Heti Új Szó, 1999. április-június (5. évfolyam, 13-25. szám)
1999-06-18 / 24. szám
Beke György MAROSSZENTIMRÉTŐL AZ ERDÉLYI VASKAPUIG p.rísz Hunyadi János hármas tisztségében a török veszély ellen készíti fel a déli végeket. Hol Erdélyben találni, hol Nándorfehérváron irányítja az erősítéseket. A várat két évvel előbb sikertelenül ostromolta a török, a főkapitány tudja, hogy a szultán seregei vissza fognak térni ide. Hunyadi védi majd 1456-ban, megfutamítva a támadó török hajórajt és szárazföldi erőket. Most még 1441-ben vagyunk, Hunyadi frissen kinevezett erdélyi vajda. Éppen ma aratott győzelmet délen, Iszhák szényfői bég ellen. Tulajdonképpen büntető hadjárat volt ez, a főkapitány meg akarta torolni a Száva mentében elkövetett török garázdálkodásokat. Budán olyan nagy jelentőséget tulajdonítottak ennek a csatának, hogy Ulászló külön ünnepséget rendezett. És ismételten megjutalmazta a törekvő vajdát és főkapitányt. Immár az ország egyik leggazdagabb embere. Korának fia volt Hunyadi János is, minél nagyobb vagyonra tört, gyarapítani kívánta hatalmát, erejét, szépíteni kastélyát, amelyet Zsigmond király 1409-ben Visegrádon kelt oklevelében Vajk "Udvari vitéz alkalmas helyeken és időkben hű szolgálataiért szerzett kiváló érdemeiért" adományozott apjának, apja testvérének és János a fiának, az akkor kétesztendős későbbi kormányzónak. Csakhogy a kortárs nagyuraktól, báróktól, arisztokratáktól eltérően, Hunyadi János egyéni érdekei gyarapodását igyekezett összehangolni hazája érdekeivel, miként egyik történetírója Teke Zsuzsa, megjegyzi: "kötelességének tartotta, hogy hatalmát, vagyonát az ország javára is kamatoztassa. Igaz, a török elleni védekezés sikeres megszervezése egyúttal az ő tekintélyének, vagyonának további gyarapodását is szolgálta." Erdélyi vajdaként, majd Magyarország kormányzójaként Hunyadi János tisztában volt azzal, hogy csak az ország véderejének állandó erősítésével biztosíthatja az ország függetlenségét. A balkáni oszágok sorra elestek a török csapásai alatt, mert a belső torzsalkodások meggyengítették ellenállásukat. A magyar nemesi haderő is sok esetben tehetetlennek bizonyult. Már Szendrő eleste után a királyi tanács elhatározza a zsoldos sereg kiállítását, szakképesített katonákból. A kiadásokat a rendkívüli adókból fedezték. Hunyadi zsoldos harcosai példát szolgáltattak a korszak magyar védelmi harcaiban. Szükség volt nagyon erre a példára, mert Magyarország körül megsűrűsödött a török veszély. Újabb és újabb portyázók betörése jelezte, hogy a főerő további hódításokra készül. Készült Hunyadi is, a halált megvető katona, az egyik legnagyobb magyar hadvezéri pálya betetőzésére, amely Magyarország és a Duna menti népek legendás hősévé, a kereszténység védelmezőjévé emeli. "Atletica Cristi", Krisztus bajnoka, Magyarország történelmének első kormányzója, akit a költő Zrínyi "minden vitéz embernek példájaként" állított. ♦ ❖ ♦ Egy esztendeje ült Hunyadi János az erdélyi vajda székében. Eközben - a korabeli krónikás Túróczy János szerint - igazgatási területén, tehát Erdélyben, a Temesközben, a déli végeken okos beosztással, szigorú következetességgel erősítette a várakat, építette tovább seregét, így aztán valahányszor a törökök megpróbálkoztak újabb betöréssel, "a sorsuk mindig balra fordult". Hunyadi ugyanis nemcsak vezér, parancsoló úr volt, hanem - bár még viszonylag fiatal - katonáinak nevelője, valóságos atyja. Tanításai módszeres tanulásra alapozódtak. Eddigi hadakozásai még a törökökkel vívott régebbi csaták tapasztalatai alapján, igyekezett megismerni a szultáni sereg harcmodorát. A janicsárság védekező fegyvernem volt, szultáni sereg, amely csak akkor avatkozott be a harcba, ha az ellenség áttört a seregen és a szultánt fenyegette. Annál hevesebben támadott a szpáhi lovasság, míg az irreguláris hadnak - noha számszerűleg az volt a legnagyobb 1999. június 11., péntek [41. ] - az ütközetben nem nagyon lehetett hasznát venni. Hunyadibeavatta katonáit a török sereg hadi titkaiba, bíztatta őket, hogy keressék meg mindig az ellenség gyenge pontjait, és ott támadjanak. Nem a katonák száma, hanem azok minősége, harci készültsége és öntudata dönti el a csata sorsát. A minőség túlszárnyalja a mennyiséget. Az eddig portyázó csapatok után, 1442-ben a szultán Mezid béget indította el Erdély ellen. Tapasztalt hadvezér volt Mezid, a serege mintegy 17 ezer főből állt. Betörése meglepetés volt. A Maros völgyében felfelé öltek, raboltak. Feljegyzések szerint a török sereg "tűzel-vassal, irgalom nélkül elpusztított mindent, sem kor sem társadalmi állapot nem szolgált senkinek mentségéül". Hunyadi János néhány nappal előbb érkezett vajdai székvárosába, Gyulafehérvárra. A Maros völgyében égő fáklya mindegyik falu. S a vajda a sereg nélkül. Idő kellett a katonák mozgósításához. Miként mutatja be a krónikás a nagy gondba esett hadvezért? "Arca egészen belehervadt, ajkát véresre harapdálta töprengés közben. S minthogy a törökök, Erdély földjének jó részét végigdúlván, emberben és állatban óriási zsákmányt hurcolva magukkal, Gyulafehérvár közelébe értek, s a tűzvészek füstje tanúsítottta, hogy nem tanyáznak messze. János vajda fényében bosszúért lángolva, egyáltalán nem megfelelő kíséretével kiindult, hogy szembeszálljon akkora ellenséggel." Március 18 volt ez a nap. Valahol itt, a szentimrei völgyben bontakozott ki a csata. Hunyadi nyomban felmérte, hogy töredék seregével nem tud eredményesen szembeszállni a törökkel. Mezid nem csak lovasokat hozott magával, hanem szultáni csapatokat is, janicsárokat. Az, aki nem volt szokva a vereséghez, menekülni kényszerült. Talán éppen akkor mutatkozott meg bátorsága, szervezőképessége és hadvezetői tehetsége. Elveszett csata még nem végleges kudarc, nem vesztett háború. Sorsdöntő pillanatok: képes-e a sereg újrarendeződni, bíznak-e továbbra is a katonák a parancsnokukban? (a szerző HADI UTAK ERDÉLYBEN című kötete nyomán) (folytatjuk)