Temesvári Új Szó, 1992. január-március (4. évfolyam, 515-576. szám)

1992-01-04 / 515. szám

5 ofrint ^ ...... Temesvári Ijj SzÓ Újévi gondolatok (folytatás az első oldalról) Személyesen szeretnék egy ki­csit többet törődni a családom­mal, a kertemmel, önmagammal. Tudom, hogy nincsen olyan rendszer, amelyik tökéletesen működik, ezért jó ha kívánsá­gaimnak legalább egy része va­lósággá válik, örvendjünk te­hát annak, ha ma megehetünk egy jó báránypaprikást, mert holnap drágább lesz és nem tudjuk megfizetni, vagy ami még rosszabb, eltilt tőle az or­vos. BÁNYAI FERENC: Ami legszebb emlékem 1991-ből, az a körülöttem álló gyülekezet egy részének nem várt bizalma és ragaszkodása, a­­melyik életem egyik legnehe­zebb döntésének pillanatában nyilvánult meg. A gyülekezet a­­zon tagjai akikre gondolok, erőt adtak számomra, megerősítettek álláspontom és hitem igazában, hogy amit teszek az nem csu­pán személyes kérdés, de egy közösség alapvető érdeke is, a­­miért érdemes küzdeni, kiállni. Én nagyon nagyon bízom abban, hogy az 1992-es eszten­dőben a dolgok végre ismét a maguk helyére kerülnek, a pa­pok a szószékekre és a hívők a templomokba. A hit ismét sze­­j­mélyessé válik, Isten és ember közti üggyé. Mert az elmúlt év­ben sajnos az történt, hogy a vallás divat lett. Az új képmu­tatók tolakodása pedig szerintem nem lehet sem Istennek, sem embernek kedves. Szeretném, ha az emberek önvizsgálatot tarta­nának, s mindenki merné vég­re vállalni a saját viszonyát a valláshoz. hitetlenség megval­­lása százszor jobb, mint az ál­szent képmutatás. Hiszem, hogy csak önmagunkkal szembenézve lehet kialakítani végre a refor­mátus egyház sajátos arculatát. Azt a sajátosságot, amit felvál­lalunk, ami minket jellemez és jelképez. Amiben felismerjük önmagunk. Amiért küzdeni, él­ni érdemes. Szilveszteri csipegető (Folytatás az első oldalról) családot, miközben befelé igye­keztek. — Miért éppen a vendéglőt választották az év leghosszabb éjszakájára? — Az ember manapság ritkán engedheti meg magának, hogy betérjen egy ilyen helyre mondja a férj. — Ezért is gondoltuk úgy, hogy az idén, kivételesen, itt szilveszterezünk, mert jövőre már ki tudja... — kapcsolódik a beszélgetésbe a feleség is. — Tehát nem sok reménnyel, tekintenek a jövőbe. — Úgy érzem, nincs komoly okunk a bizakodásra — mondja a férj — s amikor ezt állítom, nemcsak a családunkra gondo­lok. — De azért remélem, vidáman köszöntik majd az új évet. — Mi is reméljük — mondják —, hisz barátokkal ülünk egy asztalnál. Még van ugyan néhány óra az újévig, de a Temesvár szál­ló vendéglőjében már magasra csapott a jókedv. Cseh Zoltán, a vendéglő szakácsa­ — ezúttal civilben — éppen kollégái fözt­­jéből „csipeget“ az egyik asz­talnál. — A tavaly fordítva volt — mondja — én főztem és a tár­saim mulattak. Most rajtam a sor. Menyasszonyom és a né­hány barát társaságában igazán nagyszerű a hangulat. — Ezek szerint az újév ko­moly változásokat hoz a magán­életében. — Valóban, az a tény, hogy jövőre megnősülök, fordulatot jelent az életemben — És mit vár a jövendő menyasszony, Berecki Katalin az új esztendőtől? — Boldogságot, békét és azt, hogy házasságkötés után is o­­lyan jól egyezzünk Zolival, mint eddig.