). Az ilyen — elsősorban belvárosi — területek tudják csak szavatolni, hogy nem jönnek létre néptelen napszakok és állandóan látványosságnak is beillő élénk gyalogosforgalom lesz. Nehéz annak számszerű meghatározása, hogy milyen nagyságú gyalogosforgalom esetén indokolt önálló gyalogosövezetet létrehozni. Az egri felmérések szerint 0,1 fő/járda mJ érték zsúfoltnak felett a megkérdezettek egyöntetűen túl minősítették a szóban forgó utcarészt. Szűk belvárosi utcákban mintegy 500 Elmű/óra gépkocsiforgalom és a jelzett gyalogossűrűség mellett már egyértelműen indokolt a járműforgalom erőteljes korlátozása és a gyalogosforgalom területének kiterjesztése az útfelületre is. A zsúfoltságot két tényező határozza meg: a gyalogos- és gépjárműforgalom nagysága és az utcák, terek mérete. Eger belvárosában talán döntőbb tényező az utcák keskeny, szűk volta. Hogyan alakult ki ez az utcahálózat és mik a következményei? A város életén mindenkor nyomot hagytak természetföldrajzi adottságai. Már helyét is a domborzati és vízrajzi viszonyok határozzák meg: a Szt. István alapította püspökség, majd az ennek védelmére a tatárjárás után kiépülő vár is a völgyszűkületet létrehozó meredekfalú sziklatömbre települt. A vár tövében jöttek aztán létre a később területileg is egységes várostestet képező (összenövő) települések. A mai barokk kori belváros a falakon belüli települési vízrajzi adottsága nyomán legkésőbb beépült része. A városkép barokk, de az úthálózat szinte minden elemében bizonyíthatóan középkori eredetű. A domborzatnak és vízrajznak a történeti, fallal körülkerített város nagyságának, kiterjedésében is meghatározó szerepe van: a várospalánk, majd kőfala a legkisebb védhető térséget öleli körül. (Területe: 70 ha; összehasonlításul: Sopron falakon belüli területe: kb. 9,0 ha; Kőszegé: 6,0 ha.) Ez a terület később a lehetőségekhez képest tömören beépült (ha nagy kiterjedésű területeken ez földszintes épületekből jött is létre). Napjainkban a gyalogos belváros létrejöttét és kiterjedését is a természeti és történelmi adottságok indokolják. Itt is, akárcsak más helyeken, a gyalogosövezetet a szükség (ti. az utcák szűkössége) hozta létre, s a szükségből erény kovácsolódott. A kényelmetlenséget, hogy bizonyos intézmények, üzletek, munkahelyek. 92