Temesvári Új Szó, 1990. október-december (2. évfolyam, 202-264. szám)

1990-11-01 / 224. szám

5 oldal Jogi tanácsadó „Csereszerződés“ jeligére­t _ Temesvár: A csere olyan szerződés,­ amellyel a fe­lek valamely dolgot adnak egy­másnak egy másik dologért. Azt is mondhatnám, hogy a csere­szerződés tulajdonképpen hason­lít az adásvételi szerződéshez, a­­melynek szabályait­­ebben az e­­setben is lehet alkalmazni, az­zal a különbséggel, hogy míg az­­ eladásnál az eladott dolog tu­­­­lajdonjogát vételárnak nevezett bizonyos pénzösszeg kifizetése ellenében ruházzák át, a cseré­nél a vételárat egy megfelelő ér­tékű dolog helyettesíti Megjegy­zendő viszont, hogy amennyiben a cserélt dolgok értéke nem egy­forma, a különbözetet többlet­nek nevezett bizonyos pénzösz­­szeg kifizetésével egyenlítik ki. U. L. — Rcsica: A munkavál­lalási, illetve az áthelyezéssel kapcsolatos eddigi törvényes ren­delkezések, tudomásom szerint, jelenleg is hatályosak. Tehát,, e­­zek értelmében, amennyiben ön, mint alkalmazott, egyoldalúan felbontja munkaszerződését és más vállalathoz távozik, elveszí­ti az úgynevezett munkában el­töltött évekre vonatkozó elő­nyökkel járó jogfolytonosságot, vagyis az ezekkel kapcsolatos kedvezményeket (családi pótlék, pótjövedelem, stb.). Természete­sen, más a helyzet akkor, ami­kor szolgálati ügyben egy má­sik vállalathoz helyezik át. G. Bálint — Lagos: Az ér­vényben lévő rendelkezések sze­rint, egy személynek ahhoz, hogy örökölhessen, három alap­vető feltételnek kell megfelelnie. Először is életben kell lennie az örökség megnyitásának időpont­jában. (Ide kívánkozik az a meg­jegyzés, hogy az eltűnt személyt életben lévőnek tekintik mind­addig, míg jogerős bírói határo­zattal holttá nem nyilvánítják.) Másodsorban: az illető nem lehet érdemtelen az örökségre, vagy­is nem követett el olyan cselek­ményeket, amelyek azt öröklésre érdemtelenné tennék. Így példá­ul érdemtelen az öröklésre az o­­lyan személy, akit jogerősen el­ítéltek, mert szándékosan meg­ölte az örökhagyót, vagy megkí­sérelte r­óni őt, hasonlókép­pen érd.. .en az olyan sze­mély, aki az örökhagyót hami­­san vádolta olyan cselekmény­nyel, amelyért súlyos büntetés jár, s ezért jogerősen elítélték, s végül még egy jelentős szem­pont: az illető öröklésre hivatott kell hogy legyen, akár a tör­vény alapján, akár az örökha­gyónak a végrendeletében kife­jezett akarata révén. K. Tamás — Nagyszentmiklós: A születési, házassági vagy el­halálozási okiratok rekonstituá­­lását akkor lehet kérni, ha az anyakönyvek megsemmisültek, elvesztek vagy amennyiben az okiratokat külföldön állították ki és nem szerezhetők be. Úgy­szintén az okiratok kiállítása akkor is kérelmezhető, ha a szü­letés időpontjában nem léteztek anyakönyvek, vagy, ha a bejegy­­zést az anyakönyvi megbízott hi­bájából nem eszközölték, noha a bejelentést megtették. A rekons­­tituáláshoz szükséges iratok jegy­zékét ezúttal helyszűke miatt nem részletezem, de amennyiben nem kapja meg helyben a szük­séges felvilágosítást, további tá­jékoztatás céljából készséggel állok rendelkezésére a szokásos csütörtök délutáni jogi tanács­adó- fogadóórák valamelyikén. Egeressy László ny. ügyész (folytatás az első oldalról) ram-dokumentumát, a Temesvári Kiáltványt. A televízió pedig teljes eszköztárát latba veti, hogy „betartson“ a bánsági tö­rekvéseknek. Rendszeresen el­­h­allgatja, amikor pedig nem te­heti, hát legalább kisebbíti vagy elhomályosítja az itt történtek jelentőségét, hogy mit sem lehes­sen kihámozni híradásaiból. E­­zeknek, a világ szeme láttára zajló tisztességtelen manipulá­cióknak időről-időre csattanós replikái vannak. Ám amíg a Bront, és a kormányzat elégedett velük­, Roşiianu úr és társai nem zavartatják magukat. Bizo­nyára