Délvilág és Temesvári Új Szó, 1991. július-szeptember (48. évfolyam, 157-228. szám)

1991-07-06 / 157. szám

Lőnek is, tárgyalnak is S­zlovénia - ultimátum után A foglyokat elengedték . A csetnikek a Vajdaságból kapnak utánpótlást Okkal aggódunk tehát a Jugoszláviában élő magya­rokért, akik az összecsapá­sok vétlen áldozataivá vál­hatnak egykönnyen. Mind­emellett a válságos állapotú Jugoszláviának segíteni pró­bálnak az európai országok, természetesen a helsinki megállapodás szellemében, kiváltképp a szomszédok ér­zik ennek elodázhatatlan szükségét, hogy a véres vál­ság mihamarabb békéssé szelídüljön; ne a fegyverek ropogjanak, hanem az érvek ütközzenek. S Európa föllé­legezhessen. * Heves összecsapások vol­tak pénteken délelőtt Eszék közelében, horvát rendőrök és szerb fegyveresek között. A belgrádi rádió jelentése szerint a horvát rendőrök az Eszék közelében fekvő Té­nye faluban támadtak rá a szerbekre. A harcok kime­neteléről nem érkeztek je­lentések, de a beszámoló szerint várható, hogy a ju­goszláv hadsereg egységei megpróbálják szétválasztani a feleket. A horvát tájékoztatási mi­niszter közlése szerint pén­tekre virradó éjszaka össze­csapások voltak a horvátor­szági Borovóban is az ott élő szerbek és a horvátok között. Egy ember meghalt, és nyolcan megsebesültek. A jugoszláv hadsereg ötö­dik körzeti parancsnokságá­nak péntek délelőtti közlé­se szerint Szlovéniában a területvédelmi alakulatok az éjszaka folyamán többször is megsértették a tűzszüne­tet. A Szlovéniában és Hor­vátországban is támaszpon­tokkal rendelkező ötödik körzetnek a dél-szlovéniai Novo Mestóban, illetve a horvát határhoz közel levő és strimicai állásait támad­ták a szlovén egységek. A jugoszláv hadsereg két ka­tonája megsebesült. A Borovo melletti, tizenkét órán át tartó csütörtöki ösz­­szecsapásoknak az UPS tu­domása szerint három halá­los és hat sebesült áldoza­tuk van. A szlovén Vöröskereszt be­jelentette: Milan Kucan szlovén elnök kormánya be­leegyezett a fogoly­katonák elengedésébe, de tisztségvi­selők szerint ez csak közka­tonákra vonatkozik, tisztek­re nem. A Vöröskereszt ada­tai szerint 2316 szövetségi katona és több mint 130 rendőr esett fogságba a har­cok hét napja alatt, és hét­száznál többen dezertáltak vagy adták meg magukat a szlovén területvédelmi erők­nek. A Reuter jelentése szerint az első, száznál több foglyot szállító három autóbusz már el is indult a Nova Gorica-i határállomásról Ljubljana felé, ahonnan a tervek sze­rint vonattal szállítják haza a katonákat. Harminc szö­vetségi tiszt és húsz szövet­ségi rendőr viszont továbbra is őrizetben van Nova Gori­­cában. Marijan Chiftar, Milan Ru­can szlovén elnök főmunka­társa közölte: szlovén rész­ről rémlik, hogy az FK há­rom külügyminisztere, az úgynevezett trojka még a hétvége előtt Ljubljanába lá­togat újabb tárgyalások cél­jából. Lojze Peterle szlovén mi­niszterelnök pénteken Hágá­ba repült az EK-külügymi­­niszterek találkozójára, utá­na Wilfried Martens belga miniszterelnökkel találkozik Brüsszelben. France Bucar szlovén parlamenti elnök közben Grazba utazott, hogy osztrák politikusokkal tár­gyaljon. Janez Drnovsek, az államelnökség szlovén tagja pedig Genfbe repült, ahol René Felber svájci külügymi­niszterrel folytat megbeszé­léseket. Katona Tamás magyar kül­ügyi államtitkár a mai, szom­bati hármas (olasz—osztrák —magyar) találkozóról szól­va pénteken azt mondta, hogy a külügyminiszterek kölcsönösen tájékozódnak, és