Temesvári Új Szó, 1991. január-március (3. évfolyam, 265-326. szám)
1991-01-04 / 265. szám
2 oldal Árliberalizálás (Folytatás az eho oldalán)tattak „felhőkarcolókká“ (végre megint „csúcsokat döngeünk“, naint azelőtt?!), hirtelen rentábilis lett a gazdaságunk, tepel került ennek szinte helyehozhatatlan elavultságára, a munka termelékenységének és minőségének képtelenül alacsony voltára, a magas önköltségére, a termékek versenyképességének teljes hiányára a civilizált viág piacain, stb. Most megint nyugodtan aludhatunk, ki tudja meddig nem kell törődnünk a gazdaság korszerűsítésével, mert ilyenformán nem tűnik szükségesnek. Újra csúcson vagyunk tehát, de annál nagyobbat félünk zuhanni, ha majd ez a hamis alapokra támaszkodó rozoga építmény össze fog omlani! Az árliberalizálás tehát az önbecsapás iskolapéldája lehet, bár nincs kizárva, hogy a kormány nem is olyan naív, hanem csak másokat akar becsapni. Egy sajnos, bizonyos: végső fokon az így okozott kárt megint az istenadta nép kell majd megfizesse, mint már annyiszor... Az ilyen és hasonló módszerekkel élő kormány csak a hozzé nem értését bizonyítja eredménnyel. A helyzet gyors javulása így nem remélhető. Tetejében pedig az alsó- és felsőházban ülő úgynevezett „honatyák“ egy része a decemberi események temesvári kirobbanásának egyéves évfordulóján bebizonyította ország-világ előtt, hogy összetéveszti az országgyűlést a kabarészínházzal, vagy akár a kocsmával... Pedig ha a decemberi eseményeknek egy teljesen tiszta, spontán, őszinte, nem a háttérből irányított része is van, akkor az a temesvári népfelkelés kezdete az! Nehezen képzelhető el, hogy ilyen körülmények között ez a kormány és a mellette kiálló országgyűlés visszavezetheti ezt az országot a civilizált Európába (ha egyáltalán szándékukban áll?!). Éppen ezért tűnik nekem úgy, hogy végezetül nem kívánhatok senkinek se reális alapokon boldog új évet. Helyénvalóbbnak tűnik, ha inkább szerencsés új esztendőt kívánok. Ezt azonban őszintén és mindenkinek! „Vonuljanak vissza a parlamentből!” (Folytatás az első oldalról) tezek hajlandók továbbítani a kormánynak a szakszervezetiek óhajait, de döntést semmilyen ügyben sem hoznak. Neheztelésüket fejezik ki amiatt is, hogy 4 találkozóra úgymond „beidézték“ őket, ami — tisztségükre való tekintettel — sértő és megrázó. E bevezető nem volt más, mint olaj a tűzre. Sorin Mitia, aemes Megyei Szakszervezetek egyik vezetője kijelentette:Tisztelt urak, úgy látszik elfelejtették, hogy Önöket mi választottuk meg és ott fent miniét kell képviseljenek. Mennyit váltottak be a választási kampány ideje alatt tett ígéretekből? Főbb közleményt intéztünk a kormányhoz, személyesen Pét■c Román úrhoz is, eredménytelenül.Nem azt kérjük önöktől, hogy panaszainkat továbbítsák, hanem azt, hogy vonuljanak vissza a parlamentből.“ Az ajánlatot az érintettek nemogadták kitörő örömmel. Arról próbálták meggyőzni a jelenlévőket ,hogy megyénknek többet használ, ha ott vannak, mint ha visszavonulnak. A több mint hat órán át tartó kimerítő vita során a felszólalók a parlamenterek tudomására hozták — ha netán nem tudták volna —, hogy Temes megye gyakorlatilag gazdasági és politikai blokád alatt áll. A vállalatok többségében még legfeljebb másfél hónapig van munka, hiányzanak a nyers- és alapanyagok, nincsenek szerződések. A helyzet teljesen kilátástalan és mindez súlyosan kihat a dolgozók mindennapi életére is. A találkozón dialógusról már csak azért sem