Temesvári Új Szó, 1993. október-december (5. évfolyam, 957-1019. szám)

1993-10-01 / 957. szám

V. 1957. péntek, 1993. október 1­­4 oldal, ára: 50 lej AZ IDŐS EMBEREK NEMZETKÖZI NAPJA Nevezetes évfordulók, parádés ünnepek és dátumok mellé szerényen társul október elseje, az Idős Emberek Nemzetközi Napja. Nem tudok róla, hogy az eltelt évtizedek során megemlékezett-e erről a napról hazai szónok - a ha­talom képviseletében -, hogy tisztelgett volna előtte a sajtó, vagy a rádió. Egyszerűen elhallgatták, nem létezett. Idős kort, öregeket szóba hozni tapintatlanságnak támított "örökifjú" bölcs vezető háza táján... A napokban aztán, hal­lom, amint említik a televízi­óban, október elseje az Idős Emberek Nemzetközi napja. Eszerint országos viszonylat­ban lefújták róla a port, megengedett a nap méltatása. Mégsem ezért teszem, másért fogok tollat. Pontosabban, másokért... Dicsérő-köszöntő soraimat mindenekelőtt idős olva­sóinknak címezem. Azoknak, akik magyar nyelvű napila­punkat - évtizedek óta - családtagként várják, házukba fogadják, szorult helyzetében a pártfogásukba vettek, bíz­tatták, támogatták. Idős olvasóink alkotják a törzsgárdát, a kitartók, a hűségesek csoportját, akik nyugdíjuk átvételekor leszámolják a postásnak az újság előfizetési díját. Még akkor is, ha a szájuktól vonják meg miatta a falatot. Október elsején - és nem csupán akkor - őket köszönt­jük, akik példát mutatnak, tanúságot tesznek ragasz­kodásukból, és nem pártolnak el megyénk egyetlen magyar nyelvű újságjától. S ha maj­dan a Temesvári ÚJ SZÓ megéri a "nyugdíjas kort", ha kerek évfordulót ünnepelhet egykor, azt idős olvasóink, barátaink segítségének, szeretetének is köszönhetjük. Az Idős Emberek Nemzetközi Napja őket hozza karnyújtásnyira, közel hozzánk. Sipos Erzsébet Az Újszentesi Református Egyházközség, Isten segítségét kérve, ünnepre készül. Egy "napot" szentel meg azáltal, hogy Isten iránt érzett háláját, örömét és tiszteletét juttatja kifejezésre. A gyülekezet mindössze százéves törté­nelmében legjelentősebb moz­zanat az volt, amikor 1903 őszén felszentelték a gyö­nyörűen felépített templomot. Ezt a 90 éves évfordulót szeretné a gyülekezet, tisztelet­tel adózva és emlékezve a templomépítőkre. Isten dicsőségére megünnepelni, folyó év október 3-án, az újraszen­­telési ünnepélyt hálaadó isten­­tisztelet keretében tartjuk meg. Ez a "nap" alkalmul szolgál arra is, hogy Szentes város (ahonnan száz évvel ezelőtt telepedtek le e helyre) meg­hívott vendégeivel, a város e­­löljáróival és református egy­házának tagjaival együtt, örven­dezzünk Istenünk szeretetének, gondviselésének, melyek által annyi megpróbáltatás, elnyomás, nehézség ellenére is megtartott minket, népünket és egyházunkat. A templom min­denkor azt a helyet szolgálja, ahol Isten találkozni kíván az Ő népével, hogy tanítsa, vigasztal­ja, vezesse és reménységgel ajándékozza meg. E helyet minden gyülekezetnek méltóképpen kell megszentelnie. Senki nem tehet kivételt. Egész életünkkel, hitünkkel ezt kell szolgálnunk. Ezen ünnepély jelképesen akarja felmutatni, hogy nem vagyunk közönyösek, hálátlanok Isten és elődeink iránt. Amikor Urunknak hálát adunk, egyben őseink, elődeink áldozatos munkájára is emlékezünk, mert az ő