áttekintik a jugoszláv vál­sággal kapcsolatos összehan­golt fellépés lehetőségét. A három ország eddig si­keresen együttműködött — állapította meg az államtit­kár, hozzáfűzve, hogy Ma­gyarországot a Vajdaságban élő félmilliós magyar kisebb­ség miatt is érdeklik a ju­goszláviai fejlemények. Szlovénia a csütörtökön kapott ultimátum utáni állapotában keresi a válságból kivezető utat, de hű akar maradni a megfogalmazott és kinyilvánított szuverenitáshoz. Így aztán a déli szomszédból tár­gyalásokról és lövöldözésről egyaránt érkeznek hí­rek. Aggasztó, hogy a szerbek és a horvátok közötti fegyveres összecsapásoknál a civil fegyveresek, a csetnikek nem kis szerepet játszanak, és az értesü­lések szerint Vajdaságból kapnak utánpótlást. Munkanélküliek, ismét figyelem! A Máka Polgármesteri Hivatal a közhasárú munkások létszáma az eddigi 40-ről 70 főre emelte. Ennek alapján azonnali belépéssel foglalkoztat kubikosokat, parkgondozókat, köztisztasági alkalmazottakat Férfiak és nők egyaránt jelentkez­tnek. Feltétel: a munkára jelentkező a munkaügyi kö­zpont helyi kirendeltségén nyilvántartott munkanélküli legyen. Jelentkezni: a polgármesteri hivatal szárnyépület 1. em. 116. sz irodában. ­ Újra eltiltják az abortuszt? Konzervatív bírák az USA-ban Az Egyesült Államok kor­mányzatának két, többnyire egymással vetélkedő ágazata, a kormány és a törvényho­zás jól ismert a nagyvilág­ban. Kevésbé a harmadik, az idén 200 éves, az alkotmány szerint a másik kettővel egyenrangú kormányzati tes­tület, a legfelsőbb bíróság, jóllehet a „bölcsek” 9 tagú tanácsa nem ritkán hoz a 250 millió amerikai polgár életét meghatározó döntése­ket. Például a faji egyenlő­ségről, a halálbüntetésről, vagy az abortuszról. A napokban megromlott egészségi állapota miatt visszavonult Thurgod Mars­hall, a legfelsőbb bíróság egyetlen fekete tagja, az öt­venes-hatvanas évek polgár­jogi harcainak legendás alakja. A déli szegények so­raiból származó Marshallból már fiatalon országos hírű jogász lett és — még polgár­jogi ügyvédként — történel­mi szerepe volt abban, hogy az amerikai jogrendszerben fokozatosan helyett kapott a faji egyenjogúságnak nem­csak az elve, hanem a gya­korlata is. Ez a gyakorlat változik és tovább változhat, mivel a legfelsőbb bíróság összetéte­le — ha többnyire késleltet­ve is — a mindenkori hatal­mi viszonyokat tükrözi: a testület tagjait az elnök ne­vezi ki és megbízatásuk kor­látlan időtartamú, addig szolgálnak, amíg fizikai, szel­lemi erejük engedi. Jóllehet a legmagasabb bírói posztra általában idősebb, tapasztalt szakembereket neveznek ki, a testület tagjai így is álta­lában évtizedeket szolgál­nak. Marshall például 1967- ben került posztjára s most 83 évesen vonult vissza. A demokratapárti Lyndon Johnson elnök nevezte ki, de mivel 1968 óta a demokraták csak egyszer voltak kormá­nyon, négy évig, Marshall után már csak két másik li­berális felfogású tagja ma­radt a bíróságnak: egyikük 74, a másik 82 éves. A többi­eket már republikánus elnö­kök, Nixon, Reagan és Bush nevezték ki — természetesen olyan személyeket választat­va, akik az ő konzervatív társadalom- és szociálpoliti­kai elveiket vallják. A kon­zervatív bírák életkora 43-71 között van, nagy többségük tehát várhatóan még évtize­dekig működik majd — azaz a legfelsőbb bíróság belátha­tó időre a reagani „konzer­vatív forradalom” szellemét tükrözi majd. Ez a gyakorlatiban azt is jelenti, jelentheti, hogy visz­­szájára lehet