­ ­ Privighetoare vendéglőben .. (Rácz F. Kornél felvétele) Párizsi őrület (I.) Az ezerarcú várost bemutatni: lehetetlenség. A nagy mozaikot, mely kirajzolja Párizs képét ú­­tikönyvek százai, regények, fil­mek, festmények csak megköze­lítően tudják kirakni. Tehát tő­lem se várja senki a teljességet. Hisz e papírhiányos világban talán annyi papírt se találnék (s időt sem), hogy a sok élményt leírjam. Megpróbálok válogatni. Talán sikerülni fog. A fél­ világ, ha a Szajna-parti város nevét hallja, azonnal meg­­jelenik előtte az Eiffel-torony képe és a Mouline Rouge, nem is tudja sokszor, hogy az, amit a vörös malom mutatványának gondol, tulajdonképpen a világ leghíresebb revüszínházának, a Follies Bergere-nek a műsora. De mi is az a Folies Bergére (Bergere utcai Őrület) és milyen a legpárizsibb, legfranciásabb műsor, mely már évtizedek óta szintén Párizs és Franciaország jelképévé vált. A Folies Párizs szívében a legnagyobb magánszínház. Mű­sora a revü, az értelmező szótár szerint fényes kiállítású, főleg zenés-táncos számokból álló, oly­kor laza keretbe foglalt színpa­di látványosság. A revü száza­dunkkal egyidős, a fény, az e­­lektromosság szülötte. Egy pom­pás álom, mely elkápráztat a díszletek nagyvonalúságával a strassz csillogásával s elmarad­­hatalan, színes, tolldíszes ruhá­ival. A Folies helyén valamikor zárda állt, aztán kórház 1880- ban építették a kabarészínházat, melyben eleinte erőmutatványo­sok mulattatták a közönséget, de volt kerékpárverseny, adatido­­mítás, boxmérkőzés, birkózóver­­seny is. A századfordulón meg­jelentek a revük. Szenzációt jelentett a női bokák meg-meg­­villanása. Egy rövid operetk­or­­szak után aztán megszületett a híres, Eiffel-tornyos, cancan-os, világszerte ismert műsor. Még mielőtt belépnénk a szín­házba, lássunk egy-két adatot a Párizst jelképező intézményről. A színház tulajdonosnője, egy­ben elnök-igazgatója a lengyel grófnőből lett valamikor Folies, csillag, Helene Martini. Művészi érzékkel bíró üzletasszonyhoz méltó ügyességgel irányítja szín­házát, ahol naponta körülbelül 170 személy dolgozik, de nyu­godtan mondhatunk 200-at, ha beleszámítjuk a színháznak dol­gozó alvállalkozókat is (szabók, kellékkészítők). A Földes alacso­nyabb áraival próbálja állni a versenyt a kemény piacon A legdrágább jegy 379 frank, a legolcsóbb 98. A vacsorával kombinálva 600 frank. Az elő­csarnok az előadás kezdetéig díszes étterem, ahol parókás, korhű öltözékben szolgálják fel a­­„le diner"-t, a vacsorát. Innen vonulnak át az előadóterembe a vendégek. A szünetben már híre-hamva sincs az asztalok­nak, székeknek. Csak az elő­csarnok fényei ragyognak. A Folies revü műsorát az évek során körülbelül 52 millióan tapsolták meg, nagyjából annyi­an mint Franciaország egész la­kossága. Fiatlok és idősebbek, franciák és külföldiek, minda­zok, akik látni akarták a fran­cia csodát s azt, amit úgy ne­­veznek, hogy élni „á la fran­­çaise". Felmutatom a színház világhí­rű művészeti igazgatójától, Mi­chel Gyarmathy-tól kapott in­gyenjegyet, amelyet tiszta szív­ből ajándékoz minden, őt felke­­reső magyarnak s belépek az ajtón. Csillogás Sok a tu­rista. Öltöny és nyakkendő, sportos öltözék és estélyi ruha Európa­­néző