Temesvári Új Szó, 1991. január-március (3. évfolyam, 265-326. szám)

1991-01-04 / 265. szám

1991. január 4. ” Temesvári ÚJ SZÓ Jogi tanácsadó V. S. Temesvár: Válás esetén a lakáshasználati jog általában nem illeti meg az elvált felesé­get, még akkor sem, ha a há­zasság felbontásáért a férje hi­báztatható, amennyiben a lakás tulajdonjoga a férjéé, és a há­zasságból nem született gyermek. Kivételt képez a Családi Tör­vénykönyv 41-ik szakasza által előírt helyzet, amikor a bíróság a férjet a volt feleség eltartá­sára kötelezi. A. J. — Nagyszentmiklós: A jóváhagyás előtt álló új föld­törvénynek és az ezzel kapcso­latos rendelkezéseknek az alkal­mazásakor, a jelenlegi informá­cióim szerint, az egyik legfonto­sabb okirat a telekkönyvi kivo­nat, vagy bármilyen más ok­mány (például örökség, stb.) lesz. Ezért azt ajánlom, hogy a csa­lád birtokában lévő okmányok közül már most keressék ki azo­kat az iratokat, amelyekkel iga­zolni tudják a tulajdonjogot. Az nem lényeges, hogy ezek az ok­mányok miben nyelven, vagy milyen hatóság által vannak ki­állítva. A lényeges az, hogy meg­legyenek és­ amikor szükségessé válnak, lehessen azokat idejé­ben benyújtani a megfelelő ható­sági szervhez. Amennyiben ezek nincsenek meg, segítségükre le­hetnek a szomszédok is, akiknek ingatlan van a tulajdonukban, s ezekről léteznek okiratok, illetve az eladó, vagy más örökös a tu­lajdonukban lévő papírokkal. Tehát, már most lássanak hozzá ezen lehetőségek felkutatásához. 11. Magdolna — Facsád: Mind­egyik községházán, annak kere­tén belül, működik egy olyan bizottság, amelyre a lakáskér­déssel kapcsolatos panaszok és beadványok kivizsgálása tarto­zik. Ez a bizottság javasolja a polgármesternek, hogy ilyen vagy olyan értelmű határozatot hoz­zon, amelyet az illető rendsze­rint szem előtt is tart. Megjegy­zendő, hogy a bizottság nem il­letékes intézkedni, ugyanis ezt csak a végrehajtó szerv, illetve a polgármester teheti meg. Re­méljük, hogy amint azt ön is ki­fejezésre juttatja levelében, az adott ígéreteket maradéktalanul be is tartják és így minden te­kintetben az ön javára kedvező­en oldódnak meg a jelzett prob­lémák. S. Kálmán — Rosi­a: A 144/ 1958-as Államtanácsi Rendelet 12-ik szakasza értelmében, bár­melyik fél, aki az ideiglenes a­dásvételi szerződést aláírta, kér­heti a bíróságtól, hogy a másik fél a közjegyző előtt aláírja a végleges szerződést. Amennyiben az illető ezt megtagadná, akkor ilyen esetben a bírósági határo­zat helyettesíti a végleges szer­ződésben a másik fél aláírását. A fenti rendelet értelmében az adás-vétel csak az épületre vo­natkozott, míg a föld (házhely, udvar, kert, stb) az állam tulaj­donába került. Ezt a rendelke­zést egy utólagosan hozott tör­vény hatálytalanította, tehát ma már mind az ingatlant, mind pe­dig a földterületet a telekkönyvi adatok alapján átírják az­ új tu­lajdonos nevére. M. István — Lugos: Az mtsz­­ek alapszabályzata, a jelenleg érvényben lévő rendelkezések a­­lapján, valóban több szempont­ból is kifogásolható. Addig vi­szont, amíg az ezzel kapcsolatos problémákat a törvényhozó szer­vek nem szabályozzák, senki sem járhat el önkényesen. Ennek a kérdésnek a rendezése folyamat­ban van, s intézkedések történ­nek, hogy megszüntessék a múlt törvénytelenségeit. Egeressy László, ügyész Földművelés - kockázatvállalással vagy megfigyelhettük, hogy so­­te a megyében sok volt az elhanyagolt, gyomos vetemény, megműveletlen, parlagon heverő föld, derékig érő gyommal. Le­hangoló és elszomorító látvány volt. Főleg az mtsz-ek tulajdonát képező területek váltak a „senki földjévé“. Elgondolkoztató, hogy a falvak lakossága mennyire nem érzi magáénak a földet, mennyi­re közömbössé vált iránta. Pedig a történelem során volt rá példa nem is egy, hogy fegyverrel a kezében, vérével védte talpalat­nyi földjét. A parasztok jelenlegi magatar­tása érthető, és nem vethetünk szemükre semmit, hiszen 45 éven át tapasztalhatták, sőt bőrükön érezhették, hogy mennyire ki­szolgáltatottak. Földjük már nem volt az ő földjük, s a homlokuk verejtékével megtermelt javak felett sem rendelkezhettek.