fordítani fontos döntéseket, amelyeket, ugyanez a testület korábban hozott. A napjainkban talán legfontosabb az 1973-as ál­lásfoglalás, amely legalizál­ta az abortuszt. A magzatel­hajtás egyházi és világi el­lenzői azóta is hevesen har­colnak a törvény módosítá­sáért, mégpedig sikerrel:há­rom államban már a legszi­gorúbban korlátozták az abortuszt, és könnyen lehet­séges, hogy a legfelsőbb bí­róság, ahol immár 6:3 arány­ban vannak többségben a konzervatívok, egy-két éven belül módosítja az 1973-as törvényt. Ugyanígy lehetsé­ges, hogy felülvizsgálnak és túlzottnak minősítenek jog­szabályokat, amelyek előír­ják, hogy a színesbőrű ki­sebbség tagjainak egyenjo­gúságát külön intézkedések­kel kell előmozdítani. George Bush elnök nem kis vihart kavart, amikor Thurgod Marshall helyére ugyan másik fekete bírót je­­lölt , de olyat, akinek sze­mélyét a fekete polgárjogi szervezetek többsége nem fogadja el. A 43 éves Cla­rence Thomas kifejezetten konzervatív beállítottságú, aki a Reagan-kormányok idején egy kormányhivatal élén lényegében szembeke­rült fekete társaival. A legfelsőbb bíróság ösz­­szetétele, döntései a követ­kező időszakban várhatóan gyakran kerülnek majd az érdeklődés homlokterébe, an­nál is inkább, mivel köny­­nyen lehetséges, hogy az abortusz körüli vita a jövő évi választások egyik köz­ponti kérdése lesz. Az Állami Vagyonügynökség új programja Vállalati önprivatizáció Az Állami Vagyonügynök­ség a privatizáció új lehe­tőségét kínálja a kis és kö­zepes méretű állami válla­latoknak. A kidolgozott ön­privatizációs modell lénye­ge az, hogy az érintett vál­lalatok egy-egy független, de az Állami Vagyonügy­nökség által elfogadott, az érintett vállalat által szaba­don választható tanácsadó szervezet közreműködésével hajthatják végre privatizá­ciójukat — hangsúlyozta Csépi Lajos, az Állami Va­gyonügynökség ügyvezető igazgatója azon a privatizá­ciós konzultáción, amelyet a leendő tanácsadó cégek munkatársainak szerveztek pénteken Budapesten. Rácz Ernő, az ÁVÜ igaz­gatója hangsúlyozta, hogy az ÁVÜ 30-40 magyar, illet­ve Magyarországon bejegy­zett szakértő tanácsadó cé­get jelöl majd ki a feladat elvégzésére. Olyan vállalatokat kíván­nak így privatizálni az ÁVÜ részéről, amelyeknél a dol­gozók létszáma nem több 300 főnél, a saját vagyon és az éves forgalom pedig 300 millió forintnál kevesebb. Mindazoknál a vállalatok­nál, melyek akár az önpri­vatizációs modell keretében, akár közvetlenül az Állami Vagyonügynökségnél jövő év március 31-éig nem kez­deményezik a privatizáció­jukat, ezt követően aktív — az Állami Vagyonügynök­ség által indított — privati­záció kerül lebonyolításra. Az ismert közintézmény pléhszegélye mellett egye­dül darvadozott öreg cim­borám, Propeller úr. In­tettem a csaposnak, hogy szorítsa ki a levegőt két korsóból. Koppintottunk a lemezen, és az öregúr át­vette a szót . Több pince is törzs­helyünknek számított, kü­lönösképpen a Tanácsos úré, ahol kiváló zöldszil­­vánit lehetett fogyasztani. Újságírók, színészek, írók, festők, orvosok, vasutasok, pékek és kocsisok — a bo­hémabb természetűek — verődtek össze e neveze­­tes kvaterkázóhelyen. A szőlősgazda táblabíró volt az ántivilágban, ezért a Tanácsos titulus, özvegyen éldegélt a hegyoldalba épített kényelmes, de igen öreg épületben. Az épület­nek tágas, nyitott verandá­ján két asztal mellett mindig voltak borozgató emberek. A gazda egy fo­nott karosszékben bóbis­kolt, csak a hangosabb szóra, ricsajra