kitartásuk, helytállásuk mind­nyájunkat kötelez. Természete­sen egy ünnepet sokféleképpen lehet átélni, ezt a szentelési ünnepet is. Különbözőek vagyunk, valamennyiünknek mát és mást jelent ez az alka­lom. Vannak emberek, akik türelmetlenül várják; vannak olyanok, akik magányosan szomorkodnak, mert ilyenkor talán eszükbe jut elrontott életük; vannak olyanok, akik ilyenkor különösen érzik bánatukat, az elvesztett hitvestárs, gyermek vagy hozzátartozó Hiányát és akik szívében ilyenkor még jobban megsötétül a gyász érzése. Olyanok is vannak, akik ezt az ünnepélyt bennsőséges örömmel élik át szeretteikkel együtt, de tudjuk, hogy olyanok is van­nak, akiknek ez az ünnep nem jelent semmit, akiknek nem több, mint gyermekkori mese. És olyanok is vannak, akik számára hiábavalóságnak tűnik mindez. Kedves Testvérek! A Zsoltárok Könyvéből vett idézet akár mottója is lehetne, az újszentesi református egyház emlékünnepének. Isten akar egybehívni minket, ma élő gyermekeit, mert szólni kíván hozzánk. Igen, hozzánk, akik talán megfáradtunk, szenvedünk, reménytelenek vagyunk, gyászolunk, megpróbáltatásban. Tétünkben fenyegetettek vagyunk, vagy éppen örvendünk és boldognak érez­zük magunkat. Ezen az ünnepélyen Isten egy olyan alkalmat, lehetőséget akar nyúj­tani számodra, ahol megváltozhat az életedben az, ami rossz, ami miatt nem találod helyed a földi életben. Gondviselő Istenünk akaratát tolmácsoljuk, amikor nagy szeretettel és tisztelettel meghívjuk egyházunk, népünk "ma élő gyermekeit" erre az ünnepélyes alkalomra Újszen­­tesre. Az ünnepi istentisztelet október 3-án délelőtt 11 órakor kezdődik a református tem­plomban. Gyertek, hogy az együttlét örömein túl, mindannyian érez­tük és lássuk meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki őbenne bízik! Újszentes, 1993 szept. 28. Testvéri köszöntéssel, Szűcs Andris Ottó ref. lelkipásztor Lassan ismét benépesült a temesvári Diáknegyed, s a nyári bágyadt nyugal­mat élénk zsongás, s az elszállásolással járó lázas izgalom váltotta fel. A bent­lakások külleme semmit nem változott. Még az előző tanév során összevissza kiragasztott, kifüggesztett hirdetések is ott díszelegnek, legfeljebb egy-egy erősebb szél próbálta elmozdítani őket helyükről. Az egyetemek - szűk anyagi lehetőségeikhez mérten - a vakáció folyamán csak kisebb javításokat végeztek, nagyobb munkálatokra, komoly befektetéseket igénylő tatarozá­sokra nem futotta.A tanügyminisztérium egyik ellenőrzőbizottsága által nemrég végzett látogatás végső következtetése: a bentlakások állapota elfogadható. Hogy milyen fűtési-, vízellátási- és egyéb gondok adódnak a tanév folyamán, majd elválik ... A bentlakások előtti padokon felhal­mozott csomagok tömege azt jelzi, hogy az elszállásolás sem megy zökkenőmentesen. Mégis örülhetnek azok, akik szobához jutnak - noha a boldogság nem rí le arcukról. Az idén a Műszaki Egyetemre bejutottak 65 százaléka nem temesvári, s ennyi diák elhelyezése komoly feladat elé állította az illetékeseket. Még súlyosabb a helyzet a Temesvári Nyugati Egyetemen, ahol 4503 diák igényel elszállásolást, míg a rendelkezésre álló öt bentlakásban - normális körülmények között - 1443 személy fér el, összezsúfolva is csak 1810 személynek biztosíthatnak szállást. A