Heti Új Szó, 2007. január-március (11. évfolyam, 1-13. szám)

2007-01-05 / 1. szám

( 2.) 2007. január 5., péntek Európai szilveszter a temesvári Győzelem téren Temesváriak tízezrei özönlöttek szilveszter éjjelén a Győzelem térre, ahol a Városháza és a Temes megyei önkom­ányzat közös szerve­zésében, minden eddigieket felülmúló látvá­nyosságot, mega­bulit ígértek a népnek. Az Operaház előtt felállított hármas színpadon egymást váltva léptek fel a Karlsruhe testvér­­városból érkezett Social Plastik és Creauture együttesek, illetve a helyi Bega Blues Band, Blazzaj, Blue Station, végül a népszerű Cargo. Egy órával éjfél előtt kezdődött a Valahol Eu­rópában című színvonalas, de a szilveszteri hangulathoz túlságosan elvont zenés-táncos műsor, amelyben Cristian Rudic operaénekes, a temesvári Opera balettkara, az Ilie Stepan te­mesvári komponista vezette zenészek folkos elektronikus zenéjükkel szórakoztatták a kö­zönséget. A szervezők valószínűleg nem hal­lottak az 1947-ben forgatott, világhírű magyar Szilveszter éjjelén ünnepeltük azt, hogy beléptünk Európába. Képletesen éjfélkor. Mert azok­nak, akik szó szerint is be akartak lépni Európába, még egy órát kel­lett várniuk arra az egy lépésre a határon. Európa ugyanis a buka­resti időhöz képest egy órával később nyitotta meg a kaput. Kiküszöbölendő ezt a kis el­tolódást, az egykori udói költő, az Adrián egész komolyan azt ja­vasolta, változtassuk meg az idő­számításunkat, vigyük vissza az óráinkat egy órával. Késésben nagy a mi gyakorlatunk. Nem is értem, miért nem fogadták el a javaslatát ott, ahol annyi sok más hülyeséget elfogadnak, így aztán egy órával előbb it­tunk a medve bőrére, igaz, a med­ve bőre helyett elnök urunk, a tengerész a saját nagykabátját dobta oda az ünneplő szebeniek­nek. Vártam, hogy az utolsó ga­tyáját is odaadja, de még idejében leállította magát. Persze, mindenki azt mondta, akit szóhoz engedtek jutni ezen alkalomból, hogy mi már régóta európaiak vagyunk. Hogy mikor ünnepeltük első európai integrációnkat, az titok, de nem sokáig marad titok, a történé­szeink majd csak kitalálják azt a dátumot. Ha kell. Ha nem kell, marad a hozzávetőleges meghatá­rozás: régóta. Úgyhogy január elseje, meg nagyon régóta európai vagyok. De most már a Gigi is európai, meg a Tódor is, meg a Gheorghe is. Láttam a Gigit vigyorogni efe­lett érzett örömében. Úgy vi­gyorgott, mint az a juhász, akinek a bárányai ezentúl ikreket hoznak a világra. A Tódort nem láttam, de hallottam. A Tódor még a be­lépés küszöbén azt mondta, új frakciót alakít az Európai Parla­mentben a francia Le Pen Tódor­ral, lengyel tódorokkal és holland tódorokkal egyetemben. Azt mondta, a “felvilágosult naciona­lizmust” fogja propagálni. Euró­pában. Idehaza továbbra is azt a régi sötét nacionalizmust. Úgy­hogy alig léptünk be, az egész már nem úgy néz ki, mint eddig. És ez csupán a kezdet. Nem tudom, hogy a belépé­sünknek köszönhető-e, de az idén elmaradt a sok petárda-puffog­tatás, ami pedig a boszorkányok és a rossz szellemek elűzésére jó. Bizonyára azért maradt el, mert még nem vagyunk egészen tisz­tában azzal, mi a jó, és mi a rossz szellem Európában. Azt mondják, arra a bizonyos jelentésre, amellyel elnök urunk, a tengerész a parlamentben elítél­te a kommunizmust, az egy amo­lyan rossz szellem elűzése volt és az integrálódás miatt volt arra szükség. Erről a jelentésről mondta egykori elnökünk, a hid­­roener­geta, hogy az a jelentés amely direkte módon az ő múltját is elítéli, nem az ő múltjáról szól, hanem az ő jelenéről. Elég fura, hogy az ő múltjával ilyen jelene lehet