tekintett föl. Ezt az alkalmat hasz­náltuk ki, hogy hüvelyk­ujjunkat felfelé tartva je­lezzük, újabb üveg követ­kezhet. De nem is a Ta­nácsos úrról akarok én beszélni, hanem egészen másról, két cimbora éle­tének egy-egy pillanatáról, mely pillanatok máskülön­ben ritkán tekinthetők az emberek többségénél. A házasságkötésről lévén szó. A két cimbora a két világ, életkorban, felfogás­ban, világnézetben, foglal­kozásban és minden egyéb dologban. Józsi bátyám hetvenéves és kenyérki­hordó, Jenő barátom pon­tosan a fele, és absztrakt képeket fest, igen nagy tehetséggel. Egy dologban mégsem különböztek, mind a ketten szerették a nőket, és többször csalód­tak már életükben, követ­kezésképpen többször is megházasodtak. A házas­ságaik száma arányban állt életkorukkal. Józsi bátyánk a tizenegyediknél tartott, Jenő a negyedik­kel szakított abban az idő­ben. A két cimbora lélek­tanához hozzátartozik, hogy a sok házasság dacá­ra sem voltak hívei az örökös változásnak. Any­­nyira szerettek volna bé­kés, és tartós családi kö­telékben élni, hogy ez a nagyon nagy vágyakozás vitte őket állandóan az anyakönyvvezető elé. Az öreg Józsi életkorá­ból adódóan is, rafinál­tabb, mint Jenő, akinek 35 éves létére óriási nagy lel­ke csordultig volt. Józsi nem is látogatta oly sűrűn az anyakönyvi hivatalt, hanem közben-közben csak úgy próbaházasságban élt. Mint a morzejelek: egy törvényes házasság, két vadházasság, majd megint egy az anyakönyvvezető, és megint kettő a Tanácsos úr meghitt társasága előtt. A harmadik hüvelykujj­­feltartás után bevallotta férfiasan, hogy csalódott tizedik feleségében. Ki­csordult a lelke, már kezd­tük azt hinni, hogy beteg. Amikor felszáradtak köny­­nyei, és intett a Tanácsos úrnak, hogy hozhatja a következőt, és ha lenne olyan szíves kávét főzni, mivel öt perc múlva meg­érkezik egy kedves hölgy­ismerőse. A tizenegyedik, aki a szomszédos község szövetkezeti kocsmáját ve­zeti, s kitűnően főz mar­halábszárból pörköltet. Kérdeztem az öreget, hogy milyen esküvőt terveznek. Keze fejével félrehajtotta, és kissé felemelte kender­színű bajuszát, félig kiitta a literes üveg tartalmát, és bánatosan csak annyit mondott, hogy itt dől el a dolog, a pince verandáján. Megismételte előbbi moz­dulatait, üres lett az üveg. Nem is a társaságnak, in­kább magának szólt a so­­pánkodás. — Haragszik rám az anyakönyvvezető. Festő cimboránk lelki­világa együttérzően rezdült az öregével, annak bána­tával, de nem szólt sem­mit A következő összejö­vetelen kiderült lelkük együttrezdülésének azonos indítéka is. Ekkor Jenő volt bánatosabb, csalódot­­tabb. Nagy és érzékeny lelke kidobta magából a kikívánkozót. Harmadszor emelte fel hüvelykujját a Tanácsos úr irányában, mire megtudtuk, miért neheztel ő is az anya­könyvvezetőre. Legutóbbi, negyedik házasságkötése alkalmával sértették meg a hivatalos helyiségben. A negyedik aktus ceremóniá­it megbeszélte az anya­­könyvezetővel, kérvén arra, hogy a kötelező dol­gok után ne tartson szá­mukra „példabeszédet”, mivel azt ő már több al­kalommal is végighallgat­ta. Ha kíváncsi rá az igen tisztelt anyakönyvvezető, akár kívülről is felmondja. A hivatalos közeg bele­egyezett a kérésbe, elvég­re ő is ember. Majd el­­csukló hangon kérdezte: — Tudjátok, mint mondott az aláírás után? — Néztünk fénylő szemeire, melyek­ből nagy le­lke tükröződött. Kezébe vette az üveget meghúzta azt Józsi bácsi mértékével, majd a tör­hetetlen bánat és sértődés kibuggyant