többiek sorsa még kérdéses, főként, hogy manapság már kevesen enged­hetik meg maguknak azt a luxust, hogy albérletbe költözzenek. A főként valutára kiadott szobák, garzonlakások legfeljebb a pénzes külföldi diákok érdeklődésére tarthatnak számot. Az említett egyetem visszakövetel még néhány, a Műszaki Egyetemnek és az Orvosi Egyetemnek­­utalt bentlakást, de kérvényére a minisztérium még nem adott választ. Tájékozásképpen íme a bentlakások tarifái, a szoba komfortjának függvényében: kétágyas szoba, közös fürdőszobával (az emeleten)­­ 3600 lej egy hónapra; négyágyas szoba, közös fürdőszobával (az emeleten) - 2400 lej személyenként egy hónapra (ha összezsúfolják a lakókat, vagyis ötá­gyasra "bővítik" a szobát - 2000 lej személyenként egy hónapra); kétágyas f­­arzonlakás, saját fürdőszobával - 5000 ej egy hónapra. Az illetékesektől meg­tudtuk, hogy a mozgássérült, árvaházból származó, a forradalom hőseiként, vagy ezek leszármazottaiként nyilvántartott, Moldova Köztársaságból és a volt Jugoszláviából származó diákok az elszállásolásnál előnyben részesülnek. T. Miklós László ÚJ EGYETEMI TANÉV, ÚJABB LAKÁSGONDOK Tokay György maradt az RMDSZ parlamenti frakció elnöke Az RMDSZ parlamenti frakció 15-10 szavazataránnyal újból elnökké választotta Tokay Györgyöt. A parlamen­ti frakció kilenc tagja - András Imre, Birtalan Ákos, Borbély Imre, Kónya Hamar Sándor, Mátis Jenő, Sinkó István, Szilágyi Zsolt, Varga Attila és Zsigmond László, tehát zömmel a fiatalok -nem kívánt a frakcióvezetéssel kapcsolatos további szavazáson résztvenni és elhagyta a frakció ülését. Idézzünk nyilatkozatukból: ” Fontosnak tartjuk leszögezni, hogy az SZKT állásfoglalása alapján, lelkiis­mereti, illetve politikai, elvi okok miatt nem érthetünk egyet Tokay György frak­cióelnöki minőségével, de a parlament, a román hatalom, az ellenzéki pártok és egyébb intézmények felé tudomásul vesszük a frakció döntését." Érdekes, hogy bár az SZKT elvi állásfoglalásában megállapította, hogy a Nep­­tun-üggyel kapcsolatosan Tokay György és Borbély László poltikai hibát követett el, ezek után a parlamenti frakció mégis elnökévé választotta Tokay Györgyöt. Ebből egyetlen következtetést vonhatunk le: a Tokay-párti "mérsékeltek" - a régi Domokos-vonal hívei - ma is többségben vannak az RMDSZ parlamenti frakciójában! P.Z PÁTRIÁRKA ÉS ULTIMÁTUM Moszkvában folytatódik a hatalmi harc. A konzervatív erők a Fehér Ház előtt tüntetnek, próbálnak áttörni a különleges erők műanyag pajzsos gumibotos falán, hogy szaporítsák a védők seregét. Haszbulatov nagyhangú nyilatkozatokat ad a TV-ben hogy akár három hónapig is kibírják élelemmel, ha Jelcin nem kezd lövetni... Jelcin úr magabiztos, s ultimátumot adott a Parlament kiürítésére, mely hétfőn jár le... Haszbulatov röhög az ultimátumon, mivel az sze­rinte semmit sem ér... Jelcin nem elnök, egy senki. A pátriárka imádkozik, hogy megmaradjon a béke, s ne fajuljon az egész polgárháborúvá... 1917 bebizonyí­totta hogy az oroszok nayon jól értenek egymás kiirtásához, s ezt nagyon komolyan csinálják...Akár az imát... Mi akik kívülről szem­léljük mindezt csak abban re­ménykedhetünk, hogy megmarad­nak az imánál. Ellenkező esetben a vég itt áll a küszöbünkön... Msadics­ György

Next