nekije, Euró­pában. A petárda-puffogtatás annak ellenére maradt el, hogy ilyen körmönfontan megfogalmazott a tiltás, hogy - idézem: “csakis olyan csillagszórókat, szikraszó­rókat, fényszórókat, fáklyákat, tűzgyűrűket szabad használni, amelyek körkörös irányban (kie­­melés tőlem­ bocsájtják ki a szí­nes fényeket, szikrákat, és össze­tételükben a robbanóanyag nem haladja meg a minimális mér­téket.” Idézet zárva. Ezt tessé megérteni, európai ésszel. ■ Számomra azonban aggaszt, hogy most, integrálódásunk a kalmával nem fejtettünk ki ak­kora nagy igyekezetet a ro­ss szellemek elűzésében, mint a integrálódásunknak előtte. Az egyik első intézkedő, amely kötelező lesz most janur elseje után az az, hogy jódozo sót kell a kenyérbe tenni, meg Romániában alacsony a jódfo­gyasztás. De Romániában a szap­pan, vagy fogyaszta­ fogyasztás­­ jóval az európai átlag alatt már mégsem tették kötelezővé a nap háromszori a mosakodást és fog­mosást, így az a veszély lényege hogy miközben a kötelező jód­fogyasztással elkerüljük azt, hog­yolyvát kapjunk, nem kerüljük­­ a fogaink romlását, pedig az reméljük, ezentúl egyre több les­z harapnivaló. Elértük hát Európát, de az mondta elnök urunk, a tengerés is, meg a miniszterelnök urunk is hogy beletelik még 15-20 év amíg - miután elértük - utol­­­érjük. Szóval szedhetjük a lábunkat Be kell hozni azt az egy óra differenciát. Csak az a szomorú, hogy egyetlen európai órának nálunk 15-20 évig kell tartania. filmről, de nem ez volt látványosnak szánt,­­ a térről nehezen követhető előadás egyetle hibája. Az Opera homlokzatára és a Lloyd-sc patinás bérházaira kivetített lézer-show,­­ óriásképek valamelyest kárpótolták a szi­veszterezőket, de elmaradt az ilyenkor szo­kásos visszaszámlálás, vidám újévköszöntő is... Az európai újévet nagyszabású tűzijáték­kal és a batyuban hozott pezsgők durrogtatá­sával fogadták a csatlakozási buli résztvevő “Azért szerveztük itt az Opera előtt ezt a fan­tasztikus showműsort, mert innen indult el hazai rendszerváltást kiváltó, Románia európa integrációját előkészítő forradalom!” - mondt­a Győzelem téren elhangzott újévi köszöntő­jében Constantin Ostaficiuc, a Temes megye önkormányzat elnöke, aki Gheorghe Ciuhand polgármesterrel együtt üdvözölte a csatlakozás bulira összegyűlt több tízezres tömeget. Es mi után már oszladozni kezdett a tömeg csaló­dottabb része, és bár incidensek nem voltak, tg­lán a kivezényelt rendőröknek köszönhetőet de a járókelők bokáig jártak a pezsgősüveg cserepekben. p.­ Koczka György ELŐRE ITTUNK A MEDVE BŐRÉRE (jó, hogy volt miből) HETI ÚJSZ HETI Új szó Regionális közéleti hetilap Megjelenik minden pénteken Temesváron (terjesztett Temes, Arad, Krassó-Szörény, Hunyad megyében). GRAUR JÁNOS (főszerkesztő), MAKKAI ZOLTÁN (gazdasági igazgató) Szerkesztő: JANTÓ-PETNEHÁZY ISTVÁN, MÉSZÁROS ILDIKÓ, PATAKI ZOLTÁN. Munkatárs: Dudás József (sport), Sipos Enikő ( család-egyház), Joó Imre (hírek), Koczka György (jegyzet), Kiss Károly (mezőgazdaság), Kovách Éva (keresztrejtvény), dr. Lakatos Gábor (egészségügy), dr. Kiss András, dr. Udvardy László, Vicze Károly. Tördelőszerkesztő: Lázár Ildikó és Nemes Gabriella Tudósító: Király Zoltán (Lugos), Ujj János (Arad), dr. Hauer Erich és Schreiber István (Hunyad megye). Szerkesztőség és kiadóhivatal: 300024 Temesvár, az 1989-es Forradalom útja 8-as szám, tel: 0256/ 498209, tel./fax.: 0256/ 496708, mobil: 0723-567370, 0723-567371, e-mail: hetiujszo@yahoo.com. Honlapunk: www.hhrf.org/hetiujszo POSTAI KATALÓGUSSZÁM: 13 122. Nyomatott a WEST TIPO INTERNATIONAL nyomdában. Tel.: 244007. ISSN 1223 - 7671

Next