belőle. — Azt mondta: „Ha még egyszer itt látom, rendőrrel vezet­tetem el.” Az öreg Józsi vigasztal­ta meg legelőbb: ne bú­suljon, s élettapasztalatára apellálva magyarázta, hogy az anyakönyvvezető ilyet nem is tehet, mert nem lenne törvényes. S egyszer­re intettek mind a ketten hüvelykujjukkal. GAZDAGH ISTVÁN Haragszik az anyakönyvvezető A német kancellár támogatja a peresztrojkát Gorbacsov és Kohl Kijevben Pénteken Kijevire érkezett Mihail Gorbacsov. A szovjet elnök az ukrán fővárosban találkozott Helmut Kohl né­met kancellárral, aki ugyan­csak pénteken érkezett Ki­jevire. Az ukrán főváros nem fogadta szívélyesen a szov­jet elnököt. Mihail Gorbacsov — anél­kül, hogy részletekbe bocsát­kozott volna — igen eredmé­nyesnek nevezte a Helmut Kohllal a Kijev melletti Me­­zsigorjéban folytatott tárgya­lásaimak első, kétórás fordu­lóját. A szovjet elnök és a né­met kancellár a tanácskozás első menete után rövid sé­tát tett a rezidencia parkjá­ban. — Kohl úrral gyorsan megértjük egymást, ezé­rt jól haladnak a dolgok — mond­ta Gorbacsov a várakozó új­ságíróknak. Helmut Kohl röviden csak annyit közölt hogy támogat­ja és a jövőben is támogatni fogja a peresztrojka ügyét. Für Lajos a régió és a kontinens biztonságáról Magyarország elérte rövid távú biztonságpolitikai cél­kitűzését azzal, hogy két he­te az utolsó szovjet katona is elhagyta hazánk területét — jelentette ki Für Lajos honvédelmi miniszter, a magyar és belga szakértők részvételével pénteken Bu­dapesten megkezdődött két­napos biztonságpolitikai konferencián. Hozzátette: formálódnak már azok a megállapodások, amelyek új alapokra helyezik a magyar —szovjet kapcsolatokat. A katonai szakértők fel­adata annak eldöntése: ke­letkezett-e biztonsági vá­kuum a szovjet csapatok magyarországi, illetve cseh­szlovákiai kivonásával. Bu­dapest új szerződéseket kí­ván kötni a térség országai­val, s kétoldalú megállapo­dásokat tervez a nyugat-eu­rópai államokkal, szerveze­tekkel is. Mindez jól előse­gítheti az európai együtt­működést. Magyarország ilyen megfontolásból vesz részt a Pentagonaléban, il­letve működik együtt Len­gyelországgal és Csehszlo­vákiával. Ez az összefogás bizonyítéka lehet annak, hogy képes ez a három or­szág a Nyugat partnere len­ni, s mindhárom állam stra­tégiai célja az EK-tagság elérése. Für Lajos szerint Európa biztonságához nemcsak ka­tonai, hanem gazdasági, ökológiai, politikai stabili­tásra van szükség az egész kontinensen. Ezért nem von­ható ki a nyugat-európai biztonságpolitika elemei kö­zül Közép-Kelet-Európa helyzete. A NATO nem le­het közömbös a biztonságát fenyegető veszélyekkel. Ez nem a szervezet hatásköré­nek bővítését jelenti, hanem azt, hogy részt kell vállalnia az egész kontinens kollek­tív biztonságának megterem­tésében. Ezért a NATO je­lenléte belátható ideig még elkerülhetetlen. Cigánykü­ldöttség utazik Genfbe Háromfős cigány delegá­ció utazik Genfbe, hogy közzétegyen egy felhívást az EBEÉ konferencián. Fel kí­vánják hívni a figyelmet arra, hogy a cigányság a leg­nagyobb etnikum Európá­ban, mégsem illetik meg az egyezményekben lefektetett kisebbségi jogok. A Roma Parlament petíciója szerint: a genfi konferencia állítson fel egy nemzetközi tényfel­táró bizottságot az Európá­ban élő­ cigányok helyzeté­nek objektív felmérésére, és a soron következő EBÉÉ- konferencián tárgyalják meg a vizsgálat eredményét, és ezek alapján tegyenek aján­lásokat a kormányoknak. SZOMBAT, 1991. JÚLUS 6.

Next