lehetett szó, mivel a szenátorok és a képviselők különböző pártokat, különböző nézeteket képviselnek, sdőig egyesek egyetértettek, megtapsolták a felszólalókat, addig mások úgy tettek, mintha nem értenék az elégedetlenség okait, s magyarázatot próbáltak adni a kormány minden téves lépésére Végül mégiscsak olyan megegyezésre jutottak, hogy Diodor Nicoară, UMF szenátor ismerteti a parlamentben — tévékamerák előtt — a Temes Megyei Szabad Szakszervezetek Szövetsége Végrehajtó Bizottságának közleményét, hadd tudja meg az egész ország, mit is akar tulajdonképpen Temesvár. . A sereg zöme ,szép Jas- Osan megkezdte a visszavonulást. A nemzetségi kopjak is összeszedték és kifújták magukat, s Vecclin visszaparancsolta a vári katonákat, és helyettük őket küldte a sereg végére utóhadnak. Akkor már a morva és a Cseh gyalogok is vállukra vett lándzsával és hátukon pajzzsal talpaltak visszafelé Megettük a német lovasság. Vecelin úr kulaccsal kínálta Istvánt. — Igyál nagyúr erre az ijedtségre — Nem kell! Hol állunk meg? — Talán Fehérváron. Iván ránézett Vecelinre, de nem szólt semmit. A nap jebu költ a bakonyi negyek megött.. . ' Csanád a kenesi domb napkeleti füves lankáján szállott meg. A lovakat lenyergelték és kiponyvázták. Helyenként már buja volt a gyep és az állatok tele szájjal harapták. Portyákat indított, akik megszállják a Sárpatak gázlóit Vigyázókat a napnyugati oldalra is, hogy szemmel tartsák a tó partját és a veszprémi térséget. Azután, hogy a nap erősen tűzött, árnyékos helyet, keresett magának. A domb tetejét ritkás erdő borította, az öreg tölgyek között egy-egy nyárfa már kibontotta lombját. A fák alatt téli száraz lomb és tavalyi fű. Ott keveredett le. A tábor messze alatta, a legények a fűben heverésztek, itt-ott apró tüzek körül kuporodtak. A fák között egy-egy kicsi madár pityegetett, néha harkály kopogott valamelyik tölgyfán, hogy messze visszhangzott pergő dobolása Csanád elszunnyadt. Arra ébredt, hogy valaki áll előtte és nézi. Kurta béke volt a besenyő zászló hadnagya. Nem messze tőle egy legény összerakott faágak alá füstölgő, száraz facsutakat dugdosott. Csanád felült és felpillantott a napra, még messze a dél. A tó mellett portyáztam — mondta a besenyő. Csanád felállott. A besenyő folytatta: — Egy emberrel beszéltem, ott a Somogyi parton. — Mi jól hallottál tőle? A béke csak állott és nézte, hogy lobban fel a tűz. Hosszú ember volt, majd akkorra mint csanád és vállas is. Aprószemfi sárga orcájú és fekete bajuszú. Süvegje alól, két oldalt a füle mellett férges fekete befont haja meredten lógott vállára. A besenyő szeme a tűzről Csanádra fordult és lassú szóval mondta: — Azt kérdezte az az ember, vajon meggondolta-e Csanád úr jól, de áldott tartomány a Rábaköze? — Ezt kérdezte? Csanád keze önkénytelenül az övébe dugott kés nyelére tévedt. A kést kihúzta tokjából és megnézte, egy ujjával végig is pengette az élét: derék, hosszú, hegyes kés volt, azután csak viszszadugta megint a tokjába. A besenyő állott előtte. Csanád hirtelen ránézett! — Tudod-e miért kérdezte azt az az ember? Most Kurta beke kézig tévedt a kése nyelére: — Tudom. — S mit gondoltál, mi választ adhatnék? — Azt, hogy kár az a szép tartomány annak a szakállas németnek. — Mégis az övé De úgy lehet, sokan? narancsolott. A tűz lángolt már és Csanád melléje kuporodott — Leülhetünk. A legény egy nyaláb száraz ágat hozott és letette a tűz mellé a földre, arra reászólt! Szalonnát hozz és kenyeret, meg