a régi elvet vallják: „Úr fizet, úr rendelkezik“ De med­dig? ... Másik, szinte mindennapos fegyverténye az „igazság e baj­nokainak“, a magyarellenes nemzetiségi uszítás. Hazafias «««­»­«•TimKim­'aimnBiBia mezbe bújtatott ügy­buzgalom­mal a legprimitívebb indulatokat igyekeznek kiszolgálni, s elterel­ni vele az emberek figylemét társadalmunk válságáról, a min­dennapok sokasodó gondjairól. Mindegyre feltálalnak a nézők­nek egy-egy olyan, a magyar­lakta megyékből előkotort ügyet melynek konklúziója óhatatlanul az, hogy kész istenverése azo­nos égbolt alatt élni velünk. A demokrácia e gyászhuszárjai de­rűs természetességgel konferál­ták volt be minap azt a belügyi alakulatok rehabilitálására ké­szített, gyalázatos filmsorozatot, amelyet a felháborodott, megbé­lyegző közvélemény már- másnap leparancsolt a képernyőről. De remegő orrcimpákkal, villogó szemmel adnak hírt az esti fő­műsoridőben egy-két becsiccsen­­tett magyar nemzetiségű kisko­rú meg nem nevezett „rémtettei­ről“, melyekkel súlyosan veszé­lyeztetik „alkotó, békés munká­jára összpontosító társadalmun­kat“ (!) és sértik a nemzeti ér­zületet. .. S teszik ezt olyan kö­rülmények közepette, midőn a feje­ tetején álló közrend (mely­hez a Front januári amnesztiá­ja jócskán besegített) sérelmére tömegével követnek el valós bűntetteket, rablótámadásoktól a gyilkosságokig Ám most többről van itt szó, amit a sejtelmes megfogalmazások és a jelentő­ségteljes mimikák egyaránt igye­keznek tudtára adni a nézőké­nek. .. Istenem-uram, de nagyon nem volt szüksége ennek az ország­nak, ennek a népnek (minden itt élő nációt beleértve), arra a tör­ténelmi vargabetűre, melyet vé­gig nem vitt, megcsókolt forra­dalma következtében leírni kényszerül! De a jövendő mégis az övé, s a demokráciáé. Történelmi kitérő Temesvári Í­J SZÓ ­ A görög papoknak Aj­­rekeket és ifjú legényeket tani­­tony vezír templomot és lakut. S akadt a várbeli kalma­­monostort épített Szent rok, meg­­kézművesek között is János tiszteletére. A templom kő- egy-egy, aki sok gyereke közül föl épült és a kerek közepére sok egyiket a papoknak adta. De ma­ablakos kupola borult és ez a ku­­gyár egy sem kívánkozott barát­­pafa vörös rézzel volt born­vár­nak. A monostor a templom mellé é­ , Radia apátúr a monostori köny­­vük­, négy szegletes kicsi udvar vesházban nézegette, lapozgatta a köré épitve és az udvar felé kö­­könyveket, amiket Konstantin röskörül oszlopos tornáccal, az városából küldött a­­császár. Sár­udvar közepén kőkávás kúttal, ga hártyalapokra barna téntával Csendes, árnyékos, hűvös hely íródott a tengersok betűsor és­ volt ez a monostor és a fekete közben veres, meg kék festéssel süveges, szakállas papok lárma cifrázott betűket írtak, meg ara­­nélkül, némán, lassan suhantak nyos és ezüstös betűket is. És ide-od­a. Idegenek voltak ezek a írott képek is voltak'a könyvek­­papok mind és görög szóval éltek, ben, karikába foglalva a cs­­­ele idevalók voltak már az ifjú szál­ képe, meg a szent emberek paratok és a monostori iskolában és püspökök képe. De­ minden is idevaló gyerekek tanulták az szentek között a legnagyobbra idegen betűt. A vezir az itt van mindig az Úr Jézus Krisztus ké­­rő szolgai képek közül, meg a ra­­pét írta a könyvíró barát. Jézus bak kozut adott a papoknak gye- Krisztusnak szakálla és bajusza volt a képeken, és nagy barna szeme, a jobb kezét pedig feltar­totta,, előre a tenyerével és három ujját felfelé. A császár fejére a­­ranyos köves koronát írtak, de a szentek feje köré aranyos kari­kát és aranyos karikát írtak a Krisztus feje köré is, a karikába meg keresztet Radia apátúr nem látott ilyen könyveket sem Regensburgban, sem Prágában és éhes szemmel lapozgatta, forgatta őket és ma­­gyarázgatta Isvánnak azt, ami