Heti Új Szó, 2007. január-március (11. évfolyam, 1-13. szám)
2007-01-05 / 1. szám
HETI ÚJ SZÓ A belépés szilvesztere Romániában a 2006-os esztendő évbúcsúztatója az ország Európai Unióhoz való csatlakozásának légkörében zajlott. Az esemény elvitathatatlan jelentősége pedig azok magatartása iránt is bocsánatos viszonyulásra késztet, akik hatalmi érdekekért keltettek eufórikus hangulatot, vagy netán naivságból ragadtatták el magukat. A tömeges bódultság hátterében az egyéni vélemények azonban sokkal árnyaltabbak. Ezekről az alábbi összeállításunk tanúskodik. A HETI ÚJ SZÓ szerkesztőségéhez közel álló fiatalok egy csoportja lapunk székhelyén, a Magyar Házban búcsúztatta az új évet. Az Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos véleményükről ez alkalommal kérdeztük a fiatalokat (felvételünkön). Válaszaik lényege: bár Románia még távol van az Európai Unió államainak gazdasági és társadalmi fejlettségének színvonalától, akkor is örülnünk kell az így adódó lehetőségeknek. Stan Zsolt, gépkocsivezető: Útjaim során Romániánál fejlettebb országokat láttam, amelyeket politikai okok miatt még nem fogad be az Unió, tehát mi kiváltságos helyzetben vagyunk, noha még 2-3 évig biztos nem érezzük a csatlakozás jótéteményeit. Kele Zoltán, tanító: erősödhetnek azok a kapcsolatok, amelyeket mi már korábban építgettünk a határok által elválasztott testvéreinkkel. Gondolok itt elsősorban a Röszke és Végvár közötti kitűnő testvérközségi kapcsolatra, amely az anyanyelvi oktatás terén eddig is jelentős segítség volt számunkra. Csáki Károly, falugazda: nagyon oda kell figyelnünk az uniós pályázati lehetőségekre, mert gazdasági szempontból ezzel talán kimozdíthatjuk Végvárt az állóvíz állapotából. Ambrus Róbert, az RMDSZ temesvári képviselői irodájának vezetője: tagállamként kétségkívül, új lehetőségek nyílnak meg ahhoz, hogy szélesebb körben megismertessük nemzetiségi problémáinkat, talán ezután jobban odafigyelnek azokra a jogfosztásokra, amelyek Magyarország szétszakításának következtében értek bennünket, s amelyek máig kihatással vannak ránk. Mit hoz az európai uniós csatlakozás Románia és ezen belül a magyar közösség számára? Sikerült-e tényleg a határon túli magyarságot az anyaországtól elválasztó határokat lebontani? — kérdeztük szilveszterkor más bánsági magyar közéleti személyiségektől is. Marossy Zoltán, Temes megye alprefektusa: Az uniós csatlakozást nagyon sokan azért várták, mert gyors változást szerettek volna. Véleményem szerint ez nagyon hasonlít az 1990-es évre, amikor azt hittük, hogy gyors változás fog bekövetkezni Romániában. Attól tartok, hogy mint 90- ben, 2007-ben is sokan csalódni fognak. (folytatás a 9. oldalon) 2007. január 5., péntek ( 3.) Legyen boldog az új esztendő Az Egyesült Európa hivatalos tagja lesz Románia, mire ezek a sorok az olvasók elé kerülnek. Kinek öröm ez, kinek kifogása van ezzel. Valamennyien számtalan érvet és ellenérvet fogalmazunk meg ebben az ügyben. Valószínű, hogy minden tábor jól megalapozott véleményen mondja ki a maga ítéletét. Az egyszerű ember ebben azt tapasztalja meg, hogy ennyire különösen nem érkezett Újév az utóbbi néhány esztendőben. Ezzel magyarázható az új év váradalmának azon őszinte kérdéseinek a letisztulása, amelyek eddig közhelyesen csengve válaszolatlanul maradtak. Ma már mindenki komolyan veszi, ha megkérdezik, vajon mit hoz a ránk köszöntő esztendő, vajon mit tartogat számunkra. Az Egyesült Európában lenni egyszerre vágy és félelem. Vagy azért is, hogy végre hivatalosan is deklaráltasson, az egyébként számunkra egyértelmű dolog, azaz Európához tartozunk, ősi jusson része vagyunk. Félelem is attól, hogy a ma Európája már nem úgy fogad bennünket, mint azt elvárnánk. A magyar történelmi múlt nagy reményekre adhat okot, azonban Erdély erőszakos elbalkánosítása jelentős meghátráltatás. Igaz, az integrációt intézőknek kedvükre van a Balkánt is teljes egészében befogadni, sőt az évszázadok demokráciájában nevelődött politikusok igen jól érzik magukat a Duna alsó folyása mentén dörzsölődött közéleti kiválóságok között. Legyünk jobb reménységűek, szólal meg bennem is az a bátrabb hang, ami mégis a pozitív változás óhajában dédelgeti múzsáját. Azonban nagyon nehéz elfelejteni azt, ami naponként döbbenetes hírekben érkezik Európából. Legutóbb éppen az a majdnem alig említésre minősített közlemény háborított fel, hogy az egyik ősi államban, annak is egyik iskolájában betiltottak egy gyermekien szelíd karácsonyi éneket. A teljesen ártatlan szöveg, a milliók fülében hordozott dallam hatalmi erővel elnémíttatott. Ezek után nagyon nehéz lesz elfogadtatni a demokráciát megálmodó európai polgárokkal, hogy a vén földrész lesz a megtestesült nyugalom, ahol nemzetek határok nélkül ölelő karjaikban hordozzák egymást, és lesik a többiek kívánságát, hogy versengve mindenkit megelőzve teljesítsék a legkisebb vágyat is. Az egyenlő esély követelménye alatt nem módosítják az alkotmányukat, pedig lehet, hogy a későbbiekben hasznos önvédelmi artikulussá is válhat a keresztyénség beemelése az alaptörvény szövegébe. Sorolhatjuk a közelmúlt keserű, de már uniós tapasztalatait. Félelmetesnek látszik az Egyesült Európán belüli keresztyénségtől elidegenítő összefogás. A tolerancia jegyében ma minden idegen vallást, eszmét, filozófiát és egyebeket illik elfogadni, ugyanakkor minden ősi értéket szabad háttérbe taszítani. A vendéglátás furcsa szokásának lehetünk tanúi, hasonlóan ahhoz a vendéglátóhoz, aki családtagjait, eltiltja a megtérített asztaltól, amíg vendégeit ellátja, sőt hajlong előttük. Európa vendégei azonban nem tűnnek csupán átutazóknak, ezek hosszútávra rendezkednek be. Állampolgárságot vásárolnak, templomot építenek, divatot telepítenek, szokásokat honosítanak. Végül ellenállást eltipró fanatizmussal mindeneket irányítani kívánnak. Jogos azoknak felháborodása, akik nem így képzelik el az Egyesült Európa jövőjét. Ellenben kevés a lehetősége annak, hogy változtatást lehetne remélni. Ennek okai között előkelő helyen van a keresztyének hiányos önis-merete, valamint a keresztyén tanításhoz való hűség meggyengülése. Részlet Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője, újévi köszöntőjéből