amerikaiak, Párizsba át­ruccant spanyolok, nyaraló né­met kispolgárok, meghatódott keleteurópaiak, mindennek fit­­­tyet hányó, küszöbre ülő adi­­das­os diákok, fővárost látogató, jó húsban lévő franciák Jancsó Árpád A SZÁZADIK (Folytatás az elsőő oldalról) vagy magáncégének rekl­ímigé­­nye tartja fenn. Saját terjeszté­si hálózata, három terepjáró ko­csija, jelentős kül­munkatársi csoportja és egy kitűnően kép­zett nyomdász-csapata van Az Agenda szerencsekerekének ked­vező forgását élvező olvasók je­lentékeny díjakat kapnak, s a szerkesztőség ott van támogató bőkezűséggel, ahol segítséget várnak. Legutóbb jelentős ösz­­szeggel segítette a Bánság föld­rengés sújtotta településeinek la­kosságát. A véletlen hozta úgy, hogy éppen a századik lapszám­ban jelenjen meg az év első új­szülöttének neve is, aki a lap által felajánlott díjat kapta meg A hírlap a jövőre néz. Egy lelkes csapat munkálkodik azon hozzáértő, mindig újat tervező irányítással, hogy a százon és talán a több százon túl is az maradjon, amit elsősorban azért kedveltünk meg mert szüksé­günk van rá. Az Agenda beb­­­i­zonyította, hogy sok jó hír meg­­s ér egy hírlapot! További sikert­­ kívánunk! 1992 .Január 4 Megszám­l­áltatunk JANUÁR 7-14. KÖZÖTT NÉPSZÁMLÁLÁS LESZ ROMÁNIÁBAN Tizenöt év után újra megszám­­láltatunk. Január 7—14. között népszámlálással megbízott bizto­sok keresnek fel bennünket, kér­déseket tesznek fel és a válaszo­kat egy nyolcoldalas nyomtat­ványba vezetik be. Szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét néhány nagyon fontos dologra a népszámlálással kap­csolatban. Minden népszámláló fel kell mutasson egy, a saját a­­dataival kitöltött igazolványt (kü­lön el lehet kérni a személyi iga­zolványát, ellenőrzés végett), va­­­­lamint mindegyikünk mellén iga­­­­zoló kártya kell legyen. A szám­láló nyomtatványt az illetékes cenzor tölti ki az önöknek fel­tett kérdésekre kapott válaszok alapján. A cenzor nem befolyá­solhatja kérdéssel vagy tettel a­­válaszadót, nem követelheti a bediktált adatok írásos vagy más természetű bizonyítását. A szám­láló nyomtatványos 18 kérdés vo­natkozik a lakásra és 23 a meg­kérdezett — számbavett — sze­mélyi adataira. Kövessék figye­­le­mmel a beírtakat, a cenzorok előttünk kell kitöltenie a külön­böző rubrikákat, és ha a valóság­nak nem megfelelő adatok kerül­nek a nyomtatványra, kérjék an­nak semmissé tételét és új nyom­tatvány kitöltését. Ne hagyják magukat siettetni és mielőtt alá­írják, figyelmesen olvassák újra a kitöltött számláló nyomtat­ványt. Külön kiemelném a személyre vonatkozó adatok IV. fejezetét, annak 15., 16. pontját, a nemze­tiségre­ és anyanyelvre vonat­kozó kérdéseit. A magyarok vi­gyázzanak, hogy ne írjanak X- et az üres négyzetbe, hanem nyomtatott betűvel írják be min­denkinek a saját nemzetiségét, amit közülünk bárki nyugodtan, szégyen és lelkiismeretfurdalás nélkül vállal. Ez azért fontos, mert az említett 15., 16., valamint a 18., 20. és 22. pontok kódjait nem helyben írják be, hanem az illető kerület (Temesváron 22 lesz belőlük) fő számláló bizto­sa tölti ki. A 17. pont a vallási hovatarto­zásra vonatkozik. Ennek bejelen­tését el lehet kerülni, ám, aki vállalja keresztényi mivoltát, an­nak