­­ A rövidesen életbe lépő Föld­i-vény, remélhetően „igazságot szolgáltol“, s az eddig legkizsák­­mányoltabb réteg, a parasztság is, visszakapja azt, ami mindig is az övé volt, a földet. Csakhogy feltevődik a kérdés, ennyi keserves év után igényli-e a parasztság a földet? A válasz nem egyértelmű: egyesek akar­ják mások viszont nem. Végváron Tóth András mér­nök, aki évekig volt az mtsz el­nöke és ismeri az embereket, el­mondotta, hogy községükben i­­gen kevesek azok akik érdeklőd­nek a föld iránt, és önállóan a­­karnak gazdálkodni. Eddig csu­pán 15-16-an iratkoztak fel. De ezek közül is vannak, akik csu­pán unaloműzésből, hobbiból kí­vánnak megművelni 1-2 hektárt. Pedig a község bírója személye­sen foglalkozik a földigénylők összeírásával, amit mi is nagy­mértékben támogatunk. Azok, a­­kik az mtsz-ben dolgoztak és dolgoznak — kevés kivétellel — továbbra is közösen óhajtanak dolgozni, mindegy, hogy­­milyen név alatt fog újraszerveződni az mtsz. — Mivel magyarázza a paraszt­ság eme nagyfokú érdektelensé­gét a földtulajdon iránt? — Nem is nevezném kimondot­tan érdektelenségnek, inkább bá­tortalanságnak. S ennek pedig több oka is van Elsősorban a legtöbb családban már csak az idős szülők maradtak a község­ben a fiatalok szakmát tanultak, tehát nem értenek a földműve­léshez, vagy nem is akarnak, nagy többségük nem is lakik már falun. Másodszor azoknak akik vállalhatnának földet, hi­ányzik a tőkéjük, egy ilyen vál­lalkozáshoz, mert ahhoz, hogy gazdálkodni tudjon, elsősorban pénzre van szüksége és nem is kevésre, ha a jelenlegi árakat nézzük. A talajművelési munkák méregdrágák — több mint 800 lej egy hektár felszántása — nemkülönben a vetőmag és a műtrágya. És gyakorlatilag sem­mi biztosítéka nincs arra, hogy ha kölcsönt vesz fel vissza is tudja időben fizetni, mert az i­­dőjárás —, ami a mezőgazdaság­ban döntő tényező — kiszámít­hatatlan. Egyszóval bizonytalan munkájának az eredménye. S ha még sikerül jó termést elérnie, kap-e majd annyit érte, hogy számítását megtalálja? Harmad­szor mi a garancia arra, hogy egy-két év múlva nem „sóznak“ rájuk olyan nagy adót, hogy be­legörnyednek? Ezek valóban komoly és meg­fontolandó tények és túl sok még az egyébb kérdőjel is. A rizikó­­vállaláshoz pedig nagy bátorság kell. Madarász Sarolta Nézzük a kirakatokat. Egyre többen! Mert most már mind több városközponti üzlet mutogatja a valóban megcsodá­lásra érdemes, gazdag árukíná­latát — ami a mi, hagyományo­san szegényes felhozatalunkhoz képest már szinte a kánaán. Csodáljuk az esztétikai és funkcionális szempontból is von­zó nyugati árucikkeket, a diva­tos ruhákat, lábbeliket, a kor­szerű, sokat tudó műszaki cikke­ket és a szép csomagolású, fo­gyasztásra ingerlő édességeket, italokat. Nézzük a kirakatokat... több­nyire kívülről! Mert bemenni nem igen van értelme. Az új, fényárban úszó, sok szépet kínáló, jobbára angol nevet viselő üzleteket ugyanis nem a mai román átlagember­nek­ nyitották ki. Mert az aligha engedheti meg magának, hogy 10 ezer lejért japán