bennük írva vagyon. Mert a könyvek görög betűkkel íródtak és ezeket István nem tudta ol­vasni Ezért inkább a képeket né­zegette, a császárokat, szenteket és kiváltképpen Jézus Krisztus képét, ahogy felemelt keze három ujját felfelé nyújtja és nem tud­ta, hogy Isten Szent fiának bar­na szeme miért néz olyan szigo­rúan szembe vele? Az apátúr nagy beszédbe elegye­dett egy fehérszakállas baráttal és István otthagyta őket a köny­vesházban Kiment a tornácra és onnan a monostorhoz ragasz­tott templomba. A templomban hideg volt és nehéz szag és szomorú fálhomá­­lyosság, csak felülről, a kerek kupolából köröskörül ragyogott a sok apró, keskeny ablakocska. A falak telideszek­ írott képekkel, de a szeme alig-alig látta ezeket. Csak az oltár felett a magas fal közepébe írt nagy karikából ta­lálkozott pillantása megint csak a vele szembe néző Krisztus szo­morú pillantásával és felemelt kezének három magasra tartott ujjával. István ide-oda járkált a temp­lomban, elgondolkozva nézeget­te a cifra fejű oszlopokat, az i­­konosztáz megett az oltárt, s az asszonyok elrekesztett helyét is bejárta fenn a kóruson; próbálta olvasni a szentek fejéhez írott betűket s megbámulta az írott virágokat, gyümölcsöket és cso­dálatos állatokat, és madarakat, akiknek hírét sem hallotta­ soha és akik beleptek minden helyet ott, ahol a szentek képe hibázott. Hirtelen megsötétedett a temp­lom és a festett fali képeket el­nyelte a homályosság. A keskeny kupolaablakocskák is vakon pis­, lógtak csak. Azután vakító láng lobbant és akkorát csattant, hogy megrendült belé a templom. Ist­ván ijedten hunyta be a szemét egy pillanatra és amikor újból kinyitotta, körülötte süket né­maság és vaksötétség volt. Káp­­rázó szemmel, zavarodottan pil­lantott maga körül, majd felfe­lé és megrettent. Mert onnan a magasból csillámló arany kari­kából sötét bajuszos, szakállas halavány arcából két barna szem nézett reá szigorú szomorúsággal. És íme, hang hallatszott onnan felülről:­ egy-egy tompa koppa­­nás először, azután mind sűrűb­ben dübörögve, zengve, süketít­ve eszeveszett dobolás. És a ha­­lovány arca mind fehérebb és a két reászegezett szem mind sö­­tétebb és a szája mintha nyíl­na és beszélne. És a felemelt kéz három ujja, mintha fenyegetne. .. ... Zivatar támadt volt és ke­gyetlen jégeső szakadt az ég­ből... ☆ Délebédnél a palotás házban új vendég ült az asztalnál Aj­tony vezri mellett: FOLYTATJUK) Kinek a kötelessége? A Forradalom Sebesültjeinek és Mártírjai Családtagjainak December 17 elnevezésű Szövet­sége e hó 20-án összehívott saj­tókonferenciáján ismertették és nyilvánosságra hozták jelenlegi helyzetüket és kérték az illeté­kesek segítségét és azt, hogy ne feledkezzenek meg ezekről az emberekről. A forradalom alkalmával Te­mesváron 127 ember halt meg és több mint 600-an megsebesül­tek. Ebből 27 személynek azon­nali külföldi gyógykezelésre len­­ne szüksége. A szakminiszté­rium kiutalt erre a célra 48 000 dollárt. Az összeg nagynak tű­nik, de alig elegendő 3-4 sze­mély külföldi kezelésére. Köztudott, hogy a Szabadság Alapban (Fondul Libertăţii) e­­lég sok pénzt folyósítottak, ép­pen erre a célra, vagyis a rá­szorultak megsegítésére. S azok­nak az embereknek, akik egy emberarcú társadalom megvaló­sulásáért adták egészségüket, most van szükségük a segítség­re, arra, hogy ne fosszák meg őket jogaiktól. A sajtókonferencián szóba ke­rült többek között az a sértő te­vékenység, amit a România Ma­re és más szélsőséges lap foly­tat a forradalmárok és mártírok ellen. Sajnos, sok hasonló anyag jelenik meg a helyi Renaşterea Bănăţeană lapban is. Valamennyiünk érdeke, hogy ne hallgassunk ezekre a provo­kációkra. Minket temesváriakat épp azért tisztel az ország és a világ, mert itt volt a forradalom