bort. S egy ággal piszkálta a tüzet! — Mi bajod neked Vecelin úrral? A besenyő ült mellette, maga alá húzott lábakkal, keze az ölében, szeme összehúzva és bámulta a tüzet: — Csak azt tudom, hogy mink hóban fagyban portyázzuk örökké a német gyepűt. Télen-nyáron tülekedünk a bajor katonákkal, ázunk, fázunk, szomjazunk, éhezünk és ládd-e a jó legelőkbe a Nagyúr ezeket az idefutott németeket ülteti, s a mi állatunk sáléra és kopaszra szorul. Őket hizlalja az ország és mi soványodunk. A Nagyúr hadának is nem István a hadnagya, hanem az a német. Igaz-e?.. Folytatjuk) Temesvári ÚJ SZÓ A Temes Megyei Szabad Szakszervezetek Szövetségének közleménye A megyében tapasztalt elégedetlenség hatására amely sztrájkokban, tiltakozó felvonulásokban és nagygyűlésekben jutott kifejezésre végső megoldásként a Kormány lemondását követeljük, a következő indoklással! — Temes megye szakszervezeteinek valamennyi követelése válasz nélkül maradt; — az üzletekből az elemi szükségleteket kielégítő árucikkek is hiányoznak; — a nyersanyagok és alapanyagok hiánya; — a munkavállalók érdekeltségének hiánya; — hiányoznak a vállalatok újjászervezéséhez szükséges törvények; — a gazdaság központosításának fenntartása; — az 1989-es decemberi forradalom idején népellenes bűnöket elkövetők többsége ma is szabadon van; — a marosvásárhelyi események feltáratlansága; — nem készült el a júniusi bukaresti eseményeket kiértékelő jelentés; — a központi sajtó egy része és a TVR által kifejtett félreinformáló hadjárat; — a temesvári megemlékezések és gazdasági jellegű munkabeszüntetések politikai értelmezése. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy a jelenlegi Kormány és maga az elnöki intézmény is elvesztette a szavahihetőségét, mivel közvetlenül vagy közvetve felelős a tavalyi évben országunkban történt számos negatívan értékelhető eseményért. Noha számtalanszor megpróbáltuk, érdemi párbeszédre nem került sor a Kormánnyal, legtöbbször válaszra sem méltattak bennünket. Úgy véljük, Temesvárnak nem ismerték el a forradalomban szerzett érdemeit és a gazdasági függetlenségre irányuló jogos követeléseit szeparatizmusként értelmezték. Kérjük Románia Parlamentjét, hogy szavazzon meg egy bizalmatlansági indítványt a jelenlegi Kormány ellen és kérjük egy koalíciós Kormány létrehozását. „Ha Temesvár nem lett volna, semmi sem lett volna“ Temesváron, 1990. december 30 A TEMES MEGYEI SZABAD SZAKSZERVEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA 1991. január 4 Az utolsó kívánság Esztendő kezdetén jobbára friss erőről, nekirugaszkodásról, megújulásról szólnak az újságcikkek, elnézést kérek hát azoktól, akik most ezt várják. Az élet mondja tollba az alábbi sorokat nekünk, a Temesvári ÚJSZO-nak szánta, és nincs jogunk sem megmásítani, sem elhallgatni. .. „Az Űrklinikák 1-es számú kórtermében idős asszony bízott meg kérése továbbításával, és ezúttal igyekszem eleget tenni az óhajának — mondotta a karácsonyt megelőző napok egyikén Bárány Ildikó orvosnő. — Újságíróval szeretne beszélni a néni, nagyon szívesen venné, ha felkeresné valaki a szerkesztőségből és meghallgatná, mert a mondanivalóját személyesen kívánja közölni.