színes tévét vegyen, vagy „potom“ 300­ már­kájú porszívóval takarítson a hétvégén. A munkás, a tisztvise­lő, a falusi földműves — aki m­ég ma is többnyire kollektivis­ta —, nincs mit keressen ott a­­hol havi fizetésének feléért vá­sárolhat egy pár cipőt, vagy egy blúzt, illetve egy havi fizetéséért egy négyzetméteres szőnyeget. Hogy ne is beszéljünk az egy­­re divatosabbá, elterjedtebbé váló valutáért árusító üzletek­ről. Onnan aztán végképpen ki­zárják a román dolgozót , aki valóban munkájával keresi a pénzt. Mert az a pénz amit a munkájáért kap az nem márka és nem dollár, hanem lej. Akkor viszont honnan vegyen valutát, amíg a lej konvertibilis lesz? Próbálkozzon a külhoni piacolás­sal , feketézéssel, üzérkedéssel? Ezeket tiltja a törvény! Tény, hogy minden tekintet­ben sarokba vagyunk szorítva — helyesebben ki vagyunk tes­sékelve a kirakatok elé. Onnan nézhetjük az árut az ... árakat. Már nem csak a nyugati üzlet­­emberekkel társult maszekok, hanem a volt és jelenleg is ál­lami boltok esetében is, hiszen az árak tekintetében már mind­két tulajdonformának sikerült felzárkózni a világpiachoz Az utóbbi esetben viszont megtar­tottuk a hagyományos minőséget, küllemet, még a csomagolást is... S megtartottuk a fizetési szinte­ket, amelyek még a 700, illetve 400 lejes havi pótlékot is bele­számítva sem érik el a negyedét sem annak, amit azok keresnek akik 300 márkáért vesznek egy porszívót, 500-600 márkáért egy színes tévét. Miközben mindezeket végig­gondoljuk — kirakatnézés köz­ben, üres zsebbel —, az az érzé­sünk támad, hogy „étt fenn“ va­laki nem szeret bennünket, ro­mán népet, s ebben az ország­ban jól átgondolt népelszegényí­­tési (nyelvújítás) programot hajtanak végre, piacgazdaság és árliberalizálás fedőnév alatt. Közben pedig a népakarattal törvényesített kormány mondja a magáét: az ő gazdasági prog­ramjánál nincs jobb széles e ha­zában! Az is igaz viszont, hogy egyre többen nem akarják már hazá­juknak tekinteni ezt az országot —és törvén­yesnék ezt­ a kormányt! - ír. 3. oldal • hírügynökségek jelentik • ÖBÖLMENTI PORHINTEGETÉS Az Öböl-válság megoldása még mindig várat magára, de a ren­dezés módját mindkét fél a ma­ga módján igyekszik megtalálni. A Fehér Ház szóvivője azt mond­ta, várjuk mit mondanak az ira­kiak, míg Irak washingtoni nagykövete úgy nyilatkozott, várjuk mit ajánl az Egyesült Ál­lamok. A New York Times tegnapi számában az olvasható, hogy a Bush kormányzat Bagdad értésé­re adta, Baker külügyminiszter hajlandó az Irak által megjelölt időpont, január 12-e előtt bármi­kor Irakba utazni, holott az a­­merikaiak által javasolt utolsó dátum január 3.-a volt. Más értesülések szerint Was­hingtonban bejelentik, hogy az amerikai külügyminiszter a hét végén elutazik a Közel-Keletre, ismét felkeresi a szövetséges or­szágokat és ha közben meghív­ják Bagdadba, elmegy oda is. MOLDÁVIA ÉS A MOLOTOV-RIBBENTROP PAKTUM A román kormány megkülön­böztetett figyelemmel kíséri a Moldáviában zajló eseményeket, mivel a szovjet tagköztársaság­ban román nemzetiségűek élnek — emeli ki a bukaresti külügy­minisztérium nyilatkozata. Az említett nyilatkozat hangsú­lyozza, hogy Románia egyetért a Népi Küldöttek IV. Kongresszu­sának határozatával, amely ér­vénytelennek tekinti az 1939. augusztus 23-án aláírt Molotov- Ribbentrop Paktum jegyzőköny­vét, amelynek révén Besszarábia és Észak-Bukovina is a Szovjet­unióhoz került 1940-ben. A Szovjetunióban befejeződött a Népi Küldöttek IV. Kongresz­­szusának ülésszaka, amelyen Mi­hail Gorbacsov javaslatára — két menetes szavazással — Ge­­nnagyij Janajevet választották­ alelnökn­ek. A brittek immár ötödik alka­­rán csaknem minden megkérde­­semm­el választották meg az ér­zett­­Thatcher asszony mellett (1990.) asszonyának Margaret szavazott. Utána következik­ Thatcher volt miniszterelnököt. Mary Robinson, Írország elnöke A BBS Today című rádióműsor — jegyzi meg a TASZSZ hír­­rának közvélemény kutatása so- ügynökség. Szaddam Husszein iraki el­nök kijelentette, kész a kölcsö­nös tisztelet alapján az Egyesült Államokkal és más partnerekkel tárgyalásokat folytatni — jelen­ti a Nikosziában vételezett INA hírügynökség. Irak első embere hozzátette, hogy az Egyesült Ál­lamok kormánya által vezetett agresszív erők elleni csata min­den áldozatot megér és az iraki nép biztos a győzelemben. FENYEGETŐ RAKÉTÁT EREGETŐ IRAKIAK Minden bizonnyal izgalmas pil­lanat lehetett, amikor az ameri­kai műholdak rakétafellövést észleltek Irakban, de szerencsére a célpont nem a szövetséges haderő volt. Ez az iraki föld-föld rakéta igencsak felkorbácsolta a kedé­lyeket az Öbölben állomásozó amerikai csapatok soraiban. A Pentagon szóvivője csak annyit közölt, hogy iraki területről ira­ki területre, keletről nyugatra lőtték ki a rakétát és azt nem mondta meg, hogy az amerikai­ak mikor értesültek a kísérletről és hogy tettek-e óvintézkedése­ket. A legutóbbi hasonló alka­lommal az amerikai műholdak csak akkor észlelték a kilövési készülődést, amikor az iraki ra­kétákat begyújtották. Minden­e­­setre a mostani iraki kísérlet is azt mutatja, hogy mindkét fél lázasan készülődik, miközben to­vábbra sincs jele a tárgyalások­nak. SZOMÁLIAI HELYZET Míg a Szomáliai lázadók kétel­kedően fogadták Mohamed Siad Barre államfő tűzszüneti felhí­vását, kijelentve, hogy az or­szágból jelentős erősítések fog­nak érkezni, Mogadiscióba, hogy végső csapást mérjenek a kor­­mány erőire, emberek ezrei me­nekülnek a fővárosból, ahol a bomlásnak indult hullák százai láthatók az utcákon, nincs víz, élelem és villamosenergia. Abdulkádir, az egyesített Szo­mália kongresszusának külügyi titkára Rómában ki­jelentette, hogy mozgalma, az országban te­vékenykedő öt lázadó csoporto­sulás egyike egyetért a tűzszü­nettel, de ennek ellenére Siad Barrenek távoznia kell, s eltávo­lítását a következő néhány nap alatt kel­l megvalósítani. Ilyen összefüggésben az USA elhatározta Szomáliában lévő va­lamennyi állampolgárának haza­rendelését, az európai közösség pedig csütörtökre 1 órás tűzszü­netet javasolt, hogy ezidő alatt az összes külföldiek távozhassa­nak Mogadiscióból. TMDSZ tisztújítás A TMDSZ vezetősége szeretné szervezetünk minden érdeklődő és segíteni akaró tagjával meg­beszélni az ott felvetendő prob­lémákat: a szervezet jövőbeni céljait, az új szervezeti építést, a tagság és vezetőség kapcsola­tának javítását. A találkozók időpontja a ta­gok lakhelye szerint: — január 7-én: Erzsébetvá­ros, Józsefváros. — január 8-án: Belváros, Gyár­­város. — január 9-én: Fratéla Dîm­boviţa negyed, Freidorf. — január 10-én: Vöröscsárda, Gyiroki út, Napnegyed — január 11-én: Mehala, Ara­di út, Lippai út környéke. Valamennyi találkozóra a Bar­tók Béla Líceumban kerül sor délután 10.00 órakor, itt szeret­nénk megválasztani a kerüle­tenkénti kb. 10 küldöttet a me­gyei gyűlésre és a kerület képvi­selőjét a megyei választmányba. Mindenkit szeretettel vár a TMDSZ vezetősége részéről: Dó­zsa László, Fulda Ilona, Gál Il­dikó Kacsó Elemér, Kókai Jó­zsef, Joó Imre, Ördög Imre, Pus­kás Ildikó­ és Sugár Eszter. Ez úton kíván Boldog Újessz­­tendőt az ÚJ SZÓ olvasóinak 3 tmhw

Next