bölcsője, itt harcoltak azok, a­­kikért most kell harcoljunk, hogy jogos érdekeik ne szenved­jenek csorbát. K. L. 1990. november 1 • hírügynökségek jelentik • IRAKI AKNAMUNKA Némi zavar mutatkozik az Irak elleni politikai ügyben. Minden­ki határozottan cáfolta,­de azért érezhető valami kis megingás az Irak elleni­ egységfrontban. Sza­­úd-Arábia megingása és a fran­cia túszok szabadonbocsátása Szaddam­ Husszein malmára hajtaja a vizet. A „Divide et impera“ elvet alkalmazó iraki elnök tevékenysége által okozott zavar egyik jele, hogy a szaúd­­arábiai nagykövetet bekérették a washingtoni külügyminisztérium­ba, ahol Baker külügyminiszter szokatlanul hosszan tárgyalt ve­le. A külügyi szóvivő szerv csak négy percig volt szó azok­ról a hétvégi szaudi nyilatkoza­tokról, hogy Irak visszavonulá­sa esetében elképzelhetők volná­nak bizonyos területi enged­é­nyek. A ny­ilatkozatokat félreértette — mondta Szaud-Arábia nagy­követe az "újságíróknak" és hozzá­tette­­, hogy országa nem kí­nál engedményeket és ragaszko­dik a feltétel nélküli iraki csa­patkivonáshoz. BERZENKEDIK LÍBIA KAKASA Moammer Kadhafi líbiai veze­tő kijelentette, ha az öbölben történik valami, Líbia kénytelen lesz legalább egy millió személyt mozgósítani. Nem részletezte a­­zonban, hogy országa az ellen­ségeskedések kirobbanása ese­tén milyen álláspontra helyez­kedne és azt sem, hogy ez az e­rő Líbiában maradna-e vagy a harcok övezetébe vezényeli-­ a fegyvereseket — közli a Franci Presse. TISZTOGATÁS BEIRUTBAN A libanoni kormány elhatá­rozta, hogy távozásra kénysze­ríti Beirutból és környékéről a milíciák­­ csoportosulásait, ame­lyek 15 éve tagadják az állam tekintélyét. A libanoni kormány intézke­dése legkevesebb öt milíciára vagy katonai csoportosulásra vo­natkozik és arra hivatott, hogy Beirútban és a főváros környé­kén előmozdítsa a normalizálási folyamatot. ■ ■•■■■■■awiaii’Osiliani Összeadás és kivonás egytől­ nyolcig (Folytatás az első oldalról) — Van-e a miértre magyará­­zat ? — A bizalmatlanság, a jövő­től való félelem. A múltbeli ta­pasztalat és a kétkedés befolyá­solja a szülők döntését, már azt is nehéz elhitetni velük, amit lát­nak, amit eddig elértünk. Pedig az igazat megvallva, Lugoson nem gáncsolnak bennünket, az egy-két epés megjegyzést elnyom­ja a jóindulatú, segítőkész ro­mán kollégák h­angja. Akadt kö­zöttük olyan, aki arra kért, győz­zem meg a magyar nemzetiségű szülőt, adja anyanyelvű osztály­ba a gyermekét, mert nagy erő­feszítés a hatévesnek-hétévesnek helytállnia román nyelvű osz­tályban. A higgadtan gondolkodó, jó pedagógus nem cselekszik a gyermekek kárára. — Mennyi a létszám, az I-IV., illetve az V-VIII. osztályokban? — Az 1.-ben, mint mondtam, tizenegy, a II.-ban hét, a Hi­bán tizenöt, a IV-ben tizennégy, az V.-ben tizenkilenc, a VI.-ban tizenhárom, a VII. és VIII.-ban húsz-húsz. Akiket más osztályok­ba írattak, azoknak mi végérvé­nyesen mínusz jelt tehetünk a nevük elé. Nem értem­, sehogyan sem értem a magyarjainkat! — békétlenkedi­k Kiss Mihály igaz­gatóhelyettes — Mit ígér az óvoda? —­ Keveset. Az idén is csak há­rom gyermek jött onnan az I- osztályba . Sokan sajnáljuk, hogy a nyugdíjazással értékes nevelők távoztak a körünkből. Jakab Má­ria óvónő például, nagyon hiány­zik. Reméljük, hogy a fiatal •Szorcsikné Vida Rozália munká­jában is sok örömünk lesz még . . — Véleménye szerint az RMDSZ lugosi szervezete tudna-e segí­teni iskolaügyben? Kiss Mihály tanár úr hangja kissé bizonytalan amikor vála­szol: — Anyagilag aligha. De azért nem ülünk tétlenül. .. A töb­bes számból könnyű kö­vetkeztetni. Éppen kicsengetnek, amikor megérkezünk az alsó tagozat é­­pületéhez. Derű vagy ború fo­gad? .. De erről majd követke­ző riportunkban MaiHBaiai­BaiBixaaaiBi

Next