“ Bemehetek hozzá? ” A kérdésre Fluture doktor bólint készségesen, noha látni az arcán, hogy váratlanul éri a látogatás. Nem szokott előfordulni, hogy operált beteg újságírót keressen az ágyához... — Csak tessék, semmi akadálya. Szűcs néni hét nappal ezelőtt szerencsésen átesett a műtéten, ami már koránál fogva is figyelemre méltó — mondja. A 4-es ágy felől hívó szó és kedves üdvözlés hallatszik. — Én vagyok az a Szűcs Gizella, aki üzent a szerkesztőségbe Bárányi doktornővel. Köszönöm, hogy meghallgatták a kérésemet. Nagyon reménykedtem, hogy eljön valaki az újságtól, mert olyannak ismerem a lapot. .. — akadozó, halk hangjának segít a mosolya továbbítani, amit e pillanatban érez. — Milyennek tetszik ismerni? — kérdem, és ő felém mutatja a kezében tartott Temesvári ÚJ SZÓ-t. — Ilyennek, hogy még most sem hagy el. Vele legyezgetem magam. Jó meleg van itt. De nem ezt akartam én elmondani az újságnak, hanem azt, hogy a meleg nem csupán a fűtőberendezésből, hanem a szívekből árad ezen a klinikán. Idős asszony vagyok, negyvennégy esztendeje lakom Temesváron, azóta olvasom az önök lapját, és olyan szeretettel várom naponta, mint a családtagjaimat. Hát ezért bízom rá most, a nehéz órák elmúltával a köszönetemet is. Kérem, írják meg, hogy az Új klinikák munkaközössége, a legkisebbtől a legnagyobbig, vagyis a személyzet, és az orvosok, Fluture előadótanár, Szucsik doktor úr, a fiatal Radu Ionescu orvos annyi türelemmel és emberséggel bánnak velünk, rászorulókkal, amihez hasonlót még nem tapasztaltam, pedig már három műtéten estem át az évek során. Most tudom csak igazán felmérni, értékelni ennek a klinikának a segítőkészségét, szellemét, ahol tavaly ilyenkor lőtt sebeket kötöztek, mentették a sok-sok fiatal életet... Korban is jócskán előttük járok, nyolcvankét esztendős vagyok, de itt arról is meggyőződhettem, hogy mindenki egyforma, bármilyen is az anyanyelve, a vallása, a kora. Itt csak egy a fontos: a beteg. A gyógyulni akarók érdekében hajtja magát ez a munkaközösség, akár a kaszások, akik beálltak a rendbe, és nem akarnak lemaradni egymás mögött. Kötelességemnek érzem ezt elmondani, rábízni az én kedves újságomra köszönetem továbbítását most, a legalkalmasabb pillanatban: a karácsony, a szeretet ünnepe alkalmából. Értem a szándékot és intek, ne fárassza magát a hosszas beszéddel, de Szűcs néni mosolyogva ingatja a fejét. — Dehogyis fáraszt, sőt most könnyebbültem meg igaz hogy mindezt elmondhattam, v. Vidos, jó családom van, egész szívükkel mellettem állnak, mire hazamegyek beszerzik a Bagoly kalendáriumot, olvasgatni, pihenni fogok, remélem hamarosan felépülök. .. — Adja Isten! — búcsúzom, és ígérem, hogy átadom az üzenetet. Három nap múlva cseng a telefon: Szűcs Gizella idősebbik leánya, Wojcik Éva beszél könynyes szomorúsággal édesanyjáról, akit boldoggá tett, hogy tollba mondhatta köszönetét. Ez volt az ő utolsó kívánsága. .. Siipos Erzsébet VIHAR A SZATURNUSZON A Hubble csillagászati távcső erős vihart fényképezett le a Szaturnuszon. A légköri perturbációi miatt az ammóniafelhők, melyek néhol elérték a 230 kmes magasságot, teljesen megkerülték a bolygót. A szakemberek becslése szerint, a Nap kivételével a Naprendszer legnagyobb atmoszférikus struktúrájáról lenne szó. A Szaturnuszon legutóbb 1933-ban észleltek hasonló jelenséget. A Hubble űrteleszkóp 400 felvételt készített, amelyek lehetővé teszik a nagy magasban piros és a Szaturnusz ab. Túrájához közelebbi rétegekben kék színű ammóniafelhők részletes megfigyelését. A hatalmas vihart az amatőr csillagászok már szeptember elején lokalizálták, amikor még csak kialakulóban volt. Az akkor megfigyelt átmérője a Föld átmérőjének a háromszorosa volt, míg a jelenlegi maximális szakaszban elérte a 10-szeresét.