figyelmébe ajánljuk a kö­vetkező kódszámokat, a hibás be­jegyzések elkerülése érdekében. Római katolikus — 11; görög ka­tolikus — 12; református — 13; unitárius — 14; evangélikus —­ 15; presbiteriánus — 16; baptis­ta— 18; adventista — 20; héber (zsidó) — 24: ateista — 26, stb. Egyébként bárki nyugodtan el­kérheti a számláló biztosoktól a kódokat is tartalmazó Népszám­lálási utasítások című könyvet. Utoljára maradt a legfonto­sabb. Mindenki írja fel saját ma­gának a nyomtatvány első olda­lának jobb-középső felén talál­ható keretből a következőket: Numărul mapei (mappa-szám) — ez maximum egy hatjegyű szám lehet és Numărul formularului PL în cadrul mapei (a PL nyom­tatvány mappán belüli száma) — ez maximum egy három­jegyű szám. Ezen számok alapt bár­ki ellenőrizheti a későbi adatok helyességét és ha esi valakik megpróbálnak menyre látni az adatokkal, ki lehet kö­szörülni a csorbát. SPORT • SPORT • SPORT • SPORT TAVALY! SPORTSZENZÁCIÓK Harminc ország sportújságíró­ja szavazott arról, hogy mi is volt az 1991. év sportszenzáció­ja. Két atlétikai világcsúcs-telje­sítmény került az élre: Carl Le­wis 100 méteres idejét, a 9,86 mp-et hozták ki „győztesnek“, a távolugró Mike Powell sporttör­téneti ugrása (8.95 m) előtt). E­­zeket az AIDS vírussal fertőzött Magic Johnson, valamint Diego Maradona visszavonulása követi a listán. A mozgalmas sportév rangsorában a­ Dél-Afrikai Köz­társaságnak az olimpiai család­ba való visszatérését csak az ö­­tödik legfontosabb történésként értékelték. Veszélybe került a híres egye­temi város, az Oxford United második osztályban szereplő lab­darúgó-csapata. Mivel az együt­tes az őszi idényben meglehető­sen gyengén szerepelt, az egyko­ri tulajdonos, a saj­tómágnás Ro­bert Maxwell halálát követően, a család meg kíván szabadulni a klubtól. Ráadásul a kilépő igaz­gatók visszakövetelik azt a két­millió fontot is, amellyel az u­­tóbbi években támogatták, a klubot. •it Az Amerikai Egyesült A­mok Atlétikai Szövetségének hagyo­mányos szavazásán Carl Lewis érdemelte ki az 1991. év legjobb attétájának járó Jesse Owens-dí­­jat. A tokiói világbajnokság két­szeres aranyérmes sportolója minden idők legszorosabb szava­zásán előzte meg a 23 éves táv­ugrót, Mike Powellt, aki éppen Lewist győzte le, kedvenc szá­mában, Bob Beamon. 23 éves vi­lágrekordjának megjavításával. A SAKKFENOMÉN ISMÉT HALLATOTT MAGÁRÓL Borisz Szpasszkijtól, a volt szovjet, ma francia állampolgár­ságú sakkozótól származik a hír, miszerint Bobby Fischer, az egy­kori világhírű amerikai sakkfe­­nomén hajlandó lenne játszani Kaszparovval, vagy Karpoval, persze nem ingyen, hanem 5 millió dollárért. Annak idején Fischer éppen Szpasszkijtól­­lódította el a vi­lágbajnoki címet, még 1972-ben. Később azonban kihívójával, Karpoval már nem volt hajlan­dó aszatlhoz ülni, többek között azért nem, mert nem ígértek ne­ki elég pénzt. Meg is fosztották a világbajnoki címtől e lépése miatt. Azóta a minden idők leg­jobb sakkozójának tartott Fischer az Egyesült Államokbeli Pasade­­nában, elvonultan él. Szpasszkij ekként kommentálta Fischer e­­setleges visszatérését: „Már so­kaknak ígért páros meccset, de eddig még nem tartotta be sza­­­­vát. Most sem fogja. .

Next